Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-20 / 43. szám, csütörtök

-A matematika korszerű oktatásáért Jövetelek tőled, meri becsüllek“ A matematika kulcsszerepét nemcsak párthatározatok hang­súlyozzák, hanem szakos és nem szakos pedagógusok egy­aránt elismerik általános hatá­sát a gondolkodásra nevelésre, a tömör és pontos fogalmazás­ra, a következtetni tudásra. Ma már nincs tudományág, amely a matematikával ne lenne kap­csolatban, vagy amelyet ne ke­rített volna már esetleg telje­sen hatalmába. Csak a matema­tika egzakt kifejezőképessége lehet minden tudomány alapja. A történelem folyamán volt olyan nézet is, hogy minden tudomány csak annyira egzakt, amennyire matematika van benne. A tudás, így a matematika elsajátítása is ma már képes­ség és tájékozottság kérdése. Az ismeretanyag olyan tömér­dek, hogy rövid életünk folya­mán állandó tanulás mellett is annak csak elenyésző részét vehetnénk birtokunkba. Hányad része jutna ennek a tudás­anyagnak az alapiskola éveire? S akkor még azt sem vettük fi­gyelembe, hogy az ismeretek növekedése nem az aritmetikai sorozat szabályai szerint törté­nik, hanem -kb. minden tíz év­ben megduplázódik. A fenti fejtegetésből az is ki­tűnik, hogy tudásunk és isme­reteink mai fokán nem tétele­ket kell lélektelenül elszaval- tatni diákjainkkal, hanem gon­dolkodni, érvelni, cáfolni kell őket megtanítani. Ezeknek a tulajdonságoknak birtokában a diák bármilyen probléma meg­oldására kulcsot talál, igazát alá tudja támasztani, a helyte­len érvelést meg tudja cáfolni. „A tudományban nincsenek ne­héz és könnyű dolgok, csak megértettek és meg nem értet­tek vannak“. Minden megértett dolgot könnyűszerrel reprodu­kálunk, viszont sok fáradsá­gunkba kerül másoknak ma­gyarázni azt, amit magunk sem értünk Már időszámításunk előtt kb. 300-zal Euklidész is tudta, hogy a tudomány csúcsaihoz nem széles, hanem keskeny, göröngyös út vezet, amikor Ptolemaiosz Philadelphus ki­rály kérdésére, hogyan lehetne a matematikát könnyen elsajá­títani, azt felelto: „Királyok számára nincs külön út a ma- teh. '•.tikában.“ Két központi fontosságú szempont köré lehetne csopor­tosítani az eredményes mate­matikaoktatás tényezőit: a tisz­ta fogalomalkotás és a rend­szeres, kitartó otthoni (iskolai) munka. Tanítási gyakorlatom néhány éve alatt hányszor hallottam már kezdő gimnazistáimtól el- szavalnl Pitagorasz tételét, hogy a négyzet + b négy­zet = c négyzet. Hogy csupán verbális tudásról van szó, arról meggyőződhetünk a szokásos év eleji felméréseknél is, ami­kor például az átfogót jelöljük o-val. Sok esetben tapasztalható az is, hogy a diákok fogalomkö­rében a négyzetgyök 2, köb­gyök 2, negyedik fokú gyök 2, mindig csak „gyök kettő“. Szin­te olyan „tetoválásról“ van szó, amely még az érettségin is előfordul. Ez a fogalmi hiba talán következetlenségből ered. Mivel a tanterv csak a négy­zetgyök fogalmának bevezeté­sét írja elő, a pedagógusok a magasabb fokú gyökről emlí­tést sem tesznek, holott a kö­zépiskolában és a főiskolán ta­nultak róla elég sokat. S mert a magasabb fokú gyökök az alapiskolában nem kerülnek többet szóba, a tanító sem ke­rül önmagával ellentmondásba. A középiskola tananyaga pél­dául a másodfokú egyenletek. Helytelen kinyilatkoztatás az oktató