Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1975-05-31 / 126. szám, szombat
ERJEDÉS A TEJO PARTJÁN a portugáliai fejlemények ismét a demokrácia és a szocia- /lL lizmus jelé utat nyitó ibériai országra terelték a közvélemény figyelmét. Röviddel a legutóbbi választások után, amelyek az MFA és a vele szövetséges pártkoalíció és a széles néptömegek politikájának a demokratizálódási törekvéseknek a győzelmét eredményezték, válságjelenség ütötte fel fejét a pártkoa- lícióban. Közvetlen kiváltója a szocialisták antikommunista fellépése, az MFA-val szembeni indokolatlan követelődzése és politikai zsarolása volt. Kísérletük most is kudarccal végződött, de a válságjelenségek nem múltak el. Még nem csillapodtak le a megbolygatott kedélyek, még nem rendeződtek a pártok közötti ellentétek s az elmúlt hét eseményei igazolták, hogy az osztályellenség nem tétlenkedik, alkalmas pillanatra vár, hogy színre lépjen. • AZ ELLENTÉTEK GYÖKEREI Mario Soares, a Portugál Szocialista Párt főtitkára és más vezetők a totális pluralitás követelésével léptek fel az MFA kormányzata ellen, s azzal vádolták a kommunistákat, hogy „kisajátítják maguknak a hatalmat“, felrúgják a játékszabályokat. Nem újkeletű vád ez, a tavalyi forradalmi hatalomátvételt követően többször is megismétlődött. A szocialistáknak ez a fellépése azért veszélyes, mert mesterséges viszályt szít a koalíción belül, ezzel és obstruktív taktikájukkal fékezik a forradalmi demokratikus átalakulások megvalósítását, lelassítják a portugál nép előrehaladását a demokrácia és a végcélként megjelölt szocializmus útján. Nem vitás, hogy az összehasonlíthatatlanul fiatalabb alapítású szocialista párt féltékeny koalíciós partnere sikereire, vezetőinek viszont a párt tényleges erejénél sokkal nagyobbak az ambíciói, annak ellenére, hogy időközben a párt egysége megbomlott és az ellenzéki erők kiilönpártba tömörültek. A szocialisták mostani furcsa magatartásának oka a legutóbbi választások eredményeiben keresendő. A szavazatok számát tekintve akkor az első helyre kerültek, de ez korántsem tekinthető a jelenlegi viszonyok egyetlen, kizárólagos meghatározójának. Az ellentéteket kiélezte, hogy a szocialista párthoz közel álló Republica című lap nyomdászai és más alkalmazottai szembeszálltak az MFA politikájával ellentétes irányzatot képviselő szerkesztőséggel s a kormány később beszüntette a lap megjelenését. Ez szolgált nyílt ürügyül a szocialisták megmozdulására, amely abban nyilvánult meg, hogy Soares és más vezetők polgárháborús légkört igyekeztek előidézni ésboj- kottálták a kormány üléseit. Szükségessé vált az illetékes fórum, az MFA 240 tagú közgyűlésének összehívása, hogy megvitassa a válsággal fenyegető helyzetet és állást foglaljon. • MARAD A KOALÍCIÓ? A héten összehívott közgyűlés maratoni ülésszakot tartott. Alaposan megvitatta a kérdést és állásfoglalásával elmarasztalta a szocialistákat. A közgyűlés megbízta az MFA legfelsőbb forradalmi bizottságát, hogy határozottan és gyorsan rendezze a pártok közötti vitát. Elmarasztalta a szocialisták egységbontását és azt, hogy minisztereik, Soares és Zenha már hosszabb ideje bojkottálják a kabinetüléseket. Ugyanakkor munkabizottságot állított fel, amely előkészíti a forradalom előbbre vitele érdekében felállítandó népi szervezetek létrehozását. Ezek után Soares és Zenha visszatért a kormány ülésére. A szocialisták a koalíció fenntartása mellett nyilatkoztak, igaz továbbra is bizonyos fenntartásokkal élnek. A koalíció fennmaradása érdekében azonban feltétlenül fel kell hagyniuk egységbontó magatartásukkal. A kibontakozással kapcsolatos nézetek bizonyos következtetésre jogosítanak fel. Carvalho dandártábornok, a COPCON főnöke leszögezte: „Az MFA nélkül lehetetlen az új államot építeni, ez bebizonyosodott... vagy valóban szocializmust építünk a Fegyveres Erők Mozgalmával és a pártokkal, vagy félreállítjuk e pártok vezetőségét és közvetlen kapcsolatra lépünk a néppel", hangoztatta válaszul a szocialista képviselők provokatív kijelentéseire. A kommunista párt Alvaro Cunhal főtitkár útján kijelentette: Ma is lehetséges a megegyezés a szocialistákkal, ha hajlandók együttműködni a forradalmi erőkkel a demokratikus rendszer és a szocializmus felé jraló haladás útján. A párt lehetetlennek tartja, hogy akár a 'kommunisták, akár a szocialisták nélkül jöjjön létre valamilyen új koalíció. Viszont ha a szocialisták egységbontó akcióinak folytatása lehetetlenné tenné a jelevlegi koalíciót, vagy politikai pártokat nem képviselő polgári személyek és a katonaság koalíciója jönne létre, esetleg tisztán katonai kormányzat alakulna. Az utóbbi lehelő séget Cunhal nem tartja időszerűnek. Mint azonban a portói események mutatják ez az alternatíva sem zárható ki. Az ország második legnagyobb városában a fasiszta elemeknek falazó demokratikus néppárti köz- igazgatási szervek tétlensége miatt katonák vették át a város igazgatását. A jelenlegi koalíció fennma radása a portugál forradalom számára létfontosságú kérdés. Pillanatnyilag megvan a reménye annak, hogy a koalíció még is átvészeli a pártok viszályát. • A KÜLFÖLD SZEREPE A portugáliai demokratizáló dást és forradalmat azonban nemcsak a szocialisták által kirobbantott viszály veszélyezteti, hanem a külföld leplezetlen he avatkozása is. Mégpedig több síkon. A NATO jelenlegi brüsszeli csúcsértekezletén is bebizonyosodott, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak Portugália tagságának és az atlanti szervezet vezetőségének nem tetszik, hogy Lisszabonban más idők járnak, mint a salazari fasizmus idején. Maga Ford amerikai elnök is „aktívabb tagságra és teljesebb egységre“ szólított fel egyes tagországokat, s köztudott, hogy elsősorban Portugáliára és Franciaországra gondolt. Szinte egyidejűleg rendezték meg Portugália partjainál a NATO-flotta erőfitogtató tengeri hadgyakorlatát. A portugál forradalmi kormány gazdasági téren is nagy nyomásnak van kitéve. A dublini közös piaci értekezleten Portugália tagságával kapcsolatban egyenesen zsaroló politikai feltételeket szabtak a lisszaboni kormánynak. Ebben a helyzetben az MFA és a haladó erők fő kötelessége a forradalom eddigi vívmányainak éber őrzése és a reakció mesterkedéseinek megakadályozása. Ezt szolgálják a maoista csoportokkal és más, a jelenlegi rend felforgatására szervezkedő anarchista és nyíltan ellenforradalmi erőkkel szemben foganatosított biztonsági Intézkedések. L. L. Szódat elnök Ausztriában fíécs — Anvar Szadat egyiptomi elnök tegnap kora délután kétnapos hivatalos látogatásra Ausztriába érkezett. A repülőtéren Rudolf Kirchschläger, osztrák köztársasági elnök és Bruno Kreisky kancellár fogadta. Előzőleg Szadat egynapos nem hivatalos látogatást tett Jugoszláviában. Az egyiptomi elnök a szlovéniai Brdo üdülőhelyen találkozott Tito elnökkel, s a két államfő megbeszéléseit a Tanjug hírügynökség jelentése szerint „teljes egyetértés és szívélyesség“ jellemezte. Egyetértettek abban, hogy a genfi közel-keleti békekonferenciát még ebben az évben fel kell újítani és hangsúlyozták, hogy az el nem kötelezett országoknak aktív szerepet kell játszaniok a válság rendezésében. Az osztrák—egyiptomi megbeszélések előterében a kétoldalú kapcsolatok, valamint a közel keleti helyzet legújabb fejleményei állnak. Politikai megfigyelők ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy az osztrák kormányfő „jól tájékozott a közel-keleti ügyekben“, hiszen a múlt héten Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter tárgyalt Bécsben. Szadat elnök még a mai nap folyamán Bécsből Salzburgba utazik, ahol Gerald Ford amerikai elnökkel találkozik a közel- keleti probléma megvitatása érdekében. LIBANON FŐVÁROSÁBAN NYUGALOM URALKODIK Tovább folynak a kormányalakítási tárgyalások Bejrút — Rasid Karami, Libanon kijelölt miniszterelnöke csütörtökön és pénteken tovább folytatta tárgyalásait a különböző politikai csoportosulások vezetőivel egy uj kormány megalakításáról. Egy tegnapra virradó nyilatkozatában azt mondotta, egyelőre még nem tudja, mikor alakulhat meg az új kabinet. .Hangsúlyozta, hogy a konzultációk során tudomásul vette a képviselők javaslatait, ugyanakkor azonban leszögezte, hogy a politikai pártoknak szavatol niok kell a biztonságot és a nyugalmat az országban. Hírügynökségi jelentések szerint a két legbefolyásosabb baloldali mohamedán vezető, Kárnál Dzsumblatt és Amin Hafez, a konzultációk során követelte Karamitól, hogy az új kormányból zárják ki a falangistákat. A libanoni rádió péntek reggeli híradása szerint Bejrútban az éjszaka folyamán nyugodt volt SPANYOLORSZÁG több városában Franco-ellenes tüntetésekre került sor s a felvonulók több helyütt a portugál forradalom jelképét, a vörös szegfűt viselték. FORD amerikai elnök megvétózta a kongresszus egvik törvényjavaslatát, amely 5,3 milliárd dollárt irányzott elő a munkanélküliség elleni harc rendkívüli programjának támogatására. a helyzet, csupán két kisebb incidens történt. Nem sokkal éjfél után bomba robbant a főváros egyik negyedében, károk azonban nem keletkeztek. Ezzel csaknem egyidőben Bejrút egyik keleti negyedében rövid tűzpárbaj zajlott le, aminek a libanoni—palesztin vegyes katonai járőrök beavatkozása vetett véget. A Palesztínai Felszabadítási Szervezet elítélte az ártatlan polgári lakosság ellen Irányuló erőszakos cselekedetek minden formáját. Zuhair Mohszen, a Palesztin hírügynökségnek adott nyilatkozatában a PFSZ nevében felszólított minden hivatalos és nem hivatalos szervezetet az ilyen akciók megbélyegzésére. A libanoi eseményekkel kapcsolatban Szadat egyiptomi elnök kijelentette: Kész Libanonba utazni, hogy találkozót hozzon létre Jasszer Arafat és Fran- gié libanoni elnök között. WALDHEIM, az ENSZ főtitkára részt vesz Kleridesz és Denktas ciprusi görög, illetve török vezetők jövő heti újabb bécsi tárgyalásain. KAMBODZSÁBAN befejeződött a külföldi tőkések gumiültetvényeinek államosítása. Ezzel egyidőben Kambodzsában intézkedéseket tesznek a gumitermelés fokozására. NEW YORKBAN összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa Namíbia, Délafrikai Köztársaság által törvénytelenül megszállt volt délnyugat-afrikai ország ügyét. Megcáfolhatatlan tények „Ma, amikor felnőtt a népek új nemzedéke, különösen fontos megismertetni az ifjúsággal a második világháború igazi jellegét és lényegét, s megakadályozni minden olyan szándékot, amelynek célja, hogy a különféle politikai erők szempontjából meghamisítsa a háborúban részt vevő államok szerepét“. [A szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságai titkárainak tanácskozási anyagából.) Az a tény, melyet a tanácskozás a hitleri fasizmus és a japán militarizmus feledt aratott győzelem 30. évfordulója alkalmából hangsúlyozott, nem volt és nem véletlen. Minél több esztendő választ el bennünket a népek antifasiszta harcának időszakától, annál inkább csökken — törvényszerűen — azok száma, akik e borzalmakat átélték, viszont felserdül egy új, fiatal nemzedék, amelynek e harcok eredményeként egyebek között az az előnye, hogy — Európa újabbkori történetében első ízben — 30 év óta nem ismeri a háborút. Ez egyidejűleg a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasági és katonai erejének és offenzív békepolitikájának az eredménye. A FÖ IRÁNYZAT Az imperialista burzsoázia jelenkori ideológiai harcának fő célpontja a második világháború után felsedrült fiatal nemzedék. Ezek előtt akarja különféle formákkal és módszerekkel leplezni az igazságot a Nagy Honvédő Háborúról. Nagy eszközöket fordít arra, hogy az ifjúság ne ismerje meg a teljes igazságot és a valódi tényeket. Különféle hamis, semmivel sem alátámasztott mendemondákkal akarja félrevezetni a tőkésállamokban élő fiatalokat, és arra törekszik, hogy lehetőleg nálunk is hatást érjen el. Ezért az említett tanácskozás hangsúlyozta, hogy a • testvér- pártok ideológiai munkájának feladata: megismertetni a világ közvéleményének minél nagyobb többségével a történelmi tényeket, hogy teljés mértékben tudatosíthassák a háborúból eredő tanulságokat. Sokoldalúan megmagyarázni, hogy milyen döntő szerepet játszott az első szocialista állam a fasizmus szétzúzásában, a szovjet nép és hadserege hősiességét, a kommunisták vezette illegális harc bátorságát, a népi felszabadító erők harci akcióit, az antihit- lerista koalíciót képező, különböző társadalmi rendszerű országok együttműködéséből eredő tapasztalatokat. TÖRTÉNELEM- HAMISÍTÓK Á Nyugaton ma egyre több olyan könyv, brosúra és más nyomtatvány jelenik meg, melyekben a burzsoá ideológusok meghamisítani igyekeznek a második világháború és főleg a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának történetét. Ezekben minden módon csökkenteni és elhallgatni igyekeznek például az SZKP-nak azt a szerepét, amit mint a tömegek antifasiszta harcának vezetője és szervezője játszott, tagadják, hogy a fasizmuson aratott győzelem meghatározó tényezője és kivívója a Szovjetunió volt. A burzsoá törnénészek eltorzítva magyarázzák a fasiszta erők Keleten elszenvedett vereségeinek az okait. Azt hirdetik, hogy a győzelem fő tényezője az USA volt, amely — állítólag — azzal, hogy bekapcsolódott a második világháborúba, részt vett a Németország elleni hadműveletekben és segítette a Szovjetuniót, döntő mértékben befolyásolta a fejleményeket a keleti fronton. A szovjet nép a kapott segítséget nagyra értékeli és egyáltalán nem tagadja. Azonban a történelmi igazság az, hogy ez a segítség nem volt olyan döntő jelentőségű, ahogyan azt a burzsoá ideológusok állítják, hiszen csak a háború legnehezebb időszaka után, a sztálingrádi és a kurszki csata után érkezett. A második világháború minden elfogulatlan megfigyelője előtt világos, hogy a második front megteremtésének időpontjában a keleti fronton a fasiszta fő erőkre a szovjet hadsereg és a bátor szovjet nép már régen vereséget mért. „A Szovjetunió Nagy Honvédő"Háborúja“ című könyv bizonysága szerint a nyugat-európai második front megnyitása után is 195— 235 hadosztály harcolt a szovjet-német és csak 106—135 hadosztály a nyugati fronton. Ezek megcáfolhatatlan tények. EZ AZ IGAZSÁG A szovjet—német front volt a második világháború fő harctere. A Nagy Honvédő Háború döntő befolyást gyakorolt az események alakulására az egész világon. Németország és csatlósai fő erejüket és anyagi eszközeiket a Szovjetunió ellen összpontosították. Ennek ellenért) a Szovjetunió rendelkezett elegendő szellemi és anyagi erőforrássá) ahhoz, hogy szembeszálljon az agresszorral és vereséget mérjen rá. A fasizmus elleni háború legnagyobb, legnehezebb súlya a Szovjetuniót terhelte. Ezt adatok bizonyítják. A szovjet katonák az európai fasiszta tömb 606 hadosztályát semmisítették meg, ejtették foglyul, vagy szórták szét, míg az angol— amerikai fegyveres erők csak mintegy 176 hadosztályát. Ez is bizonyítja, hogy a szovjet hadsereg zúzta szét a fasiszta koalíció fő erőit. Soha semmi nem változtathat azon a történelmi valóságon, hogy a német fasizmus és szövetségesei vereségében a Szovjetunió játszotta a döntő szerepet. A Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelemért a szovjet nép hatalmas áldozatokat hozott. A második világháború alatt több mint 20 millió szovjet állampolgár vesztette életét, tehát szovjet ember volt a háború halálos áldozatainak a 40 százaléka. Csupán Csehszlovákia felszabadítása során, a béke küszöbin, a háború utolsó szakaszában több mint 140 000 szovjet katona esett el. A Szovjetunióban elpusztult több mint 70 000 város és falu, több mint 32 000 ipari üzem, 98 000 kolhoz, 65 000 kilométer hosszúságú vasúti pályatest. Pénzben kifejezve a Szovjetunió vesztesége 2600 milliárd rubel volt. Szinte elképzelhetetlenek ezek a háborúban megsemmisült értékek, de még elképzelhetetlenebbek a szovjet népek háborús szenvedései. Soha senki nem tudja leírni, kifejezni azoknak az anyáknak a gyászát, akik fiukat és lányukat, a feleségek gyászát, akik férjüket vesztették el, a gyermekek fájdalmát, akiknek szülei a mai boldog gyermekkorért vívott küzdelemben estek el. A Szovjetunióban úgyszólván egyetlen család sem volt, amelyet ne érintett volna ez a háború. A gyászhoz, a fájdalomhoz, a kínhoz társult a fasiszták embertelen, barbár kegyetlensége. A nácik az ún. új európai rend értelmében a Szovjetunió és a többi leigázott ország népét is rabszolgaságba akarták vetni. Ezek az áldozatok és szenvedések nem voltak hiábavalók. A szovjet nép — kommunista pártja vezetésével — megvédte szocialista hazáját, megsemmisítette a világimperializmus legsötétebb erőit, amelyek nemcsak a Szovjetunió, hanem Európa és Ázsia más népeit is ki akarták irtani. A szovjet nép, mint internacionalista, a lehető legtöbbet tette azért, hogy ne csak a saját népét, hanem a többi országok népét is megmentse a rabszolgaságtól. A fő szerepet játszotta a világuralomra törő és az európai kultúra és civilizáció megsemmisítését célzó Hétvégi hírmagyarázatunk
