Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-10 / 8. szám, péntek
Az ember és a természet A HARMADIK ÉVEZRED KÜSZÖBÉN TIZENÖT-HÚSZ ÉVVEL EZ ELŐTT, amikor a rohamos ütemű tudományos-technikai fejlődés korszakába léptünk, a legtöbben nemigen gondolkoztak el azon, milyen következnie nyekkel járhat a természeti erőforrások intenzív kiaknázása. Az emberek nem értek rá töprengeni földünk külső burkának, a bioszférának a sorsán, pedig azon a gazdasági tevékenység minden következménye nyomot hagy. A bioszféra biológiai erőforrásai vég teleunek tűntek. Egészen rövid idő telt el, de azalatt szembeötlően, mondhatnám gyökeresen megváltozott a környezetvédelem problémáiról, a bioszféra védelméről alkotott vélemény. Nemzetközi szerveze tek, a kormányok, társadalmi bizottságok és minden egyes ember aggódva figyel a technikai fejlődésnek a bioszférából érkező baljós visszhangjára, s nyugtalanul figyelmeztet arra, hogy ne feledkezzünk meg a természet érdekeiről. Szerencsére nem történt katasztrófa. A gazdasági tevékenység azonban oly óriási, mondhatnánk egész földünkre kiterjedő méreteket öltött, az anyagi termelés köre annyira kiszélesedett, hogy a történelmi fejlődés látóhatárán telje sien í’eális veszély rajzolódott ki, az, hogy megbomlik az anyagok nagy biológiai körforgása. A technikai haladás új útra terelte az energia és az anyagok vándorlását a bioszférában, megbontotta a természetes egyensúlyt. A világon ma 7—10 év alatt megkétsze reződik az ember gyakorlati lehetőségeinek alapjául szolgáié villamosenergia-termelés, az ipar termelése pedig 35 év alatt duplázódik meg, egyes számítások szerint. S még nem szóltunk a földfelszínen folyó átalakító tevékenységről. V. Vernadszkij, a nagy orosz tudós, a bioszféráról szóló modern tudomány megalapítója olyan hatalmas földformáló erőnek nevezte az emberiséget, amely állandóan változtatja földünk arculatát. Vagyis ma számos olyan tényező van — mindet nem is tudnánk felsorolni —, amely nemcsak a legtágabb értelemben vett természetvédelem problémáira irányítja parancsolóan figyelmünket, hanem a bioszféra védelmének problémáira is. A biosz féra védelme rendkívül bonyo lult, összetett kérdés, és az emberi tevékenység valameny- nyi területével összefügg. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ösz- szefügg az emberi tevékeny* ség két oldalával — a tájrombolással, ami a földfelszínen folyó átalakító tevékenységnek (például nagy építkezéseknek, csatornák létesítésének, erdők kiirtásának) a következménye, és azzal, hogy a bioszférát, a környezetet ipari és más hulladékokkal, ártalmas anyagokkal szennyezünk. Meg kell mondanunk, hogy ha ezek a problémák viszonylag újak is az emberiség számára, a legkiválóbb, legmélyebben gondolkodó elmék már régóta szorgalmazzák a természet és az ember barátságát. „Az ember a természetből él — írta Marx, — ez azt jelenti: a természet' az ő teste, amely- lyel állandó folyamatban kell maradnia ..és másutt: „.. az embernek a természethez való viszonya közvetlenül— „... az emberhez való viszonya...“, „a kommunizmus... az emberek a természettel... való ellentmondásos harcának igazi feloldása.“ Ismeretes, milyen nagy figyelmet fordított a természetvédelemre Lenin, a szov jet állam megalapítója. A SZOVJETUNIÓ számos történelmi ok következtében valamivel később lépett a tudományos-technikai forradalom korszakába, mint néhány nyugati ország. Viszont a szocialista társadalom már e folyamai kezdetén gondosan számításba vette a természet érdekeit. A környezetvédelem ma az állami politika rangjára emelkcdelt. Leonyid Brezsnyeu az SZKP XXIV. kongresszusán kijelentette: „Miközben intézkedéseket teszünk a tudományos technikai haladás meggyorsítására, mindent el keíl követnünk, hogy ez a haladás párosuljon a természeti erőforrások felelős felhasználásával, s ne okozza a levegő és a víz veszélyes szennyeződését, a föld kimerülését.