Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-14 / 11. szám, kedd
Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1975. január 14. KED» BRATISLAVA • XXVIH. ÉVFOLYAM 11. szám m Ára 50 fillér AGITACIO A MUNKAHELYEN Január elsejével megkezdtük az ötödik ötéves népgazdaság- fejlesztési terv utolsó, befejező részét. Az 1975-ben elvégzésre varó feladatok igényesek, nagy erőpróba elé állítanak mindenkit. Többek között az a teendőnk, hogy tovább növeljük a termelést, főleg az iparban és az építőiparban, s a mezőgazdaság területén megtartsuk az 1974-ben elért kimagasló eredményeket. Az előrelépést a nyersanyaggal, a fűtőanyaggal, a hajtóanyaggal és az energiával — különösen az importált anya gokkal — szigorúan takarékoskodva szükséges megtenni. Az előirányzott feladatok teljesítését jelentősen elősegítheti a pártmunka, a munkahelyeken végzett agitáció. Nem véletlenül hangsúlyozta a CSKP Központi Bizottságának az 1974 novemberében megtartott plénumán előterjesztett elnök ségi beszámoló, hogv a kommunisták százezrei működnek a képviseleti testületekben, a nemzeti bizottságokban, a Nemzeti Front társadalmi szervezeteiben. Valamennyien fontos feladatot teljesítenek. A párt jogosan elvárja, hogy munkánk révén e szervezetek egész tevékenysége arra irányuljon, hogy a pártonkívüliek is egyre öntudatosabbaii vegyenek részt a köz ügyek igazgatásában és iránv ísába \ a társadalomfejlesztési feladatok teljesítésében. Nagy és fontos szerep hárul a szakszervezetekre és az ifjú sági szövetségre is. E két legnagyobb tömegszervezet jelentősen elősegítheti az életünkben még elég gyakran előforduló, és a termelést károsan befolyásoló nehézségek leküzdését. A jövőben is ügyelnünk kell, hogy a Nemzeti Frontban tömörült szervezetek munkáját ne csak a jelentések, a beszámolók és az ezekben kimutatott akciók száma szerint, hanem a társadalom különböző helyein ténylegesen kifejtett és hatásos tevékeny ség alapján ítéljük meg, értékeljük. Annál is inkább, mert a szocializmus az emberek többségének ma már tényleges érték. Ám egy pillanatra sem hagyható figyelmen kívül, hogy a dolgozók nem csupán a meghirdetett célok és a sikereinkre vonatkozó általános adatok szerint, hanem elsősorban aszerint értékelik az új társadalmat, így a párt célját, törekvését is, hogy azon a munkahelyen vagy abban a környezetben, ahol dolgoznak és élnek, a vezetők hogyan oldják meg a problémákat, hogyan elégítik ki az emberek jogos igényét, elvárását. Sajnos, nem mindenki ismeri fel és tudatosítja, hogy azok a bosszantó és az életet gyakran megkeserítő különféle fogyatékosságok, amelyek a szolgáltatások, a kereskedelem, a közlekedés, az egészségügy és más ágazt területén szinte naponta előfordulnak, nem a szocialista rendszer jellemzői, szükség- szerű velejárói, hanem csupán egyes emberek hanyagságának vagy rossz munkájának a következményei. Éppen ezért a párt helyi szervezetei, valamint a társadalmi és tömegszervezetek helyi szervezetei, s a kommunisták és mindazok, akik hívei a jónak, a szépnek, az új társadalomnak, külön-külön sem nézhetik közömbösen, hogy a közösségek és az egyének hogyan dolgoznak, elősegítik-e a munkát, megbirkóznak-e a nehézségekkel vagy nem. A kommunistákra a sok egyéb mellett ebben a vonatkozásban az a feladat vár, hogy az általuk irányított vagy végzett munkahelyi agitáció segítsen mindenütt kialakítani a zavartalan termeléshez nélkülözhetetlenül szükséges jó munkahelyi légkört és -munkatársi viszonyt, fejlessze az üzemi demokrá ciát, küzdjön a fogyatékosságok ellen, bírálata legyen konkrét, névre szóló. Mindenki a saját munkahelyén is meggyőződhet arról, hogy a termelés és a pártmunka, illetve a munkahelyeken végzett agitáció közötti összefüggés sokrétű, kölcsönhatásos. Abban az üzemben vagy vállalatban például, ahol a gazdasági helyzet szilárd, a vezetés céltudatos, a pártmunka is, a termelési ági táció is kedvező. Ha viszont a gazdasági helyzet ingatag, a végbemenő folyamatok kúszáltak, nehezen kiismerhetők — a fogyatékosságok összhatásaként — a politikai tömegmunka és a munkahelyi agitáció formális. Ám a kölcsönhatás más formában is fennállhat, illetve érvényesülhet. Az utóbbi példa esetében lehet, hogy a pártmunka és a munkahelyi agitáció nem azért formális, mert nem megfelelő az üzem gazdasági helyzete, hanem azért nem megfelelő az üzem gazdasági helyzete, mert formális a pártmunka az fHeml aryUWó nem képes jó munkára mozgósítani. Az agitáció a tulajdonosi szemlélet fejlesztésében is sokrétű lehet, és kell is hogy legyen. A novemberi plénumon elhangzott elnökségi beszámoló szavaival: „Még sokan vannak nálunk olyanok, akik különféle módot és utat keresnek arra, hogy minél nagyobb karajt metszenek le a közös kenyérből. A kispolgári gondolkodásmódnak ebből a termőtalajából aztán olyan jelenségek sarjadnak ki, mint a megvesztegethetőség, a korrupció, a szocialista intézményekkel álcázott magánvállalkozás, a különféle üzérkedés, a fusizás, a szocialista vagyon eltulajdonítása, vagy a funkciókkal való visszaélés esetei.“ A pártmunkának és a munkahelyi agitációnak döntő szerepe lehet abban, hogy az ilyen káros, antiszocialista és társad^lom- ellenes jelenségek sehol se forduljanak elő. Közeleg az ország felszabadulásának a 30. évíOiüalója. Az agitáció tartsa napirenden azt is, hogy honnan indultunk el, és hová érkeztünk, hogy az elmúlt 30 év szocialista építése milyen óriási sikereket eredményezett az ‘élet minden területén. Elsősorban a jó példák felmutatásával, a kimagasló teljesítményeket elért dolgozók népszerűsítésével küzdjünk a hibák ellen, a jó közérzetért, valamint a termelés és az élet- színvonal további emeléséért. Peter Colotka CSEN^DOK-küldöttséget fogadott Hétfőn a délelőtti órákban Peter Colotkát, a CSKP KB Elnökségének tagját, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökét felkereste Lőrincz Gyula, a Csemádok elnöke és Varga Béla, a Csemádok vezető titkára. A szlovák miniszterelnöknek 50. születésnapja alkalmából a Csemádok Központi Bizottsága nevében, kifejezték jókívánságaikat. Colotka elvtárs köszönetét mondott a gratulációért, majd szívélyesen elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. (úszj Sikeresen folytatja repülését a Szaljut-4 AZ ŰRHAJÓSOK JÓL ÉRZIK MAGÚIKAT • ZAVARTALAN A KIJELÖLT PROGRAM VÉGREHAJTÁSA Moszkva — Folytatja repülését a világűrben a Szaljut—4 jelzésű szovjet tudományos űrállomás, fedélzetén a két szovjet űrhajóssal, Alekszej Gubarev vei és Georgij Grecskóval. Aí űrhajósok a jelszállás előtt (Telefoto: CSTK — TASZSZ) A hétfőn délben kiadott közlemény szerint hétfőn közép-európai idő szerint 10 órára az űrállomás 288 fordulatot tett a Föld körül, ezek között az utolsó 18-at kozmonautákkal a fedélzetén. Az űrállomás pályaadatai a következők voltak: a Föld színétől mért legnagyobb távolság 355 kilométer; a legkisebb távolság 342 kilométer; a keringési idő: 91,3 perc; a pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt szöge 51,6 fok. Az űrhajósok jól érzik magukat, valamennyi fedélzeti rendszer kifogástalanul működik. A kozmonauták második munkanapjuk folyamán folytatva a kijelölt program végrehajtását, az űrállomás újabb műszereit és berendezéseit helyezték üzembe, illetve csomagolták ki és helyezték üzembe. Továbbá újból megvizsgálták a fedélzeti rendszerek és tudományos berendezések működését. A Szaljut—4 űrállomáson közép-európai idő szerint hétfőn reggel 8 órakor ért véget a második munkanap. Délután fél háromig a Szaljut olyan űrpályán haladt, amely kívül esik a szovjet rádiófigyelő állomások hatósugarán. Ez idő alatt az Atlanti-óceánon cirkáló „Szergej Koroljov akadémikus“ elnevezésű szovjet kutató hajó követte az űrhajó mozgását, és fogadta az űrállomásról érkező telemetrikus információkat. Az űrmegfigyelő hajóról a Molnyija távközlési műhold közbeiktatásával továbbítják az információkat a földi irányító központba. Az új szovjet űrkísérlet szakértők véleménye szerint félreérthetetlenül tükrözi, hogy a szovjet űrkutatás, az amerikaiakkal való együttműködés mellett, folytatja saját, önálló útját. Az ember részvételével végzett szovjet kozmikus kutatások fő iránya pedig, — mint ezit a közelmúltban adott sajtó- nyilatkozatában Vlagyimir Sa- talov űrhajós vezérőrnagy, a szovjet űrhajósok kiképzési főnöke kifejtette — „a tartósan működő orbitális állomásokon folytatott munka volt és marad“. Idézett nyilatkozatában Satalov nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy a jövő nyárra tervezett szovjet—amerikai közös űrrepülésig esetleg több önálló szovjet űrkísérletet is végrehajtanak. Közülük az első végrehajtása tehát már folyik. Konsztantyin Busujev proíesz- szor, a Szojuz—Apollo program szovjet műszaki igazgatója egy sajtókonferencián szintén óvta az újságírókat annak feltételezésétől, hogy a közös kísérlettel teljesen egybeolvadna a szovjet és amerikai űrprogram, és rámutatott, hogy az együttműködéstől függetlenül megmaradnak a szovjet űrkutatás önálló célkitűzései és feladatai. A mostani szovjet űrrepülés programjából különösen érdekesnek ígérkeznek azok a kísérletek, amelyek folyamán az űrhajósok helyettesítik a kísérleti célból „csütörtököt mondó“ űrautomatikát. Alekszej Gubarev parancsnok és Georgij Grecsko fedélzeiti mérnök ebben máris nagy jártasságot árult el a Szojuz—17 szállító űrhajó és a Szaljut—4 űrállomás összekapcsolásakor. Minit ismeretes, amikor az űrhajó 100 méterre megközelítette az űrállomást, a dokkolás további manővereit mindvégig „kézzel“, tehát az automatika igénybevétele nélkül maguk a kozmonauták végezték — mint a szakemberek rámutatnak — fényes sikerrel. A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKÉ EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL Szovjet küldöttség érkezett Prágába M. A. Leszecsko vezetésével (CSTK) — A csehszlovák— szovjet gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési kormánybizottság 15. ülésszakára január 13-án Prágába érkezett a szovjet küldöttség. A küldöttséget Mihail Avkszentyije- vics Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnöke, a bizottság szovjet tagozatának elnöke vezeti. A vendégek fogadására a repülőtéren megjelent Václav Hála, a szövetségi kormány alelnöke, az Állami Tervbizottság elnöke, a bizottság csehszlovák tagozatának elnöke, a csehszlovák küldöttség további tagjaival. Jelen volt Vlagyimir Vlagyi- mirovics Mackevics, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete is. Lubomir Strougal, a CSSZSZK kormányának elnöke tegnap fogadta Prágában Mihail Avk- szentyijevics Leszecskót. Szívélyes beszélgetés keretében eszmecserét tartottak a bizottság következő tanácskozásáról és egyéb kérdésekről, a CSSZSZK és a Szovjetunió ez évi és az 1976—1980. évi együttműködése fejlesztésével kapcsolatban. A fogadáson részt vett Václav Hűla, a CSSZSZK kormányának alelnöke, az Állami Tervbizottság elnöke, Vlagyimir Vlagyimi- rovics Mackevics, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete és a szovjet küldöttség más tagjai. A Prága melletti Kolodéjeben tegnap délután megkezdődött a csehszlovák—szovjet kormányközi bizottság ülésszaka. Növekszik a csehszlovák kivitel Aindrej Sarcaik szövetségi küíkere rikedelmi mimiszter ínyilatkozata (CSTK) — Az elmúlt esztendőben közel egyötödével növekedett a csehszlovák kivitel. Ez az eredmény arra kötelezi dolgozóinkat, hogy még kedvezőbb feltételeket «lakítsanak ki a tervidőszak utolsó éve feladatainak teljesítésére. A külkereskedelem eredményeiről és céljainál ANDREJ BARCAK szövetségi külkereskedelmi miniszter nyilatkozott a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának. • Miniszter elvtárs, mlyen eredményeket ért el a tárca 1974-ben és a sikerek mellett miben látja a fogyatékosságokat? — Amikor 1974-ről beszélünk, szeretném megállapítani, hogy az elmúlt időszakban felmerült és a külgazdasági kapcsolatok területén érezhető jelentős nehézségeket, bonyodalmakat leküzdve, a külkereskedelem továbbra is teljesítette a CSKP XIV. kongresszusán meghatározott feladatokat, valamint az ötödik ötéves tervből eredő feladatokat is. Egyelőre nem áll rendelkezésünkre végleges kimutatás az 1974. évi árucsere-forgalomról. Az előzetes adatok szerint 1974- ben a külkereskedelmi forgalom az előző évhez viszonyítva 20 százalékkal emelkedett, ebből a szocialista országok viszonylatában 11,3 százalékkal, a tőkés- és a fejlődő országok tekintetében pedig 31,5 százalékkal. A kivitel 18,2 százalékkal nagyobb, éspedig a szocialista országokba 8,2 százalékkal, a tőkésországokba pedig 31,8 százalékkal emelkedett. A behozatali 1973-hoz viszonyítva 21,8 százalékkal nőtt, éspedig a szocialista országokból Í4,5 százalékkal, a tőkésállamokból pedig 31,5 százalékkal. , Feltűnő az árucsere-forgalom emelkedése a tőkésországokkal. Ez abból ered, hogy a kereskedelem eddigi alakulásait már hosszabb idő óta erősen befolyásolja a tőkés piacok áringadozása. Hangsúlyozni kell, hogy a kivitel növekedését döntő mértékben a külföldi árakban értük el. Szeretném tényként megállapítani, hogy a tőkés piacok áringadozását jobban kihasználhattuk volna, ha bővebb lett volna választékunk exportálható árucikkekből, amelyeknek az ára viszonylag emelkedett. (folytatás a 2. oldalonJ
