Új Szó, 1975. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-19 / 42. szám, szerda

Belpolitikáik o m m erítá r Növekvő közéleti aktivitás A (Nemzeti Front a CSKP KB novemberi plénuma után • Növekszik a társadalmi szervezetek tagság alapja a galántai Járásban A CSKP Központi Bizottságá­nak novemberi plenáris ülése a XIV. pártkongresszushoz ha* sonlóan nagy figyelmet szen­telt a Nemzeti Front tevékeny­ségének. A XIV. kongresszus meghatározta: a Nemzeti Front tevékenységének fő tartalma az, hogy a CSKP vezetésével egyesítse a társadalmi szerve­zetekben csoportosuló osztályo­kat és társadalmi rétegeket, va­lamint a szervezetlen állampol­gárokat szocialista hazánk to­vábbi fejlesztésére. Járásunkban a Nemzeti Front sok jó tapasztalatot gyűjtött a XIV. pártkongresszus határoza­tainak megvalósításában. A Nemzeti Front 18 társadalmi szervezetet egyesít, amelyeknek több mint 150 ezer tagja van. A lakosság aktivitásának bizo­nyítóka, hogy 1971-től további 30 ezerrel emelkedett a Nem­zeti Front szervezeteinek tag­sági alapja. Így pl. a szak- szervezeteknek 5750, a SZISZ- nek 2970, a Nőszövetségnek 4000, a CSSZBSZ-nek 5250 új tagja van. Emelkedett azoknak a szervezeteknek a taglétszáma is, amelyek fontos feladatokat teljesítenek a lakosság honvé­delmi nevelésének rendszeré­ben, így a Vöröskereszt tag­jainak száma 2700-zal, a Hon­védelmi Szövetségé 1740-nel. Megállapíthatjuk tehát, hogy járásunk lakosságának többsé­ge tagja a Nemzeiti Front leg­alább egy szervezetének. Sok jó eredményt értünk el, de ennek ellenére bírálóan meg kell állapítanunk, hogy még mindig előfordulnak fo­gyatékosságok a tagsági alap­pal kapcsolatban. Járásunk fej­lődése és az ideológiai munka feladatai megkövetelik, hogy kibővítsük elsősorban a SZISZ és a Nőszővetség tagsági alap­ját, mivel a fiatalok és a nők szervezettsége még mindig nem megfelelő. A CSSZBSZ járási szervezete is újabb szervezetek­kel és új tagokkal bővülhet. Nem lehetünk elégedettek a Honvédelmi Szövetség s a Tűz­oltó Szövetség tagsági alapjá­val sem. A tagsági alap további ki­bővítése az egyes alapszerve­zetek aktivitásától függ. Ezen a téren is sok a fogyatékosság, mivel még aránylag sok a passzív, csak formálisan létező szervezet. Ezt elsősorban az okozza, hogy az alapszerveze­tek bizottságaiban kevés a jól felkészített funkcionárius és még mindig nehézségek merül­nek fel az anyagi ellátás és a helyiségek biztosítása terén. Eokozott figyelmet fordítunk a járási bizottságok választott szervei aktivitásának fokozásá­ra. Tagjaink száma több mint 700, s 50 százalékuk párttag. A párt vezető szerepe érvényesí­tésének alapvétő feltételé, hógy a kommunisták aktívan dolgoz­zanak a szervezetekben. Az SZT.KP járási bizottsága állandó figyelmének köszönhe­tően megállapíthatjuk, hogy a Nemzeti Front járásunk politi­kai életének aktív résztvevője és hatékony segítséget nyúlt a járási pártszervezetnek. Sike­resen érvényesítiük Lenin arra vonatkozó tanítását, hogy mi­lyen fontos a kommunisták munkája a társadalmi szerve­zetekben. T.eszögetzhetiük, hogy ahol a Nemzeti Front munká­jában következetesen érvénye­sítik a párt vezető szerepét, ott jó eredményeket érnek el. Jórósi műszakok A Nemzeti Front járási bi­zottsága aktívan bekapcsolódik járásunk politikai és társadal­mi életébe. Fejleszti a kezde­ményezési, elsősorban a falu- és városszépítés, a polgári ak­tivitás és a társadalmi szerve­zetek tevékenységének terüle­tén. Különösen jó eredménye­ket ért el a fontos társadalmi­politikai események, a jelentős évfordul ók megünneplésének szervezésében, valamint abban, hogy megnyerje a dolgozókat a különböző falu- és városszé­pítési akciókban való részvé­telre. így pl. 1974-ben a Nem­zeti Front három járási mű­szakja keretében 33 millió 127 ezer korona értékű munkát vé­geztek, és összesen 1 millió 49 ezer óra brigádmunkát vé­geztek. Az akciókban 99 420 ember vett részt. Rá kell mutatnunk, hogy a Nemzeti Front bizottságai a nemzeti bizottságokkal együtt és a pártszervezetek ve«?.ekésé­vel jó politikai szervezőmun­kát fejtettek ki a járási mű­szakok sikere érdekében. Ösz- szehívták a Nemzeti Front községi aktíva értekezleteit, amelyeken megvitatták a poli­tikai, szervezési előkészülete­ket. A tavaszi műszak előtt ezeken az értekezleteken a Nemzeti Front és a nemzeti bizottságok 2050 tisztségviselő­je vett részt. Hasonló összejö­veteleket rendeztek a nyári és a tavaszi műszak előtt is. Jelentős szerepe van a sze­mélyes agitációnak. A tavaszi műszak előtt 1250 agitációs kettős 31 429 háztartást láto­gatott meg és személyesen meghívta az állampolgárokat a brigádokra. Az emberek rész­vétele az ilyen akciókban ön­tudatukat tükrözi, azt, hogy az egyre javuló óletkörnyezet megszilárdítja az állampolgá­rok egységét. A brigádoknak gazdasági eredményük is van, a megtakarított eszközöket a társadalmi forrásokból más fontosabb célokra használhatjuk fel. Szocialista felajánlások 1975-ben, a felszabadulás 30. évfordulójának évében jó fel­tételeink vannak ahhoz, hogy a lakosság aktivitása tovább fejlődjön. Ezt a szocialista fel­ajánlások is alátámasztják. A nemzeti bizottságok és a Nem­zeti Front tavaly év végi köz­ségi gyűlésein szocialista fel­ajánlásokat tettek a felszaba­dulás 30. évfordulója tisztele­tére, amelyeknek értéke 88 450 300 korona. összesen 23 470 egyéni és 650 kollektív felajánlás született. 60 nöszövetségi szervezet 46 650 órai, 58 SZISZ-szervezett 41 000 órai brigádmunka ledol­gozását vállalta. A Nemzeti Front szervezetei elsősorban a „Z“ akció nem beruházási jel­legű szakaszán teljesítenek fel­adatokat. A CSKP KB novem­beri plénumának határozataira válaszolva felajánlották, hogy 26 616 900 korona értékű mun­kát végeznek. Márciusban já­rási műszakot szervezünk a felszabadulás 30 évfordulója tiszteletére. Pozitívan értékelhetjük a Nemzeti Front városi és helyi bizottságai többségének munká­ját. Járásunkban három városi és 48 helyi szervezet működik. El akarjuk érni, hogy a Nem­zeti Front bizottságainak mun­káját olyan színvonalra emel­jük, mint pl. Őintavában,' Horné Salibyban (Felsőszeli), KoSúty- ban, Salában, Trsticében (Nád­szegen) vagy Gáliban. Egyes helyi nemzeti bizottságok mun­kájával nem lehetünk teljesen elégedettek, így nagyobb akti­vitásit várunk el a Cierna Vo- da-i, a Dlhá nad Váhom-i, a Kráfov Brod-i és más bizottsá­goktól. A következő időszakban az a legfontosabb feladatunk, hogy a széles körű politikai és ne­velőmunkával bekapcsoljuk az embereket a közéletbe, fejlesz- sztik aktivitásukat, az ötéves terv utolsó éve és a válasz­tási programok feladatainak teljesítésében. A Nemzeti Front társadalmi szervezeteiben a társadalmi feladatokat össze kell kapcsolni az állampolgá­rok érdeklődésének megfelelő tevékenységgel. A Nemzeti F’ront szervezetei, helyi és vá­rosi bizottságai megtárgyalták és lebontották a CSKP KB no­vemberi plénumának határoza­tait és minden erejükkel arra törekszenek, hogy mindennapi munkájukban megvalósítsák őket. Dr. VIDOR MUZSLAY ÉPÍTENI ÉS GONDOZNI 7 Hálánkban 1970 óta több mint százezer lakás épül évente. A legtöbb faluban az emberek döntö többsége a háború óta épített házakban lakik. Szinte teljesen újjá­épültek a járási székhelyek, s a nagyobb városok egész új városrészekkel, lakónegyedekkel bővültek. Szocialista rendszerünkben az emberről való gondoskodásnak egyik nagyszerű bizonyítéka, hogy kormányunk milliárdokat fordít korszerű lakások építésére, a lakáskérdés megol­dására. Az utóbbi években az üzemek is mind több lakást építenek, ezenkívül kölcsönnel, építőanyaggal és gépekkel is segítik dolgozóik lakásgondjainak megoldását. Az ötödik ötéves tervben 500 ezer áj lakást kell Épí­teni. Az elmúlt négy év eredményei alapján elmondhat­juk, e területen jóval tálteljesítjük a feladatokat. Ennek ellenére még nem csökken az állami lakást igénylők szá­ma. Nem szólva arról, hogy a nagy városokban a szö­vetkezeti lakásra is 3—5 évet kell várni. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a nagyvonalú városfej­lesztési tervek, a hatalmas méretű szanálások kedvezőtle­nül hatottak az alacsonyabb jövedelmű családok lakás- problémáinak megoldására. Az SZSZK kormánya 1973-ban megszigorította a városfejlesztési tervek ellenőrzését, en­nek eredményeként csökkent a szanálások üteme. Az idén Szlovákiában az építőipari tárca vállalatainak 31165 új lakást kell átadniuk a megrendelőknek, vagyis 3600 lakással többet, mint tavaly. Valóban sok lakást építünk, de azzal már nem dicsekedhetünk, hogy megfe­lelően gondozzuk ezeket a lakásokat. Az építőiparban a hatvanas évek elején gyors ütemben kezdték alkalmazni az új technológiát. Szlovákiában az 1964—69 es időszakban több mint 9 milliárd korona értékben készültek panelhá­zak. Sokan laknak a panelgyártás első szakaszában ké­szült házakban, ismerik a lakások előnyeit és hibáit is. Már a hetvenes évek elején többen kifogásolták, hogy az építőipari vállalatok nem távolították el a panslházakban észlelt hibákat. A nemzeti bizottságok kezdeményezésére felülvizsgálták az 1969 előtt épült panelházakat és fel­térképezték a hibákat. Az SZSZK kormánya 1973 elején utasította az illetékes tárcák vezetőit a panelházak hibái­nak kijavítására. Az időrendi terv szerint 1975 végéig kellett volna befejezni a javítási munkálatokat. Nem így történt. Ezért került a panelházak javításának ügye a kö­zelmúltban az SZNT ipari és építőipari bizottsága ülésé­nek napirendjére. Szlovákiában a számítások szerint 110 millió koronába kerül a panelházak javítása. Ilyen nagy­méretű javítást eddig még nem végeztek az építőipari vállalatuk, ezért is igyekeztek elodázni a feladat teljesí­tését. Azt sem szabad elhallgatni, hogy bár a hibáknak csupán egy része ered az építők felületes munkájából, a javítási költségek mégis teljes egészében az építőipari tárcát, vagyis az illetékes vállalatokat terhelik. Még a múlt év elején kijelölték a javításokat végző mélyépítő válla­latokat, s vontatottan bár, de megkezdődött a munkálatok előkészítése. Az építőipari vállalatok az idén 70 millió korona értékben végeznek lakásjavításokat. Feladataikat a jövő év első felében fejezik be. A vállalatoknak a megnövekedett építési feladatok mellett lényeges megter­helést jelentenek a javítások. A képviselők bizonyára örömmel hallották az építőipari miniszter ígéretét: „A ki­jelölt vállalatok a megszabott határidőre elvégzik a pa­nelházak javítását.“ Ez eddig rendben is van, de mégsem tehetünk pontot az ügy végére. Elgondolkoztató: ha egy üzem vásárol 25—30 ezer koronáért egy új gépet, akkor a „kártyácskán“ pontosan megszabják a karbantartás módját, a javítás ide­jét stb. A panellakás lényegesen többe kerül, mint az említett gép, még sincs „mindentudó kártyácskája“, amely­ből leolvashatnánk, hogy miként gondozzák. Mert a logika azt diktálja, hogy a lakásalapról éppen olyan pontos nyilvántartást vezessünk, mint a gépekről, s ugyanúgy óvjuk és gondozzuk, mint más értékeinket. Látni kell, hogy a lakások számának növekedésével nem javul pár­huzamban a lakásokról való gondoskodás. Az apróbb ja­vítások elhanyagolásából nagy károk keletkeznek. A lakás­alap része a nemzeti vagyonnak, kötelességünk védeni és óvni. Méghozzá hatékonyabban, mint eddig. CSETÖ JÁNOS NAGY LÉPÉS ELŐRE Aki ismeri a falufejlesztéssel kapcsolatos határozatokat, az tudja, hogy a kis faluk sincse­nek hátrányosabb helyzetben, mint a nagyobb, központi fal­vak. Pedig első pillantásra úgy tűnik, mert a nagyobb közsé­gekben mindenütt erőteljeseb­ben bővítik a szolgáltatásokat és az üzlethálózatot. Viszont a központi községek áruházait, szolgáltatóházait úgy mérete­zik, hogy a környéket is ellát­hassák. S ha ruházati cikke­kért, vagy fodrászhoz, cipőjaví­tóhoz a szomszédos községbe járnak a kis falvak lakosai, a legfontosabb élelmiszert és ház­tartási cikket otthon is megvá­sárolhatják, mert élelmiszerüz­let minden faluban van, még a legkisebben is. Az már más kérdés, hogy mekkora és mi­lyen körülmények között árusí­tanak benne. Az 1300 lelket számláló Mali- novón (Éberhardon) egészen ez év februárjáig egyetlen apró élelmiszerbolt szolgálta a la­kosságot, melynek raktárhelyi­sége is nagyon kicsi volt. Egy új, nagy és korszerű önkiszol­gáló élelmiszerbolt felépítésé­nek a gondolata a nemzeti bi­zottságtól indult ki. Arra nem számíthattak, hogy a Jednota felépíti az üzletházat, a lakos­ság készségére azonban annál inkább. A járás pedig látva az éberhardiak lelkes igyekezetét, nem hagyta cserben őket, ha­nem anyagi támogatással járult hozzá a terv megvalósításához. A munkát a falu adta, de még ennek ellenére is rengeteg dol­ga akadt Machán Bélának, a hnb elnökének, az anyagbeszer­zés és a munka szervezése kö­rül. Legalább annyi, mint an­nak, aki saját maga épít házat, sőt még több, mert égy korsze­rű élelmiszerbolt építése sok szervező munkát igényel. Per­sze, volt már gyakorlata az ef­fajta munkában, hiszen néhány évvel ezelőtt óvoda épült a fa­luban, ugyancsak a „Z“ akció keretében. Az élelmiszerbolt építését 1973 márciusában kezdték meg. A szakmunkák nagy részét; a kő­művesmunkát, az ácsmunkát stb. a falu nyugdíjas szakemberei végezték Machán Ferenc veze­tésével. A villanyt Valentyin Mihály villanyszerelő vezette be az épületbe, munka után. Az egyéb munkálatokat pedig a la­kosság vállalta. Az építkezéssel 1974 decem­berében végeztek, de ekkor hátra volt még az üzlet beren­dezése, amely további két hóna­pot vett igénybe. Az ünnepélyes átadás ez év február 4-én tör­tént meg. Ha nagy általánosságban vesszük — mondjuk országos viszonylatban —, egy élelmi­szerbolt átadása nem nagy ese­mény, szinte mindennapos. De belülről, a faluközösség szem­szögéből mérve nagy lépés elő­re. Mert mit jelent ez az üzlet az éberhardiak számára? A lakosságnak a kényelmes, kulturált környezetben való vá­sárlás lehetőségét, olyan áru­cikkeket, amilyeneket a régi­ben nem kaptak meg. A bolt négy alkalmazottja: Valacsay József üzletvezető, Kiss Ilona, író Margit, Csicsay Mária el­árusítónők számára korszerű munkakörülményeket. A vásár­lótér egyharmadával nagyobb a réginél, a raktárhelyiség pedig kétszer akkora. Ez lehetővé ta- szi, hogy több fajta árut tartsa­nak és nagyobb mennyiségben. Ugyanebben az épületben ka­pott helyet a húsbolt is, ahol éppúgy, mint a régiben Garajo- vá Anna méri a húst. Ez a bolt is lényegesen nagyobb a régi­nél, korszerű hűtőpultja és raktára van. Az áruellátás a boltvezető hozzáértését bizo­nyítja. Minden megkapható itt, aminek egy húsüzletben lennie Kelten a vásárlók közi' kell; a füstölthústól kezdve a friss húsig. Ami hiba: sokan bí­rálják a hús minőségét, főleg azt, hogy a marhahús erősen faggyús, azért nem a vezetőt terheli a felelősség. A vágóhí­don nem tartják be az előírt normát: miszerint egy cm-nél vastagabb faggyúréteg nem le­het a marhahúson. Ami pedig a boltvezető lelkiismeretességét illeti, csak egy példát említek, amit a vásárlók körében hallot­tam. Ha késik a hússzállítmány, vagy a vágóhídról nem hozzák a megrendelt árut, férjével együtt fáradságot és költséget * szerző felvétele) nem sajnálva, a saját autóju­kon hozzák el Bratislavából mindazt, amire a falunak szük­sége van. Az üzlet ellátottságá­ra pedig jellemző, hogy a kör­nyékbeliek — még a nagyobb falvakból is — szívesen jönnek ide hentesárut vásárolni. Éberhardon tehát az élelmi­szervásárlás gondja megoldó­dott. A nemzeti bizottság veze­tői azonban ezzel még nem tet­tek pontot a falu ügyére. Ma­chán Béla elvtársat most a sportpálya építésének gondolata foglalkoztatja. KOVÁCS ELVIRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom