Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)
1975-04-12 / 86. szám, szombat
HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK KÜZDELEM A JÖVŐÉRT V iharos hétköznapok jellemzik Portugália politikai életét. Igaz, mozgalmas az ibériai ország élete már tavaly április 25-e óta, amikor a Fegyveres Erők Mozgalma IMF A) a haladó erők segítségével megdöntötte a több mint négy évtizedes salazari—caetanol fasiszta diktatúrát és utat nyitott a demokratikus kibontakozásra. Ezen az úton, a haladás útján azonban több állomás volt, amely próbatételt jelentett a ha- ladás és a demokrácia erőinek. Az új Portugália erői helytálltak s minden ilyen próbatétel újabb határkövet jelentett a múltból kivezető úton. Az utóbbi időben a március 11-i ellenforradalmi puccskísérlet leverése jelentett válaszvonalat — nagyobb lendületre kapott a demokratikus mozgalom, politikai kristályosodás következett be, meggyorsult az erők polarizálódása és az ország életének középpontjában egy lelkesítő feladat áll: felkészülés a végérvényesen április 25 re kitűzött al- kotmányozó gyűlési választások ra. > A március 11-i ellenforradalmi megmozdulás eleve elvetélt kísérlet volt a fejlődés irányá-? nak megváltoztatására. A puccskísérlet azonban már magában a hadseregben elszigetelt Jelenség maradt — felszámolása könnyűszerrel megtörtént. A társadalom döntő többsége, az utcákra is kivonuló tömegek pedig határozottan és erélyesen elítélték a háttérben meghúzódó. taktikai okokból távolmaradt reakciós erőket is. Megkezdődött a hadsereg megtisztítása a megbízhatatlan elemektől és megalakult az MFA csúcsszerve, a legfelső forradalmi tanács, amely határozott intézkedéseivel rendet teremtett a politikai életben. A puccskísérlet meghiúsulása után az erők polarizálódása ts meggyorsult. Az ellenforradalmi megmozdulásban szerepet játszó politikai erők eliminálódtak. Pártjaik tevékenységét rendelettel betiltották. Ám színen maradtak, Illetve ott van-» nak a háttérben azok az erők és pártjaik, amelyek nyíltan jobboldali vagy ultrabalos pozíciókból ellenzéki magatartást tanúsítanak a Fegyveres Erők Mozgalmával szemben. A politikai helyzet bonyolultságára jellemző, hogy még az MFA-val szorosan együttműködő koalíción belül is nézeteltérések támadtak. Mario Soares szocialista pártja nem akar együttműködni a koalícióhoz tartozó, bár jobboldali színezetű Demokratikus Néppárttal, amely rászánta magát az MFA-val való együttműködés platformját alkotó megállapodás-tervezet aláírására, tehát pozitív a szerepe. Ugyanakkor a szocialisták a választási kampányban minősíthetetlen kirohanásokat intéznek a kommunisták ellen és közülük sokan ott vannak a kommunistákat gyalázó ocsmány falragaszok és feliratok szerzői között. Soares, aki a legutóbbi kormányátalakítás előtt a külügyi tárcát töltötte be, egyenesen azzal vádolta meg a kommunistákat, hogy „kisajátítják maguknak a forradalmat“. NYUGATI SIRÁMOK . A márciusi puccskísérletet a választásokhoz időzítették. Ku. darca után most az elkerülhetetlen választások negatív befolyásolására szövetkeztek a reakció erői. Most már nyílt és burkolt fenyegetésekkel a nyugati monopolista körök is melléjük álltak. Elsősorban a ÍJATO-körökben tapasztalható nyugtalanság. Mint ismeretes, az ideiglenes portugál kormány nem mondta fel és a közeljövőben sem szándékozik felmondani az ország NATO-tagságát, illetve a külföödi katonai támaszpontokat, viszont Joggal megköveteli országos szuvereni. tásának tiszteletben tartását, így Vasco Goncalves kormánya tudtára adta a NATO-hatalmak- nak, hogy az Azóri-szigeteken levő támaszpontokat nem engedi felhasználni egy, az arab országok ellen irányuló akcióra. Mint ismeretes, az előző közel-keleti háborúban jelentős szerepet játszottak e támaszpontok. A NATO-t természetesen még az is aggasztja, hogy Portugália új, demokratikus rendszerének megszilárdulása kihatna a szomszéd Spanyolország rendszerének megváltozására, azonkívül befolyásolná a NATO föld. közi-tengeri támaszpontálla- niait, mint amilyen Olaszország, Görögország, sőt Törökország is. Noha a nyugati sajtóban olyan fenyegetések is napvií1á= got láttak, hogy esetleg NATO- csapatok szállnának partra Portugáliában, elsősorban gazdasági téren próbálnak nyomást gyakorolni Vasco Goncalves kormányára. Amerikai üzleti személyiségek után legutóbb von Hassel kereszténydemokrata párti politikus, a nyugatnémet parlament ailelnö- ke járt „ténymegállapító látogatáson“ Portugáliában és olyan kijelentéseket tett, hogy a politikai helyzetre való tea kintettel fontolóra veszik a gazdasági együttműködés további folytatását, illetve „nem látnak lehetőségeket beruházásraEz leplezetlen gazdasági zsarolás. Érthetetlen a Nyugat siránkozása és aggodalma. A legsötétebb salazari—caetanoi diktatús ra Idején nem féltették a nem létező portugál demokráciát és könnyeket sem hullattak érte. A BIZTOSÍTÉK A HADSEREG A szocialisták elutasították a kommunisták ajánlatát, hogy lépjenek akcióegységre a népi baloldallal. Külön utat akarnak követni, akárcsak a decemberi kongresszuson a szocialista párttól Manuel Serra vezetésével elkülönült baloldal, a Baloldali Szocialista Mozgalom. A maóista színezetű, ultrabalos csoportok sem léptek egységre és nem fogadták el az MFA-» val kötött megállapodás tervezetét. A közös piatform, amelynek aláírására tegnap került sor, a választások után kidolgozandó ideiglenes, mintegy 3—5 évre szóló alkotmány alapelveivel kapcsolatban leszögezi, hogy fő cél az április 25-i forrada* lom folytatása és szükséges az ország „szocialisztikus fejlesztése“, amit összeegyeztethetőnek tart a „politikai pluralizmussal“, azaz a polgári demokrá* ciával. A körvonalazott célok elérése érdekében, az MFA továbbra is fontos szerepet vállal az ország életében, a szocialista változások garantálójának fő szerepét. A három legfőbb tárca — a hadügy, belügy és a tervezésügy betöltését is magá^ nak tartja fenn. Mentori szerepe abból is kitűnik, hogy a 28 tagú legfelső forradalmi ta. nács határozza meg a bel- és külpolitika fő vonalait, és a nagy hatáskörű köztársasági eh nöki funkció gyakorlásánál is nagy beleszólási joga lesz. E dokumentum alapelveiből kitűnik, hogy a hadsereg még sokáig fontos és aktív szerepet fog játszani az ország politikai, társadalmi és gazdasági életé-» ben, ami azzal magyarázható, hogy a politikai erők kristályosodásának a folyamata még nem fejeződött be, még nem jött létre a kívánt politikai egység, ugyanakkor a jövőben sem kizárt a belső reakció megmozdulása, illetve a demokratizáló törekvések aláásása, nem is szólván az imperiailista világ szélsőséges köreinek fenyegetéseiről, amelyek esetleg meg^ gondolatlan kalandor lépésben ölthetnek konkrét formát. L. L. A KGST IGAZOLTA TÖRTÉNELMI KÜLDETÉSÉT Moszkva — A világ közvéleménye mind fokozódó érdeklődést tanúsít a szocialista gazdasági integráció iránt, a KGST tevékenysége iránt, ezért a KGST titkársága megkezdte a kéthónaponként megjelenő KGST információs közlöny kiadását. A Novosztyi (APN) szovjet sajtóügynökség részletesen ismerteti a közlöny most megjelent első számának tartalmát. A közlöny „ű Komplex Program realizálása: eredmények és perspektívák“ rovatában a KGST valamennyi állandó képviselőjének cikkét közli. Ezek a cikkek feltárják a KGST-nek, mint a testvéri országok kollektív nemzetközi gazdasági szervezetének tevékenységét és jelentőségét. Mieczyslaw Ja- gielski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB Politikai Bizottságának tagja, a lengyel minisztertanács elnökhelyettese cikkében hangsúlyozza, hogy a KGST tevékenysége számtalan meggyőző példát szolgáltat minden ország nemzeti érdekeinek és az egész szocialista közösség internacionalista céljainak harmonikus társítására. Nyikolaj Bajbakov, a KGST tervezési együttműködési bizottságának elnöke „A szocialista gazdasági integráció a fejlődés fő mozgatóereje" című cikkében megállapítja, hogy évről évre tökéletesednek a KGST-országok gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésének formái. Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára megállapítja, hogy a Komplex Program elfogadása óta nagyszabású intézkedések valósultak meg a KGST tagállamok legkülönbözőbb területeken való együttműködésének fejlesztésére és elmélyítésére. Különös figyelmet szenteltek és szentelnek az olyan fontos nép- gazdasági problémák megoldásának, mint a fűtőanyag- és energiai kérdések, a nyersanyagproblémák, a termelés szakosodása és összehangolása a gépiparban, a szállítás, a vegyipar stb. területén. A közlöny első számában megjelent egyéb cikkek elemzik a testvéri országoknak, a villamosenergia-ipar, a kőolaj- és a gázkitermelés, a könnyű- és az élelmiszeripar, a mező- gazdaság stb. területén való együttműködése kérdéseit. A KGST tájékoztató közleményének első számában megjelent cikkek meggyőzően igazolják: a KGST megtestesíti a szocialista internacionalizmus marxista—leninista elvein alapuló újtipusú gazdasági kapcsolatokat, — írja a Novosztyi hírmagyarázója. Ford elnök tájékoztatója az ország külpolitikájáról REÁLIS SZÁMVETÉS ÉS ELEMZÉS Washington — „Megpróbáltatások és változások idejét éljük át" — mondotta Ford elnök az amerikai kongresszus két házának együttes ülésén elhangzott komor aláfestésű, erősen drámai hangvételű külpolitikai üzenetében, amelynek nagy részét a hazafias erők nyomása alatt megroppant indokínai bábrendszerek szétesése következtében előállt helyzetnek szentelte. Ford elnök beszéde, amelyet az országos rádió- és tv-háló- zatok egyenes adásban közvetítettek, nem tükrözött irányváltozást, vagy lényegbevágó „felülvizsgálatot" az amerikai külpolitikában és a fehér házi bennfentesek „holtbiztos“ előrejelzésével ellentétben — mindvégig magán viselte Kis- sinijer kézjegyeit. Ford elnök a fő hangsúlyt a „nemzeti egység“ ős a „két- párti külpolitika“ helyreállítására, illetve az USA állhatatosságával“ és „szövetségi hitelével“ kapcsolatosan az indokínai fejlemények nyomán támadt kételyek elosztására helyezte. Azt a benyomást keltette megfigyelőkben, hogy az egymást követő elnökök „utolsó indokínai beszédét“ hallják, amely már elsősorban arra irányul, hogy a minimálisra korlátozta az elkerülhetetlen összeomlás visszahatásait az amerikai társadalomra és az USA szövetségi rendszerére. A saigoni és a Phnom Penh-i rezsim szétesését Ford elnök „a vietnami és kambodzsai barátainkra rászakadt óriást emberi tragédiának“ nevezte. Emlékeztetett „a Vietnamban hozott hatalmas vér- és anyagi áldozatokra“ és arra, hogy az USA 5 elnök és 7 kongresszus hivatali ideje folyamán volt „elkötelezve“ Indokínában. A továbbiakban azzal vádolta a VDK-t, hogy „módszeresen megsértette“ a párizsi tűzszüneti egyezményt, de egyetlen szóval sem utalt arra a közismert tényre, hogy a saigoni rezsim már az egyezmény aláírása napján hadjáratot indított a felszabadított területek ellen és hallani sem akart az egyezmény teljesítéséről. Az amerikai elnök szerint „az USA képtelen volt válaszolni" a tűzszüneti egyezmény állítólag „észak-vietnami megsértéseire", mert az amerikai társadalom „meghasonlott az évtizedes háború érzelmeitől“ és mert „törvényhozásilag megfosztottuk magunkat az egyezmény betartásának kikényszerítésére való képességünktől“. Ford azt állította, hogy „Észak- Vietnam csaknem egész hadsereget Dél-Vietnamba küldte“ és „Dél-Vietnam kormánya, bizonytalannak látva a további amerikai segítséget, sietve stratégiai visszavonulást rendelt el védhetőbb állásokba. A „legrosszabb eshetőség“ bekövetkezése esetén, figyelmeztetett az elnök „nem lesz idő kongresszusi vitára“. Erre hivatkozva felszólította a kongresszust, hogy „haladéktalanul tisztázza az USA fegyveres erőinek délkelet-ázsiai felhasználására vonatkozó korlátozásait amerikai életek védelmének evakuálás útján történő biztosítására szorítkozó korlátozott célból, arra az esetre, ha ez szükségessé válna”. Ford különösképpen az USA „ázsiai barátait" óvta attól, hogy „elcsüggedjenek“ az indokínai fejlemények miatt. Közölte, hogy találkozni fog Ausztrália, Űj-Zéland, Singapore, Indonézia és más ázsiai országok vezetőivel. Ezután nagy nyomatékkai szólt arról, hogy „kapcsolataink Nyugat-Európával még sohasem voltak erősebbek“ és hogy „nincsenek más népek, amelyekkel Amerika sorsa szorosabban összefonódna, s amelyek barátságára és együttműködésére a jövőben nagyobb szükség lenne“. Ford bejelentette, „legközelebbi jövőben nyugati csúcstalálkozón kíván részt venni. Az elnök felhívta a kongresszust, hogy a NATO-csúcstalálkozó előtt vizsgálja felül azt a döntését, amellyel megtiltotta Törökország katonai segélyezését Ciprus inváziója miatt. „Sajnálatosnak“ nevezte az Egyiptom és Izrael közti „közbenső megoldás“ létrehozására irányuló amerikai közvetítés „felfüggesztését“. Mint mondotta „elvileg hozzájárul Umk a genfi értekezlet újra-összehí- vásához“ de „készek vagyunk más fórumok lehetőségeit is felderíteni“. Ford elnök a továbbiakban nyomatékosan aláhúzta: „Nemzeti érdekeink és nemzetbiztonságunk megkövetelik, hogy csökkentsük a háború veszélyéi. Az USA és a Szovjetunió egyaránt érdekelt abban, hogy csökkentsük a feszültséget és szilárdabb kapcsolatokat építsünk ki. „Az amerikai—szovjet kapcsolatok központi kérdése ma — folytatta — a stratégiai nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó kritikus tárgyalások. Reméljük, hogy a vlagyivosztoki megállapodásokat az idén végleges egyezmény formájába öntjük Brezsnyev főtitkár egyesült államokbeli látogatása idején. Egy ilyen egyezmény először szorítaná plafon alá a stratégiai fegyverkezési versenyt. A háború utáni korszak történelmi fordulópontját jelezné és döntő lépés lenne arra, hogy megszabadítsuk az emberiséget a nukleáris háború fenyegetésétől“. A Varsái Szerződés jubileuma Moszkva — A Krasznaja Zvezda pénteki számában a Varsói Szerződés megkötésének 20. évfordulójáról megemlékezve a többi között a következőket állapítja meg: A Varsói Szerződésben tömörült testvéri országok fegyveres erői egységének és harci szövetségének elméleti alapját és gyakorlati bázisát a szocialista vívmányok védelméről szóló lenini eszmék képezik. Ezek az eszmék tovább fejlődtek az SZKP, valamint más testvéri marxista—leninista pártok fontos dokumentumaiban és határozataiban. A Var- sói Szerződés fegyveres erői a tagállamok kommunista és munkáspártjai, valamint kormányai szüntelen gondoskodása és céltudatos tevékenysége folytán ma megfelelnek a legszigorúbb követelményeknek 18 és a harci készenlét magas fokán állnak. A Varsói Szerződés országai és hadseregei közötti együttműködés internacionalista jellegű, jól összehangolják benne az egyes országok nemzeti érdekeit az egész szocialista közösség internacio-' nalista érdekeivel. A testvéri hadseregek harci barátsága szüntelenül tökéletesedik és újabb tapasztalatokkal gazdagodik. A Varsói Szerződés a szocializmus megbízható védelmező- je, ebbf'i a mondatban öltenek testet a szocialista internacionalizmus, az osztályszolidaritás marxista—leninista elvei, ebben valósul meg a szocializmus és a kommunizmus diadaláért küzdő népek testvéri barátsága é9 egymás segítése — állapítja meg a Krasznaja Zvezda. Giscard—Bumedien megbeszélés Algír — Algírban megkez^ dődtek a hivatalos francia—algériai tárgyalások. Giscard D’Estaing francia elnök és Hu- arl Bumedien algériai államfő tanácskozásának napirendjén a kétoldalú kapcsolatok, a közel-keleti helyzet és energiakérdések szerepeltek. A francia elnök és vendéglátója egyaránt állást foglalt a két ország kapcsolatainak további kiszélesítése mellett. Huari Bumedien algériai államfő a francia elnök tiszteletére adott vacsorán a közel- keleti helyzetről szólva hangsúlyozta, hogy a béke felé vezető egyetlen út a genfi konferencia munkájának felújítása. Giscard D’Estaing beszédében síkraszállt a konfliktus „igazságos és tartós rendezéséért“ é A francia elnök megerősítette kormányának álláspontját* amely többek között szorgalmazza az izraeli csapatok kivonását az 1967-ben megszállt területekről és a palesztínai nép törvényes jogainak elismerését. Arafat—Szadat megbeszélések a közel-keleti helyzetről Damaszkusz — Jasszer Arafat, a Palesztina! Felszabadítási Szervezet vezetője ötnapos látogatását befejezve, csütörtökön Kairóból Damaszkuszba érkezett. Az egyiptomi fővárosban a PFSZ vezetőjét fogadta Szadat államfő, Fahmi külügyminiszter és más magas rangú kormánytisztviselők. Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter Kairóban a közel- keleti helyzetről folytatott eszmecserét Vlagyimir Poljakov- val, a Szovjetunió egyiptomi nagykövetével. A találkozón áttekintették a szovjet—egyiptomi kapcsolatokat is. A kairói televízió csütörtökön hírül adta, hogy Szadat elnök levelet intézett Csou En- laj kínai kormányfőhöz, s ebben tájékoztatta a kínai miniszterelnököt a Közel-Keleten a Kissinger közvetítés összeomlása nyomán kialakult helyzetről. A televízió közlése szerint az egyiptomi államfő üzenete utalt azokra az erőfeszítésekre is, amelyeket Egyiptom tesz annak érdekében, hogy a harmadik világ képviselőjét bevonja a genfi békekonferencia munkájába. SZÍNT VALLOTTAK
