Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)

1975-04-07 / 81. szám, hétfő

Csehszlovákia fljabhkori történelmének lantos határköve (Folytatás a 2. oldalról) lan, nehéz és néha kellőkép­pen nem értékelt tevékenységét csakúgy, mint a szakszervezeti, az ifjúsági és más társadalmi szervezetek további tíz- és tíz­ezer főnyi funkcionáriusainak munkáját, azokét, akik a köz­ségekben, a városokban, az üzemekben és a többi munka­helyeken naponta elkötelezet­ten vállalják Csehszlovákia Kommunista Pártja politikáját és járulnak hozzá a közérdekű feladatok teljesítéséhez. Társadalmunk egész fejlődé­sének elért foka és a jövő szükséglete a mindennapok programjára tűzik a további tö­kéletesítés kérdéseit is, ame­lyek hivatottak megteremteni a lehetőségeket, hogy ezen a sza­kaszon is új lépést tegyünk előre. Különösen az a feladat, hogy a dolgozók, elsősorban a munkások nagyobb arányban vegyenek részt a termelés és általában az egész társadalmi élet irányításában. Emellett ab­ból a szükségszerűségből indu­lunk ki, hogy szilárdítani kell a szocialista demokrácia osz- tálypolitikai alapjait, ami je­lenleg mindenekelőtt a mun­kásosztály befolyása és a kom­munista párt vezető szerepe cél­tudatos * megerősítésével függ össze. Tudjuk, hogy a dolgozók kezde­ményezése, a közügyek Iránti ér­deklődése és elkötelezettségük mértéke attól is fUgg, hogy mi­lyen következetesen követeljük a különféle fogyatékosságok és ren­detlenségek felszámolását. amit az állampolgárok jogosan bírál­nak, hogy milyen hatékonyan 16- piink fel minden rendetlenség, minden felelőtlenség ellen, ami súlyos társadalmi károkat okoz. Nem térhetünk napirendre az olyan esetek felett, amelyek bi­zonyítják, hogy hiányzik a rugal­masság, a készség, hogy közömbö­sen foglalkoznak a néppel, a nép szükségleteivel és gondjaival. Ez a gyakorlat sokszor a be- csoutosodott bürokratizmus követ­kezménye. Tehát olyan jelensé­gek, amelyeknek nagyon makacs életük van, azonban teljes ellen­tétben állnak a szocializmus lé­nyegével. Táptalaja és jelenleg a leggyakoribb oka is a tudatlan­ság, a hiányos szakmai és poli­tikai képzettség, a kultúra hiá­nya. A javulás leghatékonyabb esz­köze a magas fokú igényesség, a következetes ellenőrzés, amely­nek fontosságát és jelentőségét a CSKP KB múlt évi novemberi plénuma ismét egyértelműen hang. súlyozta. Mindenütt, ahol ezt eré­lyesen érvényesítjük, az ártalmas magatartásformák és ezek hordo­zói gyorsan elvesztik lábuk alól a talajt. Amikur arra törekszünk, hogy tovább tökéletesítsük a szocialis­ta demokráciát, akkor nem csu­pán az a célunk, hogy egyszerűen számbelileg bővítsük a dolgozók részvételét az állam irányításá­ban, a közügyekről való dönté­sekben. ’ Az alapvető kérdés itt befolyásuk mértékének a növe­lése, ami azt jelenti, hogy min­denekelőtt a minőségi mutatóra helyezzük a hangsúlyt. Olyan folyamat ez, amely soha nem ér véget, Alopvetö siker Az elmúlt 30 esztendő mérle­gében alapvető jelentőségű si­ker a nemzetiségi kérdés — a csehek és a szlovákok kapcso­latának megoldása. A csecho- szlovakizmus megtévesztő bur­zsoá elméletét és gyakorlatát még a nemzeti felszabadító küz­delem során felszámolták. Ez­ért lehetett nemzeteink kap­csolatát — az új közös állam­ban — a Kosieei Kormányprog­ramban már egyértelműen és világosan kifejezni. E program 6. fejezete, melyet Klement Gottwald elvtárs sze­mélyesen