részéről olyasmi, hogy pl. a D = mínusz 5 diszkri- minánsú egyenletnek nincs megoldása. Pontosabban úgy kellett volna fogalmaznia, hogy a valós számok körében nincs megoldás. A fentebb már emlí­tettek kapcsán nyilván hozzá­kívánkozik az is, hogy van egy számkör, a komplex, amelyben az egyenlet megoldható. Gyakran hallom törtek átala­kításánál azt is, hogy az egy­szerűsítésnél a számok meg­semmisítik egymást, míg a ki­fejezések összevonásánál ki­egyszerűsödnek a tagok. Nem tudom, melyik osztályban vagy fokon kellene elkezdeni a ta­nulókkal megértetni, mit jelent nullával osztani, vagy nullát osztani valamivel. Szégyelle­ném kimutatni azt, hogy a mos­tani érettségi előtt álló negye­dikeseknek hány százaléka van tisztában ezekkel a fogalmak­kal, holott például a gimná­zium első osztályában tetemes időt és erőt fordítunk rá és a további évfolyamokban is úgy hetente találkozunk vele. Néha vegyes érzelmekkel nyugtázom az elsős diáksereg megvető mo­solyát, amikor azt merem ál­lítani, hogy nulla osztva nul­lával eredményezhet 2-t, mí­nusz 0,5-öt stb., hiszen az osz­tás próbája szerint igaz, hogy Szinte totózunk az órán, amikor azt, kell el­dönteni, hogy mivel egyenlő, ha nullát osztunk 2-vel vagy 2-t nullával? Pedig annyi gya­korlatból vett, konkrét példa kívánkozik megmagyarázásuk­ra. Érdekes az is, Hogy a diá­kok nagy része például az jr-et mindig pozitív számnak tekin­ti, míg a mínusz x-et negatív számnak. Ehhez kapcsolódik szorosan az abszolút érték fo­galma is, amit érzésem szerint az alapiskolában olyan mosto­hán kezelnek, pedig' nagy fi­gyelmet érdemelne, hiszen a magasabb fokú matematikában széles körben használják. Nem mondom, tudják a diá­kok, mennyi az abszolút érté­ke 2-nek, mínusz 3-nak, vagy 2 mínusz 5-nek, de már totóz­nak, amikor azt kérdezem, mennyi abszolút érték a? Az elsős év eleji felméréseknél a tanulók nagy hányada úgy vé­lekedett, hogy abszolút érték a egyenlő a-val. Talán nagyobb hangsúlyt kellene helyezni ar­ra, hogy a diákok a maguk egyszerű eszével mindjárt ér­velni is tudjanak, hogyha pél­dául a negatív szám akkor az abszolút érték elhagyása után negatív számot kapunk. Persze, itt megint vissza kell térni a helyes fogalomalkotáshoz, lás­sák és értsók a tanulók vilá­gosan, milyen matematikai pa­rancs a két párhuzamos vonal. Nem szabadna problémát okoznia akkor az olyan gyak­ran használatos és nagy jelen­tőségű egyenlőtlenségnek sem, mint az összeg abszolút értéké­re vonatkozó egyenlőtlenség­nek. Általában úgy szoktam fel­tenni a kérdést, hogy az abszo­lút értékek összege és az ösz- szeg abszolút értéke kifejezések között milyen reláció áll fenn? A gyerekek konkrét számok segítségével gyorsan rájönnek a megoldás nyitjára Ma is hal­lani még olyan definícióját a fordított arányosságnak, hogy fordított arányosságról akkor beszélünk, ha az egyik meny- nyiség növekedésével a másik mennyiség arányosan csökken. Azt hiszem, csodálkozni fog az ilyen fogalom-meghatározó, ha megkérdezzük, hogyan véleke­dik ezután a k = mínusz 3 állandójú fordított arányosság ról? Sorolhatnám még tovább az érveket, de a továbbiakban az érdeklődés általam jónak vélt mozzanatait szeretném felvil­lantani. Az oktatónak nagy anyagra van szüksége, hogy ki ne fogy­jon a képzelet foglalkoztatásá­ból, a megfejtésekből és a lá­tóhatár nyitásokból. Amit a diák előtt föllapoz, az tulajdon­képpen könyvtár: a pedagógus könyvei. Egy idős tiszteletben álló, nagy eredmé­nyeket maga mögött hagyó pe­dagógus krédója lebeg minden tanítási órán a szemem előtt, hogy sohasem szabad a diákot untatni az órán. Legyenek azok játékos feladatok, gondolkodta­tó feladatok, esetleg egy jól időzített tréfa vagy „példabe­széd“, hogy a 8. óra közepe táján is a diák odafigyeljen. Az én matematika óráim lég nagyobb része szabad fórum, ahol bárki előzetes felállás nél­kül elmondhatja véleményét, érvelhet, bizonyíthat. Soha sen­kire nem igyekszem ráerősza­kolni gondolatmenetemet, az ötletekben eltérő, eredeti meg­oldásokat külön jutalmazom és kiemelem. Arra gondolok, hogy például a másodikosokkal áb­rázoltuk már az abszolút érték x +' abszolút érték y — 1 íté­letfüggvényt. Egy alkalommal az abszolút érték x 4- 2-szer abszolút érték y = 1 egyenle­tet kellett ábrázolniuk. Persze, többnek ment már az ábrázo­lás az absaolút értékek szoká­sos eltávolítása mellett. A pál­mát azonban annak .a tanulónak ítéltem, aki úgy oldotta meg a feladatot, hogy az abszolút érték x + abszolút érték y - 1 grafikonjából indult ki, és an­nak y koordinátáit a felére csökkentette. Nem tudta ugyan, hogy felhasználta az affinitást, de e példa ürügyén sikerült be­vezetnem a merőleges affini­tás fogalmát, amelyet a tan­könyv csak a 4. évfolyamban a kör-elipszis viszonyban tárgyal. Egyébként a nehezebb és fon­tosabb fogalmakat szándékosan jóval definiálásuk előtt beveze­tem. Például a logaritmust is, már az első évfolyamban a hatványoknál. A kettőnek /ij­edik hatványa egyenlő 9-cel példához hasonló egyszerű pél­dák során kialakul bennük a karakterisztika fogalma, amely a 2. évfolyamban annyi problé­mát szokott okozni a numeri­kus számolásnál. A mi iskolánk abban a sze­rencsés helyzetben van, hogy vezetősége érti és tudatosan is- tápolja a fellendítésre irányuló törekvéseket, ötletekkel jön­nek, sarkallnak a legújabb módszertani irodalom áttanul­mányozására, a szaktudás bőví­tésére. A közelmúltban azonban azon vettük észre magunkat, mintha a szakkörök, s így az olimpiászok terén is megállt volna nálunk a fejlődés. Ügy éreztük, hogy a régi babéro­kon ülve a környező testvér­iskolák kiénekelik szánkból a sajtot. Megint csak az igazgató- helyettes jóvoltából egy átfogó, perspektív program született a szakkörök működésére és tar­talmára vonatkozóan. Említést érdemel az is, hogy a jobb képességű harmadikos, negyedikes mate­matikusokat be szoktam fogni az elsősök, másodikosok után- tanulásának vezetésébe. Jelen­leg is kb. 14—16 másodikos ta­nuló él a tanulásnak ezzel a lehetőségével. Ezzel két célt szolgálok: egyrészt segítem a munkás-paraszt származású ta­nulókat, másrészt az ismétlés jól „jön“ az érettségire, illetve a főiskolára való feFkészülés- hez. Befejezésül talán csak annyit, hogy a matematikához — talán még fokozottabban mint a töb­bi tantárgyhoz — következetes­ség, fegyelem, kitartás és rend­szeresség szükséges. Vélt szi­goromat másoknak és magam­nak is Makarenko jelmondatá­val szoktam magyarázni: „Kö­vetelek tőled, mert becsüllek.“ MÉSZÁROS JÖZSEF galántai gimnázium TOVÁBB A MEGKEZDETT ÚTON BESZÉLGETÉS A P. J. ŠAFÁRIK EGYETEM REKTORÁVAL Tizenöt esztendő az egyete mek, főiskolák életében tulaj­donképpen rövid idő és rend szerint nem igényli az intéz mény tevékenységének részle­tes értékelését. Viszont szocia­lista társadalmunk dinamikus fejlődése a viszonylag rövid időszak alatt is olyan jelentős változásokat eredményezett, amilyeneket a múltban több év tizeden, sőt évszázadon át sem értek el. Hazánk hajdan legel­maradottabb része, Kelet-Szlo- vákia — melynek székhelyén több mint másfél évtizede mű­ködik a P. J. Safárik Egyetem — ennek a ténynek meggyőző bizonyítéka. A működésének tisysnhatodik esztendejébe lépett egyetem Michal Baran professzor rektorával, Michal Baran pro­fesszorral beszélgettünk a nem­rég jubiláló intézményről. • Rektor elvtárs, véleménye szerint miért vált szükséges sé az egyetem létrehozása Kelet-Szlovákia metropoli­sában? — Egyetemünk születése szo­rosan összefügg a felszabadu lást követően Kelet-Szlovákiá- ban végbemenő sokrétű politi­kai, gazdasági, kulturális fejlő­déssel. A kedvező változások és a távlati szükségletek megkö­vetelték egy egész főiskolai há­lózat kiépítését. Ebbe a prog­ramba tartozott a P. J. Safárik Egyetem létrehozása is. Egyete­münk, a politikai és állami szervek teljes támogatásának jóvoltából és munkatársaink ak­tivitása révén az elmúlt tizen­öt év alatt nemcsak nagyot lé­pett, hanem teljes mértékben eleget tesz pártunk és társadal műnk igényeinek is. Baran professzorral az egye­tem krónikájában lapozgatunk s így ismerkedünk az intéz­mény múltjával. Az egyetem az 1948 bán léte- sítet orvosi karral indult, egy évvel később alakult meg a pe­dagógiai kar. Ez a két kar ala­pozta meg a felsőoktatási in­tézményt Kelet-Szlovákiában. A pedagógiai kar 1958-ban Presov- ra került, ahol azóta is jelen­tősen segíti a fiatal pedagógu­sok nevelését. Ez a kar az öt­venes években szerkezetileg megváltozik, filozófiai karrá alakul s az orvosi karral együtt beolvad az 1959 végén, Koáicén megalakított P. J. Safárik Egye­tembe Az intézmény első rektora dr. Jozef Pajtás profeszor volt. A későbbiek folyamán lehetőség nyílt új karok létesítésére. 1963- ban Kogicén megalakult a ter­mészettudományi kar. Ojabb évtized telt el, amikor a Ko­mensky Egyetem kosieei kihe­lyezett jogi kara, önálló kar­ként kezdett működni. így lett az egyetemnek összesen öt ka­ra. Az egyetem rohamosan nőtt, gyarapodott. Erről Baran pro­fesszor ezeket mondta: — Az induláskor, az 1959/ 60 as tanévben 952 hallgatója volt egyetemünknek, az idén csaknem hétezer fiatal tanul az intézményben. Az eltelt más­fél évtized alatt 2449 orvost, 1519 középiskolai pedagógust, 6465 tanítót nevelt egyetemünk, örvendetes, hogy a 10 600 vég­zett növendékünk túlnyomó többsége Kelet-Szlovákiában gyümölcsözleti tudását. A meg­alakuláskor 201 oktató, ebből öt főiskolai professzor, 28 do­cens, 168 adjunktus működött az egyetemen. Jelenleg 702 az oktatók száma, ebből 32 pro­fesszor, 73 docens és 590 ad­junktus. • Ez azt jelenti, hogy az ok­tatók testületének összetéte­le jelenleg már megjelelő? — A számbeli és minőségi javulás mellett a jövőben is el­sőrendű feladatunk, hogy nö­veljük az oktatók politikai és szakmai képzettségét. Célunk, hogy minden karon a tudomá­nyos, kísérleti munkáért és pedagógiai tevékenységért ma­gas képzettségű professzorok, tudományos dolgozók, docen­sek vállaljanak felelősséget A szakemberek azt is biztosítják, hogy hallgatóink szakmai és politikai felkészültsége a tár­sadalmi szükségleteknek meg­felelő legyen. Hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulója idő­szakában élünk. E jelentős ese­mény határozza meg tudomá­nyos nevelőmunkánkat. Éppen ezért legfontosabb célunk: poli­tikailag és szakmailag olyan magas képzettségű fiatalokat nevelni, akik jövőbeni munka­helyükön népszerűsítői, építői lesznek a tudományos szocia­lizmusnak, a kommunizmusnak. Ezen az úton haladunk ... KULIK GELLERT darátí kapcsolataink fejlődése A Csehszlovák—Szovjet Bará­ti Szövetség prágai kiállítási termében „Közös úton“ címen megnyílt bemutató a Szovjet­unióhoz fűződő 50 éves kapcso­latainkat szemlélteti. A_ kiállításon figyelemmel kí­sérhetjük a Zdenék Nejedlý kezdeményezésére megalakult, az Űj Oroszországhoz való gaz­dasági és kulturális közeledés társasága“ gazdag tevékenysé gét. A prágai kiállítás a cseh és a szlovák proletariátusnak a szovjet néppel való szolidaritá­sát hangsúlyozza, az új, szocia­Jubilál a Szlovák Nemzeti Színház (CSTK) — A köztársaság fel­szabadításának jubileumi évé­ben jubileumot ünnepel a Szlo­vák Nemzeti Színház is. Ötven­öt évvel ezelőtt a cseh színmű­vészek testvéri segítségével le­rakták a szlovák hivatásos szín­művészet alapjait. A Szlovák Nemzeti Színház 1920. március 1-én Szlovákia első hivatásos színházaként kezdte meg tevé­kenységét. A színház 25 évig a kapitalis­ta kizsákmányolás körülményei között szolgálta népét. A hivatásos szlovák színművé­szet a harminc szabad év alatt óriási fellendülésnek indult: az SZSZK-ban ma 21 hivatásos színház működik, deszkáikon tavaly négyezer előadást mu­tattak be több mint másfél mil­lió néző előtt. Az évfordulóról február 28-án, a jubileum előestjén emlékez­nek meg a Szlovák Nemzeti Színház mindhárom színpadán az előadások előtt tartott be­szédekkel. lista társadalom építésének idő­szakában. A munkásosztály kö­zös érdekeit, népeinknek a Szovjetunióhoz fűződő, éveken át elmélyülő barátságát mutatja be. A paneleken a csehszlovák társaság alapítóinak a fényké­peivel, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség tevékenységé­vel, a baráti szövetség 1948 feb­ruárjában megtartott egyesítő kongresszusa résztvevőinek — elsősorban Klement Gottwald- nak — a fényképével is talál­kozunk. A különféle felhívások és okiratok a baráti szövetség létjogosultságáért és tekinté­lyének elmélyítéséért folytatott harcok bizonyítékai. Különös fi­gyelmet érdemelnek azok a ké­pek, amelyek az Interhelpo te­lepülést örökítik meg, s ame­lyekből kitűnik, hogy 1925 ok­tóberében Csehszlovákiából 179 kommunista azzal a céllal ér­kezett a Szaratov környékén le­vő Reflektor Szövetkezetbe, hogy részt vegyen a ptoletár forradalom megvalósításában. A Reflektor Szövetkezet 1937 ben a közeli kolhozokkal egye sült. Ennek köszönhető a sza- ratovi körzet egyik legnagyobb kolhozának létrejötte. A hétfőn megnyílt tanulságos kiállítás iránt, mely február 27-ig lesz megtekinthető, máris élénk érdeklődés mutatkozik. —kin— 1975 II. 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom