Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-28 / 74. szám, péntek
SZOCIALISTA FEJLŐDÉSÜNK HARMINC SZABAD ESZTENDEJE Az a tavasz, amelyre három évtized távlatából emlékezünk, mind történelmileg, mind jelképesen egyet jelent — szabad életünk születésének a tavaszát. Komárom több mint hét évszázados történetében bőven akad örömteli és szomorú esemény. Am bármennyire is fontosak voltak ezek, 1945. már pius 30-ának a jelentősége többszörösen felülmúlja őket. Vá rosunk és környéke felszabadításáért sok szovjet katona áldozta fel életét, hősök, akikre örökké hálával gondolunk. Jól megőriztük emlékezetünkben Leonyid. Ivanovics Golubovszkij őrnagy, Arzsavgin százados, Martiynov őrnagy, Borovjev főhadnagy, Kamaet hadnagy tank elhárítóinak a nevét, Belinszkij szakaszvezető aknavető osztagát... Most, felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából ismét hangsúlyozzuk, hogy szó cialista fejlődésünk döntő lé nyezője volt és marad a Szov- jeunióhoz fűződő barátságunk, a szovjet nép önzetlen támogatása. Kétségtelen, hogy aki ma, három évtized után térne vissza Komáméba, nem ismerné fel a várost. Mint ahogyan az új nemzedék is csak elbeszélésből, régi fényképekből ismeri a régi városképet. — Bizony, városunk képe nem nyújtott éppen örvendetes látványt a felszabadulást követő napokban — emlékezik Ondrej Kolárik elvtárs, a városi nemzeti bizottság titkára. — A bombázások romhalmazzá változtatták a vasútállomás épületét, 125 lakóház megsemmisült, 69 súlyosan megrongálódott. A fasiszták visszavonulásuk előtt levegőbe repítették a hidakat, megrongálódtak a gyárak, a vasutak és a közutak. Ám a hú ború pusztításától megkímélt városrészek sem nyújtottak felemelő látványt. Komárom a szűk kacskaringás utcák, földszintes házak városa volt. Az utak mentén .szennyvízzel és. hulladékkal lelt árkok húzódtak. Ezt a várost kellett hát újjáépíteni. A felszabadulás óta a 28 ezer lakosú városban 5790 új lakás épült. Ez a tény is bizonyítja, hogy szocialista társadalmunk sokoldalúan gondoskodik polgárairól. Persze mindeddig nem oldották meg véglegesen a la- káskérdést. Ám az elkövetkező Időszakban tovább fokozzák az építkezés ütemét. Hatalmas fejlődésen ment keresztül a város ipara. A hajógyár, amely Ko- márno' legjelentősebb üzeme, mind folyami, mind tengeri hajókat, kotrógépeket és új típu sú személyszállító hajókat gyárt többnyire a Szovjetunió számára. A felszabadulást kö vető években további üzemek is létrejöttek, amelyek jelentősen hozzájárultak a város szocialista fejlődéséhez. így az Agro- slroj, amely mezőgazdasági gépeket és berendezéseket gyárt, a dohányipari üzem, a sütőipari nagyüzem, a húsüzem, a járási éiHtŐvállalat, a Stavba termelőszövetkezet, a Priemko helyi ipari vállalat, a Hydrostav komárnói fióküzeme, a Csehszlo- t'ák Autóforgalmi Vállalat új, korszerű üzeme és további ki- sebb-nagyobb üzemeket említhetnénk még. Kétségtelen, hogy íí város további iparosításához adottak a feltételek. Az elkövetkező esztendőkben főképp olyan Ipari üzemek létesítése Ondrej Kolárik, a vnb titkára várható, amelyekben elsősorban a nők jutnak megfelelő munkához. A most épülő és részben már termelő cipőgyár teljes kiépítése után több mint 1300 A csuklós híd ... személyt, főleg nőket foglalkoztat majd. A város iparosításában elért jelentős fejlődés a CSKP helyes előrelátó politikájának köszönhető. Egyben pártunk helyes nemzetiségi politikájának is, hiszen szlovákok, magyarok, és egyéb nem- zetiségeűk közösen szálltak síkra a munka frontján a szocialista társadalom felépítéséért. A városról szólva nem feledkezhetünk meg a mezőgazdasági termelés fejlődéséről sem. Korszerű mezőgazdasági nagyüzemek létesültek, amelyek jelentős mértékben járulnak hozzá a lakosság ellátásához. Rengeteget fejlődött vasúti és közúti forgalom, valamint a város közúti hálózata. Egyetlen példát említenék csupán ... Amíg a felszabadulást követő rövid Időszakban csupán néhány fiaker „közlekedett“ városunkban, ma már négy útvonalon hajnaltól éjfélig több mint tíz autóbusz szolgálja a személyszállítás céljait. Komár- no egyik büszkesége az országos viszonylatban is ritkaság- számba menő, a Duna ágát átívelő csuklós híd. A városnak jelentős a turistaforgalma is, hiszen évente az előbb említett hídon 3 472 000 személy és 372 788 személygépkocsi hagyja el az ország határát, illetve érkezik hozzánk. Ennek megfele lően átépült a város vendéglátó ipara is, és természetesen a bolthálózat. A Prior Áruháznak, amely a legnagyobb, 5200 négy zetméter az elárusítási területe. Jelentősen bővült ugyanakkor a szolgáltatások hálózata is. Ám mindeddig nem szóltunk városunk kulturális életéről. Pedig ebben a vonatkozásban is nagyarányú fejlődésnek lehetünk mindannyian tanúi. A város büszke iskoláira, amelyek padjaiban sok neves ttidós, kutató tanulta annak idején a betűvetés tudományát. Komáromnak, a diákvárosnak hagyománya van, ma is mintegy négyezer diák tanul a különböző oktatási intézményekben. Ebből következik, hogy a város vezetői nagy gondot fordítanak a korszerű iskolahálózat kiépítésére. Pezsgő a kulturális élet. Amíg a felszabadulás idején a város kulturális igényeit egyetlen mozi szolgálta, ma hasonló célokra a lakosság rendelkezésére áll a Szak- szervezetek Háza, a kétezer nézőt befogadó szabadtéri színpad. A városban székel a Magyar Területi Színház, a Dunamenti Múzeum. Városi könyvtára is jelentős, mintegy 88 000 kötetet tudhat magáénak. Sok rétű tevékenységet fejtenek ki a különböző üzemi és ifjúsági klubok, valamint az egyes társadalmi szervezetek. Nem vitás, hogy a felsorolt adatok egyértelműen bizonyítják: Komárno nagyot lépett a szocialista fejlődés útján. S ekkor ' még nem említettük a város korszerű egészségügyi hálózatát és egyéb olyan intézményeket, amelyek az emberek javát, fejlődését szolgálják. Mindezt tudatosítja a város lakossága. Többek közölt ezzel is magyarázható, hogy a felszabadulás tiszteletére 118 kollek tív és 5903 egyéni szocialista kötelezettségvállalás született, amelyek értéke meghaladja a 14 millió koronát. BENDK ISTVÁN A IV. számú lakótelep egyik korszerű útja* A GYERMEK ÉS KÖRNYEZETE A nyár közepén, július 18— augusztus 3 között |abloneeben megrendezik a „Tárgyak világa“ elnevezésit nemzetközi kiállítást, amelynek középpuntjábau az idén a gyermekeket környező tárgyak, hazai és külföldi gyártmányú bútorok, játékuk, játszótér-berendezések lesznek. A kiállítás alap igundulata: a korszerű pedagógia, higiénia és a pszichológia követelményeinek megfelelően bemutatni a gyermek napi életét u családi környezetben, a bölcsődében és óvodában, az iskolában, a szabad időben, szakköri és sporttevékenység közben. A külföldi kiállítók köziil az NDK például iskolabútort játszótér {elszerelést, Magyarország pedig többek közt óvodabútort állít ki Jablu- neeben. A csehszlovák expozíció első része tartalmilag az iskoláskorig taglalja a gyermek környezetét, «gy további részben a gyermek és a társadalom viszu nyát az első iskolai kötelességektől az ifjúkorig, valamint gyermek szabad idejének tartalmát, annak ésszerű tervezését szemlélteti. I*“M Egyenruhás tanító Az előadás véget ért. A Közbiztonsági Testület egyenruháját viselő „diákok“ egymás után hagyják el a tantermet. A katedrán ülő. katonás testtartá- sú alezredes elgondolkozva néz maga elé. Talán az az idő jutott eszébe, amikor még ő is az iskola padjában ült. Milyen régen is volt az ... — A Turá Lúka-i irtványon születtem — kezdi el a beszélgetést fán Skaritka alezredes. — Szüleim néhány hold silány földön gazdálkodtak. Amikor a polgári iskolát befejeztem, Myjaván a géplakatosi szakmát tanultam ki. Nyaranként azonban mindig segítettem a szüleimnek a mezőgazdasági munkákban. Irtvány — néhány szétszóródott település erdővel körülvéve. A szórakozást számukra az jelentette, ha az egyik vagy a másik telepüíe- sen összejöttek, ami általában azzal végződött, hogy egy fasiszta érzelmű gazda ablaka alatt gúnydalokat énekeltek. Amikor aztán 1942-ben tényleges katonai szolgálatra bevonult, két és fél hónapos kiképzés után Nitráról a bratislavai munkaszázadba helyezték. Különböző helyen, de főleg a Catlós-villa építésénél dolgozott. — Egy alkalommal Trnavá- ra vittek újabb sorozásra, mivel a fronton igen kellett a katona — mondja. Az illetékesek éppen hogy csak megszemlélték egységünket s kijelentették: „Nem megbízható csürhel“ Amikor visszatértünk Bratislavába, az akkori nemzetvédelmi minisztériumba kerültem mint küldönc. Múlott az idő, közelgett a leszerelés ideje. Érezte, hogy nem engedik civilbe, mivel igen puskaporos volt a levegő. Az itt-ott elejtett szavakból tudta, hogy a hegyekben egyre több a partizán. Amikor megtudta, hogy kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, megszökött. Néhány társával együtt a szőlőkben gyülekeztek. Mire azonban Trnavára értek, ott már a fasiszták garázdálkodtak. Sered felé vették az irányt, itt kétfelé váltak. Két nap tartott az út, amíg eljutott haza. — Abban az időben az írt- ványosi ember nem nagyon ismerte a politikai helyzetet — mondja. Szüleim öröme, hogy újra látnak, nem tartott sokáig. Mint katonaszökevény ellen elfogató parancsot adtak ki. Hogy az otthoniaknak ne essen bántodásuk, azt mondtam, visszamegyek a csapattestemhez. Többedma- gammal bevettük magunkat az erdőbe, itt bujdostunk, itt értük meg a felszabadulást is. Néhány hétig a nemzetőrségben tevékenykedett, majd jelentkezett a Nemzetbiztonsági Testületbe. Nyilvántartásba 1945. május 26-án vettek a mai városi parancsnokság épületében. Űjra visszakerült tehát Bratislavába, ezúttal fegyveres szolgálatra. —A kezdet nagy élmény volt számomra — mondja. Nem volt egységes egyenruhánk, csupán a karszalag tanúskodott arról, hogy a karhatalmi egységhez tartozunk. Az év végén kaptunk végre egyenruhát, amelyhez még lábte>kercset használtunk. Arra, hogy a közbiztonsági teendőkre felkészítsék, csak 1946 januárjában került sor, amikor is Trenöianské Tep- llcére küldték tanfolyamra. Közben a benderisták elleni harcban is részt vett. Mint próbaidős őrmester az év közepén Kysucké Nővé Mesto-ra került. Nem véletlenül. Jól ismerte az itteni emberek szokását, mentalitását. Itt érte meg a februári eseményeket is, amelyek után belépett a pártba. Amikor a régi, nem megbízható rendőröket leszerelték, tíz helyett harmadmagával látta el a teendőket. Volt olyan időszak, hogy az ifjúsági szövetség járási bizottságának elnöke is volt. — Pontosan nem emlékszem az időpontra, újra iskolába vezényeltek — mondja. — Arra azonban jól emlékszem, hogy amikor visszakerültem, akkor kezdték építeni a golyóscsapágygyárat, s oda jártunk brigádmunkára. 1949 májusában a közbiztonság kremnicai iskolájában lettem előadó. Ebben a beosztásban egy évet Prágában is töltöttem, majd Banská Bystricára kerültem. Mindig oda küldték, ahol szükség volt rá. Hat évet például Prágában szolgált — itt közben érettségi vizsgát tett. ötvenkilencben ismét visszakerült Bratislavába, különböző helyeken és tanfolyamokon tanított. Zilinán új iskolát Indított be, amely a mai napig sikeresen működik. Nevelt, tanított, de közben maga is tanult. A jogi végzettséget 1967-ben szerezte meg. — Szeretem a fiatalokat — mondja —, ezért is vagyok itt a készültségi egységnél, mint szakelőadó. Igyekszem jól felkészíteni őket az életre, hogy nekik könnyebb legyen a kezdet, mint egykor nekünk volt. Annak különösen örülök, hogy a fiatalok gyakran felkeresnek szakmai vagy egyéni problémákkal. Töl>ben szakirodalmat is kölcsönöznek tőlem. Hogy milyen ember? Vidám, szókimondó, szereti, a nyíltságot, nem veti meg a társaságot sem. Ötvenhárom éve sem gátolja abban, hogy Itt-ott sportoljon, eljárjon a futballmérkőzésekre. Olyan ember, mint sokan mások. Harminc éve viseli a közbiztonsági testület egyenruháját, több mint másfél évtizede a fiatalok nevelésével, felkészítésével foglalkozik. Büszke arra, hogy az egykori írtvá- nyosi gyerek megállta helyét az életben. NÉMETH JÁNOS Az eredmények Jegyében Felső-Csal'lóköz mezőgazda- sági és ipari üzemeinek kiváló termelési eredményei kedvezően hatnak a lakosság reáljövedelmének alakulására és a szövetkezeti kereskedelemre. Könnyen megállapíthatták ezt azok, akik gondos figyelemmel követték a JEDNOTA fogyasztási szövetkezet 271até Klasy-i (nagymagyari) szervezetének évzáró taggyűlését. Horváth Ferenc, az ellenőrző bizottság elnöke nemcsak arról számolt be, hogy a község bolthálózata 1,5 millió koronával túlteljesítette a tervezett kiskereskedelmi forgalmat, hanem részletesen elemezte a vásárló erő alakulását is. Járási méretben átlagosan egy lakos évi kiskereskedelmi fogyasztása* 6909 korona, Zlaté Klasy községben 11210 korona. A beszámolóból kitűnt az is, hogy a községben eredményes az alkoholizmus elleni küzdelem, hiszen a kocsmából származó napi bevétel 1200 korona, a járási átla* gos 1604 koronás napi bevétellel szemben. Tavaly mintegy 120 órás ellenőrzést tartottak a kiszolgálás, az árak és a higiéniai szabályok felülvizsgálására. A tagság 536 óra társadalmi munkát végzett a „Z“-akció és más, községfejlesztési munkálatok során. A beszámolót követő vita során felszólalt Polák István elv- társ, a JEDNOTA fogyasztási szövetkezet járási titkárságának vezetője is. Örömmel állapította meg, hogy a község bolthálózata jelentősen hozzájárult a járás 658 millió koronás kiskereskedelmi forgalmi tervének több mint 19 millió koronával való túlteljesítéséhez, s a JEDNOTA fogyasztási szövetkezet helyi szervezete az országos értékelés szerint is megérdemelten, a jó eredmények nyomán kapta a megtisztelő második helyezést. MÉRI ISTVÁN