Új Szó, 1975. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1975-05-05 / 104. szám, hétfő
események margójára? EREDMÉNYESEN FOLYIK AZ EURÚPAI KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK ÉRTEKEZLETÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE HERMANN AXEN NYILATKOZATA Az NDK-beli Ravensbrückben, az egykori koncentrációs tábor területén is megemlékeztek a felszabadulás 30. évfordulójáról. A legnagyobb európai náci koncentrációs tábort 1945. május 3-án szabadította fel a szovjet hadsereg. Felvételünkön az ünnepély résztvevőinek egy csoportja látható. (Telefoto — CSTK — ZD) Élénk diplomáciai tevékenység Kairóban Kairó — Az egyiptomi kormány az utóbbi napokban étiénk diplomáciai tevékenységet folytat az arab országok, valamint más országok vezető képviselőivel. E tanácskozások során az egyiptomi vezetők igyekeznek közös nevezőre hozni az arab államok és Egyiptom álláspontját a köz-el-keleti helyzet értékelésével és a genfi közel-keleti békeérLokéziét felújításával kapcsolatban. Kairóban bejelentették, hogy Anvar Szadat elnök május második felében Kuwaltba, Jordániába, Irakba, Szíriába és fugoPárizs — A francia fővárosban a múlt hét végéin kétnapos nemzetközi értekezletet tartottak a közel-keleti békés rendezés sürgetése jegyében. A tanácskozáson 37 ország béke- mozgalmának és 60 nemzetközi szervezetnek a küldöttei vettek részt. Khaled Mohieddin, az egyiptomi béketanács főtitkára rámutatott, hogy az igazságos békének két fő feltétele van: az izraeli megszálló csapatok kivonása és a palesztin arabok jo- gainak szavatolása. Hangsúlyozta, hogy a Kissinger-féle „kis lépésekkel“ nem lehet megközelíteni a megoldást, ezéirt jel kell újítani a genji béke- értekezletet, hogy azon megkeressék a teljes rendezés módját. Kudrjavcev szovjet delegátus kiemelte, hogy a vietnami nép győzelme után a közvélemény a Közel-Keletre összpontosíthatja figyelmét. Az imperialistáknak nem sikerült elválasztaniuk a Szovjetuniótól arab barátait. A genfi értekezleten a Szovjetunió síkraszállhat az arab népek igaz ügye mellett. Berlin — Hermann Axen, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a központi bizottság titkára nyilatkozott az európai kommunista és munkáspártok értekezletét előkészítő munlkacsoport Berliniben megtartott két ülés-- szakáról. Mint Axen elvtárs elmondta, a munkacsoport első, februárban megtartott tanácskozásán 16 párt képviselői vettek részt és megbízták az NSZEP-t, hogy a varsói konzultatív találkozó véleménycseréjére támaszkodva készítse elő a javaslattervezet szövegét. Ennek alapján vált lehetségessé, hogy a munkacsoport második ülésén, amely április 8. ós 10. között zajlott le Berlinben, már konkrét tevékenység folyhasson. Ezen a berlini találkozón 20 testvérpárt küldöttei vettek részt a munkában és számos konstruktív javaslat hangzott el az értekezlet dokumentumának tartalmára, szerkezetére ós formájára vonatkozóan. Az Az Humanité beszámolója Párizs — Az Humanité lisz- gzaboni tudósítója a május elsején lezajlott incidensről beszámolva, hangsúlyozta: Portugáliában ismét feszültté vált a politikai helyzet, mert manőverek indultak meg, hogy — a Fegyveres Erők Mozgalmára nyomást gyakorolva — megváltoztassák az események irányát. Ebben az összefüggésben fcel'l megítélni a csütörtökön lezajlott incidenst, amelynek ürügyén a Szocialista Párt péntek este antikommunista jelszavakat hangoztató tüntetést rendezett a fővárosban. Fel kell vetni a kérdést, vajon a szocialisták kétségbe akarják vonni a jelenlegi politikai Irányvonalat? A tudósító hangsúlyozta: a szocialista vezetők magatartása Barzani visszavonul Teherán — Musztafa Barzani, kurd vezér nyilatkozatban ismerte el, hogy Irakban egyszer s mindenkorra véget ért a kurd lázadás. A továbbiakban közölte, hogy otthon érzi