Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1975-05-29 / 124. szám, csütörtök
A HOLNAP ISKOLÁJA? Látogatás egy prágai oktatási intézményben Villanegyed. Távol a főváros zajától, szőlővenyigével befuttalott épületek között járok. A legtöbbhöz tenyérnyi virágoskert is tartozik. Alattunk a Moldva ezüstös vize, valamivel odébb az ősi Vyáehrad magasba nyúló romjai, a távolban pedig a prágai vár sziluettje teszi még festőibbé a környéket. Ennél jobb helyet aligha szemelhettek volna ki Prága egyik kilencéves alapfokú kísérleti iskolája részére. Éppen szünetet jelzett a csengő. A 960 gyermeket befogadó korszerű ötemeletes épület folyosói pillanatok alatt benépesednek. KITŰNŐ EREDMÉNYEK Lenka Sitiorová, a Jeremenko utcai kísérleti iskola igazgatója kedvesen fogad. Elmondja, hogy a prágai Pedagógiai Kutatóintézet tervei alapján kidolgozott új módszert kísérletképpen a köztársaság 112 — a főváros tíz városkörzetének egy-egy — alapiskolájában alkalmazzák. Az eredmények minden várakozást felülmúlnak. A jó tanulók száma fokozatosan emelkedik és egyre kevesebb a bukott diák. Míg az 1971—72-es tanévben a diákok 0,9 százaléka ismételte meg az osztályt, az idei első félév végén ez az arány 0,3 százalékra csökkent. Az új módszer azonban más tekintetben is bevált. Miről van szó tulajdonképpen? — érdeklődöm a kísérlet lényegéről. — Az oktatás módján kívül a nevelési módszer is megváltozott — tájékoztat vendéglátóm. — Ez elsősorban azt jelenti, hogy logikus, önálló gondolkodásra szoktatjuk a gyermekeket. Azt akarjuk — mondja —, hogy a tanulók ne unatkozzanak a tanítás alatt, hanem tevékenyen vegyenek részt a közös munkában. Arra törekszünk, hogy észrevételeiket, következtetéseiket a saját tapasztalataik alapján tegyék meg. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ez a régi oktatási módszerrel — amelynek keretében a tanító csupán magyaráz, a diákok pedig úgy tesznek, mintha odafigyelnének, de többnyire máson jár az eszük — nem érhető el. Noha a magyarázatot továbbra is elengedhetetlen követelménynek tartjuk, mégis több idő jut a kisebb csoportokban végzett önálló munkára. Míg egyesek a táblánál foglalatoskodnak, mások ezalatt segédeszközökkel dolgoznak, önállóan végzik a kísérleteket is, mert így jobban megjegyzik az anyagot. Óra alatt a padokat is elhagyhatják, csendesen beszélgethetnek, vitázhatnak egymással. SENKI SEM UNATKOZIK — MINDENKI BEKAPCSOLÓDIK A Jeremenko utcai iskolában 12 éve folynak a kísérletek az űj tanítási módszerrel. — A tanulók képességeik szerinti kiválogatásának nem volna értelme — válaszolja kérdésemre az igazgatónő —, mert azt is figyelemmel kísérjük, ki hogyan reagál a vele szemben támasztott fokozott követelményekre. Már az első osztály tananyaga is igényesebb a szokásosnál. A pedagógusok korábban hívják fel a gyermekek figyelmét a tudnivalókra. Megismertetik őket a család, a társadalom fogalmával, a természettel és mindazzal, ami körülveszi őket. Bizonyos fizikai és kémiai jelenségekre is rámutatnak, sőt a logikus, önálló gondolkodást elősegítő matematika világába is bevezetik őket. A szakkifejezéseket is — az eddigi gyakorlattól eltérően — már az első osztályokban meg kell tanulniuk, hogy használatukkal később ne legyenek nehézségeik. A tanítók legfőbb célja, hogy állandóan lekössék a gyermekek figyelmét és ezt az igyekezetüket teljes mértékben siker koronázza. Amiért másutt büntetés jár, pl. a tankönyvek és füzetek befirkálásáért, azt- itt természetesnek tartják, Vöt n?» P8v PQothPfi a tanulók a tankönyvekben felsorolt mondatok helyességét is kétségbe vonhatják. Nem csoda, hiszen a hibák szándékosak. — Ez is egyik módja annak, hegy a diákokat már zsenge korukban leszoktassuk a kényelmesebb, gépies gondolkodásról és kifejlesszük bennük az egyéni ítélőképességet — mondja Siftorová elvtársnő. A tanítás legnagyobb része élénk beszélgetés formájában folyik, hogy mindenki odafigyeljen s ezért a legtöbben állandóan jelentkeznek. Ennek köszönhető, hogy az otthoni tanulás lényegesen kevesebb időt vesz igénybe. KORSZERŰ SEGÉDESZKÖZÖK A pedagógusok nagy gondot fordítanak arra is, hogy ha a gyermekek valamit nem értenek, ne féljenek azt megkérdezni, mert a tanító példákkal jobban megmagyarázza nekik a nem világos részt, mint a többnyire tanácstalan szülő. A pedagógusok különösen a magolást ellenzik. Igaz ugyan, hogy az idegen nyelvek esetében meg kell tanulniuk az ismeretlen szavakat, de ezeket sem gépiesen, hanem a tanító segítségével, aki mondatokat képez a szavakból. Ezeket a tanulók többszöri ismétléssel, illetve a mondatok módosításával és kiegészítésével köny- nyebben megjegyzik. Az úgynevezett nyelvlaboratórium is lényegesen megkönnyíti a tanulást, bár ez a gyermekek részére túlságosan megterhelő, ezért legfeljebb 15—20 percig alkalmazható. Ennél lényegesen jobb szolgálatot tesz a szavak és mondatok magnó és fülhallgató segítségével történő diktálása, illetve szóbeli ismételgetése. A korszerű audiovizuális segédeszközök: diaprojektorok, episzkópok, vetítőkészülékek és a technika többi vívmánya láttán szinte sajnálja az ember, hogy régen kinőtt az iskolapadból. A gyermekeket önálló gondolkodásra szoktatja a katedráról irányítható, megszámozott villanyégőkkel ellátott készülék, tartozékával, a padokra rászerelt, megszámozott 3 billentyűvel. A tanulónak a táblára felírt 3 lehetőség közül a helyes feleletet valamelyik billentyű megnyomásával kell kiválasztania, amit a tanító a katedrán kigyúló villanykörték segítségével ellenőrizhet. A diákok egyéni képességei természetesen különbözők, ám a tehetség idejekorán megmutatkozik. Aki jól számol, az többnyire gyenge a nyelvekben és fordítva. A kísérleti iskola felsőbb osztályaiban arra is lehetősége nyílik a tanulónak, hogy a választható tantárgyakban képességei fejlesztésével tökéletesíthesse tudását. A tanítók arra is figyelmeztetik őket, hogy tanulmányaik befejeztével is ismereteik rendszeres kiegészítésére lesz szükségük. Ezért már most tájékoztatják őket a különböző értelmező szótárakról, tudományos folyóiratokról és a többi forrásról, amelyekből az életben meríthetnek. A SZÜLÖK IS ELÉGEDETTEK A pedagógusok azonban nemcsak a gyermekekkel foglalkoznak. Fontos feladatuk a szülőkkel való kapcsolat fenntartása is. Az a szülő, aki megérti a korszerű oktatási módszer előnyeit, örömmel veszi tudomásul, hogy a nyugodt, békés otthoni légkör megteremtésén és a felügyeleten kívül gyermekének semmiféle magyarázatra és segítségre nincs szüksége. A tanuló ellenőrzése kizárólag a pedagógusok feladata. A kísérleti iskola tanítói úttörő munkát végeznek. A ma még járatlan úton haladva, helyzetüket rendkívül megnehezíti az is, hogy sok esetben — tankönyvek hiányában — az anyagok előkészítése, illetve kidolgozása is az ő feladatuk. Noha ebben a Pedagógiai Kutatóintézet nagy segítségükre van, a módszerek bevezetését és meghonosítását a gyakorlatban sokéves pedagógiai tapasztalataik nélkül aligha koronázná siker. Ismerniük kell ugyanis a tanulók képességeit, értelmét, munkabírását és mert a gyermekek túlterhelése hátráltatná munkájukat, a problémák rendszeres megvitatásától, a tapasztalatcserétől sem zárkózhatnak el. Ezeknek a követelményeknek a tudatában tanítják és nevelik a pedagógusok diákjaikat, akik Siftorová elvtársnő véleménye szerint a felsőbb osztályokban önállóbbak, magabiztosabbak és öntudatosab- bak kortársaiknál. # Ezért fontos lenne, hogy a kísérleti iskolák tanterve ne csupán kísérlet legyen és hogy a korszerű módszereket a jövő nemzedék érdekében mielőbb va- lamenyi alapiskolában meghonosítsák. KARDOS MARTA SZOVJET VENDÉGMŰVÉSZEK A HANGVERSENYDOBOGÓN A Moszkvai Állami Filharmónia Szimfonikus zenekara alig húsz évet számláló fiatal együttes, tagjai is túlnyomórészt fiatalok, de technikailag magas színvonalon állnak, a zenekar hangzási volumene is impozáns, ami egyébként minden orosz zenei testület jellegzetes tulajdonsága. A telt zengésű vonóskarban ezúttal különösen a mélyvonósok szonőrus tónusa hatott lenyűgözően. Előadói fegyelemmel, de amellett roppant dinamikusan muzsikálnak. Fiatal karmesterük, Vaszilij Szinajszkij impulzív, viharos temperamentumú művész. Érti a zenekari munka fortélyait, a zenéről eleven, határozott elképzelései vannak, előadásmódja nagyon intenzív, dí egyelőre még kissé harsány. Bravúrosan dirigál, fiatalságának fény- és árnyoldalaival. Az együttes koncertmestere, Valentyin Zsuk Haydn D dúr hegedűversenyét adta elő. Haydn kilenc hegedűversenyt komponált, de furcsa módon mind elmerült a feledés homályában. Részben talán méltánytalanul, mert egyik-másik egysíkúsága mellett is sok vonásban magán viseli Haydn-papa szeretetre méltó egyéniségét. Valentyin Zsuk kitűnően képzett muzsikus. Előadásmódja folyékony és természetes, a haydni hangvételt is eltalálta, különösen a lírai középrészt taimápsnHa finom poézissel. Puritán egyszerűséggel muzsikál, és ez igen vonzó tulajdonság, de egészében kissé hiányzott egyéniségének nyomatékosabb hangsúlya, ami élesebb vonalú, markánsabb műben bizonyára erőteljesebben megnyilatkozott volna. Szovjet vendégeink műsorának parádés száma, Csajkovszkij V. szimfóniája a zenekari bravúr jegyében hangzott el. A fiatal dirigens robbanékony egyénisége Csajkovszkij tolmácsolásában bizonyos eltolódásokat idézett elő. Még jobban felfokozta a szimfónia végletes szenvedélyét, ami néha szinte felborulással fenyegette a mű amúgyis kényes belső egyensú- nyát, annál Is inkább, mert a zeneköltő túlfűtött érzelmessé- ge nem hangerőben nyilvánul meg. Nem ragaszkodhatunk és nem is ragaszkodunk az interpretációs szokványokhoz, ennél mi sem természetesebb, hiszen a fiatal karmester mai jellegű felfogása nagyobb szellemi ellenőrzéssel idővel új vonásokat feltáró, figyelemre méltó produkciókat eredményezhet. Muzikalitása, a művészetbe vetett lelkes hite a jelek szerint hivatottá teszi arra, hogy az előadói hagyományok friss szele- mű továbbfejlesztője legyen. A közönség felzúgó tapsviharral köszönte meg a szovjet művészek szép teljesítményét. HAVAS MÁRTA Bö!cs Johannm Dávid Jetéi új színműve a brnói Szatirikus Színházban Az ősbemutató napján a Br- nénsky vePerník beszélgetést közölt Dávid Terézzel. A beszélgetés tartalmiból és hangvételéből éreztük, hogy a csehszlovákiai magyar írónőt jól ismerik a morva metropolisban. Az érdem elsősorban a Szatirikus Színház vezetőié, akik az Időzített boldogság színpadravi t el ével a szó szoros érteimében fölfedezték Dávid Terézt a cseh színpad számára. A színház és az írónő közötti jó kapcsolat eredménye a mostani ősbemutató is. Dávid Teréz ezúttal is mai tárgyú, de szatirikus hangvételű komédiát írt. A korábbi színművéhez hasonlóan ismét a mai családi élet fonákságait igyekszik kipellengérezni, most azonban a nők, pontosabban áss anyák és a feleségek szem szögéből. színmű központi figurája Johanna, aki munkahelyén — a női folyóirat ro vatvezotőjeként — sok okos tanácsot ad, értékes cikkeket íi; a házasságról. Ám saját háza- táján nem tud rendet teremteni, érzi, hogy az ő házassága egyre rossz vágányra jut. Házasságuk negyedszázados jubileumán sok keserűség után a sarkára áll: élni akar. Boldogan, tartalmasam, önállóan. így indul a darab cselekménye, s aztán végigkíséri Johanna hunszon- négyórás harcát (gyakran szél- malomharcát) az önállóságért, céljai megvalósításáért. A játék során három generáció nagyjából azonos problémáiról kapunk humoros, szatirikus hangvételű kor- és kórképet. A mozaikszeríí jelenetek végén Johanna egyre tapasztaltabb lesz, s látja, hogy minél többet megtud, annál kevesebbet tud. A női egyenjogúsággal, s a családi élettel kapcsolatos problémák Johanna édesanyját is foglalkoztatták, s már felnőtté váló lányát is érintik. Johanna érzi, s mind inkább tudatosítja hogy ő is -édesanyja útjára lép: fejet hajt a tények, s a szokások előtt, mert a magány mindennél rosszabb. Az ő problémáit egyedül nem képes megoldani. A darab elevenbe vágó problémákat vet föl, s ez kétségtelenül fontos erénye. A moziaik- szerűen pergő jelenetek, s az aránylag sok szereplő miatt az írónőnek nincs sok lehetősége, hogy több érdekes jellemet és problémát (Johanna és a lánya kapcsolata, fia és annak felesége életének részletesebb ábrázolása stb.J kibontson a színpadon, ám ez — komédiáról lővén szó — nem alapvető hiba, hiszen a fő cél Johanna útjának a követése. Azt viszont már komolyabb problémának tartjuk, hogy néhány jelenet hosszabb a kelleténél, nem egy esetben motívum és szituáció nélkül fölösleges dialógusokat haililunk, s ez lelassítja a játék ritmusát, vontatottá teszi a cselekményt. A későbbiek folyamán, avagy a további bemutatók alkalmával legalábbis el kellene gondolkodni azon, hogy néhány húzás, esetleg a hetedik kép (Johanna Iáit ogat ása egykori udvarlójánál, Bercinél) teljes kihagyása nem tenné-e pergőbbé és hatásosabbá a cselekményt. Úgy vélem, a kevesebb itt is többet eredményezne. Ebben az esetben több jól megírt jelenet és szellemes dialógus értékét nem csökkentenék az említett fölösleges részek. S így Johanna harca, különösen pedig „megtérése“ művészileg hitelesebb és hatásosabb lehetne. Jaroslav Fért rendező indoko- latlainul elsősorban Johannát állította előtérbe. Az ő harcait domborította ki, a többi mextí- vum rendszerint csupán Illusztrációként, itt-ott ellenpontként szerepel. A zenei betétekkel sikerült aránylag folyamatossá tenni a játékot, s a dalok — főleg Vlastimil Pantouőek igényes és a darab hangvételéhez jól alkamazkodó szövege révén — jól egészítették ki a játékot. Részben a rendező „számlájára“ írható viszont az, hogy a második rész első fele eléggé elsekélyesedett. Itt több ötlettel, eredeti elgondolással mindenképpen javítani lehetett volna a játék ritmusán. Őszintén szólva kissé meglepődtem azon, hogy a színészek aránylag kevés sajátosat tettek hozzá a játékhoz. Színészi szempontból elég kis területen mozogtak, s többnyire egysíkúMarie Beránkuvá és Iván Hojar a komédia egyik jelenetében. (Jan Peátál felvétele) an keveset! mutattak föl az áJ- taluk alakított figurák vonásaiból. A Johannát alakító Marié Beránková a kezdeti elfogódottság után hiteles női figurát kreált, habár a szövegkönyvben több eredeti vonás és energia lakozik e szereplőben. Rudolf Kokes (Kristóf) viszont az első részben volt meggyőző, a „megjavult“ férjet már nem sikerült élesebb kontúrokkal színpadra állítania. Az egyik legproblematikusabb teljesítménynek a vendégként fellépő Dagmar Graciasová játékát tartom, aki a játék hangvételétől merőben más, túlzottan harsány nőt kelt életre. Ugyanígy nem sok jót mondhatunk el a Babát alakító Zdena Haláková alakításáról sem. Antonín Vorel díszlettervező ügyes elgondolással, az adott térhez alkalmazkodva illúziót keltő, könnyen mozigatható díszleteket tervezett. A most látott* előadás után érdeklődéssel várjuk a Magyar Területi Színház bemutatóját, mert ismét lehetőség nyílik bizonyítani azt, hogy hazai ma* gyár társulatunk művészi műn* kája semmiben sem marad el a vidéki cseh és szlovák színházak mögött. SZILVÁSSY JÓZSEF KULTURÁLIS HlREK Veronában július 12. és augusztus 26. között tartják az idei operafesztivált. Műsorán Bizet Carmen, Verdi A végzet hatalma és Puccini Turandot című operája szerepel. A fesz* tivál Béjart balett-társulatá* nak vendégjátékával zárul. # Évente háromszázezren keresik fel Jasznaja Poljaná* bán Tolsztoj egykori lakóhe^ lyét. # Spoletóban június 20-án nyitják meg a Két világ fesztiválját, amelyen Donizetti Don Pasquale című művét, Bizet Csodadoktor című operáját és Menotti műveit adják elő. 0 A párizsi Modern Művészet Múzeuma megszerezte Raoul Dufy negyvenhét festményét. Ezzel az 1953-ban elhunyt művész képeiből már száz van a múzeum tulajdonában. Ezeket a jövő év elejétől ki is állítják. 0 Az idei Goethe-díjat Carlo Schmid nyugatnémet profesz- szornak ítélték oda. A díjat, amelyet Hamburgban adtak át a közelmúltban, korábban Lukács György, T. S. Eliot és Benjámin Britten is elnyerte.
