Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1975-03-06 / 55. szám, csütörtök

HALADÉKTALANUL VÉGRE KELL HAJTANI AZ ENSZ CIPRUSI HATÁROZATAIT NÉHÁNY SORBAN INTENZÍV, BONYOLULT MUNKA GENFBEN New York — Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa kedden az esti érákban folytatta a ciprusi kér­dés megvitatását. Belorusszia és Nagy Britannia képviselője felszólalásában csatlakozott azokhoz, akik a vita eddigi so­rán elítélték a ciprusi török közösség vezetőségének egyol­dalú, szeparatista lépéseit. Rá­mutattak, hogy a szigeten ki­éleződött a helyzet, és hala- déktalanul végre kell hajtani az ENSZ ciprusi határozatait, Csernuscsenko belorusz küldött felszólalásába n 11 y ug tál anságga I szólt bizonyos erők Ciprus kö­rüli mesterkedéseiről, amelyek­kel a nemzetközi enyhülés el­len fellépve, saját, önző érde­keikben kívánják felhasználni a szigetköztársaság helyzeté­nek kiéleződését. Az ENSZ fel­adata az, hogy keresztülhúzza ezeket a veszélyes terveket, amelyek nemcsak Ciprus népe és államisága számára járhat­nak súlyos következményekkel, hanem a nemzetközi béke és biztonság szempontjából is — mondotta. Anglia képviselője, Ivor Ri- chard — aki első ízben szólalt fel a mostani vitában — ki­jelentette, hogy a Ciprusi Köz­társaság úgynevezett török szövetségi államának kikiáltá­sa a két ciprusi közösséget to­vább távolítja egymástól, éa megnehezíti a tárgyalásos ren­dezést. Az angol kormány tá­mogatja a Ciprusi Köztársaság szuverenitását, függetlenségét és területi integritását, és a nicosiai kormányt ismeri el az egyetlen törvényes ciprusi kor­mánynak. A brit delegátus an­nak a véleményének adott han­got, hogy a Biztonsági Tanács­nak el kell ítélnie minden olyan lépést, amely össze­egyeztethetetlen a Ciprusi Kö*- társaság státuszával. A keddi ülésen felszólalt Kleridesz, Ciprus képviselője, aki kijelentette, hogy a kérdés rendezését az ENSZ közvetlen részvételével kell elérni, a Biztonsági Tanács hutározatai alapján. Ezzel összefüggésben Kleridesz javasolta, hogy a Biztonsági Tanács hozzon lét­re egy bizottságot, amely el­lenőriznie az elfogadott határo­zatok végrehajtását. A Biztonsági Tanács szerdán este folytatja a ciprusi kérdés megvitatását. TISZTOGATÁS A GÖRÖG HADSEREGBEN Athén — A görög kormány határozott lépéseket tett a fegyveres erők megtisztítására. A hadügyminisztérium által ki­adott közlemény kedden este hírül adta, hogy nyugállomány­ba helyeztek 22 magas rangú katonatisztet, előléptetéseket hajtottak végre és visszavettek a hadseregbe több olyan tisz­tet, akiket a megbuktatott ka­tonai junta bocsátott el. A közlemény kifejti, hogy tu­lajdonképpen egy májusra-jú- llusra tervezett lépés előreho­zásáról van szó, amit a közel - múltban leleplezett összeeskü­vés tett szükségessé. Az ál­lamcsínyre szövetkezők felte­hetőleg tudomást szereztek tervbe vett eltávolításukról, és annak elhárítására léptek ak­cióba. A különleges katonai ta­nácsok folytatják a katonatisz­tek dossziéinak átvizsgálását, és munkájukat a lehető legrö­videbb időn belül befejezik. A hadsereg kötelékéből el­távolított magas rangú tisztek közül kettő altábornagy, öl ve zérőnagy és 15 dandártábornok volt. A döntés meghozatalakor figyelembe vettek szakmai szempontokat, és a demokrati­kus rendszer iránti lojalitást. AZ EMBERRABLŰK SZABADON BOCSÁTOTTÁK LORENZET . Nyugat-Berlin — Kedden éj­fél tájiján elrablói szabadon bocsájtották Peter Lorenzet, a nyugat-berlini CDU elnökét. Miután a hatóságok a „Június 2-a mozgalom“ valamennyi követelését teljesítették, az egyik tévéállomás adásában is­mételten felszólították a cso­portot, adjon életjelt magáról. Lorenzet ezt követően gép­kocsin az egyik városi parkba szállították és magára hagyták. A politikus a legközelebbi te­lefonfülkéből értesítette felesé­gét. ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke a Komi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságban való látogatása során felkereste Pe- csora és Vorkuta városokat és megtekintette Uszinszk — az olajbányászok és geológusok jö­vendő városa — ipari vállala- latait és építkezéseit, érdek­lődött az olajkitermelés helyze­te, a dolgozók munka- és élet­viszonyai iránt. PIERRE TRUDEAU kanadai miniszterelnök szerdán hivata­los látogatásra Rómába érke­zett és rögtön megkezdte tár­gyalásait Aldo Moro olasz kor­mányfővel. A megbeszéléseken részt vesz Rumor külügyminisz­ter is. A fő témák: Kanada és az EGK kapcsolatai, az energia- válság és az európai biztonsá­gi értekezlet. ELKÉSZÜLT a tavaszi NATO­tanácskozások menetrendje. Az Atlanti Szövetség tagállamai­nak hadügyminiszterei és kül­ügyminiszterei a szokásoktól eltérően május végén Brüsszel­ben, a NATO székhelyén ülnek össze. GISCARD O’ESTAING francia köztársasági elnök szerdán reg­gel Ganguiba, a Közép-afrikai Köztársaság fővárosába repült. Ott előbb Bokassa köztársa­sági elnökkel a két ország kö­zötti kétoldalú kapcsolatokról tárgyal, majd részt vesz a ma kezdődő afrikai csúcskonferen­cián. E konferenciára mintegy húsz államfőt hívtak meg, több­ségükben a frank övezethez tartozó országok vezetőit. GENFBEN tegnap megtartot­ták a hadászati fegyverzet kor­látozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség újabb ta­lálkozóját. PÚJA FRIGYEST, az MNK kül­ügyminiszterét, aki hétfő óta hivatalos látogatáson az NDK- ban tartózkodik, tegnap fogad­ta Horst Sindermann, az NDK Minisztertanácsának elnöke. YVON BOÜRVES francia had­ügyminiszter bejelentette, hogy kormánya 1975-ben földalatti nukleáris kísérletek végrehaj­tását tervezi a Csendes-óceán déli térségében. A robbantások dátumáról és részleteiről nem volt hajlandó nyilatkozni. Genf — Az európai biztonsá­gi és együttműködési értekez­let valamennyi bizottságában és albizottságában Intenzív és ugyanakkor rendkívül bonyo­lult munka folyik. A január 20-a óta eltelt hat hétben va­lamennyi napirendi pont terü­letén további szövegrészeket si­került regisztrálni. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a haladás nem egyenletes, bizo­nyos területeken lelassult a munka, egyes „befagyasztott té­mákat“ illetően az elmúlt he­tekben sem sikerült előbbre- jutni. A január 20-a óta eltelt idő­szak munkáját elemezve megál­lapítható, hogy az üzem a téli szünet előtti munkatempóhoz viszonyítva lelassult, mindez csak kis mértékben magyaráz ható a munka bonyolultságá­val, sokkal inkább azzal a nyu gáti törekvéssel, hogy a szocia­lista országokból megpróbálja­nak minél több engedményt ki­préselni. Az ilyen erőfeszítések mögött a nemzetközi imperializmus hí­vei, az enyhülés ellenségeinek szószólói állnak, akik a kon­ferencián is jelen vannak és akik óriási erőfeszítéseket tesz­nek annak érdekében, hogy megállapítsák az enyhülésre és az együttműködésre való tö­rekvés folyamatát. Mindennek ellenére konstruk­tív munka esetén, kölcsönös kompromisszumokkal — de csu­pán akkor, ha ezek beleillenek a nemzetközi enyhülés általá­nos tendenciájába és azt viszik tovább — meg van a lehetőség arra, hogy az európai biztonsá­gi és együttműködési értekezlet második szakasza sikeresen, még a nyáron befejezze munká­ját és Helsinkiben megtarthas­sák a harmadik, a zárószakaszt. Az OPEC-csúcsértekezlet vitája Algír — A kőolajexportáló országok algíri csúcsértekezle­tén a kedd délutáni megnyitást követően, amelyen Bumedien algériai elnök mondott beszé­det, a résztvevők este két és fél órás zárt tanácskozást foly­tattak. Ennek keretében Szene­gál képviselője ismertette az OPEC-tagállamok küldötteivel a fejlődő országok februári, Da­karban megtartott konferenciá­jának eredményeit. Az OPEC- csúcsértekezlet résztvevői meg hallgattak egy másik előterjesz­tést is: Buteflika algériai kül­ügyminiszter a csúcsértekezle­tet előkészítő konferencia ered­ményeit, ajánlásait Ismertette. Az előterjesztés utáni vita az ÜPEC-csúcsértckezlet egyik leg­fontosabb napirendi pontja kö­rül folyt: „A nemzetközi gaz­dasági helyzet áttekintése és a nemzetközi együttműködés előmozdítását célzó intézkedé­sek, amelyek arra hivatottak, hogy hozzájáruljanak a jelen­legi giazdasági válság megol­dásához, és bátorítsák a harma­dik világ fejlődésének kedvező akciókat". A kedd esti tanácskozáson több államfő felszólalt, és a vitát szerdán reggel — ugyan­csak zárt ajtók mögött — foly­tatják. Amerikai—iráni egyezmény Washington — Henry Kissin­ger amerikai külügyminiszter és Anszari iráni gazdasági- és pénzügyminiszter Washington bán kedden este műszaki együttműködési és kereskedel­mi egyezményt írt alá. Az öt évre szóló megállapodás a két ország eddigi legjelentősebb együttműködési programja, amelynek értéke 15 millárd dol­lár körül mozog. A megállapodás értelmében Irán mintegy 12 milliárd dol­lár értékben többek között 8 atomerőművet, tengervíz-sótala- nító gyárakat, házgyárakat, tel­jes kórházakat és mezőgazda- sági cikkeket vásárol az Egye­sült Államoktól. Az amerikai import nem kőolajra vagy kő- olajtermékekre vonatkozik. Az egyezmény aláírása után az iráni miniszter a megállapo­dás nagyságának érzékeltetésé­re elmondotta, hogy Iránnak és az Egyesült Államoknak az év­tized végéig előirányzott együttműködése, illetve keres­kedelmi cseréje körülbelül egy- milliárd dollárral haladja meg az Irán és a nyugat-európai országok között már aláírt meg­állapodások teljes összegét. A Szadovoje körúton, az Egyesült Államok moszk vai nagykövetsége melletti amerikai üzleti központ abla­kaiban e téli késő délutánokon éppoly fényesen ragyognak a neonok, mint három hónappal ezelőtt. A Komszomolszkaja-tér közelében, ha lassan is, elemel- kedtek a földtől az amerikai Armand Hamm&r vállalkozásá­ban épülő világkereskedelmi centrum falai. A Kreml Katalin- termében lezajlott szovjet— angol csúcstalálkozó idején a tárgyalóasztalon a híres kau­kázusi Borzsomi-viz, a Bajkai nevű üdítőital mellett most is ott állt a szovjet gyártmányú, de amerikai koncentrátumból készült Pepsi-Cola. E külső jelek ellenére min­denki tudja, hogy a szovjet— amerikai kereskedelmi kapcso­latok az amerikai kereskedel­mi törvény elfogadása után súlyos válságba kerültek, mely­nek további elmélyülése, vagy sikeres felszámolása március elején még nem eldöntött kér­dés. Vlagyimir Alhimov, szovjet külkereskedelmi miniszter- helyettes, aki felelős a szovjet gazdasági vezetők közül első­ként látogatott Washingtonba a kereskedelmi megállapodás felmondása után, a washingto­ni Madison szállóban megtar­tott sajtóértekezletén kényte­len volt nyomatékosan hangsú­lyozni, hogy nem szovjet ke­reskedelmi küldöttség vezető­jeként, hanem egy lényegében társadalmi jellegű szerv — a Szovjet—Amerikai Kereskedel­mi és Gazdasági Tanács szov­1975. jet társelnökeként utazott Washingtonba. A félreértések III. 6. elkerülését célzó megjegyzést minden bizonnyal az tette szük- *5 ségessé, hogy Alhimov koráb­ban több alkalommal járt Was­hingtonban, mint a Kámai Au­tógyár berendezéseinek vásár­lásával foglalkozó szovjet fő­megbízott. Ezúttal viszont vá­sárlásokról nem igen lehetett szó, hiszen az amerikai Ex­port-import Bank hitelkeretét nős előnyös kereskedői mi-gaz­dasági kapcsolatokat tart fenn. Donald Kendall, a tanács amerikai társelnöke ugyancsak figyelmeztette honfitársait, hogy miután az amerikai kong­resszus törvénybe iktatta, hogy nem hajlandó megkülönbözite­SZOVJET—AMERIKAI KERESKEDELEM: Elszalasztott lehetőségek összesen 300 millió dollárra korlátozták a következő három évre. Nyugat-Németország és Ja­pán nem korlátozza a bankok és üzleti vállalkozások hitel- nyújtási tevékenységét. A Wil­son »brit miniszterelnök által legutóbb Moszkvában aláírt megállapodás értelmében az angol bankok a következő öt évben több mint 2 milliárd dollár hitelt biztosíthatnak konkrét szovjet vásárlások fi­nanszírozására. A hitelkeretek nagyságának jelentősége távol­ról sem eszmei. Egyedül a ká­mai tehergépkocsi-üzemelc „va­luta-igénye“ felülmúlja az egy- milliárd dollárt, s milliárdos nagyságrendűek Japán hozzá­járulásai is a közös szibériai erdőipari, szénbányászati és földgáz-megállapodások reali­zálásához. Mi mást mondhat ebben a helyzetben egy szov­jet külkereskedelmi miniszter- helyettes, mint azt, hogy a két kormányban megvan az aka­rat a kereskedelmi és gazda­sági kapcsolatok fejlesztésére, megvan a lehetőség is, mind­ez nagyon örvendetes, de... de az adott pillanatban nem az Egyesült Államok az egyet­len nyugati gazdasági hatalom, amellyel a Szovjetunió kölcsö­tés nélküli kereskedelmet foly­tatni a Szovjetunióval és meg­tagadja a hitelnyújtást, félő, hogy Nyugat-Európa és Japán elszipkázza Amerika elől a szovjet üzleteket. A szovjet és az amerikai nyilatkozatban, beleértve Ford elnöknek és Kissinger külügy­miniszternek a kongresszus címére intézett szemrehányá­sait, nyoma sincs semmiféle kötelező optimizmusnak a gaz­dasági együttműködés jövőjét illetően. Moszkvában és Was­hingtonban egyaránt abból a reális valószínűségből kényte­lenek kiindulni, hogy az ame­rikai kereskedelmi törvény fe­lülvizsgálása és egy újabb szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodás kimunkálása évekig is elhúzódhat. Közben pedig — noha a szovjet kül­kereskedelem végleges adatait még nem tették közzé, moszk­vai brit kereskedelmi diploma­ták már arról beszélnek, hogy Nagy-Britannia Szovjetunióval lebonyolított tavalyi kereske­delmének értéke, hacsak né­hány millióval is, meghaladja az amerikai—szovjet forgalmat. A „hogyan tovább?“ kérdése ugyan még nem dőlt el, ma­gának a továbblépésnek a szükségességében úgy látszik teljes az egyetértés a két kor­mány között. Rendkívül nagy horderejű politikai érdekek diktálják a fiaskó kiküszöbö­lését, s elvileg a feltételek is adottak ehhez. Alhimov utazá­sa, melyre az amerikai üzleti élet képviselőinek indítványá­ra került sor, talán egy „új nyitás“ első konkrét lépéseként is felfogható. Bár a kereske­delmi-gazdasági tanács ülésén konkrét tervekről nem volt szó, az amerikai politikai és üzleti élet vezetői alaposan kezelés­be vették a szovjet delegációt. Ennek ellenére a Szovjetunió hivatalosan egyelőre csupán annyi kötelezettséget vállalt magára, hogy folytatják az üz­leti tárgyalásokat azokkal az amerikai cégekkel (Gulf Oil, El Paso, Tenneco, Armco Steel, IBM), melyek korábban már felvették a kapcsolatot a szov­jet vállalatokkal, de közös el­képzeléseik egyelőre az ame­rikai kongresszus által elhelye­zett zátonyon vesztegelnek. Amerikai részről számos ja­vaslat hangzott el ezeknek a zátonyoknak a megkerülésére, addig is, amig mód nyílik tel­jes eltávolósításukra. Indítvá­nyozták például a kereskedel­mi magánbankok bevonását a hitelügyek lebonyolításába. Az Izvesztyija tudósítójának adott nyilatkozatában Alhimov mi­niszterhelyettes felhívta a fi­gyelmet az ilyen jellegű tü­neti kezelés elégtelenségére. Tekintetbe kell venni — mond­ta, hogy az üzletek finanszíro­zásának ez a nehézkessége egy olyan pillanatban, amikor az egész tőkés világban hiány­cikk a külföldi megrendelés, csökkenti az amerikai verseny- képességet, valamint azt, hogy az 1976—1980 évi szovjet ter­vek kidolgozása befejezéséhez közeledik, a szovjet ipar pe­dig olyan megbízható külföldi partnereket keres, akik hosszú­távra is garantálni tudják az együttműködésben való részvé­telt. Konkrét pozitív fejlemények azért akadnak. A közelmúlt­ban például létrejött egy olyan szovjet—japán megállapodás a Szahalin körüli olaj kitermelé­sében való együttműködésről, melyben csendestársként részt vesz egy amerikai olajipari tröszt — a Gulf Oil Corpora­tion .is. És noha a megálla­podásban az amerikai cég alá­íróként nem szerepel, részvé­telét Moszkvában nyilvánvalóan nem nézik rossz szemmel, kü­lönben Alhimov aligha tárgyalt volna a Gulf Oil képviselőivel. Mi marad hátra? Céltudatos, kemény munka az elszalasz­tott lehetőségek újbóli megte­remtésére. Áprilisban Moszkvá­ban megtartják a szovjet- amerikai kormányközi keres­kedelmi bizottság ötödik ülé­sét, melyen William Simon amerikai pénzügyminiszter és Frederick Dent iparügyi mi­niszter is részt vesz, s melyen hivatalos keretek között újra­tárgyalják a Washingtonban megvitatott problémákat. Nem változott a szovjet ma­gatartás vezérelve: a szovjet— amerikai gazdasági kapcsolatok helyzete egyáltalában ntun kö­zömbös a béke sorsa szem­pontjából. Ez az oka Innak, hogy Moszkvában a Illetősé­gekhez képéist támogatnak min­den amerikai kezdeményezést, s hogy mindkét fél erős impul­zust vár az olyannyira szüksé­ges újrakezdéshez Leonyid Brezsnyev közelgő washingtoni látogatásától. Moszkva, 1975. március BOKOR PÁL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom