Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-11 / 9. szám, szombat

Céljaink változatlanok Az új év világszerte az elmúlt esztendő fejleményeinek mérlegelésével, a gazdasági helyzet elemzésével, s a továb­bi fejlődési irányzatok latolgatásával kezdődött. A világpia­con kialakult inflációs helyzet bizony alaposan összekuszál­ta a fejlett kapitalista államok • gazdasági mechanizmusát, szertefoszlottak a posztindrusztriális társadalom válságok nélküli fejlődésének elképzelései és elméletei. S inig a kő­olajat, foszfátot és egyéb nyersanyagokat nagy mennyiség­ben exportáló fejlődő országok igyekeznek hasznot húzni az inflációs helyzetből, az energiaválság és a nyersanyagok nö­vekvő ára éppen a gazdaságilag elmaradott ázsiai és afrikai államokat érinti a legsúlyosabban. Nálunk és a KGST tagországokban az év eleji mérlege­lést az a körülmény jellemzi, hogy az ötéves tervidőszak utolsó évébe lépünk, s az előirányzott gazdasági feladatok hiánytalan teljesítésével jó feltételeket akarunk teremteni a következő tervidőszak előkészítéséhez, s a szocialista tár­sadalom céljainak további sikeres teljesítéséhez. Ez azt je­lenti, hogy a népgazdaság dinamikus fejlődését a megválto­zott és változó feltételek mellett is biztosítani akarjuk a la­kosság életszínvonalának további egyenletes növelése érde­kében. Szocialista társadalmunk 25 éves építése alatt jelentős eredményeket értőnk el a népgazdaság anyagi-technikai alapjának fejlesztésében, sok politikai és szakmai tapaszta­latot gyűjtöttünk össze, s gazdasági életünk problémái köz­üggyé váltak. Hasonlóan jellemezhetjük a KGST keretében velünk együttműködő szocialista országok fejlődését, s öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy a szocialista gazdasági integ­ráció fejlesztése nagyszerű távlatokat biztosít a csehszlovák népgazdaság számára. A biztató távlatok azonban csak céltudatos és becsületes munkával valósíthatók meg. Ezt mostanában gyakran kell hangsúlyozni, mert az extenzív források kimerülésével sok­kal nehezebbé váltak a gazdasági növekedés feltételei. Gazdasági életünk jelenlegi problémái eléggé közismertek, a televízió, a rádió és a sajtó gyakran foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. A további dinamikus fejlődés egyik legfonto­sabb feltétele ugyanis az, hogy a vállalatok dolgozói tisztá­ban legyenek a népgazdaság és a társadalom legfontosabb érdekeivel, az egyes szakágazatokra, vállalatokra, üzemek­re és munkahelyekre háruló feladatok nagyságával és jelen­tőségével. Nem kétséges, hogy a munkatermelékenység fokozása, a gazdaságosság és hatékonyság növelése, népgazdaságunk nemzetközi méretű szakosítása, szerkezeti átépítése, a fő fejlesztési programok megvalósítása akkor is igényes fel­adat lenne, ha népgazdaságunkat nem érintenék kedvezőtle­nül a nyersanyagok növekvő világpiaci árai. Népgazdasá­gunkat ebben a megváltozott helyzetben is a szocializmus alapvető gazdasági törvénye szerint fejlesztjük: növekvő mértékben akarjuk kielégíteni a lakosság anyagi és kultu­rális szükségleteit a bővített újratermelés, a legfejlettebb technika és technológia alapján. Külkereskedelmünk, melynek jelentősége az utóbbi években tovább fokozódott, tulajdonképpen szintén ezeket a célokat szolgálja. Ipari ter­melésünk feldolgozó jellege nem nélkülözheti a külső kap csolatokat, s az előirányzott fejlődés tovább növeli gazdasá gunk részvételét a nemzetközi munkamegosztásban. Napjainkban tehát három fő szakaszra kelt összpontosíta­ni a figyelmet: a fejlesztésre, a társadalom szükségleteinek növekvő kielégítésére és a külkereskedelmi kapcsolatokra. Ez a három terület szorosan összefüggő, dialektikus egysé­get alkot, hiszen a társadalmi szükségletek' növekvő kielé­gítését csak a termelés hatékonyságának növelésével s a műszaki fejlesztést elősegítő beruházásokkal tudjuk biztosí­tani, s mindez a szükséges nyersanyagok behozatala és a külső kapcsolatok bővítése nélkül elképzelhetetlen. Ezekből az összefüggésekből azt a következtetést kell le- vonnunk, hogy népgazdaságunk minden ágazatában, minden vállalatban és minden munkahelyen eredményesen hozzájá­rulhatunk az 1975-ös évre tervezett igényes feladatok telje­sítéséhez, a népgazdaság intenzív fejlesztéséhez, a gazdasá­gi életben felmerülő problémák megoldásához. Azért van olyan nagy jelentősége napjainkban a munkakezdeménye- zésnek, az ésszerűsítésnek és az újítómozgalomnak, a szo­cialista munkabrigádok cselekvő hozzájárulásának, mert a népgazdaság minden ágazatában rejlenek még tartalékok, melyek kihasználása jelentősen megkönnyítheti az említett problémák leküzdését, biztosíthatja gazdaságunk további di­namikus fejlődését. Csupán nyitott szemmel kell járni, físz- re kell venni a hibákat és a jobb megoldásokban rejlő lehe­tőségeket. MAKRAI MIKLÓS A politikai munka és a termelés A kommunisták jó példát mutatnak • Minden párttagnak konkrét feladatot • Fo kozzuk a dolgozók aktivitását • Színvonalasabb irányítást! A CSKP KB novemberi ple\óris ülésén hozott — a XIV. pártkongresszus határozatainak teljesítését értékelő és a népgazdaság fejlesztésére irányuló — határozatok értelmé­ben további igényes feladatok hárulnak a dolgozókra. Az értékelésből kitűnik, hogy munkánkat siker koronázta. Meg­teremtettük az 5. ötéves terv utolsó évének teljesítéséhez vezető feltételeket. Ezek a szocializmus előnyeit, a párt ?éltudatos politikáját kifejező eredmények különösen mos­tariban, a nemzetközi piacon elhatalmasodó infláció ide­ién figyelemre méltóak, amikor a kapitalista országok el­mélyülő gazdasági válságuk terhét u dolgozókra igyekeznek áthárítani. EMIL MERI LLEL, a CSKP KB tagjával, Prága 9. város­kerületi pártbizottságának vezető titkárával ezekről a prob­lémákról beszélgettünk. Megkérdeztük tóle: • Milyen benyomásokkal távo­zott a CSKP KB novemberi plenáris üléséről? — Husák elvtárs beszámoló­jában rámutatott a konkrét gaz­dasági eredményekre és fogya­tékosságokra, teljes betekintést nyújtott gazdasági helyzetünk­be és a párt életébe. Ha csak ebből a szempontból indulnék ki, akkor is a legkedvezőbben kellene értékelnem a novembe rí plénümot. Az ott elhangzott tájékoztatások ugyanis vala­mennyiünket — tekintet nélkül arra, hogy ki milyen poszton teljesíti kötelességeit — elgon­dolkodásra késztetnek mun­kánkról és konkrét lehetősége két vetnek fel, amelyeknek megvalósításával további ered mények biztosíthatók. Sikerein­ket és fogyatékosságainkat mér legelve — véleményem szerint — nincs okunk pesszimizmus­ra, ugyanakkor azonban indo­kolatlan volna a túlzott elége­dettség. Munkatársaimmal együtt arra törekszem tehát, hogy városkerületünkben az ed­diginél ís hathatósabban érvé­nyesítsem a párt politikáját. • Milyen feladatok várnak a plénum határozatai alapján a 9. városkerületi pártbi­zottságra, és hogyan képze­lik el valóra váitásukast? — A legfontosabbnak az elv társak gyors tájékoztatását tar­tom, mert ez a feladatok meg­valósításához vezető első lépés. Ezért Husák elvtárs beszámo­lójával és a határozatokkal a plénum befejeztétől számított öt napon belül megismertettük a funkcionáriusokat, és megta- nácskoztuk velük a teendőket. Tekintettel a párthatározatra — noha v;1roskerületünkben a párttagjelöltek 70 százaléka munkás — nem tartjuk kielé­gítőnek ezt az arányt s ezért még több munkással igyek szünk gyarapítani sorainkat. — További fontos feladatunk a párt gazdasági ellenőrzési jo gának következetesebb érvé­nyesítése. Szerintem ez az. 1975. évi igényes tervfeladatok teljesítésének egyik legfőbb fel­tétele. A jövőben ugyanis nem elégedhetünk meg a tények puszta megállapításával. Ha az eddigi gyakorlatot folytatnánk továbbra is, nem teljesítenénk a párthatározatot és formális munkánkért a legszigorúbb bí­rálatot érdemelnénk meg. Nem elegendő tehát, hogy a párt- szervek és a szakszervezetek rávilágítsanak a fogyatékossá gok okaira. A problémák konk­rét megoldásának a lehetősé­geire is rá kell mutatniuk. — Ezzel szorosan összefügg a fegyelem megszilárdítása és az irányító munka színvonala­sabbá tétele, elsősorban a gaz­dasági dolgozók körében. Két­ségtelen, hogy a népgazdaság fejlesztésének üteme a tudo­mány és a technika színvonalá­hoz igazodik. Ám az ezzel kap­csolatos lehetőségeket — a gazdasági vezetők hibájából — nem mindig használjuk ki. Lel­kiismeretes munkájuk feltétele, hogy jó példát mutassanak. Kezdeményezésük hiánya, a munka felelületes tervezése, koordinálása és ellenőrzése ugyanis meglátszik az üzem munkaeredményein. A tartalé­kok tehát nálunk is még sok helyütt észlelhetők. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a fogyatékosságok, — például a gépek vesztegelése, vagy a munkaidő be nem tartása — kizárólag a vezetők ügye. A különféle mulasztásokért és ha­nyagságért ezentúl a többi dol­gozót is terheli a felelősség, s ebből természetesen le kell vonnunk a következményeket. • A novemberi ülés határozata értelmében fokozni kell a pártszervezetek és a pártta­gok aktivitását. Hogyan biz­tosíthatók ezen a téren az eredmények? — Munkáskoromban szerzett tapasztalataim alapján tudom, hogy hz emberekre a legna­gyobb hatást az őszinte szó gyakorolja. Konkrét problémák­Emil Mertl ról kell tanácskoznunk velük, olyanokról, amelyek iránt köz­vetlenül érdeklődést mutatnak. Nem kevésbé fontos a dolgozók tájékoztatása a politikai hely­zetről, vagy munkájukról, de ezzel is csak abban az eset­ben lehet sikerünk, ha szőkébb körben olyanok szólnak hozzá­juk, akik a bizalmukat élvezik, akiknek hisznek a dolgozók. — Tapasztalatból tudjuk, hogy az aktivitást jelentősen befolyásolják a párthatározatok és a konkrét pártfeladatok is. De véleményem szerint még en­nél is kedvezőbb hatással van­nak a dolgozók tevékenységé­re a politikai és gazdasági éle­tünkben elért kimagasló ered­mények. Noha az 1968—89-es évek utáni sikereink tagadha­tatlanok, tevékenységünk még nem mentes a fogyatékosságok­tól. Hogyan szabaduljunk meg tőlük? Azt hiszem, hogy a leg­sürgősebb az annyira bántó formalizmus és közöny kiküszö­bölése. Hiszen egyesek még mindig igyekeznek kivonni ma­gukat a pártmunkából és a párt Iránti kötelességeiket le­egyszerűsítve, a maguk módján fogják fel. A pártszervek kö­vetkezetes munkájának legmeg­győzőbb jele az, ha minden kommunistát konkrét feladat­tal bíznak meg és ha munká­jukat rendszeresen ellenőrzik. — A pártszervezetek tevé­kenységének színvonalasabbá tétele tehát — a puszta jel­szavak helyett — a képaett funkcionáriusok példát mutató, megfontolt cselekedeteitől és a a hibák következetes bírálatá­tól is függ. Emellett a legfon­tosabb elv szerintem, hogy a politikai munka nem különíthe­tő el a termelés feladataitól. — Minden kommunista első­rendű kötelessége tehát, hogy a tervfeladatok teljesítéséből is aktívan kivegye részét. Tény, hogy a követelmények igénye­sek, mert azt akarjuk, hogy a párttagok ne csupán kiváló dol­gozók, hanem képességeiknek megfelelően jó szervezők is le­gyenek. ® Ogy véljük, hogy ez a köve­telmény összefügg a párt vezeti) szerepével és elkép­zelhetetlen a párt tekinté­lyének fokozatos elmélyítése nélkül. — Igen, ez így igaz. Ám a párt vezető szerepét nem pa­rancsolgatással, hanem példás, meggyőző munkával szükséges érvényesíteni. A párt tevékeny­ségének mindenütt éreztetnie kell hatását. Ezért oly fontos, hogy a kommunisták a szak- szervezetekben, a SZISZ-ben és a többi társadalmi szervezetben is dolgozzanak. Csak így lehet­nek hatással a pártonkívüliek- re is, akiktől ugyancsak elvár­juk kötelességeik lelklismere­tes teljesítését. Ezen a téren nem tehetünk különbséget a dolgozók közt, hacsak annyi bán nem, hogy a kommunisták felelőssége a pártonkívülieké- nél is nagyobb. Ám kétségtelen, hogy a szocializmust csak együttes erőrvel építhetjük fel, közös munkánkból tehát senki sem vonhatja ki magát. — A 9. városkerületnek — Prága acélszívének — nehéz­gépipari vállalatai ezt az elvet tartják szem előtt. Ennek a cél­kitűzésnek a jegyében törek­szünk a termelési költségek csökkentésével, a nyersanya­gokkal való takarékoskodással, a munkaidő pontos betartásá­val a munkatermelékenység to­vábbi fokozására. Az erre vo­natkozó feltételeket már megte­remtettük ugyan, bizonyos tar­talékok azonban — pl. az üze­mek korszerűsítése, az életkö­rülmények és a közlekedés ja­vítása tekintetében — még ész­lelhetők. Ám öntudatos mun­kásosztályunk az ipari terme­lés további fejlesztését pártfel­adatnak tekinti, és a nehézsé­gek kiküszöbölésével kíván hoz­zájárulni felszabadulásunk 30. évfordulójának méltó megün­nepléséhez. • Hogyan veszi ki részét az ifjúság ebből az építő mun­kából? — A fiatalok nálunk — min­den túlzás nélkül — rwndkívül öntudatosak. Belépésüket a pártba nem erőltetjük, hanem tervszerűen előkészítjük. Az agitálás, a toborzás körzetünk­ben már régen a múlté. Akiket magatartásuk, politikai állás- foglalásuk és munkaeredmé­nyeik alapján — hosszabb meg­figyelés után — arra érdeme­seknek tartunk, azoknak lehe­tővé tesszük a pártba való be­lépést. Ennek köszönhető, hogy a párttagjelöltek 75 százaléka körzetünkben 35 éven aluli if­júmunkás. Többségük ezt meg­előzően a SZISZ-ben vagy más társadalmi szervezetben töltött be közéleti funkciót, tehát az aktív munka a pártban sem okoz nekik különösebb nehéz­séget. — A fiatalokat természete­sen az üzemek problémáinak a megoldásába is beavatjuk. Ta­nácskozunk velük, meghallgat­juk véleményüket, egyenjogú félként kezeljük őket. Ez ugyan­is a feltétele annak, hogy idővel a helyünkbe lépve az irányítással kapcsolatos, egyre igényesebb feladatokat is hoz­záértéssel, felelősségük teljes tudatában teljesítsék. • Milyen problémákkal küzde­nek az üzemek? — Legnagyobb problémánk, hogy több üzemben még min­dig csak egy műszakban dol­goznak. Sok helyütt a gépek sem használhatók ki teljes mértékben. Véleményem szerint ez a munkaerőhiány főleg a szülők hibája, akik gyakran le­becsülik a vasipart. Azt hiszik, hogy csak az íróasztallal biz­tosíthatnak gyermeküknek tár­sadalmi pozíciót. Nekünk azon­ban — a tudományos műszaki forradalom korában — iparis­kolát végzett, művelt emberek­re van szükségünk, olyanokra, akik a munkaszervezéshez is ér­tenek, de emellett munkások maradnak. — A további problémát a la­káshiány és a közlekedési ne­hézségek jelentik. Ez utóbbit tekintve a földalatti vasút épí­tésével fokozatosan javul a helyzet. A lakáshiányt az 1974. július 1-től városkerületünkhöz csatolt kb. 60 négyzetkilomé­tert kitevő területen tervezett lakónegyedek enyhíthetik. Ezek az építkezések azonban további problémák megoldását teszik szükségessé. A legsürgősebbnek a hulladékgyűjtő- és a távfűtő­telep felépítését tartjuk. — Pártbizottságunk tehát in­dokoltan szorgalmazza az em­lített problémák mielőbbi meg­oldását. Ez mindenképpen a népgazdaság érdeke, mert az ezen a téren előforduló mu­lasztások kedvezőtlenül befo­lyásolják a dolgozók kezdemé­nyezését és aktivitását. Minden okunk megvan tehát arra, hogy a szakszervezetekkel és az ifjú­sági szövetséggel együtt újult erővel folytassuk munkánkat, melyben a novemberi ülés ha­tározatai is nagy segítségünkre vannak. KARDOS MÁRTA EBEDSZtlNET (Benyák József felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom