Új Szó, 1975. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1975-03-20 / 67. szám, csütörtök
EGYÜTTMŰKÖDÉSÜNK erősebbé tesz bennünket Leonyid Brezsnyev beszéde az MSZMP XI. kongresszusán Kedves Kádár Elvtársi Tisztelt Kongresszust Küldöttek! Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Közixmti Bizottsága, országunk kommunistái és valamennyi dolgozója nevében szívből, testvéri módon üdvözlöm a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának résztvevőit, a magyar kommunisták hétszázötvenezres seregét, az egész magyar népet. Teljes sikert kívánunk önöknek, elvtársainknak és barátainknak a kongresszusi munkához. Az utóbbi évek nagy vívmányait és az önök által kitűzött új feladatok jelentőségét tekintetbe véve, ez a kongresszus kétségtelenül kiemelkedő helyet tölt majd be a párt és az ország történetében. A magyar kommunisták XI. kongresszusának időpontja csaknem egybeesik országuk jelszabadulásának és a hitleri fasizmus fölött aratott nagy győzelemnek a 30. évfordulójával, ez különleges hangsúlyt ad a kongresszusnak, lehetővé teszi a szocialista Magyarország mai sikereinek történelmi távlatban való értékelését. A szovjet emberek jól megértik, hogy önök büszkék azokra a nagy forradalmi változásokra, amelyek végbementek itt, a Duna—Tisza táján. Ismerjük, hogy mennyi munkát és bátorságot, észt és szívet adtak a magyar kommunisták országuk szocialista átalakításába, s mennyi megpróbáltatáson mentek keresztül. Az elmúlt három évtizedben igazán kibontakoztak a magyar nemzet alkotó erői. A dinamikusan fejlődő gazdaság, a dolgozók életszínvonalának szakadatlan emelkedése, a társadalmi és nemzeti elnyomás valamennyi formájának felszámolása, minden állampolgár igazi egyenjogúsága, a dolgozó emberek hatalmán alapuló társadalmi rendszer, a népnek ezen a szilárd alapon elért egysége határozza meg a mai Magyar- ország arculatát. Az önök pártjának méltó eredménye ez. A Magyar Szocialista Munkáspárt marxista—leninista elvi irányvonalával, azzal a képességével, hogy érzékeny füllel meghallja a tömegek szavát, nyugodtan és magabiztosan, a dolgozók érdekeinek megfelelően irányítja a legbonyolultabb társadalmi folyamatokat, nemcsak megszerezte a magyar nép szilárd bizalmát, hanem a szocialista világban, az egész kommunista mozgatómban is nagy tekintélyt vívott ki magának. Tegnap meghallgattuk a központi bizottság beszámolóját, amelyet Kádár János elvtárs terjesztett elő. A beszámoló nagyszerűen feltárta a szocializmus építésében elért nagy vívmányokat. De ahogyan, az a kommunistáknál szokás, józanul és őszintén beszólt a meg nem oldott problémákról, világosan megjelölte a holnaphoz vezető utat. Önök most elfogadják a párt új programnyilatkozatát. Ezzel lelkesítő célt tűznek maguk elé: a fejlett szocialista társadalom felépítését, amivel nagy lépést tesznek a kommunizmus felé. Előirányozzák olyan kulcs- fontosságú feladatok megoldását, mint az osztályok között meglévő lényeges különbségek megszüntetése, a szocialista tulajdon két formájának egymáshoz való további közelítése, a munka termelékenységének nagyarányú növelése és ezen az alapon a nép életszínvonalának további jelentős emelése. Bonyolult és nagy feladatok ezek. De nem kétséges, hogy a kitűzött célok valóra válnak. A biztosíték erre: a dolgozók odaadása a szocializmus eszméi iránt, azok az óriási tapasztalatok, amelyeket a párt-, állami, gazdasági, tudományos káderek halmoztak fel, és ami a legfőbb, a párt helyes politikai irányvonala, a munkásosztály akarata, a szocializmus sorsáért, az ország jövőjéért érzett felelősségtudata. SZILÁRD BARÁTSÁG Kedves Elv társak! A kongresszusi dokumentumokban sok nagyszerű és meleg szó olvasható a szovjet— magyar együttműködés jelentőségéről, mind közös ügyünk, mind a szocialista Magyarország nemzeti érdekeinek szempontjából. Ugyanerről beszólt Kádár János elvtárs is, a magyar kommunisták kiváló vezetője, a meggyőződéses és elvhű internacionalista, akit jól ismernek és szeretnek országunkban és a nemzetközi kommunista mozgalomban. Hálásak vagyunk, önöknek, kedves elvtársak, országaink együttműködésének nagyra értékeléséért, a pártunkhoz és népünkhöz intézett elismerő szavakért. Pártjaink óriást érdeme, hogy a szovjet—magyar barátságot a szovjet és a magyar dolgozók milliói és milliói vallják magukénak. A Magyarországhoz, szomszédunkhoz és szövetségesünkhöz fűződő testvéri kapcsolatok számunkra, szovjet kommunisták számára elvi kérdés, meggyőződés és érzelem dolga. Biztosítani akarom önöket, elvtársak: pártunk és egész népünk nem kíméli erőfeszítéseit azért, hogy barátságunk szüntelenül erősödjék és mélyüljön. Örömmel közlöm önökkel, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége elhatározta: a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió népei közötti barátság és együttműködés megszilárdításában és fejlesztésében szerzett nagy érdemeiért a Népek Barátsága Érdemrenddel tünteti ki a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot. Szívemből üdvözlöm a társaság vezetőit és aktivistáit, mindazokat, akik segítik barátságunk megszilárdításának nemes ügyét! KÖZÖS VÁLLALKOZÁSOK A szovjet—magyar kapcsolatok eredményességének, gyümölcsöző voltának jó egynéhány példája van minden területen — politikai és gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális téren egyaránt. Ügy gondolom, elmondhatjuk: az együttműködés minden éve erősebbé tesz bennünket politikailag, gazdagabbá szellemileg, megsokszorozza országaink gazdasági potenciálját, elősegíti népeink életének további javulását. Gazdasági kapcsolataink széles körűek és sokrétűek, és már most nem kevés hasznot hoznak mindkét országnak, az elkövetkező években pedig a szovjet—magyar együttműködés gyakorlatilag kiterjed majd a gazdaság minden vezető ágazatára. Ez természetesen meggyorsítja az országaink előtt álló számos feladat megoldását. Már van tapasztalatunk sok nagyszabású közös vállalkozás megvalósításában. Amikor Kádár elvtárs a múlt évben Moszkvában járt, arról beszéltünk, hogy milyen nagy jelentőségű lesz a műanyag- gyártáshoz szükséges nyersanyag közös termelésének megszervezése, az úgynevezett olefinprogram megvalósítása. Most ez valósággá vált, mindkét irányban szakadatlanul áramlik az értékes vegyi termék. A napokban újabb örvendetes esemény történt: határidő előtt elkészült az új gázvezeték első szakasza. Ezen érkezik majd Magyarországra a Szovjetunióból az önök vegyiparának és energiaiparának egyaránt fontos földgáz. A szovjet építők kollektívája kötelezettséget vállalt rá, hogy az önök kongresszusának megnyitására befejezi ennek az objektumnak az építését. A vállalást teljesítették. Ügy gondolom, nem lenne rossz, ha hagyománnyá válna, hogy ilyen munkaajándékokkal ünnepeljük a testvérpártok kongresszusait! A testvéri szocialista országokban sok pártkongresszuson vettem már részt. Én azt mondanám: a szocializmust és a kommunizmust építő kommunisták minden egyes újabb kongresszusa mind kivehetőbbé, világosabbá és érzékelhetőbbé teszi e gigászi építőmunka általános képét. Valamennyien magabiztosan közeledünk ama alapvető célokhoz, amelyekért a kommunisták az egész világon magasra emelik elveik zászlaját, amelyekért szocialista forradalmak zajlottak és zajlanak le, s amelyekért munkálkodnak országaink népei. Ezek: az anyagi és szellemi jólét szavatolása, valamennyi állampolgár számára méltó életfeltételek biztosítása, a kultúra legma- gfisztosabb