Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)
1975-04-25 / 97. szám, péntek
NAGY HORDEREJŰ SZOCIÁLPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK (Folytatás a 2. oldalrólI clális programjának megvalósításával megteremtettük a gyermekes családok és a nyugdíjasok életszínvonala megfelelő növekedésének a feltételeit. A 70-es években hazánkban jelentős minőségű változás történt az életszínvonalban. A bérek és az összjövedelmek viszonylatában jelentősen csökkent azi alacsonyabb jövedelmű csoportok száma, s jelentősen nőtt a közepes és a magasabb Jövedelmű csoportok aránya. Ezzel összhangban a fogyasztásban is egyre nagyobb mértékben igénylik a jó minőségű élelmiGustáv Husák elvtárs beszéde szereket és Iparcikkeket, amelyek a dolgozók legszélesebb rétegei számára is elérhetők. Tömegjei leget öltött a személyautók vásárlása. Az életszínvonal emelkedésében egyre fontosabb helye van a lakásprobléma megoldásának, a lakások javuló berendezésének, a szolgáltatások fejlődésének és az egyre több szabad idő kihasználásának. Az életszínvonal emelkedése látható az anyagi érdekeltség megerősödésében és a nép munkaikezdeményezésének a fejlődésében is. EREDMÉNYEINKKEL ÁLLJUK A VERSENYT ÚJ szó 1975. IV. 25. Mindenekelőtt meg kell mondani, hogy a ráfordított összegek és a lakosságnak juttatott többlet szempontjából az előterjesztett javaslatok a nyugdíjbiztosítás javulását szolgáló legjelentősebb lépést képviselik 1948 óta, amikor is elfogadtuk a társadalombiztosítási törvényt. A Javaslatok megvalósításéra a jövő évvel kezdődően évi 3,3 milliárd koronát fordítunk. Ez több mint hárommillió állampolgár életszínvonalát emeli. Egyidejűleg reálisan szavatolja, hogy kedvezőbben biztosítjuk olyan további százezrek öregkorát, akik ma még dolgoznak. A felszabadulás 30. évfordulójának alkalmából Ilyen módon is értékelni akarjuk ama nemzedék érdemes munkáját, amely részt vett a szocialista társadalom építésében. Ennek a nemzedéknek, amely részben már megérdemelt nyugalmát élvezi, részben az elkövetkező években éri el a nyugdíjkorhatárt, társadalmi fejlődésünknek megfelelően biztosítjuk a szociális biztonságot és az életszínvonalat. A múltban szerzett tapasztalatok alapján helyesnek és szükségesnek tartjuk, hogy a nyugdíjak módosítására fordítható eszközök keretében egyidejűleg módosítsuk az újonnan megállapított nyugdíjak összegét és növeljük a már folyósított nyugdíjakat is. Másodszor hangsúlyozni kell, hogy a javasolt intézkedések a nyugdíjbiztosítás érvényes rendszerének alapelveiből indulnak ki, amelyek beváltak. Ezek az alapelvek rögzítik munkásosztályunk és dolgozóink nagy forradalmi vívmányait, különösen a nyugdíjbiztosítás egységességét és általánosságát. Eltérően a kapitalizmustól, ahol a lakosság számos csoportját kizárták a nyugdíjbiztosításból, és a munkások más kategóriákkal szemben jelentős hátrányban vannak, szocialista társadalmunk valamennyi dolgozónak a szociális biztonság azonos feltételeit szavatolja az öregkorban, a munkaképesség elvesztése, vagy a családfenntartó elvesztése esetében. így megőrizhető a nyugdíjbiztosítási rendszer hosszú távú szilárdsága, mint a nép szociális biztonságának fontos része. Harmadszor: arra szeretnék rámutatni, hogy a javasolt Intézkedések a XIV. kongresszussal összhangban megerősítik az érdemi szempontokat is a nyugdíjbiztosításban. , Nyugdíjbiztosítási rendszerünkben ez a szempont egyesült a szociális alapelvvel, amelynek továbbra is nagyon jelentős helyzete lesz. Szocialista társadalmunk biztosítja valamennyi idősebb állampolgár alapvető létszükségleteinek kielégítését, azokét is, akiknek különböző okokból egyébként csak nagyon alacsony nyugdíjra lenne igényük. A nyugdíjak kiszámításának módja és nagyságának szabályozása szintén azt eredményezi, hogy a kereseti különbségek nem érvényesülnek teljes mértékben a nyugdíj összegének a meghatározásában. Egyidejűleg azonban szem előtt kell tartani, hogy a társadalomfejlesztés szocialista szakaszának jellemző tulajdonsága a munka alapján történő elosztás. A nyugdíj nemcsak szociális juttatás, hanem színvonalát szükségszerűen befolyásolja a munkában eltöltött időszak alatt keresett összeg nagysága is. A társadalom és a népgazdaság további fejlesztése, a munkaerők helyes elosztása és a szakképzettség növelése is megköveteli, hogy a nyugdíjak módosítása során az eddiginél jobban jusson kifejezésre a munkások, a technikusok ós más dolgozók egész életen át végzett becsületes, lelkiismeretes ós szakmailag kifogástalan munkája. Ennek érdekében a jövő év január elsejétől mindenekelőtt teljesen megszűnik a nyugdíjak eddigi megadóztatása, a kifizetett nyugdíjak az eddigi adók ösz- szegével emelkednek, az újonnan meghatározott nyugdíjak pedig már adómentesek lesznek. MEGSZÜNTETJÜK A NYUGDÍJAK MEGADÓZTATÁSÁT A nyugdíjaknak 1964-ben bevezetett megadóztatása ma — tekintettel a munkásbérek növekedésére, amiről már beszéltem — a dolgozók mindenekelőtt a szakmunkások egyre nagyobb számát érinti. Éppen ezért ez a kérdés rendkívül aikuttá vált és az adó megszüntetését a beterjesztett javaslat egyik alapvető részének tartjuk. Meggyőződésünk, hogy ebben az évben társadalmunkban tovább nő a szakképzett, igényes, felelősség tel jes, társadalmil ag fontos ós nehéz feltételek között végzett munka megbecsülése. Az 1976. január elseje után folyósított nyugdíjak maximális felső határát újból megállapítják. Egyidejűleg javasoljuk, hogy tovább növeljék az eddigi legalacsonyabb nyugdíjakat, amennyiben az ilyen nyugdíj a létfenntartás egyedüli forrása, s amelyeket az ötödik ötéves tervidőszakban egyszer már módosítottunk. Az előterjesztett javaslat megvalósítása azt jeleníti, hogy a XIV. kongresszus óta eltelt időben ezek a nyugdíjak egy személy esetében havonta 500 koronáról 600 koronára, két személy esetében 800 koronáról 1100 koronára emelkednek. Bár az ilyen nyugdijak száma nem nagy, ezt az intézkedést nagyon fontosnak tartjuk. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjakat progresszív módon adóztatták, az adóztatás megszűntetése jobban kifejezi az érdemeket, mivel minél magasabb az adó, annál nagyobb lesz a nyugdíj összege. A havi 1000 koronáig terjedő alacsony és közepes nyugdíjaknál azonban az adó aránylag alacsony, vagy egyáltalán adómentes. Hogy ezeknek a nyugdíjasoknak az életszínvonala is emelkedjék, azt tervezzük, hogy ezek esetében nemcsak az adót szüntetjük meg, hanem a nyugdíjakat olyan összeggel növeljük, amelyek nagyobbak lesznek, mint az adó összege, amennyiben adót fizetnek. E cél elérése megköveteli a nyugdíjbiztosítás tökéletesítésére tervezett eszközök kétharmad részének a felhasználását. Emellett igazságosnak tartjuk, hogy a rendelkezésünkre álló eszközök keretében mindenekelőtt a régi és az alacsonyabb nyugdíjakat növeljük kifejezően. A növelés különböző lesz aszerint, hogy melyik évben állapították meg a nyugdíjat és mennyi az összege. Mindenekelőtt azt tartjuk szem előtt, hogy nálunk a bérek növekedésével együtt évről évre emelkedik a nyugdíjak átlagos ösz- szege is. Öt évvel ezelőtt még az ún. régi nyugdíjasok kérdése volt a legégetőbb, azoké, akiknek a nyugdíját 1957-ben állapították meg, a szövetkezeti parasztok esetében .pedig 1962 előtt. A XIV. kongresszus óta ezeket egyszer már módosítottuk, de most sem feledkezünk meg róluk. Az előterjesztett javaslat az 1971. évi módosítással együtt annyit jelent, hogy a harmadik kategóriában az öregségi és rokkantsági nyugdíjak legalább havi 180 koronával emelkednek. EMELJÜK A RÉGEBBEN MEGÁLLAPÍTOTT NYUGDÍJAKAT IS A legidőszerűbbnek most az 1957—1965-ben megállapított nyugdíjak módosítását tartjuk. A megállapítás alapját képező átlagbérek összege 1300—1600 korona volt. Az ezek alapján kiszámított öregségi nyugdíj átlagosan kb. 800 korona. Ezért javasoljuk, hogy az 1957-1965- ben megállapított öregségi és rokkant nyugdíjakat legalább havi 100 koronával emeljék. A nyugdíjasok további nagy csoportjának problémáját oldja meg az előterjesztett javaslat, amikor az 1966. január elseje után megállapított nyugdíjakra is gondol. Ebben az időszakban jelentősen gyorsult az átlagkereset növekedése, s ennek megfelelően nőtt az öregségi nyugdíjak átlagos összege is, úgyhogy 1974-ben már kb. 1100 korona volt. Azok a munkások, akik most mennek nyugdíjba, nagyobb nyugdíjat kapnak, mint az azonos szakma munkásai, akik ugyanannyi évet dolgoztak ugyan, de 10 vagy 15 évvel ezelőtt érték el a nyugdíjkorhatárt. Ezért ebben a csoportban kifejezőbben kell megkülönböztetni — az egyes évek szerint — az emelés ösz- szegét, éspedig úgy, hogy az emelés a régi nyugdíjasoknál nagyobb, az újabb nyugdíjasoknál kisebb legyen. Az öregségi és a rokkantnyugdíjak emelésével arányosan módosítjuk a további, különösen az özvegyi nyugdíjakat is. BEFEJEZZÜK A NYUGDÍJBIZTOSÍTÁS EGYSÉGESÍTÉSÉT Rá kell mutatni az előterjesztett elvek további jelentős aspektusaira is. Megvalósításuk ugyanis hozzájárul a népgazdaság szocialista szektorában dolgozók nyugdíjbiztosítása fokozatos egységesítésének befejezéséhez. 1976. január elsejétől kezdődően a szövetkezeti földművesek új nyugdíját már minden egységes földművesszövetkezetben ugyanúgy fogják megállapítani, mint az alkalmazottakét. A nyugdíjasoknak nyújtott minden további előnyben és járulékban is részesülnek. Az eddigi szövetkezeti nyugdíjakat a többi nyugdíjakhoz hasonló elv alapján nőve. lik. A szövetkezeti földművesek legalacsonyabb nyugdíjainak módosításakor, amennyiben a nyugdíj az egyetlen bevételi forrás, nem fogják figyelembe venni a háztájiból eredő jövedelmet. Számos szövetkezet már ma állandó, vagy egyszeri járulékot folyósít az alacsonyabb nyugdíjat élvező nyugdíjasainak a kulturálisszociális szükségletek alapjából, s természetbeni járandósággal és más formában is segíti őket. Ezek a tapasztalatok jogosítanak arra a következtetésre, hogy helyes lesz nagyobb mértékben kihasználni a szövetkezeti alapok eszközeit a régi nyugdíjban részesülő szövetkezeti földművesek problémái megoldásának érdekében az olyan nyugdíjak esetében, amelyeket még az előző nyugdíjbiztosítási rendszer előírásai szerint állapítottak meg. Az előterjesztett Javaslat tovább bővíti és egyszerűsíti a nyugdíjasok munkaaktivitása fejlesztésének feltételeit. Csehszlovákia azok közé az országok közé tartozik, amelyekben a legalacsonyabb a nyugdíjkorhatár. Ezt a szocialista rendszer nagy vívmányának tartjuk. Szeretném hangsúlyozni, hogy semmiféle változásra nem gondolunk, s ezt a jövőben is megtartjuk. Ugyanez vonatkozik az ötnapos munkahét és a szabad szombat rendszerére is. A jobb egészségügyi gondoskodás és a nép jobb létfeltételei következtében a felszabadulás óta hazánkban jelentősen meghosszabbodott az átlagos életkor. Ezért kialakultak a feltételek a munkaaktivitás meghosszabbítására, s ez iránt az állampolgárok is érdeklődést tanúsítanak. Ezt a kérdést ma és a jövőben következetesen az önkéntesség alapján oldjuk meg. Az a célunk, hogy minden dolgozó, aki elérte a nyugdíj- korhatárt, ereje, egészségi állapota és érdeklődése alapján szabadon döntse el, hogy akar-e, s milyen mértékben és formában tovább részt venni a népgazdasági tevékenységben, vagy pedig él szocialista rendszerünk által szavatolt jogával, a megérdemelt pihenéssel. Ez azt is lehetővé teszi, hogy folyamatosabb legyen az áttérés a munkaaktivitásból a nyugdíjas állapotba, ami számos nyugdíjas számára érzékeny probléma. Az új módosítás szerint annak a dolgozónak, aki a nyugdíjkorhatár után is fenntartja munkaviszonyát úgy, hogy nyugdíjára nem tart igényt, nyugdíja az alap összeg 7 százalékával emelkedik az eddigi évi 4 százalék helyett. Előnyösebb lesz a módosítás az olyan nyugdíjasok foglalkoztatottsága számára is, akik emellett teljes, vagy részleges nyugdíjban részesülnek. Rendkívül előnyös feltételeket és lehetőségeket nyújtunk a nyugdíjasok munkaaktivitásának értékelésére. Ezért ezeket a nyugdíjasok és a társadalom érdekében helyesen kell érvényesíteni. Egyidejűleg számos olyan jelentős intézkedést javasolunk, amelyek elősegítik néhány égető szociális probléma megoldását, különösen a rokkant- és az árvanyugdíjakét. Javasoljuk a minimális árvanyugdíjak növelését. Új formában módosítjuk és növeljük a fiatalkorú rokkantnyugdíjakat ás a tehetetlenségi nyugdíjakat. Emelkednek a csökkent munkaképességű állampolgároknak folyósított különféle Juttatások az új munkába lépés előkészü- leti időszaka Idején. A CSKP KB, a CSSZSZK kormánya és az SZKT együttes határozati javaslatában rögzített elvek alapján a javaslat jóváhagyása után ki kell dolgozni a szociális biztosításról szóló új, egységes és áttekinthető törvényt, s ezt meg kell vitatni a törvényhozó testületekben. Ezért feltételezzük, hogy a Jövő óv január elsején lép érvénybe. Az utóbbi években számos nemzeti bizottság a vállalatokkal és a Nemzeti Front szervezeteivel együttműködve jó eredményeket ért el a nyugdíjasokról való gondoskodás kiszélesítésében, a nyugdíjasklubok építésében, az ápolói szolgáltatások fejlesztésében, a nyugdíjasok étkeztetése, üdültetése, társadalmi és kulturális élete megszervezésében. A törvény mindenekelőtt a felnőtt gyermekek erkölcsi kötelességévé teszi, hogy gondoskodjanak szüléikről. Azonban e gondoskodás fejlesztését jelentős társadalmi feladatnak is tartjuk, amelyre nagy gondot kell fordítaniuk nemcsak a nemzeti bizottságoknak, hanem a vállalatoknak, az egységes földművesszövetkezeteknek és a Nemzeti Front szervezeteinek. A TERMELÉS FEJLESZTÉSE ALAPVETŐ FELADAT Végül engedjék meg, hogy néhány észrevételt fűzzek az életszínvonal emelkedése gazdasági feltételeihez. Dolgozóink jól tudják, hogy az élet- színvonal emelkedésének feltétele a közös munkában elért eredmények. Az előterjesztett javaslat megvalósítása mindenekelőtt a jó népgazdasági eredmények függvénye. Az elmúlt években ezeket az eredményeket elértük. Aránylag gyorsan hidaltuk át az 1968— 1969. évi felfordulás nehéz következményeit és kárait, s az ötödik ötéves tervidőszakban kialakítottuk a feltételeket a népgazdaság dinamikus ós stabil fejlődésére. Ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkoztunk Központi Bizottságunk múlt évi novemberi ülésén. Határozatai elvszerű választ adnak arra a kérdésre, milyen eljárásra van szükség az új helyzetben. A feladat az, hogy a CSKP KB novemberi ülésének határozatait az élet minden területén következetesen megvalósítsuk. A LEGJELENTŐSEBB NYUGDÍJINTÉZKEDÉS 1948 ÖTA Mindez kifejezően elmélyítette és gazdagította az utóbbi harminc évben elért szociális vívmányokat. Eredményeink bátran helytállnak a nemzetközi összehasonlításban is, ahol a CSSZSZK ma már az alapvető mutatók viszonylatában az egyik vezető helyen áll. Ez a viliág előtt meggyőzően bizonyítja, hogy a szocialista népgazdaság megőrzi a növekedés állandó és magas dinamikáját, képes tartósan javítani a dolgozók létfeltételeit és szociális helyzetét, Hazánkban a fogyasztás, vagy a jövedelmek emelkedéséről szóló adatok a lakosság nagy többségének a színvonalát fejezik ki, eltérően a tőkés államoktól, ahol az átlagot jelző adatok mögött meg kell látni a dolgozó tömegek heüyzete és a kizsákmányoló osztály fényűzése közötti óriási különbségeket. A novemberi plenáris ülés szellemében ezen a szakaszon sem hányunk szemet a fogyatékosságok, az eddig még meg nem oldott, vagy az újonnan keletkezett problémáik felett, legyen sző a termelőmunkáról, a szolgáltatásokról, és a kereskedelemről, néhol a járulékos berendezésekről, vagy olyan apró fogyatékosságok megoldásáról, amelyek feleslegesen bosszantják a népet. A XIV. kongresszus irányvonalának megvalósítása ezen az egész területen is megköveteli, hogy nagyabb hatékonysággal használjuk ki a társadalmi eszközüket, ügyeljünk arra, hogy megerősítse és aktív módon befolyásolja az igényes gazdasági feladatok megoldását, szálljunk szembe a korlátolt fogyasztói szemlélettel, s az anyagi szükségletek növekedését céltudatosan kössük össze a nép szocialista életmódjának ós tudatának kialakításával. Dolgozó népünk soha nem élt olyan anyagi és szociális biztonságban, mint amilyent ma nyújt szocialista rendszerünk. Az eddigi eredmények az előterjesztett javaslatokkal együtt feljogosítanak annak a kijelentésére, hogy a XIV. kongresszus által meghatározott igényes anyagi és kulturális programot eredményesen teljesítjük. Elvtársnők és Elvtársakl A XIV. kongresszus meghagyta, hogy a nyugdíjbiztosítás szakaszán különösen a minimális nyugdíjakat növeljük, s a nyugdíjakkal is kifejezzük a munkaképesség idejében szerzett érdemeket és módosítsuk a korábban megállapított nyugdíjakat. Az 1971-ben megvalósított intézkedések után most realizáljuk e kongresszusi feladat fő részét. A CSKP KB Elnöksége a népgazdaság reális lehetőségeit mérlegelve javasolja a Központi Bizottságnak, hogy 1976. január elsejével olyan alapvető intézkedések együttesen lépjenek érvénybe, amelyek a nyugdíjbiztosítás tökéletesítését szolgálják. A javasolt intézkedések alapelveit részletesen indokoltuk a kiosztott anyagban és kifejezzük az előterjesztett határozati javaslatban. Ezért csak az alapvető politikai-gazdasági kérdések és ösz- szefüggések tisztázáséira szorítkozom.
