Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-28 / 50. szám, péntek
Eletet jelente (olvadék SZLOVÁKJÁBAN TAVALY 101 800-AN ADTAIK VÉRT 9 TIZENÖT MILLIÓ KORONÁT TAKARÍTHATUNK MEG 9 A NEMZETI BIZOTTSÁGOK IS TÖBBET TEHETNEK Az emberi vért mással pótolni, vegyi úton előállítani nem lehet. Egyik ember adja a másiknak, tíz a nemes cselekedet a legtöbb esetben emberi életet ment meg, így tehát értékét pénzben kifejezni lehetetlen. Szlovákiában az első vérátöm- lesztö állomások 1948. december 7-én kezdték meg működésüket. Több mint 10 év telt el addig, amíg az első térítésmentes véradás megtörtént. Egyre több véradóra vám szükség Hogy egy-egy naptárj évben előreláthatólag mennyi véradóra van szükség, azl áz Állami Egészségügyi igazgatóság határozza meg. Az emberek megnyerését a vérátöm- lesztő állomások és a Vörös- kereszt végzi, elmondhatjuk, eredményesen. Tavaly Szlová kiában 101830 véradást jegyeztek fel, ami azt jelenti, hogy a tervet 124,4 százalékra teljesítették. Szlovákia járásai közül 8-ban maradtak alul a 100 százalékon. Szlovákiában a térítésmentes véradás tervét 123 százalékra teljesítették. A bratislavai II. városkerület például a véradás tervét 207,5 százalékra teljesítette, ugyanakkor a térítésmentesét 94 százalékra. Míg a komárnói járásban a véradók 99,9, a Dunajská Stre- da-iban 96,1, a Nővé Zámky- iban 94 százaléka adott térítésmentesen vért, addig Szlovákia fővárosában csak 31—32 százalékuk. Szocialista társadalmunkban az egészségügyi szolgáltatások ingyenesek. Az. aki vért kap, nem fizet érte. Ezen érdemes elgondolkodni. Ma mi adhatunk vért, holnap pedig szükségünk lehet rá. A sebészeteken, a szülészeteken naponta több száz liter vért használnak fel. S nem mindegy az, hogy a szükséges mennyiséget pénzért vásárolják, vagy térítésmentesen kapják. Cseppekböl lesz a tenger Ezt a nézetet vallják már évek óta az egészségügyi dolgozók, a Csehszlovák Vörös- kereszt tagjai is. Ezért szorgalmazzák a térítésmentes véradást. Munkájuk, fáradozásuk eredménnyel jár. E téren igen sok a rejtett tartalék. Míg 1972-ben 52 042 téríN agy csarnokok, hatalmas tartályok között jutunk el a seredi Nikkelkohó hőerőtclepére. Az utat — és általában minden épületet — jellegzetes vörös porréteg takar. Az épület földszintjén található a karbantartó- és javítórészleg. — A kohó üzembehelyezésétől dolgozom a részlegben — mondja Stefan Kurec villanyszerelő. Soporriából Járok be, naponta utazom. Szép a munkánk, nélkülünk nem dolgozhatnának folyamatosan a gépek és a különböző berendezések. Csak azt kellene valahogy megoldani, hogy ne legyen mindenütt olyan sok por. A javító és karbantartó részleg brigádja, amelyet Nagy József vezet. Sokoldalú gondoskodás A seredi Nikkelkohóban nagy ügyeimet szentelnek a munkakörülmények javításának • Csökkentik a levegő szennyezettségét • Megoldották a lakásproblémát • Üzemi gyógyfürdő és szauna # Igényes szociális program — Bizony, ez a por sok gondot okoz nekünk és az egész környéknek is — kapcsolódik a beszélgetésbe Milan Zámočník, az üzemi szakszervezeti bizottság alelnöke. De már nem sokáig. Első között válaszoltunk a Slovnaft felhívására. Többek között vállaltuk, hogy csökkentjük az őrlőrészlegből a levegőbe kerülő fémpor meny- nyiségét. A tervezett intézkedéssel évente 400 tonna ércet takarítunk meg és ami ugyancsak nagyon fontos — megjavulnak a munkakörülmények is. Jozef Adamec, a részleg fiatal mestere családjával üzemi lakásban lakik. Szabad időjét az üzemtől kapott kertjében tölti. Véleménye szerint munkatársai még nem használják ki kellőképpen az üzem adta le hetőségeket. — Sokszor visszaadjuk az üdülési