“ A természeti környezet problémája állt a figyelem középpontjában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1972 decemberi ülésszakán. A természet védelme és a természeti erőforrások ésszerű felhasználása szempontjából igen nagy jelentőségű a határozat, amelyet az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány hozott a Kasz- pi-tenger, a Volga- és az Urál- medence víztisztaságának megóvására, a Bajkál-tó kincseinek ésszerű kihasználására és vé- delmére. A természetvédelem fokozásáról és a természeti erőforrások felhasználásának javításáról a párt- és kormány- határozat intézkedik. Ez a határozat előírja, hogy 1974-től a távlati és az éves népgazdasági fejlesztési tervek szerves részeként távlati és éves környezetvédelmi tervet is ki kell dolgozni. Ugyanennek a határozatnak az értelmében tárcaközi tudományos-technikai tanács alakult a környezetvédelem komplex problémáinak biztosítására. A tanácsnak a különböző tudományágak 86 vezető szakértője a tagja, önálló szekcióként a tárcaközi tanácshoz tartozik a Szovjet Tudományos Akadémiának a bioszféra problémáival foglalkozó tudományos tanácsa. Ennek az a feladata, hogy kidolgozza a természet hasznosításának és a környezet állapotára vonatkozó előrejelzéseknek a tudományos alapelveit. Elég, ha csak röviden felsoroljuk, milyen kérdéseket vizsgál ez a szekció, és máris érzékelhetővé válik, mennyire átfogó a Szovjetunióban kibontakozó környezetvédelmi tevékenység. A biológiai erőforrások ésszerű felhasználása és védelme, a gazdasági tevékenység és szeny- nyezés hatása ezekre az erőforrásokra, a környezet globális változásainak előrejelzése, szennyezést nem okozó technológiák kidolgozása, a bioszféra optimális irányításának megoldását célzó feladatok mate- matematikai megoldásának kimunkálása, a hidrometeorolő- giai folyamatok befolyása, a legfontosabb természeti erőforrások gazdasági értékelése és a szennyeződés okozta károk felmérése és a természet kincseinek felhasználását szabályozó egységes jogszabályrendszer kidolgozása egyaránt a tárcaközi tanács feladatkörébe tartozik. A felsorolás korántsem teljes, és a tanácsnak nemcsak ez az egy, hanem tíz szekciója van. Más szavakkal: kijelöltük az ember és a természet kapcsolatát érintő számos probléma komplex megoldásának útját. Biztos vagyok benne, hogy utódaink hálásan gondolnak majd vissza arra az óriási munkára, amelyet az emberiség gazdasági fejlődésének fordulatot hozó pillanatában meg- kezdtünk. HELYTELEN VOLNA TERMÉSZETESEN, ha úgy vélnénk, hogy a Szovjetunióban minden teljesen rendben van a környezetvédelem területén. Országszerte és külföldön is széles körben ismert például a Bajkál-tó problémája. Partján hatalmas cellulózkombinát létesült, amely bizonyos körülmények között beszennyezhetné ezt az egyedülálló tavat, amely földünk édesvízkészleteinek egyötödét foglalja magába. De éppen a Bajkál-tó példája győz meg arról, hogy a szocialista gazdálkodási rendszer meg tudja oldani a termelési szükséglet és a környezetvédelem igényei között keletkező ellentmondást. Széles körű, a sajtóban is teret kapott vita eredményeként a cellulózkombinátban hatalmas víztisztító rendszer épül, amely a kombinát beruházási költségeinek egynegyedébe került. A környezetszennyeződés nem nz intenzív tudományos-techni- kai haladásnak, hanem a régi ipari alapon történő termelés- bővítésnek a következménye. A Szovjetunióban éppen ezért most új, zártciklusos technológiai folyamatok kialakítására, úgynevezett hulladéknélküli termelésre törekszenek, s a ha gyományos ipart nagy ütemben korszerűsítik ebben az irányban. Csak egyetlen példát említek: a hatalmas Cseljabinszki Vasműben nfa a termeléshez szükséges víz mennyiségének csupán 3 százalékát biztosítják természetes vízforrásokból, vagyis gyakorlatilag csak a párolgás! veszteséget kell pótolni. A többi víz zárt fel haszná lási ciklusban kering. EZ A MUNKA valóban óriási anyagi eszközöket igényel. Hosszú ideig, évtizedekig is eltart, amíg az emberiség új egyensúlyt alakít ki a környe zettel, egész tevékenységét ennek, s a természet helyreáll! tásának rendelve alá. Ma azonban minden gondolkodó ember előtt világos, hogy nem élhe tünk az „utánunk az özönvíz“ mondás szerint, hogy a jövö sorsáért a mai nemzedék fele lős. Ezzel kapcsolatban arra is gondolnunk kell, hogy a biosz férában nincsenek nemzeti határok, a bioszféra, mint világ, oszthatatlan. A környezetvédelem problémája az egész emberiség problémája, megoldásához valamennyi állam egyezte tett erőfeszítésére van szükség, A víz és a levegő szennyezett sége sok fejlett kapitalista országban már megközelíti a ve- veszélyes határt. A Szovjetunió éppen ezért üdvözli a természetvédelmi együttműködést szolgáló nemzetközi megállapodásokat. Tevékenyen részt vett az 1974-es környezetvédelmi vi lágk'iállításon is. Az 1973-as közgyűléséi a Szovjet Tudományos Akadémia teljes egészében azoknak a problémáknak szentelte, amelyek a tudományos-technikai forradalom századában vetődnek fel a bioszféra védelmével és a természetvédelemmel kap csolatban. Nem sorolom fel a tekintélyes testület előtt elhangzott előadások címeit, bér már ezek is tanúsítják, hogy a kérdések milyen széles körét és milyen átfogóan tárgyalták. A vita jelképes voltát szeretném hangsúlyozni: azt, hogy a szovjet tudósok vezető gárdája — akik a tudományos műszaki haladást közvetlenül meghatározó, legkorszerűbb tudományágakban folyó kutatásokat irányítják — milyen elméiyülten foglalkozik a haladás és a természet közti visszacsatolás kérdéseivel. Az emberiség anyagi erőinek egyetlen forrása a természet volt, az ma, és az is marad. A tudósok ezt teljes felelősséggel felismerték, előre látják a termelőerők fejlődésének nem kívánatos és káros következményeit, s a természet ésszerű felhasználására hívnak fel. Szerintem az igazi tudósnak ez erkölcsi kötelessége. Nem azt akarom mondani, hogy csak a szovjet tudósok gondolkodnak így. Földünkön szerencsére sok az olyan tudós, aki látja, hova vezet a termelésnek a természet értékeit semmibe vevő féktelen eszkalációja, -s aki maga mód ján, egyénien, politikai meggyőződéstől függetlenül ismétli Marx szavait: ... „a kultúra — ha ösztönösen halad előre, és nem uralkodnak rajta tudatosan ... sivatagokat hagy maga mögött.“ A tudományok művelői azonban önmagukban sajnos nem tudják megoldani ezeket a problémákat, itt a kormányok aktív beavatkozására van szükség. A szovjet tudósok éppen ezért nagyon elégedet tek amiatt, hogy meghallgatják szavukat, s hogy környezetve delmi erőfeszítéseik megértésre találnak hazájukban, hogy az egész társadalom konkrét, költségvetési előirányzatokban kifejeződő erőfeszítései támaszt ják alá azokat. A SZOCIALISTA TERVGAZ DÁLKODÁS kedvező feltétele két teremt az ökológiai prob lémák megoldásához. Sok min den történt már eddig is — a szovjet nagyvárosok lakói az ipar gyors ütemű fejlődése ellenére sem tudják, milyen fojtogató a szmog, és egyre kevésbé szennyezett a víz. Nagy, nehéz, de nemes munka vár azonban még ránk, hogy az emberiség jövője érdekében megőrizzük és átalakítsuk a természetet. A, VINOGRAUOV 1APN) I. Grossmann felvétele M SiH, mMSWBUN A gazdaságosság kérdése ma már minden munkahelyen előtérbe kerül. Ezt a’célt szolgálják a komplex racionalizálási brigádok. Kelet-Szinvákiában tavaly 134 ilyen brigád tevékenykedett, s számuk nz év elején 171-re nőtt. A kelet-szlovákiai Vasműben 23 komplex racionalizálási brigád működik: sikeres munkájuk eredményeképpen tavaly 13 millió korona értékű anyagot takarítottak meg. Stefan Gabanyi mérnök brigádja például a kusicei Műszaki Főiskola szakembereivel együttműködve megoldotta egy eddig importált, rozsdásadás elleni anyag hazaival való helyettesítését. Ezzel valutában 5,3 millió koronát takarítottak meg. Hasonló jó eredményeket értek el a racionalizálási brigádok a ke/.marnki lengyárban, a presovi ruhagyáriján, a sniinai Vihor- lafban, a Sp. N. Ves-i Vasércbányában. (fki) A százezredik Varga Mihály életében 1.974. december 12-e különleges nap volt. Kovácsik Gyula mérnökkel, a setiai fszinai) Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Efsz elnökével korán reggel autóbuszba ültek, hogy Ko'sicén a Tatratour Szövetkezeti Utazási Irodáiéin Mihály bácsinak odaadó munkájáért, a szocialista munkabrigádban kifejtett példás tevékenységéért jutalom- utazást válasszanak valamelyik szocialista országba. Varga Mihály 15 napos utazást választott a Szovjetunióba, mert már régi vágya, hogy megismerkedjen a szovjet várqsokkal, a szovjet emberekkel. A meglepetés ezután következett. Az utu- zási iroda vezetői ünnepélyesen közölték velük, hogy az utat nem kell kifizetniük, mert Varga Mihály lett az a szerencsés százezredik vendégük, akinek utazási költségeit ők fedezik. Cserébe csak annyit kérnek tőlük, ha idejük megengedi és ha kedvük is van hozzá, akkor jöjjenek el arra u sajtó- értekezletre, amelyen ez évi eredményeiket és a jövő évi kínálataikat fogják ismertetni az újságírókkal. Varga Mihály és a szövetkezet elnöke is eljött u sajtóértekezletre. Mivel meg akartam ismerni, milyen ember is ez a szerencsés százezredik, úgy igyekeztem, hogy a, sajtótájékoztató után elbeszélgessünk. Amint elmondotta, ezelőtt 52 évvel született, munkásszülők gyermekeként. Nyolc általános iskolát végzett. A fiatalsága nem volt szép. A háború szinte elnyelte. A háború után hazatérésének örömébe csakhamar üröm vegyült: meghalt az édesapja, fiára hagyva örökségül a családfő szerepét. Varga Mihály nagy tervekkel indult. 1946-ban párttagként erős akarattal, optimizmussal állította erejét, tudását az újjáépítés, a szocializmus építésének szolgálatába. Részt vett falujában a szövetkezet megalakításában is. Ez az elkötelezettség, fáradságot nem ismerő tenniakarás jellemző egész életére. Sefíán ma is a szövetkezét egyik legjobb dolgozója. Szabad idejéből sokat áldoz a köznek. A hnb képviselője és a helyi sportszervezetben is sok munka elvégzését vállalja magára. Az utazásra terelve a szót, nem tudta leplezni örömét. — A felszabadulás óta Magyarország kivételével külföldön nem jártam. Már mostantól izgatottan várom április végét, Szovjetunióba való utazásom napját. Nagyon örülök, hogy május 1-én Moszkvában lehetek majd — mondotta. A szerencséjéhez gratulálunk, élmény gazdag, jó utat kívá nunk. |szaszák) ÖTMILLIÓS VÁLLALÁS (CSTK) — Hazánk felszabadítása 30. évfordulójának tiszteletére a handlovai szénbányák dolgozói 5 millió korona értékű vállalati szocialista kötelezettséget vállaltak. • A handlovai bányászok elha- lározták, hogy az idén terven felül 10 000 tonna szenei jö- veszlenek. A bányafolyosók hajtásának tervifeladatait ebben az évben 500 méterrel akarják túlteljesíteni. Az ötödik ötéves tervben kitűzőit feladatokat a handlovai bányászok november 30-ig teljesítik. A vállalás fontos része az anyagi költségeknek 217 000 koronával való csökkentése, a munkatermelékenység növelése. 0,5 százalékkal túlszárnyalva az egy dolgozóra jutó tervet, ami összesen t>50 000 korona értéket tesz ki. A bányászok további 500 000 koronát az ész- szerűsítési és feltalálói mozgalom segítségével takarítják meg.
