Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1975-05-07 / 106. szám, szerda

I gen, ismét május van, a prágai tavasz legszebb hónapja, amikor ezer­nyi mécse gyúl ki a gesztenyé­nek, amikor a Lorettó lépcsőin fiúk és lányok egymást átölel, ve hallgatják az ezüstösen csi­lingelő harangjátékot. Ismét május van! Mint har­minc évvel ezelőtt. Akkor azon­ban az orgonák illatát harci­kocsik benzínhűze és a vér sza­ga nyomta el, a gyöngyvirágok csili ugelését pedig géppiszto­lyok kattogása és gránátok rob­banása harsogta túl. Vrsovicé- ben és Bubeneében cseh vasuta­sok támadtak puszta ököllel a páncélos német szerelvények állig felfegyverzett legénysé­gére. A Trójai hídon tankok­kal és nehéz fegyverekkel ren­delkező két SS hadosztállyal szemben al'g száz hazafi véd­te a torlaszokat. Köztük Ru­dolf Vilda, Mirko RubeC, Vlá- d« Dokupil, Vlasta Procházková, a fiatal villamoskalauznő és a náci haláltáborok egyikéből cseh földre menekült holland in terbr tgad ista, Christian Noor land ... Hősök születtek, akik saját halálukat is túlélték, akik nem halhattak meg még akkor sem. amikor már a barikádok elestek és a horogkeresztes-ha- lál eszeveszetten tombolt vad dühében. Akkor azután, amikor már a legrosszabbra készültek tel a hős prágaiak, acéltáltosai­kon berobogtak Prágába Ribal- ko marsall vitéze!. Idejében ér­keztek . Harminc év múlt el azóta. Ha úgy vesszük, sok is. meg kevés is ez a harminc eszten­dő. Lehet akár egy emberöltő is. viszont alig egy múló pil­lanata az örökkévalóságnak. Ám életünk ezalatt a három év­tized alatt alaposan megválto­zott. és csak törvényszerű, hogy a nagy változások végtelen so­rozata a száztornyú Prága vá­rosának arculatát is megváltoz­tatta. A kezdet nehéz volt. Sze­rencsémre szemtanúja lehettem azoknak a metamorfózisoknak, amelyeken a Moldva-parti met­ropolis átment, s amelyek a csendes, gyakran provinciális­nak haló nagyvárost a lüktető világvárosok sorába léptették elő. Igaz, egyelőre még szá mos kívánnivalóval. Mintha csak tegnapról lenne szó, olyan pontosan emlékszem a kezdet kezdeteire is. Ezerki- lencszáznegyvenöt júniusában hivatalos marsrulám három vagy négy hétre Prágába vezé­nyelt, abba a Prágába, ame­lyet 1939 február utolsó nap ján hagytam el. két héttel Hit ler bevonulása elölt. Kopottak és komorak voltak a prágai ut­cák, a város felszabadult la­kóinak lelkesedése azonban a szürkeséget is a reménykedés rózsaszínjévé varázsolta. Jólle­het a háború távolról sem oko­zott a fővárosban annyi kárt, mint mondjuk Bécsben, Berlin­ben. Budapesten, Londonban vagy Varsóban, a prágai felke­lés nyomai és az angolszász légihaderő elkésett és esztelen bomba támadásainak „emlékei­vel“ lépten-nyomon találkozha­tott a járókelő. A prágaiak lel. keseelése, de főleg a fiataloké határtalan volt és magávalra- gadó Nemegyszer lépdeltem együtt az egyetemi fiatalok tíz­ezres brigádjával, amely hete­ken át vidám nótaszóval és lengő lobogókkal tüntette el az ostobán vagy talán inkább elő­re megfontoltan és tervezett rosszakarattal földig lerombolt vysoéanyi CKD gyártelepének romhalmazait és porosán, pisz­kosan, verejtékezve a nemegy­szer vérző kezekkel és mégis lelkesedve, vidáman készítette elő a gyár újjáépítésének bizo. nyos előfeltételeit. És éjszaká­kon át is zengett a dal, amikor a fiatalok a felszaggatott sín­párokat helyezték vissza erede­ti helyükre, hogy az özönvíz­előtti villamosok újra, rendsze resen döcöghessenek. Igen gyakran az apostolok lován ku­tyagoltunk LibeiY'őI vagy a Pankrácról a pi-rflogó szemű prágai éjszakában Vencel téri szállásunkra! De hát mi mást Is tehettünk volna? A villamo­sok ritkán jártak, taxi gyakorla­tilag nem létezett, és ami volt, az a városba visszatérő evakuánsoknak kellett, s még inkább a koncentrációs tábo. rokból hazatérő csikosruhás csontvázhadseregnek, amely gyakran Dürer apokaliptikus fametszeteire emlékeztetett. Akkor ismertem meg Prága munkásnegyedeit: Karlínt, Vy- soCanyt, Pankrácot, Nuslét és Smíchovot Igazában, akkor lát­tam életemben először a pince­lakások végtelen tömegét és a hans paulkai luxusvillák ele­ganciáját, akkor döbbenteni rá az első köztársaság urainak bű­neire teljes egészében s akkor villant fel bennem a jövő gondjainak súlya és hogy mi­lyen áldatlan örökséget hagy­tak ránk Ferenc Józseftől kezd­ve Háchán és egészen Benesig az elődök! Itt mindent újból, elölről kell kezdeni. Munkát, kenyeret kell adni a prágaiak­nak, utakat, járdákat, lakáso­kat és áruval teli áruházakat, iskolákat s nem utolsósorban kórházakat. A felszabadulás, majd negyvennyolc februárja szerencsére járhatóvá tette a jövőbe vezelő utakat. A kom­munista párt vezette munkás- osztály és szövetségesei neki­láttak a szocializmus építésé­hez. Tegnapi páriák egyik napról a másikra országépítők­nek álltak he, nagy lelkesedés­sel! És megszülettek az első ötéves tervek. A párt vigyázott arra, hogy a tervek meg is valósuljanak. A kezdet, igaz, meglehetősen bizonytalan volt, ami érthető is, mivel hiányoz­tak a tapasztalatok, a munkás­osztály lényegében most tanult a saját lábán állni, sőt járni. Új szakkádereket kellett felne­velni, szocializmushoz lűi veze­tőket. Jóakaratú, tapasztalt se­gítőkéz kellett. És a Szovjet­unió ezútlal is idejében segí­tett! > Űj gyárak, új üzemek léte­sültek a fővárosban. Az első ötéves terv folyamán felépült a Moldva hullámait átívelő tizen­harmadik híd, a hős Ián Š ver. ma hídja. Majd alagút kötötte össze végre valahára Kariint és Zlžkovot, e két tipikus mun­kásnegyedet, egy további "alag út pedig a Letnát és Holešoví- cét, valamint Dejvicét hozta közelebb a belvároshoz. Oj utak épültek, országos műutak, ne­kifutni, új szállodák létesültek, és ha lassan is. de megszüle­tett végre a Vencel téren az első prágai aluljáró is. Prága legsúlyosabb problémá­ja azonban továbbra is a lakás­kérdés maradt. A Malá Strana, a Hradžin és az Óvárosi tér dí­szes, külföldi turistákat annyi­ra vonzó palotáinak árnyéká­ban állandóan ott kísértett az egészségtelen lakásokban ten­gődő, valamint a lakásnélküli prágaiak hada. Az első ötéves terv folyamán a sok tatarozás mellett évente alig ezer lakás épült fel a fővárosban. A má­sodik ötéves terv ezt a csiga- lassúságú tempót felgyorsított ta. Ekkor már évente három­ezer prágai család jutott új la­káshoz. A most bezárult ötéves terv pedig még jobban fokozta a tempót. Most már évente nyolcezer lakást adtak át az építők a városkerületi nemzeti bizottságoknak és a lakásszövet­kezeteknek. Vagyis az utolsó öt év folyamán negyvenezer prá­gai család költözött új lakásba. E z a tény, ha nem is tá­volította el, göngyölte fel a főváros lakásmizé­riáját, határozottan jelentős lé­pést jelent előre! Ma ma vala­ki előveszi Prága új térképét, jóleső meglepetéssel állapíthat­ja meg, hogy a város peremén, hatalmas zöld gyepsávak köze. pette elterülő óriás, modern la­kótelepek épültek fel az utolsó tíz-tizenöt év alatt, olyanok mint például Ďáblice, Malešice. Červený Vrch, Novodvorská és Spoŕilov .. Ez azonban sajnos, még mindig kevés. Az ország ipari termelésének tíz százalé­ka ugyanis Prágára esik, azon­kívül itt vannak a központi hi­vatalok, a különböző vezérigaz­gatóságok, üzemek, vállalatok, melyeknek zömében prágai la­kosok dolgoznak f körülbelül hatszázezren), de még így is több mint százezer dolgozó jár be naponta a vidékről Prágá­ba. Csak magától értetődő, hogy 1945 óta Prága lakossága — minden korlátozás ellenére — az újonnan hozzácsatolt perem- falvak népével, közel félmillió­val szaporodott és éppen ezért az új követelményeknek nem felelhetett meg a régi keres­kedelmi, tán helyesebben mondván bolthálózat sem. Ezért épült fel az ötödik ötéves terv folyamán további három nagy áruház Prága belvárosában, ezért jöttek létre, főleg az új lakótelepeken a modern önki- szolgáló boltok, éttermek, ká­véházak, mozik széles hálóza­ta. S nem hiányoznak az új kórházak sem (MotolJ, az új poliklinikák (Kertváros), és megnyílt a körzeti orvosi ren. delők olyan mennyisége, ami­lyenről negyvenöt tavaszán és nyarán minden optimizmusunk ellenére sem álmodhattunk. Az ötödik ötéves terv a 7.e- livka vizével megoldotta Prága idült vízhiányát is, s ugyanak­kor szorgalmazta az életkür- nyezet javulását is. Ezt szol­gálja a hostivari völgyzáró gát felépítésével létrejött hatalmas tó, a tó feletti domb nagy mé­retű parkosítása, valamint más küldetése mellett (vizisportok: úszás, torony ugrás, vizipólo) a podolíi óriás stadion melegített vízfi nyitott és fedett medencé­je. Színházak, képtárak, kiállítá­si és hangversenytermek, meg mozik az elmúlt harminc év alatt úgyszintén megsokasod­tak, és távolról sem úgy — ez viszont logikus és törvényszerű — mint a különböző fokú isko­lák, diákszállások, internátusok tömege. Ezen a téren Prága va lóban a világvárosok elitjéhez sorakozott fel, amit viszont nem lehet elmondani ma még a prágai helyi közlekedésről. Hogy lépést tarthasson Európa más fővárosaival Prága új re­pülőteret kapott, és, hogy a na­ponta beérkező és kiinduló öt­ven gyorsvonat meg a száznál több személyvonat manipulálá­sa fennakadás nélkül történ­hessék meg, bővíteni, átépíte­ni kellett a főváros pályaudva­rait. A főváros helyi töuiegközle- kedése azonban már reges rég­óta nem kielégítő. Sok mulasz­tás történt e téren, mert ennek u problémának a megoldása vagy negyven évű elsőrendű feladatként állt a város vezetői előtt. Az ötödik ötéves terv utolsó két eazlendejében azonban a prágai helyi közlekedés is ló pett egyet előre. Ma harminc­két viilamosvonalon a legmo­dernebb szerelvények közieked. nek és a kilencvenkilenc váro­si autóbuszjáratot is moderni­zálták. A folyamatos helyi köz­lekedés problémája azonban ez­zel még nem oldódott meg. Kppen ezért úgy vélem, hogy ebből a szempontból kiindulva a prágaiak ötéves tervének leg­látványosabb, sőt merem ál­lítani egyik legfontosabb ese­ményét a metró első szakaszá­nak tavalyi megnyitása jelen­tette. Igen, a metró! Sok adoma és még több pesszimizmus volt a metró körül. De amikor meg­nyílt Európa legfiatalabb föld­alattija, a kárörveudők elné­multak és a hitetlen tamások egyszeribe kiváló hírverői lettek a metrónak. Kecses, levegős, könnyednek tűnő építkezés. Jó néhány órát töltöttem azokban a napokban a prágai földalat­tin. Minden állomásán kiszáll­tam. Mindegyik tetszett, ám a (íotlwald híd állomása (ez a híd 1973 eleje óta a nuslei völgy felett a Karlovot köti össze a Pankráccal] kimondot­tan bűbájos, csodálatos. Az ál­lomás teraszán álltam. Előttem terült el az esti Prága villany- gyöngyfűzérével és neonjaival. Szótlanul néztem az esti pano­rámát. Majd a megelégedés csendes mosolyával állapítotam meg, hogy íme, van már Prá­gában olyasvalami, amit a szo­cialista ember alkotott és ami maradandó érték, méltó pen- dantja K. Dienzenhoffer Szent Miklós dómjának, a Fürsten. bergek, Pálffyak, Kolowrathok palotáinak . .. Hiába, gondol­tam magamban, mégiscsak szép volt a nagy változásoknak utol só harminc esztendeje á ztán Ismét Prága fényeit vigyáztam. Láttam a Ká- rolyhíd kivilágított tor­nyait, a vár és a gótikus szé­kesegyház sziluettjét, éreztem a petfini orgonák bódító illa­táti És élveztem a prágai ta­vasz legszebb hónapját, a má­just, amikor kugyullad ezer mécse a gesztenyének és Prá­ga fénybe, virágba meg zenébe öltözik! BARSI IMRE ■ Kiadó Galántán 3 szobás, komp­lett családf ház, kerttel, jelige: Kűzpun t. Ü-505 ■ JA állapotban levő bútor el­adó. Megtekinthető naponta 17.0(1 órától. Németh (iustáv, Budova tefská 1T>, Brutislava. 0-513- VEGYES ' __________■■ • ____’AssíL ■ ■ Móhpempüt küldök garanciá­val. Egy gramm pempő 25 dkg mézben utánvéttel -Ifi korona. Ko­vács Márton, 943 55 Bruty 124, ok- i'es Nővé Zámky. 0-514 ■ Bratislava villanegyedébe« le- vö I. kát., másfélszobás, állami garzpnlakásomat elcserél­ném dunaszerdahelyi, hasonló lakásra — kétszobásig. Érdeklőd­ni május 19 tol az esti órákban. Tel.: Bratislava 4ü28l. Ú-50t> ■ Szolid, dolgozó leánynak al­bérleti szobát keresek Diinaszer- dalielyen. |elíge: Mihamarább. Ú -507 ■ ť a n c z a Gézának és Julián (iának, Alsószeli, házasságkötésük 25. évfordulója alkalmából szívből gratulálnak, erőt, egészséget éf» hosszú, boldog életet kívánnak gyermekeik, vejük és a kis Katl- ka. 0 479 H Fájó szívvel emlékezünk a sze­retett, drága jó édesanyára, fele; ségre, testvérre, nagyanyára, Varga I. énárdné Szekeres Bertára, akit 1Í.74. május 8 án ragadott ki a halál szerettei közül. 'Akt ismer­te és szerette, szenteljen egy röp* ke, néiua pillanatot emlékének. A gyászoló család 0 47P, KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk kös/.önetet a kedves ro­konodnak, akik 1975. április 29 én elkísérték utolsó útjára szeretett, drága fiacskánkat, Siinnn Lacikát az Oj Élet 1 temetőbe, és részvé­tükkel, koszorúikkal, vlrágadotná nyalkkal igyekeztek enyhíteni so­ha el nem múló fájdalmunkat. A gyászoló Simon család 0-512 A NYUGAT SZLOVÁKIAI ENERGETIKA IPARI VÁLLALAT, ÁRAMELOSZTÁS! ÜZE IV1E, BRATISLAVA, HRANICNÁ 14 felvesz: ■ villanyszerelőket bratislavai körzeti áramelosztó telepekre ■ kezelőket az áramelosztó telepekre (villanyszerelőket) ■ villanyóra-leolvasókat ■ raktárost ■ villanyszerelőket építkezésekhez ■ technikust (elektrotechnikai szakközépiskolai végzettséggel) Az érdeklődök az üzem személyzeti osztályán jelentkezhetnek. Toborzási terület Bratislava. ÜF r. A Bratislavai Interhotel vállalat felvesz érett­ségizett fiatalokat egyéves tanoneviszonyba pincér, felszolgáló, szakács szakmákra. A záróvizsgák letétele után a fiatalok felszabadító levelet kapnak Munkaöltözékröl a vállalat gondoskodik. Az érdeklődök a vállalat személyzeti osztályán jelentkezhet­nek a Carlton szállóban, I. em. 150. sz. ajtó. Toborzási terület: Bratislava, Bratislava-vidéki járás. UF 71/0 PRÁGAI SÉTA Az egyik új prágai lakótelep, a Michelská, 1967-ben épült fel. (CSTK-felvétel J w SjüTH AT>AS.VrTEL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom