Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-13 / 37. szám, csütörtök
A matematika korszerű oktatásáért Nem a modern gépeken múlik A matematikával vagy fizikával foglalkozó szakemberek, kutatók, vagy tudósok, legyenek akár Nobel-díjasok is, mind jelentős szerepet tulajdonítanak a középiskolai matematikaoktatásnak és az oktatónak. Az alábbiakban összpontosítsuk figyelmünket a matematikát oktató pedagógus szerepére. Húsz éves pedagógiai gyakorlatom tapasztalataiból, a kollégák véleményeiből megpróbálok leszűrni néhány olyan tanulságot, amelyről már bebizonyosodott, hogy a hatékonyság növelésénél nélkülözhetetlen. A matematika oktatása rátermettséget és lelkesedést igényel. Az oktatónak állandóan gyarapítania kell szaktudását; ehhez jó könyvtárra és időre van szüksége. A matematika oktatása nyugodt légkört feltételez. Az első matematika-órától kezdve küzdeni kell az ellen, hogy a tanulókban ellenszenv alakuljon ki a matematika iránt. Egyetlen más tudományról sem forognak közszájon olyan ferde nézetek, mint a matematikáról; nincs még egy tudomány, amelynek lényegét, jelentőségét, fejlődési irányár, módszereit tekintve az egyébként művelt emberek között is olyan nagy volna a tájékozatlanság és az idegenkedés. Ennek a helytelen felfogásnak a kialakulását a mai ifjúságban idejében meg kell akadályozni. Ez összefügg magának a matematikaanyagnak a korszerűsítésével is. Egyébként itt világproblémával találkozunk. A mi matematikaoktatásunk korszerűsítése is ezt igyekszik megoldani. A halmaz- elmélet, a matematikai logika, a valószínűségsizámítás, a diffe- renciál-integrálszámítás fokozatos beiktatása a középiskolai matematika tananyagba azt a célt szolgálja, hogy az érdekes, izgalmas problémákkal már fiatalon megismerkedjen az ember; ráeszméljen arra, hogy egy szép matematikai bizonyítás olyanfajta élvezetet nyújt, mint amilyent egy szép zeneszám meghallgatása. Érdekessé, izgalmassá pedig csak úgy lehet tenni a matematikát, ha arra irányítjuk a figyelmet, ami valóban érdekes benne, a lényegre, az alapvető gondolatokra. Nem a rutinra, a szabályok gépies alkalmazására kell ösztönözni a diákokat, hanem a „miért“-re, az összefüggésekre kell felhívni figyelmüket. Támadást kell indítani egyrészt az unalom, másrészt az öncé- lúság, az élettől való elvontság ellen. A matematikát közelebb kell hozni az élethez; rá kell mutatni eredményeinek éppen az elvontságból fakadó páratlanul széles körű alkalmazhatóságára. Ez által színesebbé válik az oktatás. Fény derül arra, hogy a matematika nemcsak szép és érdekes, de hasznos és nélkülözhetetlen is. Önállóságra kell nevelni és lehetőséget kell adni a sikerélmény megismeréséhez. Ez azonban elképzelhetetlen a szakirodalom megismertetése nélkül. A lexikális ismeretek felhalmozásának korszaka lejárt. jól felszerelt iskolai, városi könyvtárak állnak rendel nézésünkre. Sok tanulónak, mikor az érettségi asztalhoz ér, már saját könyvtára is van. Itt látjuk nagy hasznát a több nyelv ismeretének is. Egyik legnagyobb feladatunk a tehetségek felkutatása és irá nyitása. Ezekre számíthat társadalmunk a tudományos-technikai forradalom időszakában. A tehetségek felkutatásában szerephez jut a különböző versenyekbe való bekapcsolódás. A matematikai, a fizikai olimpiák, a természettudományi folyóiratokban (Rozhledy mate- maticko-fyzikální. Élet és Tudomány, Középiskolai Matematikai Lapok stb.) közölt versenyek mindmegannyi fórumot jelentenek, ahol a tehetséges tanulók bizonyíthatnak. Például a Középiskolai Matematikai Lapok (népszerű nevén KÖMAL) már 1893. december 1-től szellemi fóruma tehetséges fiatal matematikusaink ezreinek. A lap hasábjain indultak el felfelé ív'ílő pályájukon Fejér Lipót, Neuman János, Wígner Jenő, Nobel-díjas fizikus, Hajós György, Budó Ágoston és még sokan mások. Ott találjuk uevét több századfordulói számban Hlucsil Károly- nak, aki a bratislavai matematika-tanszék kiemelkedő egyéMEGSZERETTETJÜK A TANTÁRGYAT A mi iskolánk, a Sarai (Vág- sellyei) Magyar Tannyelvű Alapiskola pedagógusai is szüntelenül figyelemmel kísérik a matematikatanítás korszerűsítésére irányuló törekvéseket. Elhatároztuk, hogy a hazai és a külföldi szaklapokban közölt módszerek alapján mi is megpróbálunk jobb eredményeket elérni és megszerettetjük a tantárgyat. Az alsó tagozat első évfolyamaiban kezdtük. Különféle feladatlapok, mérőlapok álltak a pedagógusok rendelkezésére. Először a több-kevesebb, na- gyobb-kisebb, egész és annak részeivel ismertettük meg tanulóinkat. Hogy az összeadást, kivonást, pótlást, bontást és az összefüggéseket megértsék, játékosan, versenyszerűen oldjuk meg a feladatokat. A hagyományos tananyagba szabályjátékokat, barkochbá- zást, nyitott mondatokat stb. iktattunk. Fő célunk a gondolkodásra nevelés. Változó,. sokrétű feladat, probléma elé állítjuk a tanulókat s olyan jártasság kialakítására törekszünk, hogy a problémát meg tudják oldani. Öröm nézni a lell.'s arckifejezéseket, amikor rájönnek, hogy a feladatnak több megoldása is lehet. A gondolkodásra nevelés egyik módszere a rutin-sablon- feladatok rendszeres megoldása. A tanulók naponta 2—3 percet fóliára számolnak, amibe az összeadás, kivonás, pótlás mérőlapot helyezték. Teljesítményüket havonként néhányszor mérjük, és a számolási készségszint fejlettségéről naplót vezetünk, amely kimutatja, mennyit haladt a tanuló. A gyenge teljesítményt elérő tanulókkal pótórákon foglalkozunk, így elérjük, hogy minden növendékünk járatos az alapműveletekben. Arra törekszünk, hogy a matematika tanítása hangulatos, érdekes legyen. A gyakorlás idején csak a szép teljesítményeket értékeljük. Iskolánkban az 1—5. és 6—9. évfolyamokban tanító pedagógusok a tantárgybizottságokban és kölcsönös tapasztalatcserével segítik egymás munkáját. A tanév folyamán tanítványaink matematikai versenyeken is részt vehetnek. A felszabadulás 30. évfordulója alkalmából rendezett vetélkedők keretében az 1—9. évfolyam tanulói matematikai tudásukat is összemérik. A tanulóknak sikerélményben van részük, ami még jobb tevékenységre ösztönzi őket, ezáltal nem válik számukra unalmassá a tantárgy s felfedezik milyen érdekes a számok világa. Véleményem szerint ezzel a játékos formával sikerült a tanulókkal megszerettetni a matematikát. Igaz, hogy ez sokkal több felkészüléssel, fáradsággal jár, de megéri. Ecsi Lászlóné, §afai alapiskola nisége volt és fiatal szlovákiui matematikusok egész sorál nevelte és oktatta kiválóan. Ebben a versenyben a lassabban, de megbízhatóan dolgozó tehetségek is érvényesülhetnek, izgalomtól mentesen, otthoni környezetben végzett nyugodt munkával. Az olimpiákon való eredményes szereplést pedig a legtöbb műszaki főiskola vagy természettudományi kar sikeres felvételi vizsgának tekinti. Vagyis az olimpiászon való jó szereplést igazoló oklevél felmutatásával a pályázó felvételi vizsga nélkül bekerülhet hazánk több főiskolájára. A matematika oktatása során különösen nagy jelentősége van a tanár-diák viszonynak. Itt „ex cathedra“ nem lehet viszonyulni a tanulóhoz. Nem a drága oktatógépek teszik az oktatást igazán korszerűvé, hanem a diákkal való emberi, szinte munkatársi kapcsolat. Germanusz Gyula, a kiváló magyar tudós írja az indiai és arab iskolákról: „A keleti iskolákban a tanár diákjai között ül, azok körülveszik őt, és a legszorosabb kapcsolat van a tanár és a hallgatóság közt.“ Nálunk ezen a téren még sok a javítani való. Ezek után szükségszerűen felvetődik a kérdés: milyen felkészültséggel rendelkeznek azok a pedagógusok, akik a modern anyagot modern módszerekkel tanítják?! Tudásuk mellett van-e elég energiájuk, testi-lelki erejük ehhez a felelősségteljes munkához? Kap nak e kellő támogatást, megbecsülést feletteseiktől? Ha igen, akkor elmondhatják magukról, hogy boldog emberek, mert Galilei szerint tanítják olvasni a természet könyvét. OLÁH IMRE, komáromi gimnázium Száztíz évvel ezelőtt, 1885. február 13-án született Csók István, Kossuth-díjas festőművész, a modern magyar plein air festészet egyik vezető alakja. Ebből az alkalomból közöljük a Tükör előtt cíinű alkotását. Amint arról már hírt adtunk, a Magyar Remekírók sorozatának második ciklusa 1975-ben és 1976-ban jelenik inog. Elsőként Jókai Mór születésének 150. évfordulója alkalmából a Szegény gazdagok és az Aranyember lát napvilágot, egy kötetben. Ugyancsak egy kötetben jelenik meg Kosztolányi Dezső négy regénye, továbbá Kölcsey Ferenc Válogatott Művei. A kiadó tervei között szerepel többek között II. Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen, Pázmány Péter és József Attila műveinek kiadása. Ooha nem fogom megér- teni a mai ifjúságot. Ha elkezdünk nekik mesélni a mi nyomorúságos fiatalságunkról, csak úgy foghegyről odavágják: Jól van. Ez mind igaz. Elismerjük, hogy nektek nehéz volt, az életetek csupa lemondással, gürcöléssel járt. A mienk már más. Csakhát nekünk sem problémamentes az életünk, nekünk is vannak gondjaink, a mi életünkben is vannak „hogyanok és miértek". De ezek orvoslására nektek nincs időtök. Nem értek rá meghallgatni bennünket. Méghogy nem érünk rá, igen is rá akarunk érni. Illetve, rá szeretnénk érni. De hát nem mindig sikerül. Amíg az ember fiatal, hajt, amennyit csak bír. Az égvilágon mindent szeretne előteremteni. Közben szinte észrevétlenül mögöttünk maradnak az évek. Csodálkozva vesszük észre, hogy az aranyos „kicsink" már egészen „komoly gyerek". Sokszor kér tanácsot olyan feladatok megoldásához, amihez mi nem értünk. Sajnos ez az igazság. Mi ilyenkor a teendő? Valljuk be, hogy nem tudunk segíteni. Talán ez a leghelyesebb. Persze, könnyebb a kérdésre kérdéssel válaszolni: Minek jársz iskolába, hol az eszed, amikor magyaráznak? Miért nem figyelsz oda? Bezzeg a beatzene, a rádió, a magnó ordít- tatása. Ahhoz van eszed!... Elgondolkoztató ez a né hány mondat. Igen, ahhoz van esze már a legkisebb gyereknek is. Csakhát ezt csinálja az összes fiatal. Ez a hullám nem kerül el egyetlen gyereket sem. Ezt tudomásul kell venni. Nekik ez öröm, szórakozás, kikapcsolódás. Talán jobban tenné a szülő, ha csak egy kicsit is odafigyelne az új irányzatra, ha ő is megszeretné (ha csak a maga módján, vagy a nevelés érdekében], amit a gyereke szeret. Hogy miért? ... Mert ez olyan kapcsot teremt a családban, amire a későbbiek folyamán alapozni lehet. Van egy olyan közös téma, amire lehet építeni, közelebb lehet kerülni a gyerekek énjéhez, lelkületé- hez. A legtöbb gyerek olvas. Az egyik kevesebben, a másik többet, sőt sokat. Az érdeklődés sokrétű. De hogy ezt valamiképpen irányítani kellene, eszünkbe se jut. Örülünk, ha a gyerek „csendben" van. Ám nem elég megnyugodni azzal, hogy hasznosan tölti az időt, nem csavarog. Elég lenne egykét érdeklődő szó, dicséret, kérdés. Persze, ezután meg is ROHANÓ IDŐ... kellene hallgatni a gyerek véleményét, kérdéseit, mert ez rendszerint lavinaként zúdul a felnőttekre. Ám fontos, hogy türelmesen végighallgassuk a mondókáját. Még akkor is, ha ezzel egy jó tévéműsor elejét szalaszta- nánk el. Ha már a tévénél tartunk, itt is akad tennivaló bőven. Nem egy esetben esik sző különböző fórumokon a tévé jó, avagy káros hatásáról a gyerekre. A szülői értekezleteken a legtöbb szülő letagadja, nem meri beismerni, hogy gyereke megnéz „mindent“. Mindegy, hogy a műsor neki való, vagy nem. A gyerek azonban őszintébb. Elég csak egy kérdés: Jó volt a műsor? A válasz egyértelmű számunkra, ha igennel, ha nemmel Jelel. Nézte a műsort! S ha hagyjuk beszélni a gyereket (amiért nagyon hálás, örül, hogy van valaki, aki meghallgatja/ rádöbbenünk: a lényeget nem értelte meg. A szülőkkel nem beszéli, nem beszélheti meg. Ők a napi fárasztó munka után vagy végigszunyókálják a műsort, vagy egy mondattal elintézik, ha „olyanról“ van szó: Te ezt úgysem értenéd meg, kicsi vagy még erre és ne maceráin A macerálást, a kitérő válaszokat elkerülhetné, ha következetesebb lenne. Ha megengedi, hogy nézze a műsort, ne térjen ki a magyarázat elöl. Ha pedig nem tartja eléggé érettnek erre gyerekét, akkor küldje inkább alud ni... Túl fáradtak, túl passzívak a gyerekek — mondogatják pedagógusaink. Ez a legtöbbször így igaz. Van mitől elfá radni, az egész nap folyamán akad tennivaló éppen bőven, mind a gyereknek, mind a pedagógusnak. Igen ám, de az élet nemcsak munkából áll. Gyakran adódnak olyan helyzetek, amelyeket idejében kellene orvosolni. Erre nincs idő. A negyvenöt perc nagyon rövid, ebbe nem fér bele a beszélgetés, a kérdezgetés. Nincs idő arra, hogy szemügyre vegyünk minden gyereket, alaposan az arcába nézzünk, észrevegyük rejtett bánatát, meghallgassuk sérelmét, vele együtt örüljünk örömének. Túl rövid számunkra a nap — mondogatják a gyerekek. Nemegyszer reggeltől estig iskolában vannak. A délutáni órák, a szakkörök sok esetben fárasztóak. Arra azonban nincs idő, hogy siránkozzanak. Ki kell bírniuk. Sőt, elég kell hogy legyen egy röpke félóra a szórakozásra, mert jön a másnap. Arra pedig készülni kell, néha nagyon sokat. A felnőttek világa az ő világuk is. Ok sem maradhatnak ki a „szórásból", nekik is hajtaniuk kell reggeltől ei- tig. Csakhát ez a hajtás őket nem elégíti ki. Többet kívánnak az élettől. Vagy talán csak „igazi gyerekek" szeret- nének lenni. A korai „felnőttség“ nem áll jól nekik. Kény telen kelletlen tudomásul kell venniük a rohanó időt. Mégis él bennük a remény: Egyszer sikerülni kell, rá kell hogy döbbenjen mindenki az emberi közelség, az egymás iránti érdeklődés fontosságára. Es akkor, igen, akkor rohanhat, átsuhanhat felettük a könyör telen idő. Akkor nem fognak sajnálkozni azon, ami má~ >' múlté... BENDE JÓZSEF ELVITTE A PÁLMÁT A kritikusok véleménye szerint Portugáliában Joao Sar- mento Pimental Egy kapitány visszaemlékezései című önéletrajzi regénye érdemelte ki az elmúlt év legjobb könyve címet. Az emberi méltóságot rá sza- badságszeretetet dicsőítő könyv hazai sikerét a portugál belpolitikai viszonyok alapvető megváltozása tette lehetővé. ÚJ KÖNYVEK A MAGYAR REMEKÍRÓK SOROZATBAN
