Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1975-05-05 / 104. szám, hétfő
PRÁGA, a munkásosztály varosa Légi felvétel a prágai várról, a cseh történelem egyik legnevezetesebb központjáról. A mikor azon a gyönyörű májusi estén a rádió bejelentette a fasiszta Németország feltétlen kapitulációját, nálunk még folytatódtak a harcok. Igaz ugyan, hogy a nácik immár elkészültben voltak, csitult a fegyverropogás zaja is, ám bennünket prágaiakat, még mindig az elkövetkező órák esetleges borzalmai tartottak rettegésben. A Hradčany egyik várudvarán iratokat, dokumentumokat égettek a fasiszták. Ehhez a művelethez különleges anyagot használtak. A felcsapó láng, a sűrű fekete füst pánikot keltett a városban. Mindannyian rohantunk, hogy megmentsük Prága gyöngyét, a cseh királyok ősi várát, amely nélkül szabad fővárosunkat el sem tudtuk képzelni. Szerencsére szükségtelennek mutatkozott a beavatkozás, a Hradčany épen maradt és ma egy sokkal szebb, sokkal hatalmasabb Prága szimbólumává vált. Ezeket a mondatokat Vilém Kubl villamosvezető mondotta el. Olyan szavak ezek, amelyek mindenképpen gondolkodásra késztetnek bennünket. FIATAL CSALÁDOK OTTHONA Prágát mindenkor szeret le ennek az országnak a lakossága és megcsodálták a külföldi vendégek is. Ugyanakkor tény, hogy nem volt mindenkor olyan jó vendéglátó saját lakóival szemben, mint ma. így például a 19. század utolsó éveiben nem rendelkezett megfelelő mennyiségű és ellálottságú lakással sem. A homokkőbe vájt lyukak és egyéb, lakónegyednek éppen nem nevezhető „tájak“ fővárosunknak azt a részét alkották, amellyel bizony senki sem dicsekedhetett. 1947-ben kezdte meg a „Szolidaritás“ elnevezésű szövetkezet 1260 új lakás építését Straš nicében. Ezt követték a továbbiak, s ha ma valakinek kedve támadna megszámlálni fővárosunk új, korszerű lakónegyedeit, hamarosan rájönnek, hogy 38 van belőlük. Mindez 130 ezer új lakást jelent, amelyben főkéut fiatal családok, prágai munkások, műszakiak, adminisztratív dolgozók, tudományos és kulturális tényezők leltek meleg családi otthonra. Persze, mindez még nem elég, hiszen köztudomású tény, hogy a lakáskérdést ez ideig még nem oldottuk meg. Ugyanakkor az is tény, hogy megoldásához nagyvonalúan láttunk hozzá. Az ötödik ötéves terv nem csupán Három évtized a Moldva partján meghatározta, hogy a fővárosban 40 ezer új lakást kell felépíteni, hanem azt is leszögezte, hogy ez nem csupán a fővá ros dolgozóinak, hanem az egész szövetségi köztársaság dolgozóinak egyik fő feladata. Ismeretes, hogy Prágából sokszor hosszú útra keltek az emberek, akik az ostravai szénmedence jelentős üzemeit, a kelet-szlovákiai gyárakat stb. építették. Ma ezekről a vidékekről ezekről a tájakról utaznak Prágába a dolgozók, hogy a főváros lakói számára új otthonokat emeljenek. S bár a Hradčany ina is büszkén magasodik Prága felett, tagadhatatlan, a főváros látkéj»e jelentősen megváltozott. Az ötödik ötéves tervben 41 milliárd koronát bocsátottak a főváros rendelkezésére, a hatodik ötéves tervben ez az összeg emelkedik és eléri a 63 millió koronát, Minden alapvető feltétel megvan ahhoz, hogy ne csupán a lakásépítéssel összefüggő problémákat sikerüljön megoldani, hanem teljesítsék azokat a feladatokat is, amelyek a közlekedéssel kapcsolatosak, s amelyek a főváros kommunistái tanácskozásának határozata alapján Prágát példás szocialista várossá akarják fejleszteni. ISKOLA — AZ ÉLET ALAPJA Harminc esztendő ugyancsak rövid időszak iskolaügyünk történetében, főként akkor rövid, ha a burzsoá iskolaügy százéves hagyományával vetjük ösz- sze. Ám tény, hogy az elmúlt három évtized forradalmi változásokat hozott az oktatás terén. Röviddel a májusi forradalmat követően, amint megérkeztek a szovjet felszabadító csapatok, megkezdődött az oktatás Prága iskoláiban. £s viszonylag nagýon rövid időn belül sikerült helyrehozni azokat a károkat, amelyek a megszállás éveit jellemezték. Több épület rongálódott meg, több iskolában rendeztek be kórházat, kaszárnyát a fasiszta katonák számára. Az 1945—46-os iskolaévben a fővárosban 194 általános, 112 ún. polgári iskola és néhány gimnázium működött, nem szá« mítva az egyéb szaktanintézeteket. Az 1948-as oktatási törvény lehetővé tette valamennyi gyermek számára, hogy képes- ségeihez mérten képezze magát tovább államosított iskoláinkban, amelyekből egyszer s mindenkorra eltűntek az anyagi és társadalmi jellegű megkülönböztetések. Magától érthető, persze, hogy az iskolák épületei, berendezéséi és felszerelései rossz állapotban voltak. 1954-ben kezdődött meg az oktatásügyi intézetek tervszerű építése. így azután 1974-ig 65- tel emelkedett az általános kilencéves iskolák száma, s e2 1491 új osztályt jelentett. Négy új gimnázium, két ipari szaktanintézet, gépipari középiskola (720 diák számára) épült többek között. Az egységes oktatást hazánk fővárosában 214 kilencéves alapiskola biztosítja, amelyet több mint százezer gyermek látogat. Ezek közül az iskolák közül több szakosította magát különböző tantárgyakra, így például a matematikára, testnevelésre vagy valamely világnyelv oktatására. Hasonló folyamatnak lehetünk tanúi a gimnáziumok szintjén is, amelyek főként a főiskolai tanulmányokra készítik elő hallgatóikat. Nyilván érdekes adat, hogy a fővárosban 280 gimnáziumi osztály működik, amelyet 9883 diák látogat. A szakoktatás terén ezen a szinten különböző tanintézetek működnek, 378 osztállyal, amelyeket 12 288 fiatal látogat, nem számítva a különböző alacsonyabb fokú szaktanintézeteket, ahová 21 570 diák iratkozott be. Nem feledkezhetünk meg a legifjabb nemzedékről sem, Prága 364 óvodájában 10 880 gyermek tölti napjait. A háborút közvetlenül megelőző években az iskolai éttermek inkább szociális berendezésnek számítottak, ahol a gyermekek ételhez, rendszerint leveshez jutottak. Ma a napközi otthonokban kalóriadús ebédekről, tízóraikról és uszonnák- ról gondoskodnak a gyermekek számára. Fokozatosan 487 iskolai étterem épült fel, amelyet 113 000 gyermek látogat naponta háromtól tizenkilenc évig. És aki gyermekeink, kisiskolásaink pufók arcára tekint, jól megtermett, izmos testükre, végképp nem kételkedik a szóban forgó iskolai éttermekben felszolgált ételek minőségéről. Egyébként is egyik alapelvünk, hogy az ifjú nemzedéknek mindent, a legjobbat adjuk ... Az oldalt Sylva Groszová szerkesztette A Fényképfelvételeket Stanislav Terebe és Václav Jirsa készítette H arminc évvel ezelőtt, 1945. május 5-én kelt fel a cseh i: népi ... A munkásosztály a szovjet hadsereg segítségével, a kommunista párt irányításával fegyvert fogott a hitle- rista megszállók ellen, hogy megkezdhesse a Moldva parti város történetének új fejezetét. Szocialista hazánk fővárosának, illetve átalakulásának meghatározó jelentőségű segítőtársa és részvevője a CSKP Fővárosi Bizottságának lapja, a Vé5erní Praha, amelyek fennállásának 20. évfordulója alkalmából Munkaérdemrenddel tüntettek ki. A prágai felkelés 30. évfordulóján lapunk egy oldalát a Veöerní Praha munkatárséi készítették. • 1 Proletár i vsech zemí, spojte se! így nevezzük: arany Prága, száztornyú Prága, Európa szíve, városok édesanyja. Mindany- nyiunk számára drága, éppen ezért keresünk számára újabb és újabb jelzőt. A Cseh Szocialista Köztársaság fővárosa, a közép-csehországi kerület székhelye, a Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaság fővárosa. Itt székelnek a szövetségi hivatalok, a külföldi képviseletek és különböző nemzetközi jelentőségű intézetek. És itt található történelmünk dicső korszakainak több emlékműve. Kevesen tudják azonban, hogy Prága hazánk egyik legnagyobb ipari központja is. A CSSZSZK ipari termelésének 8,8 százalékát, a Cseh Szocialista Köztársaság ipari termelésének 12 százalékát teremtik elő munkájukkal a prágai dolgozók. Mintegy 14 alapvető termelési ág képviselteti magát fővárosunkban, amelyek természetesen további ágazatokra oszlanak. A főváros ipari termelésének több mint felét a gépipar és a fémmegmunkáló ipar alkotja. Valamennyi szocialista országban és sok más országban is ismerik a prágai elektrotechnikai ipar kiváló minőségű termékeit. És minek is sorolnánk tovább, hiszen elegendő tudni, hogy az elmúlt esztendőben a főváros ipari üzemeiben 1617 új ipari terméket gyártottak, amelyekről egyöntetűen megállapíthatjuk, hogy elérik a világszínvonalat. Prága ipari termelésének egynegyedét az élelmiszeripar alkotja. Ezt nem is szükséges hangsúlyozni, hiszen nem tudunk olyan látogatóról, akit nem érdekelne a híres prágai sonka, a smíchovl sör ... Igaz ugyan, hogy a sör iránt elsősorban a férfiak érdeklődnek, viszont a ruházati cikkek a nők figyelmét kötik le. Annál Is inkább, mert a ruházati cikkek egynegyede, sőt több mint egy negyede — országos viszonylatban is — fővárosunkból származik. Magától érthető, hogy a különböző divatcikkekből Prágában nagy a választék. Legnagyobb kincsünk az egészség Valljuk be őszintén, hogy hat. minc esztendővel ezelőtt egészségügyünk helyzete nem volt éppen kedvező. Ebben a vonatkozásban nem beszélhettünk egységes szervezetről, a kórházak az egyház, a város, vagy magánorvosok birtokába tartoztak, berendezéseik korszerűtlenek voltak, sok esetbon olyanok, amelyek jelentős károkat szenvedtek a háború évei alatt. Ezzel egyidejűleg tény az is. hogy rendkívül nagy szükség volt ezekre a berendezésekre, hiszen a háborús esztendőkben kevésbé törődtek az egészségvédelemmel, a táplálkozás kér déseivel. Ezt a helyzetet súlyosbította a felszabadulást követő közvetlen időszakban, hogy számos olyan ember szorult kórházi ápolásra, aki megjárta a koncentrációs táborok és a fasiszta börtönök poklát. Csupán 1948 februárja után szűnt meg az egészségvédelmi PONUtLNi intézmények üzleti-kereskedelmi jellege. Az új szervezés lehetővé tette, hogy mindenki számára a lehető legjobb egészségügyi gondoskodást biztosítottunk. Az első lépést ehhez az jelentette, hogy a fővárosban 33 egészségügyi intézményt vettek át különböző vállalkozók kezéből. Fokozatosan államosították a gyógyszertárakat és a magánrendelőket. Számos kis és megfelelőtlen egészség- ügyi berendezést összpontosítottak korszerű poliklinikákon, amelyek ma egyetlen prágai lakótelepről sem hiányoznak. Vy- sodanyban, Prága egyik iparilag legjelentőseb körzetében pl. korszerű kórházat és poliklini- kát adtak át rendeltetésének. Az egészségvédelem azonban a legkisebbjeinknél kezdődik. Tudatosítanunk kell, hogy a bölcsődék nem csupán egyfajta „gyermekmegőrzőt“ jelentenek dolgozó asszonyaink számára, hanem mindenekelőtt egészségügyi intézmények és tanácsadó központok. 1945-ben Prágában 33 bölcsőde működött, amelyek befogadó képessége 1419 gyermek volt. Az elmúlt évben a prágai bölcsődék száma 134-re emelkedett és Ijefogadóképessé- gük elérte a 7151 gyermeket. Ez a szám ebben az esztendőben feltételezhetően tovább emelkedik, hiszen újabb lakótelepek, lakónegyedek és magától érthetően újabb bölcsődék épülnek. Az is az igazsághoz tartozik, hogy Prágában mind a mai napig kevés a bölcsődék száma, mint ahogy a szülészetek kórházi ágyainak a száma sem elegendő az egyre növekvő szaporulat számára. Az újszülöttek számaránya évről évre emelkedik, a gyermekhalandóság jelentősím csökken. Szocialista egészségügyünk, amely állandóan emelkedő életszínvonalunk egyik jellemzője a párt és a kormány intézkedéseinek köszönhetően elérte azt, hogy Prága szépségeihez nem csupán a szivárvány különböző színeiben pompázó virágyágyak és parkok tartoznak, hanem az utcákat elözönlő egészséges és szép gyermekek tízezrei is, akik szocialista jövő zálogát jelentik. „Gyermekoázis" a nagyvárosban.