terjesztett elő a Szlo­vák Nemzeti Tanács ülésén, a cseh és a szlovák kommunis­ták közös harcának az eredmé­nye volt. Megfogalmazásában és kiharcolásában tevőlegesen vettek részt a vezető szlovák elvtársak, különösen Gustáv Hu­sák és Laco Novomesky elvtárs. A jelen teljes mértékben iga­zolta a koSicei program köve­telményeinek helyességét, an­nak ellenére, hogy e követel­mények teljesítése során né­hány olyan hiba történt, ame­lyek egyebek között abban mu­tatkoztak meg, hogy a nemze­tiségi kérdést helytelenül mint ökonómiai problémát értelmez­ték. Azonban ezen az érzékeny területen Is sikerült teljes mér­tékben érvényesíteni a lenini alapelveket. Megalakítottuk a föderációt, amelyben mindkét testvéri nem­zetünk rendelkezik az optimá­lis feltételekkel ahhoz, hogy fejleszthesse a társadalmi élet valamennyi szakaszát. Ez a nemzetiségek jogainak biztosí­tásával együtt megteremti a csehek és a szlovákok tartós együttműködésének szilárd alapját és egységes államban az állam további felvirágozta­tásáért. Beigazolódott, hogy a nemze­tiségi kérdés igazságos megol­dása úgy, hogy e megoldás megfeleljen valamennyi dolgo­zó érdekeinek, csak olyan ál­lamban lehetséges, amelyben a munkásosztály és forradalmi pártja a vezető erő, tehát a szocializmusban. Csak ez a tár­sadalmi rendszer alakítja ki a politikai rendszerben a sokol­dalú feltételeket arra, hogy a nemzetek egyenjogúsága a gya­korlatban teljes mértékben ér­vényesüljön. Meggyőző változások Szlovákiában Ezt meggyőzően bizonyítják azok a változások, amelyekre az utóbbi három évtizedben Szlovákiában került sor. Két­ségtelen, hogy történelmében ez a legnagyobb fejlődés kor­szaka, olyan korszak, amely­ben a társadalmi tevékenység valamennyi szakaszán alapvető fordulat következett be. A há­ború előtt tipikusan agrárország volt, jelentéktelen iparral, ala­csony volt a társadalmi munka termelékenysége. A háború utá­ni fejlődés dinamikája révén, amely dinamika túlszárnyalja az európai átlagot, ezen a terü­leten korszerű ipar és a nagy termelékenységű mezőgazdaság létesült. A szlovák ipar ma 2,5- szer többet gyárt, mint a hábo­rú előtt az egész köztársaság ipara. Míg a háború előtt kép­telen volt eletartani lakosait, úgyhogy azok kénytelenek vol­tak külföldön keresni megélhe­tést, ma annyi itt a munka, hogy már munkaerőhiány mu­tatkozik. A személyi fogyasztás a háború előtti időszakhoz vi­szonyítva négyszeresen ilőtt, a csecsemőhalandóság egynyolca- dára csökkent, az átlagos élet­kor 50 év helyett 70 esztendő. Különösen figyelemre méltó a műveltség és a kultúra viharos ütemű fejlődése, amely nem­csak Szlovákia egész megelőző történetében példa nélküli, ha­nem amely ütemével, méretei­vel és mélységével szemléltető módon láttatja azokat a hatal­mas lehetőségeket, amiket a szocializmus nyújt a nép alko­tóerői fejlesztéséhez. A Szlovák Szocialista Köztár­saság a háborút követő 30 év alatt modern, magas életszín­vonalú ország lett. Végül is hol, ha nem éppen Itt, Košicén és általában a ke­let-szlovákiai kerületben láthat­juk nap nap után e valóban forradalmi változások bizonyí­tékait. Košice, valamikor vidé­ki város egy olyan térségben, ahol szinte a legalacsonyabb volt az életszínvonal és a leg­több volt a kivándorló, ma a termelés terjedelme tekinteté­ben a CSSZSZK második leg­nagyobb ipari városa fejlett gazdasági, politikai és kulturá­lis élettel. A várost a nép jogaiért ví­vott sokévi küzdelemért, a fa­sizmus ellen vívott rettenthe­tetlen harcért, a szocialista épí­tés területén kifejtett önfelál­dozó munkáért és e munka eredményeiért magas állami ki­tüntetéssel — a Munkaérdem­renddel jutalmazzák. A szocialista internacionalizmus elveivel összhangban Közös államunk föderatív el­rendezése, amely a lenini el­vek csehszlovákiai feltételekre való alkalmazása, úgy módosít­ja a cseh és a szlovák nemzet kapcsolatát, hogy gyakorlatilag biztosítja sajátosságaikat és va­lódi egyenjogúságukat. Kölcsö­nös kapcsolatainkban ezt teljes joggal értékeljük, minőségi ha­ladásnak és fordulatnak, olyan bázisnak, amely összhangban áll a szocialista inernacionaliz- mus elveivel, kialakítja népünk erkölcsi-politikai egysége to­vábbi megszilárdításának fel­tételeit, egyesíti népünket és megteremti a feltételeket ha­zánk dinamikus, politikai-gaz­dasági, szociális és kulturális gyarapodása számára. A program alapelveit következetesen megvalósítottuk A csehszlovák föderáció belső lehetőségeit még távolról sem merítettük ki. Ez természetesen azt jelenti, hogy nem elégedhe­tünk meg a mai állapottal. A szocialista állam funkciója kibon­takoztatásával összhangban állan­dó figyelmet kell szentelni állam- rendszerünk problematikájának. Hatékonyan kell irányítani a je­lentős társadalmi folyamatukat és kapcsolatokat, előre keli látni és szabályozni a szocialista tár­sadalom további fejlődésének irányait. Ez megköveteli, hogy a csehszlovák föderáció a lehető legnagyobb mértékben hatékony leigyen, hogy a szövetségi és a köztársasági szervek szorosan együttműködjenek, s különösen azt, hogy tiszteletben tartsák az össztársadalmi érdekeket. Ha ma, 30 év múltán értékeljük annak az útnak szociális-gazdasá­gi eredményeit, amelynek kezde­tét a Kosieei Kormányprogram je­lentette, büszkén állapíthatjuk meg, hogy a programban meg­hirdetett elveket következetesen megvalósítottuk a gyakorlatban. Azzal, hogy felszámoltuk a ka­pitalista viszonyokat, hogy győz­tek a szocialista termelési viszo­nyok és a termelőerők hatalmas fejlődésével megteremtettük az alapokat arra, hogy egyre jobban elégítsük ki a város és a ^vidék dolgozó népe valamenyi rétegének anyagi és kulturális szükségleteit és megszilárdítsuk társadalmi és létbiztonságát. A céltudatus munkával kiépí­tett szocialista ökunumika minden vonatkozásban kifejezetten maga­sabb színvonalú. Azzal, hogy preferáltuk az ipar fejlesztését, amelynek termelési terjedelme 1937-hez viszonyítva 9,5-szeresen nőtt, kifejezően megerősítettük az állam ipari jellegét. Mutatja ezt az ipari és a mezőgazdasági fog­lalkoztatottság arányában bekö­vetkezett változás is. Míg az ipar­ban foglalkoztatottak száma több mint kétszeresen nőtt, a mezőgaz­dasági dolgozóké egyharmadára csökkent. Megváltozott az ipar szerkeze­te, bevezettek számos új, techni­kailag igényes termelést, s ez az egész népgazdaság és az ország valamennyi része iparosításának alapja lett. Míg valamikor több­nyire közszükségleti cikkeket gyártottunk, ma már gépeket és vegyipari termékeket gyártunk. A termelésben tehát a technikára és a haladásra helyeztük a hang­súlyt. Nagy, korszerű kohókat, gép- és vegyipari üzemeket, ha­talmas hőerőműveket, energiave­zetékeket, kőolaj- és gázvezetéket építettünk. Mindez lehetővé tette, hogy Csehszlovákia a szocializmus építésének éveiben termelési szer­kezetével a világ iparilag fejlett államai közé kerüljön. Alapvető történelmi változásra került sor a mezőgazdaságban. A tipikus törpegazdaságokból, ame­lyekben túlsúlyban volt az élő­munka, kialakítottuk a nagyipari termelést érvényesítő gazdaságot, amelynek alapja a gépi technika és a korszerű vegyipar. A mező- gazdasági munka egyre hasonlít az Ipari munkához. Az egy lakosra számított me­zőgazdasági termék ma kétötödé­vel nagyobb, mint a háború előtt volt, a gabonatermesztés kétszere­sen nagyobb, az egy lakosra szá­mított hústermelés pedig több mint 130 százalékkal nőtt. A me­zőgazdaságban az osztály- és a szociális összetétel, valamint a termelési mód mélyreható válto­lásai alapjaiban változtatták meg a falvak népének életét is. A személyi és társadalmi szülkséo' jjban kielégítjük Az, hogy a kisipari termelés nagyipari termeléssé változott, és­pedig nem csupán a mezőgazda­ságban, hanem az iparban és az építőiparban is, az, hogy az egész népgazdaságban érvényesül a tu­dományos-műszaki haladás, egy idejűleg alapvetően megváltoztat­ta a munka jellegét is. Ez lehe­tővé tette a munkatermelékeny­ség gyors növekedését, a munka­erők hatékonyabb kihasználását a termelő és a nem termelő szférá­ban is, és e munkerők olyan át- csopurtosítását, hogy nemcsak na­gyobb nemzeti jövedelmet biztosí­tanak, hanem minden szempontból és jobban elégítik ki a társadalom szükségleteit. Az elért eredményekben jelen­tős része van a szocialista orszá­gokkal, különösen a Szovjetunió­való való együttműködésnek. Ez minden szempontból fontos segít­ség volt, és kialakította a szi­lárd gazdasági fejlődés megbízha­tó alapját. Az a tény, hogy a nemzeti jö­vedelem több mint nétgy és fél­szeresére nőtt, lehetővé tette, hogy a háromszorosára emelked­jék a személyes szükséglet, és ki­fejezően növekedjen a társadalmi szükséglet minden része. Terje­delmével és törekvéseivel ma az életszínvonal emelkedésének alap­vető része. Jelentős módon egészíti ki a lakosság munkajövedelmét, hoz­zájárni a létbiztonság kialakításá­hoz és biztosítja az életszínvonal emelése egész folyamatának egyen­súlyát. A népnek mintegy a tele az 1945 után épült lakásokban él, az egészségügyi gondoskodás, a jobb táplálkozás és a nép életében be következett más változásuk ered­ményeként az emberi életkor átlagosan IS évvel hosszabb, mint a burzsoá Csehszlovákiában volt. Felszámoltuk az igazságtalan különbségeket a családok szociá­lis csoportjainak bevételei között, felszámoltuk az éhség és a nyo­mor területeit, s a szociális bizto­sítást az állam valamennyi pol­gárára kiterjesztettük. A 30 esztendő mérlege tartal­mazza az oktatásügy, a kultúra, a művészet és a tudomány törté­nelmi jelentőségű szakaszait is. Csehszlovákia a lakosság művelt­ségi fokának viszonylatában a világ legfejlettebb államai között az egyik első helyen áll. 1937-hez viszonyítva II,4 .szeresen nőtt a középiskolások és ötszörö­sen a főiskolai hallgatók száma. 1937-ben 13 főiskola volt az or­szágban, ma pedig 37 működik. Kultúránk gyakorlatilag minden megnyilvánulásával bekapcsoló­dott a szociális és ezzel a világ kulturális áramlatába. Társadal­munkban minőségileg változott a tudomány helyzete. Az állam ál­landó és nagyvonalú gondoskodá­sa lehetővé tette, hugy kiépüljön és továbbfejlődjön Csehszlovákia korszerű kutatóbázisa. Az utóbbi évek, amelyekben a XIV. kongresszus határozatainak értelmében fokozatosan megold­juk társadalmi fejlődésünk alap­vető kérdéseit, a legeredménye­sebbek közé tartoznak. Az öko- nomika színvonala egyre emelke­dik és a jövő időszak eredményes fejlődésének megbízható alapja. Az a célunk, hogy a fejlett szo­cialista társadalom építésének sza­kaszában mindenekelőtt nagyobb mértékben és tökéletesebben elé­gítsük ki a lakosság életszükség­leteit és kialakítsuk a szocialista életformát. Az a cél, hogy haté­konyabban használjuk ki a tár­sadalmi erőket, s az anyagi és az erkölcsi ösztönzők segítségével serkentsük az állampolgárok al­kotóképességének és aktivitásá­nak sokoldalú fejlődését, és ki­alakítsuk a feltételeket arra, hogy teljes mértékben vegyenek részt a termelés irányításában, az állam Igazgatásában és a szocia­lista demokrácia sokoldalú fej­lesztésében, ami távlatilag a kom­munista önigazgatásba nő át. E program tartós és megbízható alapja csak egész népgazdaságunk gyors és egészséges fejlődése le­het. Az életszínvonal további emeléséért Egyre nagyobb hangsúlyt helyezünk a nép életszínvona­lának emelésére. Ezzel kapcsolatban előtérbe kerül az a követelmény, hogy harmonikusan és kiegyensúlyo­zottan fejlesszük az életszínvo­nal egész területét. Tehát az élet- és a munkakörnyezetről van szó a legtágabb értelem­ben. Az energia, a nyersanyagok és egyes anyagok hiányát azzal hidalhatjuk át, ha következete­sebben gazdálkodunk, ha meg­felelően módosítjuk gazdasági szerkezetét és növeljük a ter­melés és a külkereskedelem hatékonyságát. Ezzel kapcso­latban igen jelentős szerepe lesz mezőgazdaságunknak, amelynek viszonylag rövid idő alatt biztosítania kell a teljes önellátást mindazokból a nö­vényi és állati termékekből, amelyeknél ez az adott felté­telek között lehetséges. Ismert tény, hogy a szabad munkaerőforrások kimerültek, s ezért következetesen korsze­rűsíteni kell a termelés szerke­zetét. Az életszínvonal további emelkedése megköveteli, hogy a hosszú távú gazdasági növe­kedés olyan stratégiáját vá­lasszuk, amely hatékonyan hi­dalja át a csehszlovák nép­gazdaság belső korlátait. Ez az út az integráció és a gazdasá­gi együttműködés a szocialista országokkal, különösen a Szov­jetunióval. Szilárd barátságban és szövetségben a Szovjetunióval A megújult Csehszlovákiában a KoSicei Kormányprogram külpoli­tikai orientációnkat egyértelműek • Szovjetunióhoz fűződő szilárd szövetségben és barátságban jelöl, te meg. A programnak ez a cik­kelye nem véletlenül lett törté­nelmi jelentőségű, kulcsfontossá­gú pont, hanem már előre látta történelmünk új korszakát. Cseh­szlovákia és a Szovjetunió népei­nek barátsága a múltban gyöke­rezik, s a fasizmus elleni harc­ban közösen ontott vér ezt a ba­rátságot megpecsételte. Népeink új kapcsolatait fejezte ki az a barátsági kölcsönös se­gítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés, melyet 1943 decemberében, a második világháború legkegyetlenebb har­cainak időszakában kötöttünk. Ez a szó legigazibb értelmében sza­badságunk és népi demokratikus fejlődésünk születési bizonyítvá­nya lett. A Szovjetunióra támaszkodtunk az 1945—1948. évi osztályharcok­ban, a hidegháború és a gazdasá­gi blokád időszakában, amikor ez a szövetség mentett meg bennün­ket az imperialista világ nyílt in­tervenciójától. Semmivel sem he­lyettesíthető jelentősége volt szá­munkra a Szovjetunió segítségé­nek és a két ország együttműkö­désének a szocialista építés évei­ben. Kapcsolataink megbízható és gyakorlatilag bevált elveit azzal az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szer­ződéssel erősítettük meg, amely- nek ötödik évfordulójáról rövi­desen megemlékezünk. Számunkra ez szilárd támasz, a biztonságér­zet tartós forrása a jövőben is, mert a barátság, a szövetség és az együttműködés új, magasabb fo­kának a kifejezője. A második világháború befe­jezése óta az európai földrészen hosszú, békés időszak követke­zett, amit még a hidegháború leg­feszültebb ével sem tudtak meg­zavarni. Ennek oka nem az, hogy a világiniperializmus megváltoz­tatta arculatát és lényegét. Ez annak a változásnak a közvet­len következménye, amely a szo­cializmus és a kapitalizmus erő­viszonyában következett be. A szocialista világrendszer ki­alakulásával új tényező befolyá­solja a nemzetközi kapcsolatokat, és ezt tiszteletben kell tartaniuk a haladás és a béke legádázabb ellenségeinek is. Mindennél job­ban bizonyítja ezt az a haladás, amit a világon és különösen Eu­rópában a Szovjetunió, Csehszlo­vákia és a többi testvéri szocia­lista ország összehangolt erőfe* szítésenek és a világ haladó tö­megei egyre növekvő tábora tá- mogaitásának következtében a bé­keprogram teljesítésében elér­tek. Itt lép előtérbe a szocialista or­szágok egységének és együttmű­ködésének jelentősége, amely megsokszorozza e közösség erejét és befolyását. jogos büszkeséggel és mély elégtétellel tölt el bennünket az, hogy elválaszthatatlan és megbíz­ható része vagyunk a szocialista közösségnek és a Varsói Szerződés tagállamai kötelékének, annak az erőnek, amely ma az egész embe­riségnek szavatolja a következe­tes harcot a tartós békéért, ami nekünk is a biztonság érzésért ad­ja. A KoSicei Kormányprogram el~ fogadása és a Zdenék Fierlinger elvtárs vezette Nemzeti Front el­ső kormánya megalakulása óta eltelt időben sok minden meg­változott bennünk és körülöttünk is. Azonban népeink emlékezeté­ben örökre megmarad azok em­léke, akik a fasizmus ellen, né­pünk boldogabb életéért harcol­tak. Tisztelettel, szeretettel és há­lával adózunk a 300 000 elesett és halálra kínzott hazafi emléké­nek, akik között több mint 25 000 kommunista áldozta életét azért, hogy jobban és boldogabban él­hessünk. o Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból tiszteletemet fejezzem ki mindazok előtt a bátor és ál­dozatkész emberek előtt, munká­juk és igyekezetük előtt, akik nem elégednek meg az elért eredmé­nyekkel, hanem van bátorságok harcolni minden újért és haladó, ért. Sok nehéz próbatétel után és számos akadály ellenére Csehszlo­vákia Kommunista Pártja vezeté- sével meg tudtuk oldani a csehek és a szlovákok nemzeti, állami és szociális létének valamennyi alap­vető kérdését, s ezzel országunk- bán Is történelmi bizonyítékát ad­tuk a szocializmus kapitalizmus feletti előnyeinek. Ezért illeti őket tisztelet és dicsőség, a mi tiszteletünk és a jövő nemzedékek hálája is. A Szovjetunióhoz és a többi testvérországhoz fűződő barátság­ra 6s szövetségre támaszkodva, a szocializmus és a kommunizmus új győzelmeibe vetett mély meg­győződéssel, bizalommal és biz­tonságérzettel tekintünk a jövőbe. Éljen dolgozó népünk és veze­tő ereje, Csehszlovákia Kommu­nista Pártjai Virágozzék hazánk — a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság!

Next

/
Oldalképek
Tartalom