értékeinek közkincs- csé tétele a nép legszélesebb tömegei számára. Az emberi személyiség valóban harmonikus fejlődéséhez szükséges a feltételek megteremtése. Valamennyi ország dolgozóinak szemében eredményeink meggyőző példái a szocializmus előnyeinek; MEGGYŐZŐ ERŐ 1 Mindannyiunk számára nagy szerencse az, elvtársak, hogy ezen a járatlan és nem könnyű történelmi úton nem egyedül, nem külön-külön haladunk. Beszámolójában Kádár elvtárs szólott róla, hogy a népi Magyarország sikerei és vívmányai sok tekintetben a szocialista országok testvéri együttműködésének köszönhetők. A barátság és a kölcsönös segítség népeink számára, együttesen és külön-külön, a tényleges új történelmi erőforrást tárt fel. Ma már a testvéri országok együttműködésének jól működő mechanizmusával tevékenykedünk a társadalmi élet minden területén. A Varsói Szerződés szervezete immár két évtizede szilárd, megbízható alapja az európai szocialista országok politikai és védelmi együttműködésének. Vitathatatlan tény: a szervezet óriási szerepet játszott a szocialista vívmányok megvédésében, és továbbra is közös békepolitikánk megbízható eszköze. Mindennapos gyakorlattá váltak az együttműködés különböző formái a legkülönbözőbb szinteken. És nagyon fontos az a körülmény, hogy élve mindezekkel a formákkal, megtanultuk, hogyan találjuk meg közösen a leghelyesebb megoldását azoknak az új és időnként rendkívül bonyolult feladatoknak, amelyeket az élet állít elénk. Világosan megmutatkozott ez a politikában. Valamennyien tudjuk, elvtársak, mennyire fontos, hogy minden új történelmi szakaszban helyesen határozzuk meg a szocialista társadalom fejlődésének távlatait. Ebből a szempontból óriási jelentőségű a fejlett szocializmus irányvonalának kidolgozása a testvérpártok kollektív erőfeszítései, közös tapasztalatai alapján. E fejlett szocializmus megvalósítása a szocialista országok többségében folyik, oly módon, hogy tekintetbe veszik minden egyes ország sajátosságait. A TÁRSADALMI HALADÁS MAGASABB FOKÁN Pártjaink egysége a szocialista és kommunista építés alapvető kérdéseiben lehetőséget adott arra, hogy biztosan haladjunk előre a helyes marxista—leninista úton. Ez lehetővé tette, hogy kellően visszautasítsuk a marxizmus—leninizmus elferdítésére irányuló jobb- és „baloldali“ próbálkozásokat; hogy úrrá legyünk az egyes országokban időnként kialakuló bonyolult politikai helyzeteken. Politikai egységünk a szocialista közösséget a társadalmi haladás magasabb fokára emelte. Az utóbbi időben új feladatok jelentkeztek pártjaink ideológiai tevékenységében. A fejlett szocializmus és a kommunizmus építése megköveteli, hogy fokozott figyelmet fordítsunk a tudomány és a kultúra fejlesztésére a tömegek kommunista nevelésére, másrészt olyan feltételek közepette, amikor mindinkább megszilárdul a kül- lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, különleges fontosságúvá válik az eszmék harca; fokoznunk kell erőfeszítéseinket, hogy a világon elterjesszük az igazságot a szocializmusról, harcolnunk kell a szocialista ideológiával ellenséges nézetek ellen. Meg kell mondani, hogy az e tekintetben közösen végzett munkánk eredményei figyelemre méltóak. Gyakori mostanában az időszerű elméleti problémák közös megvitatása. Sok tudományos munka jelenik meg a különböző szocialista országbeli szerzők közös munkacsoportjainak alkotásaiként. Mind tevékenyebb a szocialista országok tudományos akadémiáinak együttműködése a történelem, a filozófia, a gazdaság- és a jogtudomány terén, és a társadalomtudományok más ágazataiban. Egyre szélesebbek, gazdagabbak és színesebbek a szocialista országok közötti kulturális kapcsolatok. Gyakorlattá vált a munka olyan formája is, mint a testvérpár- tok központi titkárainak tanácskozása nemzetközi és ideológiai kérdésekről, a pártépítés problémáiról. Eredményesen fejlődik a testvéri országok együttműködése a gazdaságban is. Több mint negyed évszázada összehangoltan munkálkodik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Közös munka eredményeként jött létre a szocialista gazdasági integráció nagyjelentőségű Komplex Programja, s ml ezt a programot szilárdan és következetesen valóra is váltjuk, ha nem is mindig olyan gyorsan, mint szeretnénk. Az integráció minden testvéri országban évről évre fontosabb szerepet játszik a népgazdasági feladatok megoldásában. jórészt ennek köszönhető, hogy a KGST tagállamai a világ legdinamikusabb ipari övezetét alkotják, és a növekedés ütemét tekintve megelőznek minden más államcsoportot. A KÉT RENDSZER NÉVJEGYE Különösen világosan mutatkoznak meg sokoldalú együttműködésünk gyümölcsei annak a mély gazdasági válságnak a tükrében, amely ma a kapitalizmus világát sújtja. Egyfelől a gazdaságnak és a dolgozók anyagi jólétének rendszeres növekedése a szocialista országokban, másfelől, pedig a termelés 30 év óta példátlan méretű csökkenése, munkanélküliség és infláció a kapitalista országokban — ime, ez ma a két rendszer névjegye. Magától értetődő, hogy a világpiaci helyzet bizonyos mértékben a mi gazdasági ügyeinkre is elkerülhetetlenül kihat, hiszen a szocialista országok eléggé széles gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn a nem szocialista világgal. A szocializmus előnyeire támaszkodva azonban nekünk megfelelő, szocialista módon közeledünk az e kapcsolatokba jelentkező olyasfajta problémák megoldásához, mint az árak kérdése vagy a növekvő energia- és nyersanyaghiány kielégítése, s elérhetjük, hogy a testvéri országok gazdasága maximálisan védett legyen a kapitalista világbein tapasztalható folyamatok kövekezményeitől. Ez az előrehaladás új problémákat vet fel. A specializáló-, dás és az együttműködés területének kiszélesedése szükség gessó teszi az integrációs folyamat pontosabb irányítását, azt a képességet, hogy a termelést a növekvő külkereskedelmi kapcsolatok igényeihez igazítsák; szükségessé teszi, hogy sokoldalú alapon új nyersanyagkitermelő és — feldolgozó komplexumok jöjjenek létre. Pártjaink és államaink vezetése e kérdésekre megkülönböz: tetett figyelmet fordít, folyamatosan konzultálnak egymással a legmegfelelőbb megoldások felkutatására. A testvéri országok együtt-- működése tehát, elvtársak, egy-- re szorosabbá és mélyebbé válik minden területen. Ez rendkívül fontos, mert a világban nem kevesen vannak, akik, mint mondani szokás, még álmukban is éberen lesik, miként gyengíthetnék egységünket. De minden ilyen irányú próbálkozásuk kudarcra van ítélve. Közösségünk évről évre izmo- sodik. Nem is lehet ez másként, mert egységünk alapját a leghumánusabb, legigazságosabb eszmék képezik. Szövet' sógre léptünk egymással, mert célunk közös — az, hogy az új élet építése nevében szavatoljuk népeinknek a nyugodt alkotó munkához szükséges valamennyi feltételt. AZ ÖSSZEURÓPAI ÉRTEKEZLET MIELŐBBI BEFEJEZÉSÉÉRT Ismeretes, hogy a nagy cél nagy energiát szül. A magasztos cél, a kommunizmus létrehozta a szocialista internacionalizmus hatalmas energiáját. Magabiztosan, együtt menetelünk a haladás útján. Országaink együtt mind nagyobb mértékben járulnak hozzá a békéért, a biztonságért, a világ népeinek szabad fejlődéséért vívott harc ügyéhez. Az államközi kapcsolatokban — a társadalmi rendszerek különbözőségétől függetlenül — mind gyakrabban és tartósan jelentkeznek olyan tényezők, mint az erő alkalmazásáról való lemondás, a határok sérthetetlenségének elismerése, a vitás kérdések tárgyalóasztalnál (Folytatás a 4. oldalon]
