Új Szó, 1975. április (28. évfolyam, 76-101. szám)
1975-04-23 / 95. szám, szerda
ELŐRE LÉPŐNK 1975. IV. 23 Néhány éve, pontosabban 1969 áprilisa óta megszoktuk, hogy pártunk vezetői kertelés nélkül, nyíltan mondanak véleményt. Napjainkban is gyakran kifejtik, hogy mi jellemzi életünket, hogyan teljesítjük a vállalt feladatokat, miként ítéljük meg az 1968—69-es eseményeket, mi a véleményünk azokról, akik lebecsülik az utóbbi években elért eredményeket, hamis illúzióban élnek, helytelen megnyilatkozásaikkal az imperializmus malmára hajtják a vizet. A nyílt és egyenes — a társadalom többsége által tetszéssel és egyetértéssel fogadott — cikkek, beszédek, nyilatkozatok minden alkalommal megvilágítják, hogy mostanában hol és hogyan jut kifejezésre až eszmei küzdelem, az ellenségnek milyen az eszköze, a megnyilatkozási formája. Bár a világon csökken a feszültség, és a nagyhatalmak békés úton igyekeznek megoldani a vitás kérdéseket, mindez távolról sem jelenti azt, hogy megbékélés várható az osztályharc, az ideológiai élet porondján is. Az ideológiában nincs és a jövőben sem lehet „együttműködés“, békés egymás mellett élés. A munkásosztály és a tudományos világnézet, a marxizmus—leninizmus ma is állandóan küzd a reakció, a burzsoázia, az antikom- munizmus és az antiszovjetiz- mus mindenfajta megnyilvánulása ellen. A küzdelem szívós, formái különbözőek. Ellenfeleink képtelenek arra, hogy a világszerte elterjedt tudományos szocializmust, a marxizmus—leninizmust* elfogadható érvekkel megcáfolják. A szocializmus nyílt tagadásáról ezért áttértek a szocializmus lényegének és perspektívájának a meghamisítására. Közben állandóan a bizonytalanság légkörét igyekeznek kialakítani a kommunistákkal és a szocialista országokkal szemben. Gyakran rendeznek különféle kampányokat, amelyeket aztán nagy hangon hirdet az egész propagandarendszerük. Ellenfeleink legutóbb a ,,prágai tavasz" emberei irományainak a közzétételével indítottak rágalomhadjáratot nemcsak Csehszlovákia, hanem az egész szocialista világ ellen. A régi lemezt forgatják, a „demokratikus szocializmus“ érveit hangoztatják. A válságos években sokan, sajnos, nálunk is azt hitték, hogy a „demokratikus szocializmus“ a hazai „reformerek" találmánya, és valamilyen új, az egész világnak példát mutató jelenség. Pedig ez a fogalom nemcsak rossz, hanem régi is. A második világháború után, pontosabban a hidegháború kibontakozásának éveiben született és terjedt el. A kifejezést és a hangzatos jelzőt a jobboldali szociáldemokrácia igényelte. Elsősorban azért, mert a kommunistaellenes burzsoá reakcióval paktáló jobboldali szociáldemokrácia ilyen módon Is hangoztatni akarta, hogy az általa ajánlott „szocializmus“ nem azonos a kommunisták céljaiként kitűzött szocializmussal. A '„széplelkek" vezetői azt tartották, hogy a kommunisták „diktatórikus" szocializmusra törekednek, ők viszont a polgári demokrácia minden erényét felhasználva, a „tiszta“ demokrácia hívei, és ennek megfelelően „demokratikus szocializ- mus“-ért küzdenek. Bár a hidegháború törekvése közben megbukott, a „demokratikus szocializmus“ — egyrészt ködös, másrészt nagyon is jól áttekinthető ellenforradalmi eszmék takarójaként — újra és újra felüti a fejét. Hívei túlnyomóan elvont, tartalmilag meghatározatlan elképzelésekből ének. A „szabadság“ vagy a „demokrácia" fogalmát például eleve adottnak, történelmileg örökérvényűnek tartják, ahelyett, hogy megpróbálnák a szabadságot és a demokráciát valamely történelmi helyzet keretében vizsgálni, és ennek megfelelően értelmezni. Ebben az esetben rögtön rájönnének, hogy nincs helytől és viszonytól független „örök szabad ság“, és osztályoktól független „őrük demokrácia". Ami szabadság vagy demokrácia az egyik osztálynak vagy rétegnek, az nem biztos, hogy ugyanolyan demokrácia vagy szabadság a másiknak. A szabadság is, a demokrácia is mindig osztályhelyzetet fejez ki, Az egykor újnak hitt fogalom, a „demokratikus szocializmus“ gyakorlatilag tulajdonképpen az osztályegyüttműködés politikája. Elsősorban azért, mert elveti az osztályharcot, a szocialista forradalmat, a proletárdiktatúrát. Hívei szerint a szocializmus forradalmi változások nélkül, az osztályok békés együttműködésének eredményeként, az „osztályfelettinek“ beállított kapitalista állam vezetésével is megvalósítható. A „demokratikus szocializmus“ hamisságát azért szükséges leleplezni és bírálni, mert jószándékú embereket is megtéveszt, mint ahogy 1968—69-ben nálunk sokakat — személyes tragédiákat okozva — meg is tévesz tett. Az ellenséges nézetek hatóköre — a párt 1969 áprilisában megválasztott vezetőségének a határozott, marxista— leninista politikája következtében — összezsugorodott. A megtévedtek ezrei tértek helyes útra, fordultak ismét a tudományos szocializmushoz, az alkotó marxizmushoz, a szocialista demokráciához. A polgári-kispolgári ideológia azonban, amely egykor erősen éreztette hatását, nem semmisült meg, hanem csak vereséget szenvedett. Lappangva tovább él, megjelenési formáját módosította, és amint az eseményekből jól látható, keresi az érvényesülés új lehetőségeit. Az „emberarcú" és a „demokratikus“ szocializmus csehszlovákiai szálláscslnálói megpróbálják magukat szépítgetni, egykori szerepüket elhallgatni. A kísérlet nem sok eredményt ígér, a zavaró jelenséget azonban, mely ismét sok embert téveszthet meg, és sodorhat bizonytalanságba, egy pillanatra sem becsülhetjük le. Az eszmei küzdelmet politikai eszközökkel vívtuk és vív juk. Azok szerepét, akik 1968- ban és 1969 elején megtévedtek, differenciáltan ítéljük meg. A szocialista humanizmus példás megnyilatkozása, a messzemenő türelem és az a nagyvonalú gesztus, hogy a párt — ha meg is vált számos egykori tagjától — mindenkinek biztosít munkát, megélhetést, nem jelenti azt, hogy szemet húny a visszáságok és az ellenfelek „rehabilitására“ irányuló kísérletek előtt. Az 1969 áprlisában megválasztott vezetéssel szemben álló, és az utóbbi években elért kimagasló si kereket, valamint társadalmunk mai konszolidált viszonyait le becsülő vagy különféle szándékkal kikezdő próbálkozások nak útját állja. Azokkal szemben pedig, akik a szocialista társadalom törvényeit nem tartják tiszteletben, a szocialista társadalom törvényének a szigorával lép fel. A párt munkáját, politikai magatartását az a felismerés határozza meg, hogvi a világszerte végbemenő fori-adalmi változások láttán a burzsoázia nem tette le a fegyvert, hanem fokozza az ellenünk irányuló aknamunkáját. Célja érdekében széleskörűen felhasználja a rendelkezésére álló gazdasági és politikai eszközöket. Ideológiájának — a forradalmi mozgalom ellen vívott harcában — változatlanul az antikommuniz- mus és az antiszovjetizmus a leggyakrabban használt fegyvere. A burzsoázia — és segítőtársa: a revizionizmus, az opportunizmus és a nacionalizmus — manapság leginkább arra törekszik, hogy megpróbálja a kommunista és a forradalmi munkásmozgalmat belülről kom lasztani. Törekvése azonban nem sikerült eddig, és nem fog sikerülni a jövőben sem. Az ellenfelek ellen vívóit eszmei küzdelemben nem hátrálunk meg, hanem előre lépünk. A revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, a nacionalizmus képviselői, és mindazok, akik szembe kerülnek a munkásosztály és a szocialista közösség érdekével, felforgató, ellensé- séges próbálkozásaikra olyan váiaszt kapnak, amilyet megérdemelnek. BALÁZS BCLA PÁRTOSSÁG, MUNKASTÍLUS A titkár példatára * A kommunista képviselő Még egyszer átnézi felszólalásának írott szövegét, néhány apró javítanivalót még talál benne, azután összehajtja a lapokat és zsebre teszi. Szünet után elsőként ő következik szólásra. Nem volt hosszú a beszéde, tízpercnyi talán. Geri Zoltán elvtárs, a Fil'akovói (Füleki) Városi Nemzeti Bizottság titkára ezen a pártgyűlésen két témakörben szólalt fel. Négy gépelt oldalnyi volt a szöveg. Felszólalásában a párt vezető szerepével foglalkozott. Ez volt az egyik témakör. A másik pedig lényegében jelentésnek is felfogható, mert beszámolt a városi nemzeti bizottság tisztségviselőjeként szerzett tapasztalatairól. Főleg azokról, amelyek gondot, problémát jelentenek. Mind a két témakörben adatokat. tényeket, érveket tárt a hallgatók elé. Érezhető volt, hogy gazdag példatárából idézett, s a gyűlés után ezért beszélgetünk éppen erről a példatárról. Egy kérdéssel indul beszélgetésünk: — Milyen elképzelés késztetett felszólalásra? — Figyelmeztetni akartam elvtársaimat egy-két problémára — mondja, és már kéretlenül is magyarázza a felszólalás előtörténetét: — A hajdanvolt rögtönzés, az üres szónoki fordulatok ideje és módszere lejárt. Miként a vég nélküli gyűlésezések ideje is. A legfontosabb a lényegre törő, ér. velő, a napirend vitáját gazdagító mondanivaló. Felkészültem tehát. Összegyűjtöttem tapasztalataimat, összegeztem őket, és megformáltam a figyelmeztetést. — A párt vezető szerepének helyes értelmezésére figyelmeztettél. Aktuális ez a probléma? — Nagyon, mert hiba, ha a képviselők csak formálisan érTavasz az íróasztalon ... (Vodera felvétel») telmezik, és csak úgy próbálják megoldani a problémákat, hogy a XIV. pártkongresszus határozataira való gépies, sablonos hivatkozással frázisokba ful- lasztják a kérdéseket. Másik hiba, amikor nagyon leegyszerűsítik őket és így kezdik felszólalásukat: Az emberek azt beszélik, a választók úgy vélekednek ... — Mi tehát a probléma lényege? — Felszólalásomban, figyelmeztetés formájában már elmondtam, de nagyon szívesen megismétlem: Vagy elszakadnak a tömegektől és jóhiszeműen bár, de legalább nyolc- tíz képzeletbeli lépéssel a tömegek előtt járva próbádnak vezetni, vagy kullognak utánuk, mert szüntelenül arra hivatkoznak. hogy ezt, meg azt hallották. Az állásfoglalás alapját képező személyes megbizonyosodás erejét viszont egyáltalán nem tagadja. Sőt, azt szükségesnek. kívánatosnak tartja, mert a nemzeti bizottságokban tevékenykedő kommunisták irányadó szerepétől ezt várja: — Úgy kell a párttagnak,* a nemzeti bizottsági tagnak, a képviselőnek biztosítania a párt vezető szerepét, hogy felmutatja véleményalkotásának hiteles illusztrációját. Nem építhet pusztán érzelmekre, még kevésbé sejtésekre. Példatárát úgy kell megválogatnia, hogy pártos következtetése ne hagyjon kétséget senkiben sem. Felszólalásának második témaköre ilyen volt, tehát már arról beszélgetünk, hogy miként összegezi, formálja szerzett tapasztalatait érvekké. Felszólalásából idézek, hogy példatárának egy-egy esetére rátaláljak. — A bürokratikus intézésmód még néha-néha megmutatkozik ... Hogyan? — Az egyi kerületi szervnek január első napjaiban ajánlottan megküldtünk egy jelentést. Hitelesítés végett. Hónapok teltek el azóta, a térti vevény- szelvényt sem kaptuk vissza, csak a postától kapott ajánlási szelvényt, a hitelesítés persze késik. És még választ sem kaptunk. — Felszólalásodból hallottuk: Ha jó gyümölcsöt akar a kertész, a nemesítést a fánál kezdi, tehát törődjünk többet a felnőttek nevelésével, amikor gyermekvédelmi eseteket tárgyalunk ... — Ennek a véleménynek illusztrálására példát többet is mondhatok, de egy nagyon jellemző. Kérdem a kisfiút: Mit szoktál reggelizni? Válasz: Zsíros kenyeret. Ebédelni? Zsíros kenyeret? Vacsorázni? Zsíros kenyeretl Azután megkérdezem: Ki adja? A fiúcska válasza: Magam adom magamnak, így tudtam meg, hogy édesapja büntetését tölti, de elvált, vagy elválni fog tőle az anya, akit élettársa is elhagyott már azóta. — Sürgetted az alkoholizmus elleni küzdelem fokozását... — Nem vagyok szakember, vendéglátóipari szakember, a nemzeti bizottság titkára nem is lehet mindenben szakember, de a téma nem tűri a tájékozatlanságot. Kikértem a statisztikai adatokat. Idéztem is néhány kirívó adatát, s ha kell, felsorolom személyes tapasztalataimat is. — Ugyancsak felszólalásodból hallottuk: A kommunista képviselők számára a nemzeti bizottság vitáiban részt venni nem puszta jog, hanem kötelesség is. — Vallom és sürgetem ezt. Nem azért, mert a felsőbb szervek számára is jelentjük, hogy ennyien és ennyien vettek részt a vitában. Más okból is. Nem véletlen, hogy a választók egyebek kö:_3tt ezen is mérik képviselőik tevékenységét. Már említettük, hogy a kommunista képviselők nem lehetnek minden kérdésben szakemberek, de ez a legkevésbé sem parancsolhat számukra óvatos passzivitást. Alapos felkészülés, gondos összegezés és tájékozódás után a vélemény- alkotásuk igenis nélkülözhetetlen része és iránytűje mind a rendeletek, intézkedések kiadásának, mind a közigazgatási munkának. Befejezzük a beszélgetést eg/ kérdéssel: — Mi biztosítja a párt vezető szerepét a nemzeti bizottság tanácskozásain? Egyértelmű a válasza: — A kommunista képviselők részéről elhangzó, elgondolkodtató, problémákat jelző, okos, őszinte szó és az annak nyomán megfogalmazott, feltétlenül pártos szellemű javaslat, indítvány. Azután bocsánalkérő mozdulattal int, feljegyez noteszába valamit. Bizonyára eszébe jutott valami, amivel bővítheti gazdag példatárát, s megjegyzi: — Készülhetünk a kővetkező pártgyűlésre, mert hisz úgy helyes, ha a felkészülés e??yik gyűléstől a másikig tart. A pártmunkában nincs sem tavaszi, sem nyári szünet. Bizonyára tud erre is illusztrációt gazdag példatárából. HAJDÚ ANDRÁS A SZABADSÁGÉRT HARCOLT ONOFREJ ANDRÁS EMLÉKEI Három évtizeddel ezelőtt, 1944. augusztus 7-én éjjel egy katonai gép szállt fel a kijevi repülőtérről. A repülőgép délnyugat felé repült, s a motor búgását mindjobban elnyelte a csendes ukrajnai éjszaka. Fedélzetén négy orosz és négy szlovák partizán tartózkodott, a Nálepka kapitányról elnevezett partizánosztag kiváló harcosai. Közöttük volt Onofrej András elvtárs is, mint az osztag ejtőernyős felderítője. — A gépet a német légelhárítás erői elkezdték lőni, de ügyes manőverezéssel sikerült egérutat nyernünk — emlékezik vissza a 30 évvel ezelőtt történtekre Onofrej elvtárs. — Észre sem vettük és már Szlovákia felett repültünk. Az éjszaka csendes és sötét volt. Az Alacsony-Tátra 1648 m magasságban elterülő Rástocká hola 1 völgy katlanból a háromszöget bezáró tábortüzek meglepetésszerűen hatottak ránk. Ez a háromszög jelezte azt a helyet, ahová ugranunk kellett. Velünk együtt érkezett a földre néhány zsák fegyver, lőszer és gyógyszer is. A földön már várt ránk Veliöka partizánparancsnok né hány emberével. Hamar elterjedt a híre, hogy a Szovjetunióból ejtőernyősök érkeztek az ellenállási mozgalom megszervezésére. Összeköttetést teremtettünk a környék földalatti szervezeteivel. A környező falvak ifjúsága lassanként hozzánk csatlakozott. A kis csoport hirtelen megnövekedett. Mellettünk még négy partizáncsoport alakult. Ember most már volt elég, csak ruházat, fegyver és lőszer hiányzott. Ezért kapcsolatot teremtettünk az orosz pa rancsnoksággal és 1944. augusztus 17-én olyan mennyiségű lőszert, fegyvert, valamint ruházatot kaptunk, hogy mind az öt csoport harcképessé vált. Vártuk a támadás napját. Augusztus 27 én Jegorov és Bielikou csa pataival együtt behatoltunk Ru- zomberokba. A várost teljesen megtisztítottuk a német fasisztáktól és a gárdistáktól. Nehéz és kemény harc volt... — A felkelés alatt több helyen harcoltunk. Többek között Krupina, Teplička és Brezno környékén. Mindig ott, ahol a legnagyobb szükség volt ránk. A legnehezebb és egyben legfényesebb győzelmet Žiar n. Hronom mellett arattuk a német túlerő felett. A harc 11 napig tartott. Sok partizán esett el egy német páncélos ezred, t könnyű- és nehéztüzérség, aknavetők és légi bombázók tüzé- ben, de az osztag — hűen Nálepka nevéhez — nem adta fel a harcot. Csak ebben az egy harcban 250 embert vesztettek el a fasiszták. Később a túlerő miatt kénytelenek voltunk visszahúzódni a hegyekbe, de a harc tovább folytatódott. Ahol csak lehetett, kárt okoztunk a fasisztáknak. Hidakat, vonatokat, lőszerraktárakat robbanQnofrej András toltunk fel, ezzel is gátolva az ellenség előrenyomulását. Végül is 1945. április 1-én egyesültünk a Vörös Hadsereg csapataival, s aztán már nem volt megállás. Győzelmet győzelemre arattunk, városokat, falvakat szabadítottunk fel a fasiszta elnyomás alól, míg végre elérkezett a várva várt nap: a szabadság napja. Onofrej András elvtárs a második világháborúban szerzett érdemeiért számos kitüntetést és elismerő oklevelet kapott. Még ma is kiváló harcos, kiváló kommunista. Ifj. RETKES LAJOS
