Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-20 / 67. szám, csütörtök
A matematika korszerű oktatásáért TÖBB KEZDEMÉNYEZÉST Frédi, az ősember, ügyes vadász lévén, egyszer elejtett egy mamutot. — Ha hazamegyek, Irmának és Vilmának, élettársaimnak egy-egy agyarat adok — gondolta magában’ — Érdekes, mindegyik kap egyet és egy sem marad fel. Hát ez óriásil A mamut agyarai és élettársaim között összefüggés van. Hm, mi lehet ez? Frédi elmondta problémáját a horda másik tagjának, Béninek, aki ezt felelte: Hót no« tudod, hogy azt a bizonyos ugyanannyit kettőnek hívjuk? ... Szerintem az emberiség egyik legnagyobb felfedezése az volt, hogy az ember rájött a dolgok közti összefüggésekre, a látszólag különböző dolgoknak egy szempontból való vizsgálatára, összevetésére, így született meg, indult útjára a matematika. Egyszerűen a természetből, az „utcán“ heverő dolgokból fejlődött ki, az egyszerűsítés és áttekinthetőség szüksége hozta létre. Ezt a „modern“ (?) matematikát azonban csak a XIX—XX. században sikerült tudományos alapokra helyezni — a halmazelmélet megalapozásával. Az ősember egyszerű, de érthető és zseniálisnak mondható következtetését, gondolatmenetét a történelem folyamán az ember „színvonalra“ (?) való törekvése azonban lassan eltorzította. Ha Pityuka „színvonalasan“, azaz jól tud húszig számolni, ez még nem jelenti azt, hogy tudja, mik is azok a számok, hogyan kell azokat alkalmazni, mi az a kettes szám. Emlékszem rá, hogy nekem a számtan soha nem volt erősségem. Mindig csodáltam azokat, akik milliókkal tudtak dobálózni. Miért? Mert ezt nevelték belém (és másokba is) és ez volt a megkövetelt színvonal. Adjunk Pityukénak játékos példákat. Például: Van egy rakás puskám és egy doboz ólomkatonáin. Miből van több? (Négyéves korban, sőt már korábban is kifejleszthető a gyermekben a több, kevesebb, ugyanannyi fogalma és értelmezése. Kinek van több cukorkája?) Az óvodás gyermek számolás nélkül is rájön, miből van több. Mégpedig úgy, hogy egy katonához egy puskát állít. Kipróbáltam ezt a játékos példát három- és négyéves gyermekekkel. Mindegyik nem tudta megoldani, de többségük igen. A tanítókhoz A gyermekek rendszerint ttincsenek előkészítve matematikából, amikor iskolába kerülnek. Nagy kár, hogy az óvodában nemigen játszanak matematikára, vagyis nem foglalkoznak játékos példákkal. (Próbáljunk megoldani velük ilyen katona-puska példákat.) Ám térjünk a lényegre, vagyis a cikksorozatban felvetett korszerűsítés problémájára. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom megjegyezni: a korszerűsítést — véleményem szerint — egy kissé el- hamarkodtuk. Mert vitathatatlan, hogy a korszerűsítés szükséges; ezt a fejlődés megkövetelte, az amúgy is bonyolult számtant már nem lehetett ^még tovább bonyolítani. Vissza kellett térni az egyszerűhöz, a természeteshez — a matematikához; csakhogy itt követtünk el hibát: a korszerűsítést egy csapásra akartuk megvalósítani. Kevés időt adtunk azonban az oktatóknak, hogy tárgyi és módszertani tudásukat fejlesztve felkészüljenek az új matematika tanítására. Bár az Oktatásügyi Minisztérium valamint a Csehszlovák Matematikusok és Fizikusok Egyesülete — mely a korszerűsítést szorgalmazza és a folyamatot elindította — jót akart, elképzeléseik és elgondolásaik helyesek voltak, ám a megvalósítás, a módszer, ahogy a korszerűsítést a gyakorlatban bevezették, elhamarkodottnak bizonyult; ennek ellenére — bármennyire is paradoxként hangzik — a korszerűsítés mégis egészségesen gyökeret eresztett. Szerintem azonban mégis csak az oktatókat kell elmarasztalnunk. Biztosan van a legtöbbnek egy egész sor kitűnő ötlete. Miért nem adják át? Van ugyanis egy folyóirat, a „Matematické obzory“, amelynek fő feladata lenne felszínre hozni és megvitatni ezeket az ötleteket. Másrészt pedagógusaink nem eléggé aktívak, ahelyett, hogy nyíltan megmondták volna a hibákat, azt, hogy nincsenek megfelelően felkészítve a korszerűsítésre és nem kaptak kellő segítséget — nem adtak hangot követeléseiknek. Ez pedig nagy baj! Azt hiszem, a legtöbb pedagógus már átjutott a kezdeti nehézségeken (elismerés és köszönet érte), de baj van a kezdeményezésükkel. Tudom, milyen nehézségekbe ütközik egy ilyen jellegű szeminárium megszervezése, esetleg látogatása (a pedagógusok nagy elfoglaltsága miatt), ennek ellenére úgy érzem és ismételten hangsúlyozom, az oktatók Lengyel művészek a Filharmóniában A Krakkói Filharmónia élén Jerzy Katlewicz karmesterrel értékes esttel ajándékozta meg a bratislavai hangversenyközönséget. A krakkói együttes kiegyensúlyozott, összeforrott zenei testület. A művészek rugalmasan, kollektív muzikalitással követik dirigensük elgondolásait. Zeneiségük erejét precíz munkával művelték kiváló együttes teljesítménnyé. Vendégeink Krysztof Penderecki „De natura sonoris“ (A hang sajátosságai) című művével nyitották meg műsorukat. Penderecki, a mai lengyel zene kimagasló képviselője erős, narkáns egyéniség. Kompozíciója, amint már a cím is elárulja, a hang sajátosságait érzékelteti. A zeneszerző a mai zene nyelvén, de amellett egyéni módon valósítja meg és ötvözi frappáns egészbe eredeti gondolatát. Piotr Páleczny, az est hangs' eres szólistája, Chopin e-moll zongoraversenyét adta elő. Az úgynevezett lengyel „objektív“ előadói iskola az utóbbi években örvendetes átalakuláson megy át. Mindinkább leveti a hűvös tartózkodást és a nyílt érzelmi kifejezést visszahelyezi ősi jogaiba. A fiatal lengyel művész a Chopin játék érdekes aspektusát vetítette elénk. Előadása chopini és amellett izgalmasan mai volt. Az erő és gyöngédség, formai zártság és rapszodikus csapongás, álom és valóság pompás vegyülete, amit beragyogott a chopini költészet utánozhatatlan varázsa. A műsor hatalmas zárótömb- jét Mozart Requiemje alkotta. Mozart élete utolsó alkotásában az élet és halál végső kérdéseiről szól a tragikum és az áhítat megrendítő váltakozásában. Az élettől búcsúzó zeneköltő a szenvedést szépségbe oldja fel. Jerzy Katlewicz kitűnő dramaturgiai érzékkel • építette fel a mély értelmű zenei drámát és koncepcióját erős irányító akarattal vitte át az előadóművészekre. Nagyszerű fokozásokat produkált anélkül, hogy a hatalmas apparátust a kellőnél nagyobb hangerővel játszatta, énekeltette volna. Ugyanez vonatkozik a Chopin-verseny kíséretére is. Mindkettő követendő példa lehetne. A vokális kvartettet is lengyel énekesek adták elő kulturált énekművészettel. Név szerint: Delfina Ambrozialc, Krys- iyna Sosztek Radkova, Henrik Grychnik és Edmund Kossow- sky. Az előadás egészében nehéz volna rangsorolni a művészek között, bár az est hazai közreműködője, a Szlovák Fiiharmonikus Énekkar külön méltatást érdemelne. Lengyel vendégeinktől a közönség felzúgó tapsviharral búcsúzott. HAVAS MARTA nem eléggé