magát Iránban s nem szándékozik aktív részt vállalni az iraki kur- dok életének alakításában. Reményét fejezte ki, hogy Irak az igazságosságon ós a jószándékon alapuló politikát folytat majd Kurdisztánban. NSZEP KB titkára megállapította nyiatkozatában, hogy a munkacsoport mindkét tanácskozása pozitív lefolyású volt és a konferencia további sikeres előkészítése érdekében fontos előfeltételeket teljesített. A kapitalista sajtóban megjelent találgatásokkal kapcsolatban, amelyek szerint az értekezlet előkészületei a munka- csoport megbeszélései során megszakadtak, Hermann Axen elmondta: ez egyszerűen nem jelel meg a tényeknek, s a kapitalista sajtónak az a kísérlete, hogy a közvéleményt hamis információkkal megtévessze, egyáltalán nem új és nem eredeti. Várható volt, hogy az enyhülés ellenségei megpróbálkoznak majd az előkészületek zavarásával. Bizonyosak lehetünk benne, hogy az a várakozás, amellyel kontinensünk kommunistái, békeszerető erői a kommunista és munkáspártok berlini értekezlete elé tekintenek, beteljesül. a portugáliai feszültségről mögött az rejlik, hogy Soares meg akarja változtatni az események eddigi irányát. Most manőverek indultak meg közvetett és közvetlen módon nyomást igyekeznek gyakorolni a Fegyveres Erők Mozgalmának tanácsára, hogy módosítsa az eddigi antimonopolista vonalat. „Ez azonban kockázatos játék és a portugál demokrácia jövőjét fenyegeti“ — hangsúlyozta a tudósító. kevésbé hitelt adtak az amerikaiak délkelet-ázsiai elkötelezettségét bizonygató átlátszó elméletnek. A dél-vietnami győzelemmel új szakasz kezdődött az indokínai népek életében. A fejlemények kihatnak e térségben élők sorsának alakulására: Kambodzsára, Laoszra, sőt a továbbiakban Thaiföldre is, ahol az amerikaiak utolsó támaszpontjaikat tartják fenn. Erre utalt Kissinger, amikor kijelentette: „Nem kétséges, hogy az Indokínai fejleményeknek nemcsak Ázsiában, hanem a világ más részein is lesznek következményei, ha ezt tagadnánk, csupán a velük való megbirkózás lehetőségét sza- lasztanánk el...“ Ami azonban az elszalasztott lehetőségeket illeti, ilyen bőven akadt az elmúlt évtizedek alatt. Ha például az Egyesült Államok 1954-ben a francia gyarmatbirodalom összeomlása után aláírta és tiszteletben tartotta volna a genfi egyezményt, ahelyett, hogy átvette a volt gyarmatosító szerepét, másként alakult volna a helyzet. Ugyanígy elszalasztotta azt a lehetőségét, hogy a gyilkos háború után visszavonuljon e térségből az 1973 januárjában aláírt fegyverszüneti és békemegállapodást követően. Washington azonban, bár haderejét kivonta Dól-Vietnamból, katonailag, anyagilag és erkölcsileg továbbra is támogatta Thieu terü- letrabló akcióit. Ugyanakkor a Thieu-rezsim elzárkózott a tárgyalások elől, s minden eszközzel megakadályozta a népi nemzeti egységkormány megalakulását a DIFK ós a semleges politikai-társadalmi erők részvételével. Ilyen körülmények között a dél-vietnami felszabadító erők számára nem maradt más hátra, mint fegyverrel szerezni érvényt a megállapodások - naK. Dél-Vietnam fővárosa felett — amely immár hivatalosan is Ho Si Minh városa lett — a szabadság zászlai lenge %-k, és a lakosság ezrei DlFK-zászlócs- kákat lobogtatva vonulták fel május elsején a felszabadulást ünnepelve. A Felszabadulás rá- dió közleményben adta hírül: az ország teljesen felszabadult, Dél-Vietnam független, demokratikus, békés és semleges köztársaság. A sokat szenvedett országban most, a fegyveres harc végeztével, új, nehéz feladatok várnak megoldásra: az szláviába látogat. Szadat említett körútja közvetlen előzménye lesz a salzburgi június elején sorra kerülő Ford—Szadat találkozónak. A kairói diplomáciai élet élénkségét bizonyítja, hogy Púja Frigyes magyar külügyminiszter tegnap fejezte be kairói látogatását, ma pedig Knut Frydelung norvég külügyminisztert fogadják az egyiptomi vezetők. A múlt hét végén tett látogatást Egyiptomban az olasz és a nyugatnémet külügyminiszter is. A szovjet nép véleménye is az, hogy a palesztinai arab nép törvényes jogainak biztosítása nélkül nem lehet tartós és igazságos béke a Közel-Keleten. Romesh Csandra, a Béke-világtanács főtitkára aláhúzta, hogy a nemzetközi helyzet kedvező alakulása pozitív lehetőségeket kínál a közel-keleti béke hívei számára is. Genf sikerét nem lehet biztosítani a közvélemény mozgósítása nélkül — mondta. — A párizsi értekezlet célja éppen ennek előmozdítása. Újabb zsákutca előtt Észak-írország Belfast — Észak-Irország „Egyesült Ulsteri Unionista Tanács" néven koalícióba tömörült három szélsőséges protestáns pártja megszerezte az új tartományi gyűlés helyeinek abszolút többségét, miután vezetőit — Craiget, Payslei-1 ós West-et — újraválasztották. A konvent-váiasztások ezzel újabb politikai zsákutcába juttatták a tartományt. Az Egyesült Ulsteri Unionista Tanács (ellenzi a protestáns —katolikus kormányzati együttműködést J 47 mandátumot szerzett a 87-fcagú konventben. A katolikus—protestáns koalíciót támogató pártok viszont kisebbségben maradtak, közülük a legtöbb mandátumot — szám szerint 17-et — a katolikus szociáldemokrata párt szerezte. Belfast belvárosában ismét zavargások robbantak ki a protestánsok és katolikusok között. A zavargások során egy személy életét vesztette, többen pedig megsebesültek. Vélemények szerint azt követően, hogy a szélsőséges protestáns pártok többséget szereztek a tartományi gyűlésben, nem várható a hasonló zavargások megszűnése. újjáépítés, a demokratikus társadalom megteremtése. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány egyik első intézkedése kimondta, hogy a termelési eszközök ezentúl a nép tulajdonát képezik és elrendelte a nagybirtokok, a nagyüzemek és bankok köztulajdonba vételét. A DIFK egy másik nyilatkozatában szavatolja a nép demokratikus szabadságjogait, a népek, a nemzetiségek és a felekezetek egyenlőségét. A vietnami hazafiak történelmi győzelme nemcsak egy korszakot zár le, hanem egy újat is nyit: a politikai és a gazda- sági konszolidálásét. A győzelem kivívásában nagy jelentőségű volt az a sokoldalú politikai és katonai támogatás, amelyet a Szovjetunió és a szocialista közösség egybehangolt politikát folytató országai adtak az igazságos harchoz. A közel három évtizedes szüntelen háborúskodás után a béke korszakába lépett Dél-Vietnam forradalmi erői a jövőben is számíthatnak a szocialista országok — köztük hazánk — testvéri szolidaritására és segítségére a független, virágzó ós békés Vietnam megteremtéséért a szocialista országokkal való internacionalista együttműködés elmélyítéséért vívott küzdelemben. PROTICS JOLÁN FELÜLVIZSGÁLATI KONFERENCIA Az 1970 márciusában hatályba lépett atomsorompó-szerző- dés előírja: öt év elteltével Genfben össze kell hívni a szerződés részeseinek konferenciáját, hogy értékeljék a megállapodások megvalósulásának körülményeit és hatását. A tagállamok képviselői ennek szellemében gyűlnek össze május 5-én a svájci konferenciavárosban, hogy megkeressék a továbblépés lehetőségeit. A nukleáris energia megjelenése és katonai felhasználása, majd ezzel összefüggésben az emberi civilizáció megsemmisülésének veszélye már a második világháború után közvetlenül mozgósította azokat az erőket, amelyek az atomfegyver betiltását, illetve elterjedésének megakadályozását kívánták elérni. Arra azonban, hogy ezek az erőfeszítések megvalósuljanak, viszonylag hosszú időt kellett várni. Mindenekelőtt a nemzetközi erőarányokban bekövetkezett kedvező változásokra, a Szovjetunió katonai erejének megnövekedésére, s nem utolsósorban az atomfegyver további elterjedésével járó következmények tudatosodására volt szükség ahhoz, hogy az elképzelések valóra váljanak. Az 1968-ban elfogadott és aláírt, 1970. március 5-én pedig hatályba lépett atomsorom* pó -szerződés volt az első a megállapodások sorában, amely a kialakult helyzetet figyelembe véve, átfogó rendezésre törekedett és megfelelő biztosítékokat tartalmazott a pusztító atomerő további elterjedésének megakadályozására. A szerződésben a nukleáris fegyverrel rendelkező államok kötelezték magukat arra, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem adnak át másnak katonai célokra alkalmas nukleáris szerkezetet, továbbá nem engedik át az ellenőrzést ilyen eszközök felett. Azok az országok viszont, amelyek a szerződés ratifikálásának pillanatában még nem rendelkeztek nukleáris fegyverrel, lemondtak a birtokáról. Az előírások ugyanakkor kötelezték a részt vevő államokat, hogy tárgyalásokat kezdjenek a fegyverkezési verseny mielőbbi megszüntetésére, valamint hatékony nemzetközi ellenőrzéssel az általános és teljes leszerelés megvalósítására. Az intézkedések természetesen nem korlátozták a nukleáris energia békés felhasználásával kapcsolatos eredmények kölcsönös cseréjét, ellenőrzését viszont a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségre bízták. Röviden: az atomsorompó- szerződésben részes nukleáris hatalmak arra vállalkoztak, hogy hatékony lépéseket tesznek az atomfegyverek további elterjedésének megakadályozására, ugyanakkor nemzetközi együttműködéssel tudományos és technikai segítséget nyújtanak az atomenergia békés fel- használásához. Á többiek viszont lemondanak arról, hogy bármilyen módon nukleáris robbanóeszközökre tegyenek szert és békés célú nukleáris tevékenységüket, valamint az azt szolgáló berendezéseket nemzetközi ellenőrzés alá helyezik. A szerződés aláírása, illetve ratifikálása napjainkig nem tekinthető befejezett folyamatnak. A rendelkezésre álló adatok szerint az ENSZ tagállamainak körülbelül 70 százaléka írta alá a szerződést, a ratifi- kálók száma pedig alig haladja meg az 50 százalékot. Aggodalomra azonban nem ez ad okot! A figyelem központjában főleg azok az országok állnak, amelyek egyik kategóriában sem tüntethetők fel: Franciaország, a Kínai Népköztársaság, Spanyolország, Izrael, a Délafrikai Köztársaság, Argentína, Brazília és India. A Genfben összeülő felülvizsgálati konferencia rendkívül bonyolult és sokrétű feladat megoldása előtt áll. A tét azonban, a nukleáris háború elkerülése, minden türelmet és erőfeszítést megérdemel. (KSJ Nyomás nehezedik a Fegyveres Erők Mozgalmára A VIETNAMI NÉP GYŐZELME NEMZETKÖZI ÉRTEKEZLET A KÖZEL-KELETI BÉKE SÜRGETÉSÉRE Kommentárunk Egy nappal a nemzetközi ^ munkásosztály legnagyobb ünnepe előtt szállt világgá a hír: Saigon, s utána Dél-Vietnam egész területe felszabadult. E történelmi jelentőségű esemény súlyos, a vietnami nép életében páratlanul sok áldozattal járó évtizedes véres harc győzelmes végét jelentette, s ugyanakkor az imperializmus és a háborús politika csődjét Dólkelet-Ázsiában, a béke és a népek önrendelkezése ügyének győzelmét. A DIFK zászlaját kitűzték a saigoni elnöki palota ormára, miután néhány órával előbb az utolsó amerikai is elhagyta a dél-vietnami fővárost. Washington számára egyszer s mindenkorra véget ért a vietnami kaland, a szégyenteljes evakuáciő a több mint két évtizeden át csökönyösen folytatott elhibázott politika súlyos kudarcát tetőzte be. Alaposan elszámították magukat azok az amerikai körök, amelyek még az 1973 januárjában aláírt párizsi megállapodás után is abban bíztak, hogy anyagi támogatással, hatalmas hadianyagszállítással, dollármilliárdokkal fenntarthatják a saigoni rendszert. Az amerikaiak fejveszett menekülése Dél-Vietnamból, alaposan megtépázta Washington tekintélyét az olyan rezsimek előtt is, amelyek eddig még többé-