beutalókat, mert nincsenek érdeklődők. A szabadságukat többen házépítésre, vagy más munkákra használják ki. Még nem tanultuk meg, hogy szabad időnket kellemesebben is kihasználhatnánk, hiszen egészségünk szempontjából fontos lenne, hogy legalább két hetet gondtalan pihenéssel töltsünk. Sajnos, a közvetlen közelünkben lévő lehetőségeket sem vesszük eléggé igénybe. Itt van az egészségügyi központunk mellett működő kis gyógyfürdő. Engem is beutalt az orvosunk, egy-kétszer elmentem, aztán abbahagytam, bár az ízületeim még ma is fájnak. Pedig mi helyben megkaphatjuk azt a gyógykezelést, amiért mások messzire utaznak. Az emeleti laboratóriumban túlnyomórészt nők dolgoznak. Tisztaságuk és rendszeretetük öltözőjükön is meglátszik. A kis ruhásszekrényeket virágminták díszítik, az étkezősarokban az asztalon abrosz, váza. Viola Horfiáková és Júlia Chatrnúchová is a régi alkalmazottak közé tartoznak. Három műszakban dolgoznak, ez a beosztás előnyös számukra, könnyebben elvégezhetik a háztartási munkákat és több idejük jut gyermekeikre. Kollektívájuk a szocialista munkabrigád címért versenyez, rövidesen el is nyeri a bronz fokozatot. František Klokner fűtőt a kazánházból üvegfalakkal leválasztott tágas fülkében találjuk. Megtudjuk, hogy a fülkét tavaly építették és így sokkal elviselhetőbbé yállt munkahelyük, ahol mindig meleg van, de nyáron 40 fok fölé is fölszalad a hőmérő higanyszála. A fülkében asztal, rajta telefon, az üvegfalon keresztül állandóan szemmel kísérhetik a sípoló, fújtató nagy kazánokat. — Reggel, amikor bejövök a munkába, vezetőnk kezet ráz velünk, megkérdezi, hogy vagyunk, nincs-e valamilyen problémánk. Ez nagyon jól esik, érzem, hogy megbecsülnek. Olyan vezetőnk is volt, aki kiabált, semmibe vette észrevételeinket és ezzel nagyon megrontotta a munkahelyi légkört. Többségünk az üzem alapításától dolgozik itt. Összeszoktunk, jő közösség vagyunk. Amióta megoperálták az epéjét, évente jár gyógykezelésre. Állandóan diétázik, így nem járhat az üzemi ebédlőbe, és ebédjét a három műszakban nyitva tartó üzemi büfében vásárolja meg. A büfében mindig kapható sajt, felvágott, gyümölcs, üdítőitalok és aki akar, meleg ételt is vehet. Az ércredukció részlegben dolgozik František Kvietik szocialista munkabrigádja. Ladislav Stareöek olvasztómester véleménye szerint a kollektívában uralkodó baráti szellem nagyban hozzájárul a munkában elért sikerekhez. Őszinte elvH alk sikollyal indul a kisvonat. Lassan, ráérősen siklik tova, szinte észrevétlenül tűnik el a gyantaillatú fenyvesekben. Ez itt a csend világa. Karcsú ormok, örök mozdulatlanságba merevedett tarajok, álmatag völgyek — behavazott mesevilág. Az utasok nyugodtan, derűsen kémlelik a tájat, halk szó váltásaikban nyoma sincs a hétköznapok feszültségének. Mintha kicserélték volna őket... Nem szidják a kisvonatot kedélyes, századeleji döcögéséért, nem pillantgatnak minduntalan az órájukra. Arcuk sima tükréről messze szálltak a gond felhői. Fel-felbukkannak az állomások. Tiszták, csendesek, gondtalan egykedvűséggel fogadják a kisvonatot: no, lám, megérkezett... pontosan, mint mindig^ Ki be szállnak az emberek. Vállukon hátizsák, síléc, szemükben a szombat reggel kristály- tiszta boldogsága. Fenn a Csorba tónál apró szusszanással áll meg a kisvonat. Kiszállásra jut idő bőven. Nem kell sietni — a kisvonat nem mogorva trolibusz, sem ideges villamos; türelmesen megvárja, amíg az utasok kikászálódnak a helyükről. Engem is megvár, amíg visszamegyek a sálamért, megvárja a hópehely-sapkájú leányt is, aki egy zacskó tejet felejtett a csomagtartón. Ilyen jószívű a kisvonat, nem viszi a völgybe a sálamat, sem a tejet, nehogy a hópehely-leány éhen maradjon, nehogy fedetlen nyakkal bandukoljak a téli hegyekben. Többen keressük a físora-tót, úgy tűnik — elbújt. Pedig itt kell lennie valahol... A múlt nyáron még itt volt, most csupán sejteni lehet körvonalait, jegét — vakítóan fehér paplanként — hótakaró borítja. Az emberelő örülnek a tó bohókás tréfájának, belegázolnak a hóba, kacskaringós utakat taposnak egyik parttól a másikig. A lesikló pályák körül kisebb csődület támad. Foglaltak a felvonók, apraja, nagyja felfelé Hegyek és emberek igyekszik. Fel, fel... egyre feljebb, oda, ahol a kéklő messzeség és fehér ormok találkoznak. A sízök nyomában bodros hóförgeteg kavarog, ropogó hersenéssel suhannak a szűz havon. Dél felé jár az idő. A nap sugarai milliónyi szikrára robbannak. Szélesre tárulnak a hegyi szállók ablakai, benépesülnek az erkélyek. Az emberek mély áhítattal fordítják a nap felé arcukat. íme, az újkori napimádók ... Megtelnek az éttermek. A szomszédos asztalhoz egy család telepedik le. Apuka, anyuka és két szeleburdi lurkó. Mindenekelőtt isznak, majd az étlap elmélyüli tanulmányozásához látnak. Vidámak, gondtalanok, akár a csörgedező hegyi patak. Fenn a hegyekben gyorsan múlik az idő. A távolságot is órára, percre mérik, a nap vöröslő korongja is korábban bukik le a hegyóriások mögé. Fenn a csúcsokon, a nyugati lejtőkön még fehéren izzik a hó, lenn a völgyek mélyébe az alkony szürkülete lopja be magát. Az emberek ismét az állomás körül gyülekeznek. Várják a kisvonatot, amely még lenn, a hegyóriások előtt elterülő tenyérnyi rónán bandukol. Ki ki kedve szerint tölti a várakozás perceit. Sétálgat a frissen hullott hóban, teát szürcsölget a falatózóban, vagy éppen elemózsiája maradékát majszol- gatja, lassan, megfontoltan. Régi, kedves ismerős - megérkezik a kisvonat. Utas alig-alig akad benne, mindenki lefelé igyekszik. Kél idősebb néni is, kezükben jókora utazótáska. S a táskában hóvirág. Csokor, csokor hátún. Rimaszombat környékiek, a virágot eladni hozták. Hóvirágot, a tavasz első hírnökét ide fel a Magas-Tálra hő és jégborította bércei közé. Lassan megtelik a kisvonat. Kigyúl- nak fényei, ismerős reggeli arcok bukkannak fel. Két hegymászó, napbarnítotla homlokukon verejték gyöngyözik. Nem csoda, ha hatalmas hátizsákjukra pillant az ember. S lám, itt a reggeli kalauz is, a kisvonat vezetője is, mindenki itt van, akár egy nagy család az estebédnél. A kisvonat óvatosan kanyarog a ■ meredek lejtőkön. Talán el is fáradt. Utasai kik/tekintenek az ablakon. Bealkonyodott. Imitt-amott fél-Jeitűnnek a hegyek pislákoló fényei. Parányi lámpások, a fenyvesek komor ló sötétjében fuldokló láng ócskák. V égállomás. Az emberek búcsút vesznek a hegyektől. Elindulnak otthonaikba, lázasan zsibongó, lüktető városaikba, fémtestű gyáraik szerelőcsarnokaiba . .. ... és magukkal viszik a hegyek békéjét, a napsugarak játszi kedvét, a völgyek méh/, bölcs hallgatását, BALOGH P. IMRE társi légkörben vitatják meg a nehézségeket, társai készsége» sen segítenek, ha bármilyen személyes problémája akad. — Tizenkét év alatt nagyon megváltoztak a munkakörülmények. Eleinte hiányoztak a szociális berendezések, sok volt a sár és a piszok. Fokozatosan egyre tökéletesebb technológiát vezettünk be, ezzel csökkent a levegő szennyezettsége, elszívó berendezés távolítja el a gázokat, és más egészségre ártalmas anyagokat. A legfontosabb problémák már megoldódtak, így ma a részletkérdésekre is kiterjeszthetjük figyelmünket. A technológiát tovább korszerűsítjük, ezáltal munkánk egyre biztonságosabbá válik. A redukció az egészségre ár- talmas munkahelyek közé tar. tozik, így az itt dolgozó kohászok évente preventív orvosi vizsgálatra járnak az üzem egészségügyi központjába, ahol több üzemi orvos és egy fogorvos őrködik az 1250 alkalmazott egészsége fölött. A már említett gyógyfürdőt rövidesen szaunával is kibővítik, amelyet a fárasztó fizikai munkát végző kohászok bizonyára szívesen vesznek majd igénybe. Az üzem bejárata mellett tágas, tiszta ebédlő várja az étkezőket. Mivel tavaly csak az alkalmazottak egynegyede kosztolt az ebédlőben, jobban megszervezték az ebédek megrendelését és az étkezés időbeosztását, s így ma már sokkal többen rendelnek ebédet. Kora délelőtt jártunk az ebédlőben. A konyhából kiszűrődő finom illatok jelezték, hogy ízletes ebéd készül. Milyen feladatokat akarnak majd megoldani a szociális gondoskodás terén, erről érdeklődtünk Zámočník elvtárstól üzemi körsétánk befejeztével. A három évre kidolgozott szociális program, és az idei kollektív szerződés is több ilyen irányú célkitűzést tartalmaz. Jelentős eredmény, lfogy gyakorlatilag megoldották a lakásproblémát. Ta* valy 48 lakást építettek fel, idén további 24-et adnak át éá így minden jogos Igénylőt ki tudnak elégíteni. Az eddigi tapasztalatok alapján továbbra is segítségeit nyújtanak — külön* böző gépeket és szállítóeszközöket kölcsönöznek — azoknak, akik családi házat építenek, vagy javítják lakásukat. A munkakörülmények javítás sát állandó feladatnak tekintik, így az idén kabint építenek a kompresszorállomás dolgozóinak, korszerűsítik a higány mé* rőeszközök javítását, több részlegben új klimatizációs berendezést szerelnek fel. Megkezdik az új központi ruhatár és zuhanyozó építését. Ez lehetővé teszi majd, hogy a dolgozók mindjárt az üzembe lépés után átöltözzenek és már munkaruhában menjenek az egyes részlegekbe. Ebben az évben is sokan töltik szabadságukat az üzem Trenčianská Teplicei és du- choňkai üdülőiében. Tavaly csaknem 1400 dolgozó és családtag kapott az üzemtől üdülési beutalót. Ezek csak a legjelentősebb tervek. Nem beszéltünk még az üzemi klub munkájáról, a gazdag sportéletről, a különböző kirándulásokról és még sok mindenről, amit idei és távlati terveik tartalmaznak. ű] szó CSIZMÁR ESZTER 4 tésmentes véradás történt, addig tavaly már 78 170. Az idén 119 500 véradást kell megszervezni. A Csehszlovák Vöröskereszt Szlovákiai Központi Bizottsága ezt a feladatot reálisnak tartja. S bár tavaly a véradásoknak csupán 61,7 százaléka történt térítésmentesen, az idén a 75 százalékot akarják elérni. Ez mintegy 15 millió korona megtakarítást jelentene. Össztársadalmi érdek tehát, hogy a térítésmentesen vért adók száma tovább növekedjen. Ebben minden intézménynek, tömegszervezetnek segítenie kell. A „Sig- nál 50“ vetélkedő keretében az ifjúság soraiból 11 894-en adtak térítésmentesen vért. Ha figyelembe vesszük, Jiogy a véradás 21, kivételes esetekben 20 éves korban kezdődik, akkor ez szép eret.nény- nek számít. A jövőben szükséges, hogy a nemzeti bizottságok is többel foglalkozzanak a térítés- mentes véradás kérdésével. A képviselők választó kerületükben az egyéb feladatok mellett erről sem feledkezhetnek meg. A véradók száma — a növekedés ellenére — nagyobb is lehetne. Azok, akik e humánus cselekedetet (legalább tízszer) megismétlik, a Ján- sky emlékérem bronz fokozatát kapják meg. Szlovákiában ezt az érmet 1945-en viselik. Ezüst fokozatát 100-an mondhatják magukénak. Több mint negyvenszeri véradásért hatan kapták meg az emlékérem arany fokozatát. A véradók tábora tovább növekedik. S ha nem is kapja meg mindenki az emlékérmet, mégis jóleső érzés töltheti el azért, mert embertársán segített. NÉMETH JÁNOS
