Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-12 / 60. szám, szerda

AZ ELSŐ VONALBAN Értélkelték munkájukat • A kommunistáik és a párton kívüliek A Vel'ká Calomija-i (nagycsalomijai) Vörös Csillag Egységes Földművesszövetkezet az elmúlt gazdasági évben járási első­ségre tett szert: a nagykürtösi járás akkor még 23 szövetke­zetének versenyében a gabonafélék termesztésében az első helyre került. Hektáronkénti 59 mázsás átlaghozammal bizo­nyították a csalomijaiak, hogy a gazdasági adottságokkal pá­rosuló szakértelem és odaadás döntő tényező. Mészáros József, a szelőcsi szövetkezet főgépésze, Supena György és Mit li k Vince szövetkezeti dolgozókkal a kötelezettségvállalá­sok teljesítésének ellenőrzéséről beszélget. (Alexy felvétele) A PÁRTMUNKÁS Harminc esztemdeje a közösség élén Az egyesített egységes föld­művesszövetkezet pártszerveze­tének Vel'ká Calomija-i réázleg- szervezetében a minap megtar­tott értékelő pártgyűlés azon­ban korántsem ilyen leegysze­rűsítve ítélte meg a helyzetet. Mind az elnöki beszámoló, mind pedig a kiterjedt és tartalmas vita arról tanúskodott, hogy a járási elsőség még a gabona- termesztésben sem a véletlen műve, s az eredmények mögött emberek aktivitása rejlik. A szövetkezet a gazdasági évet — az adott körülmények között — eredményesen zárta. Az elért számoknál azonban sokkal érdekesebbek és jellem­zőbbek azok a tények, amelyek a könyvviteli számadatok mö­gött sorakoznak — vagyis a kommunisták és vezetésük alatt a pártonkívüliek egész évi munkája. A pártszervezet nem túlságo­san népes, mindössze 25 tag­ja és 2 tagjelöltje van. Ám a kommunisták a szövetkezeti élet jóformán minden szaka­szán megtalálhatók, minden lé­nyegesebb munkaterületen, be­leszólhatnak és bele is szólnak a dolgok irányításába, megta­lálják a párton kívüli töme­gekhez vezető utat, akiket ak tív, alkotó és kezdeményező munkára serkentik. Természetes, hogy a helyi viszonyokat nem eléggé Ismerő látogató ezeknek a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatoknak a gyökereit keresi. Erre a kér­désre adott választ felszólalá­sában többek között Zslipková elvtársnő, aki a nagycsalomijai kommunisták forradalmi hagyo­mányainak és a mai nemzedék forradalmi lelkesedésének ész­szerű ötvözetében látja a még jobb eredmények elérésének titkát. „Még többet kell meríte­nünk a tegnapból, hogy a hol­napi feladatokat maradéktala­nul megoldhassuk..." — hang­súlyozta. Vel'ká Calomiján a párt való­ban aktivizáló tényező. Ez könnyen lemérhető azokból az eredményekből is, amelyeket Petényi Bertalan, a hnb elnöke vitafelszólalásában felsora­koztatott. Az idei értékelő pártgyűlé­sek érdekes színfoltja a Vefký Krtíš-i járásban is az, hogy a kommunisták — akik valójában a széles tömegek igényeit is megfogalmazzák — egyre tá- gabb teret biztosítanak a vitá­ban a kultúra, a kulturális igé­nyek megvitatásának is. Az említett pártértekezleten Peté­nyi elvtárs, a hnb elnöke, Gyurkovics elv társ, a CSEMA­DOK helyi szervezetének elnö­ke és többen mások a megnö­vekedett kulturális igényekről s arról beszéltek, hogy az utób­bi időben maguk a polgárok is aktív részt vállalnak a falu kulturális életének megteremté­sében. Veíká Čalomija szépen fejlő­dő központi falu, ennek megfe­lelő szolgáltatási hálózattal. Amellett, hogy államunk a falu fejlesztésére igen jelentős ösz- szegeket biztosított az elmúlt évben is, nem lehet figyelmen kívül hagyni a lakosság kezde­ményezését és a község fejlesz­téséhez való hozzájárulását. Éppen ebben a vonatkozás­ban vár feladat az egész párt- szervezetre, hogy létrehozzák valamennyi kommunista — be­leszámítva a faluban élő 19 re­gisztrált tagot is — legmaga­sabb fokú politikai és társadal­mi aktivitását, hogy ez az ak­tivitás nemcsak a pártszervezet keretében, hanem a közélet minden szakaszán pozitív ered­ményeket hozzon. Egy értékelő ‘taggyűlés soha­sem hozhat komplett eredmé­nyeket, ha csak az eltelt idő­szak eredményeivel, sikereivel, illetve fogyatékosságaival fog­lalkozik. Megfelelő teret kell biztosítani annak is, hogy a kommunisták keressék az ered­mények további javításának módjait és formáit, a hibák és a fogyatékosságok gyökereinek feltárásával megteremtsék az igényesebb pártmunka minden feltételét. A Vel'ká Calomija-i kommu­nisták tanácskozása megmutat ta: ez a szervezet is rendelke zik tartalékkal ahhoz, hogy 1975-ben eredményeit tovább fokozza. Csernus László elvtárs, aki a községben működő nagyüzemi sertéshizlalda képviseletében kért a vitában szót, többek kö zött elmondta, hogy a nagyhiz lalda dolgozói eredményesen megbirkóztak termelési felada­taikkal, s az elmúlt évben a tervezett 208 000 korona ha­szon helyett félmilliós haszon­nal zártak, és miként képzelik el az idei gazdasági évet. Ja­vasolta, hogy a hizlaldában dolgozó kommunistákból önál ló pártszervezet, vagy leg­alábbis pártcsoport alakuljon, amely a helyi problémákat ru­galmasan meg tudja oldani. E javaslat annál is inkább életképes, mivel a hizlaldában számos fiatal gondozó dolgo­zik, akiknek soraiból — rend­szeres és átgondolt politikai­eszmei előkészítés után — to­vábbi párttagokat tudnak ne­velni. Hasonló problémákról számoltak be az iskolában dol­gozó kommunisták is. A helyi alapiskolában 5 tanító tagja a pártnak. Amint erről Bojtos elvtárs, az iskola fiatal tanító­ja beszámolt, az iskolában is számos olyan probléma merül fel, amelyeket a legjobban ma­guk a pedagógusok tudnak megoldani. Emellett sok olyan kérdés van, melyeknek a meg­vitatására nem mindig jut idő a taggyűléseken. Ennek a hely­zetnek a megoldására a legjobb módszer az önálló iskolai párt csoport megalakítása mutatko­zik, amely rugalmasabban, hoz záértőbben és sokkal szélesebb vonatkozásban képes reagálni az iskola életére, mint a ha­vonta egyszer összeülő szövet kezeli részlegszervezet. Az értékelő taggyűlés úgy döntött, hogy az említett mind­két javaslatnak helyet ád, és utasította a pártbizottságot, va­lamint az említett két munka­helyen dolgozó kommunistákat: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a javaslatok megvalósulhassanak. AGÖCS VILMOS, az SZLKP Veľký Krtíš-i Járási Pártbizottságának titkára Tizenöt év után váratlan ven­dégként kopogtattam be a ro2- navai frozsnyói) járáshoz tarto­zó szilicei HNB irodájába. No­ha már letelt a hivatalos mun­kaidő, Szabó László elvtárs ré­gi ismerősömet, a koráit megha­zudtoló fiatalos elnököt egy iratcsomó fölé hajolva még dolgozószobájában találtam. — Ma este — újságolta ér­deklődésemre — plénumülést tartunk. Ennek keretében egye­bek között egy harminc évvel ezelőtt lejátszódó jelentős ese­ményről, a községi tanács meg­alakulásáról is megemléke­zünk ... Valószínű, sürgős lehet Laci bácsi dolga, mert hirtelen el­hallgatott s hogy munkáját ne zavarjam, egy gyöngyijeinkkel írt elsárgult korabeli jegyző­könyvet terített elém az asztal­ra. Olvasom... .Jegyzőkönyv, mely felvétetett 1945 február 8.- án, a Kommunista Párt Ottho­nában. Tárgy: Szabó László, a párt megbízásából a gyűlést megnyitja, a pártgyűlés egyhan­gú határozattal a községi ta­nács vezetőségét megválasztja. Választottak a következők:...“ A tanács alapító tagjai közül csak egynéhányan, Mezei Sán­dor, Bokros Dániel, Tamás Já­nos, Tnzsér Sándor kommunis­ták és Bodnár Balázs, id. Dely Béla pártonkívüliek érték meg a nevezetes jubileumot, köztük Szabó László, aki azóta is osz­tályához méltó elvhüséggel tesz eleget közéleti megbízatásának. A szilicei fennsíkon a fasisz­tákat űző szovjet hadsereg fegy­vereinek ropogását még jól le­heteti hallani, de a rend és a háborús károk helyreállítása már megkezdődött a faluban. — Persze, — vallja az elnök azért nem ment símán min­den. Mert a háború nyomainak eltüntetésével párhuzamosan az emberek megrettent bizalmát is vissza kellett állítani. A letűnt rendszer kiszolgálói ugyanis el­híresztelték, hogy a bolsevisták elhurcolják a gyerekeket és mindenkit ki fognak irtani. Ezért összejöveteleken egyér­telműen megmondtuk a népnek: a kommunisták, amikor elkese­redett harcot vívnak a tőkés rendszer urai, az osztályellen­ség ellen, ezt tulajdonképpen a nép boldogulása, egy humánu­sabb társadalom kiépítése érde­kében teszik... A rossz ügy elbukott, és győ­zött az igazság. A kommunisták hívó szavára a lakosok mind nagyobb számban vettek részit a közös célok elérésében. Mind­járt: a tavasszal gondosan meg­művelték földjeiket, gyarapítot­ták állatállományukat és a já­rás községei közül a legtöbb élelmiszer eladásával igyekez­tek enyhíteni a közellátás gondjain. Szilice kommunistáit az ígé­retesen elindult fejlődés újabb feladatok elé állította. Gottwald elvtárs a párt IX. kongresszu­sán elmondott beszédében hang­súlyozta, hogy a kis- és közép­parasztok életének kiteljesülése csak a falu szocialista átépíté­sével, a mezőgazdaság kollekti­vizálása útján lehetséges. A közös gazdálkodás meg­szervezését, a felvilágosító munka megkezdését a pártszer­vezet tanácskozása előzte meg. Szabó elvtárs a IX. kongresz- szus szellemében meggyőzően beszélt az új gazdálkodási for­ma kialakításáról, melyben az úttörő szerepet a kommunisták­nak kell vállalniok. Ekkor tűnt ki igazán, hogy a veteránok kö­zül egynéhányan, akik az osz­tályharcok, bérkövetelések ide­jén derekasan helytálltak, nem mindenben teszik magukévá az új irányelveket. A párt elvhű, osztályöntudatos tagjai azon­ban szilárdan kitartottak erede ti álláspontjuk mellett, és meg­kezdték a türelmes, agitációs munkát. Talpraesett érvelésük a kis- és középparasztok zömé*- nél egyetértéssel találkozott, így jött létre Vörös Csillag né­ven a földművesszövetkezet, mely elsők között alakult a rozsnyói járásban, csakhamar megszüntette a puszta földtu­lajdon kiváltságát, megnövelte az emberi munka értékét. Vég­eredményben : forradalm i an megváltoztatta a falu belső struktúráját. Azóta sok minden gyökeres: n megváltozott a faluban. A Vö­rös Csillag mérföldes léptekkel fejlődött, a község városi igé­nyeket kielégítő családi házai­val, portalanított utcáival meg­változtatta arculatát. Vajon ml ebben a község vezetésében harminc évet eltöltött veterán kommunista elnök érdeme? — Érdeme —- ismétli nyoma­tékosan a kérdést. A társa­dalmi haladásért küzdő kommu­nistának, tisztségviselőnek ez inkább kötelessége. Választópol­gárainkkal együtt örülök min­den elért sikernek. Annak, hogy új kultúrház, egyben HNB épület létesült harminc év után, melyet a lakósok több mint há­rommillió korona értékben tár­sadalmi munkával hoztak létre. Valószínűleg ez évben kerül sor az új áruház befejezésére is, ahol a lakósok 18 ezer óra le­dolgozását vállalták. A jólét egyik jellemzője, hogy el árusí­tóhelyeink évi forgalma jóval meghaladja az 5 millió ? )ro- nát, a postás pedig havonként 216 ezer koronát kézbesít ki nyugdíjasainknak. Ha jól számolom az éveket, Szabó László régebben túlhalad­ta a hatodik ikszet. Szerénysé­gére azonban jellemző, hogy meg sem említi a nyugdíjbavö- nulást, bár hosszabb ideje fog­lalkozik ezzel a gondolattal. Meggyőződése, hogy előbb- utóbb átadja a stafétát, mert rosszabbodó egészségi állapota gyakran akadályozza a munká­ban. A népszerű Laci bácsi íróasz­talától felemelkedve kitekint az ablakon. Gondterhelt arcáról ezüstösen verődik vissza az ut­cai lámpák fénye. Homlokán barázdákká gyűrődnek a rán­cok, amint ismét megszólal: — A nyugdíjbavonulás ter­mészetesen nem azt jelenti, hogy a pártmunkának is hátat fordítok. A kommunista harcos tevékenysége nem ismerhet nyugdíjkorhatárt. Alapszerveze­tünkben, mint a KB novemberi plénumülése is kihangsúlyozta, sok még a tennivaló. Különös­képpen vonatkozik ez az efsz- ben dolgozó kommunistákra, akiknek a közös gadálkodás fel­virágoztatása a kötelessége, hogy a Vörös Csillag nevéhez és híréhez méltó fényben ra­gyogjon. A hivatalos teendők elintézé­sén kívül ezekről a kérdésekről is érdemben tárgyaltak a HNB jubileumi plénumülésének kép­viselői. SZOMBATH AMBRUS A TEKINTÉLYHEZ VEZETŐ ÚT A BRIGÁD EGYETLEN NÖTAGJA Potocky Rózsa, a levicei {lévai J bai’oinfifeldolgozó üzem élelmiszerellátó és fel­vásárló részlegén dolgozik. Munkahelyén kerestem fel. Előbb mindennapi teendőiről kérdezem. — Adminisztrátor vagyok — mondja. — Sokféle feladatot végzek. Például értékelem a napi jelentéseket, ellenőrzőm a sofőrök által beírt kilomé­tereket, elszámolom a ben­zint, szükség esetén helyet­tesítem a főnökömet. — Ügy hallottuk, ezen az osztályon egyetlen nő dolgo­zik. — Igen, egyedül én vagyok nő a 70 tagú brigádban. De a tekintély hiányára nem pa­naszkodhatni. Igen szeretem a kollektívát és a munkámat. Hogy milyen jeles kollektí­vában dolgozik Potocky Rózsa, azt akkor értem meg igazán, amikor megtudom, hogy a brigád már többszőr elnyerte az üzem vándorzászlaját, sőt egyszer a vállalatét is. Az is a kollektíva összeforrottságá- ról tanúskodik, hogy a juta­lompénzt nem egyéni célokra, hanem közös balatoni kirán­dulásra fordították a brigád tagjai. Továbbá az, hogy hoz­zájárultak környezetük szépí­téséhez. A szocialista munka­brigád életéről és munkájáról krónikát vezetnek. Tevékenyen részt vesz a tö­megszervezetek munkájában is. A Csehszlovák—Szovjet Ba­ráti Szövetség üzemi szerveze­tének vezetőségi tagja. Köte­lezettséget vállalt, hogy tíz tagot toboroz a szervezetbe. Az eredmény: 15 új tag. Per­sze az érdeklődés fokozásá­hoz és a taglétszám állandó növekedéséhez az is hozzájá­rul, hogy a szervezet vonzó tevékenységet fejt ki. A CSSZBSZ és a kommunista párt üzemi szervezetének kö­Megkedveltem a kollektívát — vélekedik Potocky Rózsa. zös szervezésében szovjet ba­ráti küldöttség látogatott az üzembe. A vállalatból négyen voltak a Szovjetunióban juta­lomkiránduláson. Az utazás részvevői visszatérve beszá­moltak élményeikről. A CSSZBSZ 93-tagú szervezete pártfogolja a szovjet filmek fesztiváljának megrendezését. Potoclty Rózsa aktivitására felfigyelt a pártszervezet is, mely felvette őt tagjai sorá­ba. Az üzemi pártszervezet 48 tagja közül jelenleg 12 nő. A tagjelöltek száma 9, ebből 4 nő. Mivel az üzemben több nő dolgozik, mint férfi, csak he­lyeselni lehet azt a törekvést, hogy egyre több nőnek előle­gezik a bizalmat. Potocky Ró zsa kezdeményezése és helyt állása példaként állhat az üzem nődolgozóinak aktivizá lásában. — Nekem a bátyáim is párttagok. Az apám pedig hat évig pártelnök volt. Azokkal az elvtársakkal, akik tagfel­vételre ajánlottak, együtt dol­gozom, tehát ismerik a mun­kámat. Egyikük a régebbi munkahelyemről is ismer. A tagjelöltségi időm alatt gyak ran megkérdezte, nincs-e va­lamilyen nehézségem a mun­kában vagy a magánéletben. Mint jelölt ké évig Léván po­litikai iskolázáson vettem részt. Sok nő azért nem kapcsoló­dik be a társadalmi és a poli­tikai életbe, mert úgy véli, otthoni elfoglaltsága azt nem tenné lehetővé. Nem is ta­gadhatjuk, hogy a „második műszak“ az asszonyoknak sok szabad idejébe kerül. Ám Po­tocky Rózsa példája arról is meggyőz bennünket, hogy az idő helyes beosztásával és akarással ez a kérdés is meg­oldható. Munkahelyére a köze li Ondrejovból (Endrédről) jár be autóbusszal. Ha később ér haza, a férje szívesen el van két fiukkal. A háztartási munkákat a család minden tagja közt elosztották. így még szórakozásra, olvasásra, művelődésre, tanulásra is ma­rad ideje. Tudja, hogy aki a jövőben !s helyt akar állni, annak erre is szüksége van. FtÍLÖP IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom