Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)
1975-04-29 / 100. szám, kedd
Harminc éve szabadult fel Ostrava Az ország acéisziveben lüktet az élet Aki először jár a morvaországi városban, van min cső* I dálkoznia. A réI gi városnegyedekben a lakóházak szomszédságában ma ís ott állnak, az üzemelő bánya, felvonó tomyo.k. A múlt találkozása a mával, ez Jellemző az egész városra. Oj, korszerű vasútállomását mindenki megcsodálja. A fel- szabadulás óta lakóházak ezrei, a gyárak, üzemek sokasága épült. Egyre több a parkterület, lassan meg kell változtatni a város nevéhez ragasztott „fekete“ jelzőt. Ám, amíg a máhofc eljutott a város, lakói, dolgozói sokat szenvedtek az első köztársaságban, de főleg a fasiszta megszállás idején. A megszállás éveiben sokan vállalták a harcot, a küzdelmet a ináért, a holnapért. Harc a hátországban Karol Ondrejkov apja, dédapja is l>ányász volt. Ö is ezt a szakmát választotta. A Terézia telepen nőtt fel és a mai BezruC Bányában dolgozott. Nap mint nap verejtékével öntözte a szenet, amely neki és társainak a keserves létfenTiMiloš Sikora tartást, az uraknak a profitot, a kényelmet, a gondtalan életet biztosította. — Már gyermekkoromban bosszantott ez az igazságtalanság — mondja. — Ezért 1929- ben beléptem a Vörös Szaik- szervezet'lje, majd a pártba, hogy a dolgozók jogaiért vívott küzdelemből kivegyem a részem. „Jutalmul“ elengedtek a bányából. Nehéz élet kezdődött számomra, amely nem csiig- gesztett el, inkább növelte eltökéltségemet, fokozta öntudatomat. Amikor 1932-ben feleségével ft Szovjetunióba, pontosabban Nyugat-Szibériába érkezett — ahol szükség volt a munkáskézre — egy más világgal ismerkedett meg. Itt találkozott Lenin egykori munkatársaival. A legnagyobb élmény számára mégis az volt, hogy saját szemével látta megvalósulni azt, amiről idehaza olyan sokait beszéltek, álmodoztak. Ebben a boldogságban öt évig volt része. — A legrosszabbkor tértünk haza — mondja. — A nemzetközi események 1937-ben már igen kiéleződtek. Munkát nem kaptam. Egy évig nap mint nap sorba jártam a bányákat, de amint mondták, kommunistára, olyanra, aki a Szovjetunióban is járt, nem volt szükségük. Végül a mai Győzelmes Február Bányába felvettek. Szeretett és tudott dolgozni. Előmunkás lett, s közben gyűjtötte maga köré a hasonló gondolkodású embereket. Még a fasiszta megszállás előtt illegális pártsejtet hoztak létre, először csak a külföldi rádióállomások híreit hallgatták és terjesztették, később már illegális sajtót is osztogattak a bányászok között. Mindezt kevésnek tartották. Azon gondolkodtak, hogyan fokozhatnák illegális munkájukat. Két legtapasztaltabb elvtársukat, VaSínkát és Holubnt letartóztatták, majd a Gestapo halálra kínozta. — Ez az eset még nagyobb elővigyázatosságra ösztönzött — mondja. — Az illegális munkál azonban nem hagytuk abba. Hol itt, hol ott siklott ki egy szenet szállító szerelvény mozdonya. A kokszoló kemencében a szén közé követ kevertünk, ami megrongálta a berendezést. Az ömlesztő Is „tönkrement“. A napi kiesés 700 — 800 vagon szenet jelentett. A megszáUók dühöngtek. Gyanították, hogy szabotázsról van szó, de a tetteseket nem ismerték. 1943-ig több ilyen akciót hajtottak végre Ondrejkov közben megismerkedett F. Reidl elvtárssal, akinek kapcsolata volt a fán 21,fi ka ellenállási csoporttal, amelynek robbanóanyagra voll szüksége. Ondrej- kov napon'a robbanóanyaggal dolgozott, de pontosain el kellett számo'nia vele, egy dekagramm sem hiányozhatott és mégis ..’. Pár nap alatt 10 kiló dinamitot adtak át az ellenállóknak. Aztán egymás után további szállítmányok következtek. összesén több mint fél tonna dinamitot, több száz gyutacsot juttattak el az ellenállási csoporthoz, amely azt eredményesen fel is használta. — A fasiszták a nyomunkra bukkantak, s 1944 szeptemberében engem is letartóztattak — mondja. — Kínzás, vallatás... De épen, egészségesen visszatértem. Most a nyugdíjas em- berek nyugodt életét élvezem. Hajam megőszült, vállalmra 67 év terhe nehezedik. Büszke vagyok, hogy részt vehettem a fasizmus elleni harcban. Irány Ostrava Az első csehszlovák harckocsizó dandár legénységének körében nagy volt az öröm. Megkapták a harci parancsot. Hatvanöt harckocsival elindultak a lengyelországi összpontosítási körletükbe. A legénység soraiból sokan már a Duklánál átestek a tűzkeresztségen, de voltaik köztük olyanok is, akik az első tankcsata elölt álltak. A helyszínre érve megismerkedtek a tereppel. Tudták, hogy a támadás célja az ostravai szénmedence és a város felszabadítása. 1945. március 1.0- én reggel 5,40 órakor megszólaltak a fegyverek ... — A dandár második és első zászlóalja a szovjet gyalogosokkal együtt liajeróivka, a harmadik zászlóalj pedig Wo- dzislaiv irányába tört előre — mondja Ján loanco, az egykori harckocsizó század parancsnoka, ma tartalékos alezredes. — Az ellenség fanatikusan védekezett. Nehezen haladtunk előre. Wernovice térségében, ahol átkeltünk az OlSa folyón, 17 ellenséges harckocsit két vonatot, 37 tüzérségi ágyút semmisítettünk meg és 500 fasisztát fogtunk el. A magasabb dombokról már látták Ostravát. A harckocsizók türelmetlenül számolták a napokat, várták azt a percet, hogy végre elfoglalják a várost. A háború azonban kegyetlen. Elég egy eltévedt golyó és minden reménynek vége... Ez volt a sorsa Stefan Vajda alhadnagynak is. — Vajdával még akkor összebarátkoztam, amikor Őrmesterként a harckocsizó mesterségre tanított engem — mondja Vladimír Palicka. — Szabad időnkben sokat beszélgettünk, s a harcokban úgy vigyáztunk egymásra, mintha testvérek lettünk volna. így volt ez Twor- kovnál is. Vajda az ütközet szünetében felderítésre ment. Ekkor oltotta ki fiatal életét egy ellenséges golyó. A halottak száma egyre nőtt. A dandár harckocsijainak állománya is napról napra kevesebb lett. A szovjet parancsnokság bekerítő hadműveletet rendelt el, hogy Ostrava ipari létesítményeit megkíméljék. Stefan Vajda — A támadási parancsot április 30-án kaptuk — mondja Ivanco elvtárs. Még aznap délután elértük a városszélét. A kedvező harci helyzet láttán parancsot kaptunk, hogy előrenyomulásunkat folytassuk a város központja felé. Amikor Ivaszjuk őrmester az egyetlen épen maradt hídhoz ért, két ostravai fiú lépett hozzá. Felajánlották, hogy elvágjá'k a vezetéket, amelyet a fasiszták a híd felrobbantásához készítettek elő. Tervük sikerült. Milos Sikora — az ő nevét viseli ma a híd — azonban nem tért vissza a vállalkozásból. Önfeláldozása lehetővé tette, hogy estére az egész város felszabadult. Ebben igen nagy érdemük volt a szovjet csapatoknak. Másnap felszabadultan, örömtől ragyogó arccal ünnepelték meg május elsejét. Az építömunkában bizonyítanak Ostravában sok az üzem, a bánya. Hogy most mégis a vítkovicei Klement Gottwald Vas- és Gépgyárat említjük meg, annak oka a hírnevén kívül az, hogy vezérigazgatója Rudolj PeZka, és felesége Helena, is részt vettek Ostrava felszabadításában. Itt telepedtek le és itt harcolnak ma az épftőmun- ka frontján. A vítkovicei gyár kivette részét a háború utáni újjáépítés ben. A felszabadulás, de főleg az államosítás óla rohamo san fejlődött. Ma 41 000 dolgozónak ad munkát és 4000 fiatalnak szakmát. Tizenegy üzeme és 70 üzemrészlege van. Évente 1,5 millió tonna nyersvasat, 1,8 millió tonna acélt és 1,5 millió tonna hengerelt árut termel. Termékeit 55 országl>a exportálják. Gépgyárának termékeit az egész világon ismerik. A mezőgazdaság részére korszerű berendezéseket gyárt, különleges vasúti és köaiti hidakat készít. Elég talán megemlíteni a bratislavai Szlovák Nemzeti Felkelés Hídját. A vállalat dolgozóinak 91 százaléka részt vesz a szocialista munkaversenyben. A szocialista munkabrigád cím elnyeréséért 1340 munkaközösség — a dolgozók 61 százaléka — versenyez. A termelés növelését 145 racionalizációs brigád segíti elő. Az újítómozgalomban országos elsőségre tettek szert. Míg 1973-ban 10 600 újítási javaslatot nyújtottak be, addig tavaly már 12 459-et, vagyis 1806-tal többet. Az árutermelés tervét 26 603 000 koronával teljesítették túl, jóllehet 123 dolgozóval kevesebbel rendelkeztek a tervezettnél. — A fő célunk a terv egyenletes teljesítése, sőt túlteljesítése — mondja a vezérigazgató. — Ügyszintén a minőség javítása, a termelési költségek állandó csökkentése, a nyersanyaggal való takarékosság. Ez nem kis feladat, de eddig eredményesen teljesítjük. A legjobb kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió, amelynek fial 30 évvel ezelőtt vérük hűl látásává! szabadították fel hazánkat. NÉMETH JÁNOS a partélei mércéje Elvi síkon is szilárdítják az egységet • Közgondolkodás- és tudatformálásból jelesre vizsgáztak • Nagy tekintélyt szereztek a Vörös Csillag kommunistái — Mátyusföld kommunistái, akárcsak a múltban, most is a haladás legjárhatóbb útjait követik — kezdte a beszélgetést Kürtössy Sándor, a mostovái (hidaskürti) Vörös Csillag társult efsz összüzemi pártbizottságának elnöke. — Ezt azért hangsúlyozom — folytatta —, mert a Dudvág és a Feketevíz közé ékelődött fal vak, — Vízkelet, Kosút, Hidas- kürt és Feketenyék — kis sző vetkezetei három évvel ezelőtt éppen a kommunisták kezdeményezésére egy nagy egységbe tömörültek, hogy a nagyparcellás gazdálkodás adta lehetőségeket kihasználva több élelmiszerrel lássák el az ország háztartását, megalapozottabb jövőt biztosítsanak a 800 lelket számláló efsz népes tagságának. Nem fontos a pártelnöknek különösképpen bizonyítania, hiszen közismert, hogy a Vörös Csillag a kommunisták hathatós segítségével, példamutatásával, kos gazdálkodásával beváltotta a hozzáfűzött reményeket, s két év óta a galántai járásban az élenjáró szövetkezetek között emlegetik. Eziért a továbbiakban afelől érdeklődtem Kürtössy elvtárstól, hogyan sikerült a falusi pártmunkát a termelés fellendítéséhez, a társult községek lakosai életkörülményeinek javításához alakítaniuk. — Ha már így merült fel a kérdés — válaszolta —, akkor először arról kell beszélnem, hogy az alapozó, szervező munka kivitelezése komoly fejtörést okozott. Főleg azért, mert társszövetkezeteink községei közigazgatásilag a mai napig is külön külön egységet képeznek, párta lapszervezetei megtartották önállóságukat. A párt vezető szerepének érvényesítése érdekében mi ebben annyi változást eszközöltünk, hogy az alapszervezetek önállóságának meghagyása mellett hidaskürti székhellyel létrehoztuk a Vörös Csillag pártszervének csúcsvezet őségét. — Tudom, az egység megteremtése, a helyes gondolkodás- mód kialakítása kezdetben nem ment simán. Milyen előítéletekkel kellett megküzdeniük? — Vidékünk dolgozó parasztsága szívósságával, rendkívüli szorgalmával már a múltban is felhívta magára a figyelmet. Ezt a jő tulajdonságát tagságunk többsége a kis szövetkezetek keretein belül is megtartotta. Ám miután egyesültünk, kissé feloldódott ez a szorgalom. Nem mintha nem akartak volna dolgozni. Ebben nem volt hiba. A baj akkor keletkezett, amikor képességeik kifejtését, kezdeményezésüket a volt kis szövetkezetek méreteihez igazították, háttérbe szorítva a kialakult közös nagygazdálkodás érdekeit. Persze azóta gyökeresen megváltozott o szemlélet, társult szövetkezetünket Vízkeleten, Kosúton és minden községben magukénak tartják és tudásukhoz, erejükhöz képest derekas helytállással gyarapítják. Igen örvendetes az is, hogy a szocialista közgondolkodás mindinkább tért hódít, és meghatározza az emberek társadalmi cselekvését. A tudatformálásnak ebben a harcában komoly és meghatározó szerep hárul a