aktívak és hiányzik kezdeményezésük. Véleményem szerint magyar nyelvtudásunkat sem használjuk ki eléggé. Magyarországon sokkal több ilyen témájú irodalom van, mint nálunk. A Matematické obzory is szívesen megjelentetne ilyen fordításokat. Csak élni kellene a lehetőségekkel! Az igazgatókhoz és a tanfelügyelőkhöz Arra szeretném őket kérni, hogy ne csak azt ellenőrizzék, kinek milyenek az előkészületei, használ-e a pedagógus színes ceruzát. Ehelyett inkább azt kellene ellenőrizniük, mit ér el a tanító, hogyan világítja meg a tananyagot, elég dialektikus-e a tanítási óra. Tehát a pedagógus úgy vezeti-e be a kettes számot, mintha az öröktől fogva létezne, vagy történelmi fejlődésében. Nem tartozik rám, hogy eldöntsem, mi a tanfelügyelő vagy az igazgató kötelessége, feladata. Megjegyzéseim — csak kérések. Mégis az az érzésem, hogy a „selejtmentes termelés“ sokkal jobb felkészülést követel nieg az igazgatóktól és a tan- felügyelőktől, mint a „művé- zetőtői“. A tantervről Szerintem az új, módosított tanterv kevésbé sikeres. Egész rakás „ócskavas“ és modern elem gyűjteménye. Ez nem csupán az én véleményem. Minden évben elhangzik a szlovákiai matematikusok kongresszusán. A sok nehézség, amit az írásban felvetettem, szinte természetes jelenség, minden újnak a velejárója. Az új, a korszerű bevezetése mindig egész sor nehézséget idéz elő, új problémákat hoz felszínre. Ha azonban kitartunk és következetesek leszünk, az eredmények néhány év múlva valóban szépek és nagyok lesznek. De ehhez még sokat kell tanulnunk, fejlődnünk és vitáznunk, s persze sok jót és rosz- szat kell egymás fejéhez vágnunk. Ehhez a fejlődéshez és szókimondó vitához kívánok sok kitartást mindnyájunknak. SÍPOS JÁNOS, a Szlovák Műszaki Főiskola Építészeti Kara AZ X-C AKCIÓ HONVÉDELMI NEVELÉS AZ ISKOLÁBAN Furcsa fogadtatásban részesültem a múltkoriban, amikor a Zeliezovcei (Zselízi) Magyar Tannyelvű Alapiskolába látogattam. Alighogy beléptem a kapun, elém toppant két fiú. Az egyik hűvös tárgyilagossággal tudomásomra adta: „Kérem szépen, mi most gyakorlatozunk.“ A másik pedig rámszólt: „Tessék kérem odaállni, a fal mellé!“ Csak később, amikor megálltam, magyarázta meg kisssé barátságosabb hangon: „Az előcsarnokban ez a legbiztonságosabb hely. A vastag tartófalak mellett. Oda még huzat sem ér ... “ A szokatlan fogadtatás után még kérdezősködni is elfelejtettem, mert oly csendes és mozdulatlan volt minden a máskor zsibongó hangú iskolaépületben. Az egyik fiú kabátján karszalag díszelgett, oldalán gázmaszk lógott. A másik egy ládikón ült. Ahogy figyeltem őket, átvillant az agyamon: Biztos honvédelmi gyakorlatot tartanak. De nem volt időm körülnézni, mert felberregett a csengő, s elém állt az egyik fiú: „Tessék kérem bemenni az irodába,. hamarosan itt lesz az igazgató elvtárs.“ AZ IRODÁBAN nem sokáig várakoztam Nyustyin Ferenc igazgatóra, aki derűsen fogadott: — Kicsit későn érkezett, de bizonyára így is képet kapott arról, milyen egy polgárvédelmi gyakorlat az iskolában. — Mi volt ez? Mosolygott. — Az X—-C akció, vagyis: az iskola polgári védelmére irányuló honvédelmi gyakorlat. Hamarosan részleteiben is megismertem a gyakorlat eseményeit, mert a megbeszélést Dnlai Ferenc tanító jelenlétében folytattuk. — Minden a legnagyobb rendben történt. A kicsinyek nagyon fegyelmezetten viselkedtek. A nagyobbak, főleg a hetedikesek, nyolcadikosok, a maguk módján, kicsit romantikusan értelmezve még élvezték is a történteket, de a feladatokat példásan teljesítették. Az ellenőrző pontokat, az őrhelyeket személyesen végigjártam. Az akció sikerült. Ilyen katonásan értékelte a történteket, hiszen tartalékos tiszt, a honvédelmi nevelés tantárgyának oktatója. SORRA VÉVE a honvédelmi nevelés gyakorlati célkitűzéseinek megvalósítását, megállapítottuk, hogy a különféle honvédelmi szakkörök komoly segítséget jelentenek. Az ifjú lövészek körének vezetője Tóth Attila tanító. Ez a kör a legnépesebb, több mint 120 tagja van. Három csoportban szoktak gyakorlatozni. Az ifjú lövészek száma napról napra nő, hiszen jelszó az iskolában: Ahány légpuskásunk van, mind képzett lövész. Népszerű a tanulók körében a honvédelmi-turisták szakköre is, melynek vezetője Göfoő Lajos tanító. Úgy szokták megszervezni a tájékozódási versenyeket, a honvédelmi játékokat, hogy azok nagyon élvezetes természetjárást, kirándulást is jelentenek. A kör tagjainak több mint a fele, 25—30 tanuló, leány. Az ifjú tűzoltók körének vezetője Grénzi Géza pionírvezető. A kör tagjainak képzettsége, felkészültsége példás. Csak az a probléma, hogy az egyetlen raj kevés az iskola tanulóinak létszámához viszonyítva. Ezen a téren többet tehet- ne a pionírcsapat tanácsa, hiszen úgynevezett rejtett tartalék bőven áll rendelkezésünkre, a pionírok szakköri foglalkoztatása még nem valósult meg százszázalékosan. A HONVÉDELMI SZERTÁR készlete gazdag. Erről példásan gondoskodott az iskola igazgatósága, s Dulai Ferenc elvtárs szívügyének tekinti a készlet gondozását, a szükségletnek megfelelő bővítését. Még arról is gondoskodott, hogy a tanulók megismerjék a készlet felhasználásának módjait. Ennek egyik formája, hogy állandó bemutató kiállítást rendeztek az iskola folyosóján. A készlet mutatvány-példányai üvegezett szekrényekben elhelyezve, magyarázó szöveggel, fényképekkel kiegészítve állandóan megtekinthetők. — A gyakorlatok alkalmával pedig bebizonyíthatják, hogy szükség esetén használni is tudják a készletet — mondta Dulai elvtárs, s hozzátette: Ezért örvendek, hogy sikerült az X—C akció. Amikor befejeztük a megbeszélést, még szerettem volna az őrséggel, azzal a két fiúval is találkozni, akik érkezésemkor fogadtak, de lebeszéltek erről, mondván, hogy már javában „matekoznak“, s úgyis csak azt mondanák, amit bármelyik tanuló. — Mit? Csak a kötelességünket teljesítettük. HAJDÜ ANDRÁS MÁSODIK OTTHONUK A közelmúltban új épülettel gazdagodott Calovo (Nagyme- gyer); a cigányszármazású gyerekek számára új óvodát adtak át. Az intézménnyel a cigányszármazású lakosság egyik égetően fontos problémáját oldották meg. Az épület 1 956 000 koronába került, de a ráfordítás megtérül, ha a szülők a nevelőkkel együtt azon fáradoznak majd, hogy a nehéz körülményekből induló gyerekek társadalmunknak hasznos polgáraivá váljanak. A szülőkkel elsősorban azt kell megértetni, hogy az állam a cigányszármazású gyerekek számára is kedvező feltételeket teremtett, ezért elvárják tőlük, hogy ne csak az óvodát, hanem később az iskolát is rendszeresen látogassák, majd azt elvégezve szocialista társadalmunk hasznos tagjaivá váljanak. Az üres termeket Varga Mik- lósnénak, az óvoda igazgatójának munkatársaival együtt ügyes, mutatós kézimunkákkal sikerült barátságossá varázsolni. TELEKY IZABELLA Jó az új óvodában... (Néveri Sándor felv,)