csúcsvezetőségre, mely a káderpolitikában, a szakmunkásképzés területén, a pártoktatásban és az eszmei nevelésben következetesen teljesíti a CSKP XIV. kongresszus erre vonatkozó határozatát. ^ — A káderek kiválasztásakor — veszi át ismét a szót Kürtössy elvtárs — a szövetkezet szükségleteiből indulunk ki. Ezek szerint támogatjuk a mezőgazdasági főiskola hallgatóit, a szakközépiskolák diákjait, de az alapiskola növendékeinek elhelyezéséről sem feledkezünk meg. Azokat a végzős tanulókat, akik a mezőgazdaságban szeretnének elhelyezkedni, gondosan előkészítjük élethivatásuk teljesítésére. Szövetkezetünk a munkáspályát választó fiatalokról messzemenően gondoskodik, mert rájuk feltétlen szükségünk van A pártszervezet úgy tekint rájuk, mint a munkásosztály magvára, akik közül a legalkalmasabbakat tagjelöltnek is javasolunk. A sok példából csak egyet említek. Szolgai Gyurka jó tanuló volt az iskolában, de nem akart tovább tanulni, itthon maradt a mezőgazdaságban. Ahogy az iskola padjaiból kikerült, felvettük a szövetkezetbe, szakmai képzéséről pedig gondoskodtunk. A szövetkezeti munkaiskolában tanult. Gyurka menet közben megszerezte a traktor- és a kombájnszakvezetői jogosítványt, s jelenleg a vegyszerező brigád egyik oszlopos tagja, akire mindig biztosan számíthatunk. Amikor a pártba tagjelöltnek jelentkezett, kérelmét természetesen nem utasítottuk el. Az utóbbi időbér nyolc ilyen derék fiatallal bővítettük a pártszervezetünk sorait. A Vörös Csillag kommunistái nagy figyelmet szentelnek tehát az utánpótlás kérdésének is. A szövetkezetben dolgozók háromszázötvenen még nem érték el a 35 éves korhatárt, s kétszázharmincra tehető azok száma, akik a középkorosztályhoz tartoznak. A tagság többi részét a nyugdíjasok teszik ki, akik erejükhöz mérten szintén nagy segítséget nyújtanak a termelésben. A négy község gazdasági összeforrottságának megszilárdításában nem kis szerepet játszik az az anyagi tényező, amelyet a szövetkezet évente a községek társadalmi tevékenységére fordít. — Mennyit tesz ki ez az ösz- szeg? — Évi viszonylatban háromnegyed millió koronát — mondja nem kis dicsekvéssel a pártelnök. — De ebben az összegben nincs benne annak a munkának az értéke, melyet a szövetkezet a kö'zségszépítési akció és a közhasznú létesítmények keretében elvégez. A 750 ezer koronából a tagok üdültetésének, iskoláztatásának, a tömegszervezetek megsegítésének kiadásait és a szociális juttatásokat fedezzük. Pártszervezeteink, amikor a CSKP XIV. kongresszusának határozatait teljesítve a tudományos-műszaki fejlesztés gyakorlati megvalósításán fáradoznak, az emberről történő gondoskodást sem hagyhatják számításon kívül. A szövetkezet tagjai ezt a gondoskodást a termelőmunkában továbbra is kitartó szorgalommal kamatoztatják. Az elmúlt év őszén, amikor az időjárás veszélyeztette termésüket, különösebb hívószó nélkül egy ( emberként, családtagjaik bevonásával részt vettek a betakarításban. A Vörös Csillag gazdálkodásának egyenletes fejlődésében, a helyes közgondolkodás kialakulásában azért érhettek el osztatlan eredményeket a kommunisták, mert a párt elméleti, politikai és szervezeti alapjaival összhangban fejtik ki tevékenységüket. — A párttagság aktivitásával és tettrekészségével ezért — hangsúlyozta befejezésül Kürtössy elvtárs — nincs problémánk. Mert a pártélet maga is a párttagság tevékenységének eredménye. Ily módon a demokratikus centralizmus nálunk nem elvont eszme, hanem testet ölt a kommunisták tevékenységében, biztosítéka, kerete az aktivitás helyes irányának és tartalmának, őszintén mondhatom, nálunk a párttagság aktivitása nem korlátozódik csupán a párton belüli életre. A párt vezető szerepe következtében érvényesül a nemzeti bizottságok munkájában, a társadalmi szervezetek tevékenységében csakúgy, mint a gazdasági életben. SZOMBATH AMBRUS
