Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-06 / 4. szám, hétfő

A TÖMEGESSÉG BlZTOSltlA A KÉSŐBBI EREDMÉNYEKET Az új év küszöbén nem árt egy pillantást vetni az elmúlt esztendő eseményeire, sikereire, kudarcaira sem, hiszen mind­ezekből értékes tapasztalatokat lehet szerezni, melyek azután irányt mutathatnak a jobb, a tökéletesebb, eredményesebb időszak fe»lé vezető úton. Ami pedig semmi egyéb nem lehet, mint az 1976 évi montrea­li olimpia. A tavalyi események is e fontos, állomás jegyében zajlottak, bár az olimpiász kö­zepén csaknem minden sportá­gat az erők átcsoportosítása, a fiatalítás jellemzi, nemcsak a szurkolók, hanem a szakembe­rek sem szemlélik közömbösen a nagy világversenyeket. Sőt, mindnyájukat rendkívül érdek­li, melyik ország milyen új te­hetségeket vonultatott fel. Kik lesznek azok, akiktől az előző évben elért eredmények alap­ján az olimpián esetleg már tartani kell, kiktől várható majd kirobbanó teljesítmény, rendkívüli eredmény. Éppen ezért elgondolkoztató a csehszlovák sportolók elmúlt évi szereplése. Rendkívül sok kellemes percet bizony nem szereztek szurkolóiknak, sőt jó néhány sportág világ- és Eu- rópa-bajnokságán egyenesen csalódást keltettek, mint pél­dául az úszók, atléták, evező­sök' kosár- és röplabdázók. Márp-edig a felsoroltak olimpiai sportágak és sem a versenyzők, sem pedig a szakemberek szá­mára — a szurkolókról nem is beszélve — nem mindegy, mi lesz Montrealban. Ügy tűnik, egy-két kivételtől eltekintve, el­késtek a fiatalítással is. 1975, a/ olimpia előtti esztendő, nem alkalmas a fiatal erők beveté­sére, nem lehet a próbálkozá­sok időszaka, még ha akad rá­termett fiatal, akkor sem. Ami pedig az utánpótlást illeti, ke­vés sportág dicsekedhet meg­felelővel. Aminek viszont meg­van a maga oka. A fiatal tehet­ségek felkutatását, az utánpót­lás nevelését ihár nagyon korán kell kezdeni. Ennél a leghatha- tósabb segítséget az nyújtja, ha minél nagyobb tömegeket sike­rül bevonni a testnevelés és sportmozgalomba. Az utóbbi időben ezen a téren is javulás tapasztalható, hála a XIV. párt- kongresszus ide irányuló hatá­rozatainak. Az eredményekre azonban természetesen még várni kell, hiszen míg a serdü­lőből, bármilyen tehetséges is, olimpiai helyezett lesz, addig bizony jó néhány esztendő el­múlik. A távlati tervek megfelelőek, a jövő — de nem a közeli — bíztatónak tűnik. Eljutottunk végre oda, hogy a spartakiád most már nemcsak remekbe szabott bemutatókból áll, ha­nem hatamas tömegeket meg­mozgató sportversenyek is szer­ves részét képezik. Ez pedig megkönnyíti a tehetséges fiatal sportolók kiválasztását és egyúttal kedvezően befolyásolja az egyes sportágak fejlődését. E tekintetben nagyon tanulsá­gos példát szolgáltat a Szovjet­unió tudományos alapokra he­lyezett testnevelési mozgalma. Mindenki tanulhat tőlük, hiszen nemcsak a tömegesség, hanem az eredményesség terén is pél- damutatóak. A III. téli sparta­kiád 20 millió résztvevőjével nagyszabású tömeges megmoz­dulás volit. A síversenyek egyes számaiban több mint 14 millió volt a rajtolók száma, bi­zonyára ennek is tulajdonítha­tó a szovjet sportolók téli sport­ágakban elért nemzetközi sike­re. Tavaly kezdődtek a Szovjet­unió nemzetei VI. nyári sparta- kiádjának széles alapokra he­lyezett versenyei 30 millió részvevővel. A Szovjetunió test­nevelési szervezeteiben több mint 250 000 edző működik, nagy részük főiskolai végzett­séggel rendelkezik. A legtöbb figyelmet érthetően és első­sorban az olimpiai sportoknak szentelik, hogy nem ok nélkül, arról főleg a tornában, öttusá­ban, kosárlabdában, ökölvívás­ban, birkózásban, súlyemelés­ben, jégkorongozásban, mű­korcsolyában, vívásban, stb. elért sikereik tanúskodnak a legékesebben. A szovjet sportolók kiváló eredményeinek köszönhetik, hogy 1974. október 23-án a NOB bécsi kongresszusán a Szovjet­uniót, pontosabban Moszkvát bízták meg az 1980 évi nyári olimpiai játékok rendezésével. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a csaknem hat év múlva sorrakerülő jelentős sportese­mény jó kezekbe került. ( kollár) Labdazsonglőrök — erőnlét nélkül Milyen oknál fogva nem ju­tott jobban szóhoz a dél-ameri­kai fuball a tavalyi világbajnok­ságon? Ez a probléma foglal­koztatta a közelmúltban az év­végi értékeléseknél a dél-ame­rikai futballszakértőket, akik csak részben fogadják el azt az elméletet, hogy kevés volt a já­tékosegyéniség a csapatban. Egyes szakemberek határozot­tan állítják; a futball technikai és taktikai fejlődése Európában sokkal gyorsabb, mint Dél-Ame- rikában. Ilyen véleményen van C. Gri- guol, az argentin Rosario Cent­ral edzője is: „Ne legyenek il­lúzióink a latin-amerikai fut­ballt illetően, mert már az ré­gebben hanyatlásnak indult. Ar­gentínában mindenki csak az egyesületi labdarúgással törő­dik és a válogatott csak a „szükséges rosszat“ jelenti. So­kat beszélnek a fejlett argentin technikáról, de játékosaink csak azért tűnnek ki ilyen te­kintetben, mert nálunk gyenge iramú mérkőzések vannak. Mert hogyan lehet másképpen magyarázni azt a tényt, hogy olyan argentin csillagok, mint Mas, Landucci, Onega és a töb­biek Spanyolországban nem tudják igazolni tehetségüket. A magyar származású Tátrai J., aki már több évtizede a for­ró Recifébem, Brazília északke­leti részén edzősködik, abban látja a brazil futball hanyatlását, hogy elégtelen az iskolai testne­velés oktatása. „Sohasem láttam annyi labdazsoglőrt, mint itt, Brazília északi részén, és min­dig, újra és újra csalódnom kell, mert játékosaim nem képesek helyt állni a legjobb profik kö­zött. Pedig minden lehetőségük inegvan erre: technikásak, tud­Fokozódó sportílinlomasia A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság 76. ülésszakát 1975. má­jus 21.—24. között tartják a svájci Lausanne városában. Ezt megelőzően a NOB végre­hajtó bizottsága három alka­lommal ülésezik. Február 20.— 22-én Tuniszban, május 15.—17- én Rómában és május 19.—20.- án ismét Lausanne-ban. A Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság végrehajtó bizottsága római tanácskozására meghívást kap­nak a nemzeti olimpiai bi­zottságok vezetői is. nak alkotni és gondolkozni a pályán, határozottak. És mégis anonimitásban maradnak. Csak nagyon kevésnek sikerül közü­lük elérni célját, bekerülni a proficsapatba, és ezzel felemel­kedni a szociális nyomorból. Ez elsősorban azért van így, mert az iskolák tantervéből hiányzik a testnevelés. Csak magánisko­lákban létezik testgyakortlat, míg a többi iskola tanulói nem kapnak semmilyen erőnléti ed­zéseket. Lebecsülik a testkultú­rát, s így a 14—15 éves fut­ballisták a klubokhoz kerülve erőnléti szempontból gyen­gén edzettek. Tátrai véleményével több brazil szakértő is egyetért, töb­bek között Brazília válogatott­jának erőnléti edzője. Coutinho is. „Kevés a szakképzett edző, s közülük is sokan elavult módszerekkel dolgoznak. Hi­hetetlen, hogy milyen rossz fizikai és pszichikai állapotban jöttek egyes játékosok a brazil válogatott világbajnoki összpon­tosítására. Sok európai edző irigyli a brazilok háromhónapos intenzív felkészülését a világ- bajnokságra, csakhogy ez a fel­készülés nem pótolhatja azt, amit négy év alatt a klubokban e1 hanyagoltak. A dél^amerikai labdarúgók nem ismerik a hosz- szadalmas és rendszeres felké­szítést, olyant, amilyent Euró­pában már régen ismernek.“ J. Jauregni mexikói edző, aki járt a brazil világbajnoki csapat edzőtáborában, a következő meglepő kijelentést tette: „A három hónap folyamán nap nap után ugyanazt láttam: futball balettet — tiszta brazil kiadás­ban. Sohasem láttam edzás után fáradt, elcsigázott játékost. Mi, dél-amerikaiak egyszerűen nem tudunk küszködni, gürcölni az edzéseken.“ A további tényező, amely nagy gondot okoz a brazilok­nak, a fegyelem hiánya. Didi, az 50-es»évek kiváló játékosa, ogy példát mondott: „A mexi­kói VB előtt négyhónapos össz­pontosításon voltam a perui vá­logatottal. Szigorú parancsom ellenére több játékosom járta az éjszakai mulatóhelyeiket. Mások nem tudták tartani test­súlyúkat, annak ellenére sem, hogy naponta edzettek. Titokban a konyhába mentek és így dup­láztak.“ Brazíliában valószínűleg lát­ják a bajok okait. Néhány hét­tel a tavalyi világbajnokság után a sportminisztérium elren­delte: modernizálni kell a test­nevelés tanítását az iskolákban. Emellett a Brazil Sportszövetség kérte az illetékeseket: új állap eivek alapján dolgozzák ki a brazil nemzet testkultúrájának fejlesztését. A brazil labdarúgásban tehát gyökeres változások várhatók. Javaslat hangzott el, hogy a legmagasabb osztályban szerep­lő 40 csapat létszámúit húszra csökkentsék, így 460 mérkőzés helyett csak 206-ot játszanának majd a labdarúgók és a klu bokban így több idő jutna az optimális felkészülésre. Marques ezredes, a brazil világbajnoki küldöttség vezető­je örömmel fogadta ezeket a javaslatokat: „Válogatott játé­kosainktól nem kívánhatjuk, hogy erőnlétben felvegyék a versenyt az európáiakkal. Ez csak akkor lesz reális követel­mény, ha többet törődünk a fia­talok testi nevelésével.“ A brazilok természetesen min­dent meg akarnak tenni, hogy a világbajnoki cím újra vissza­kerüljön a dél-amerikai konti: nensre. Azok a szakemberek vannak többségben, akik nem értenek egyet kollégáikkal, hogy a technikás dél-amerikai labdarúgás továbbra is fölény­ben van, és csak a balszeren­csének tudható be, hogy gyen­gén szerepelt a tavalyi világ- bajnokságon. Az optimisták egyik szóvivője, az FC Huracan Buenos Aires igazgatója, Monet- ti: „Ne meséljenek nekem sem­mit az európaiak gyorsaságáról. Talán mozgékonyabbak, de a futballtudomány tekintetében nyomunkba sem léphetnek. Négy év múlva új világbajnokot avatnak, s ez dél-amerikai csa­pat lesz. Erre megesküszöm.“ Ez a kijelentés többé kevés­bé dilettáns vélemény. Határo­zottan rokonszenvesebb Tátrai J. nézete: „Amilyen mértékben szabadulnak fel a dél-amerikai országok a szociális elnyomás alól, olyan mértékben fog sza­porodni a fizikailag erős fut­ballisták száma, akik a meg­változott szociális körülmények között már fiatal korban meg­felelő testi nevelésben része- . sülnek majd. És ha egyszer a brazilok improvizációs készsé­ge és labdaművészete párosul az erőnléttel, akkor ismét a legjobbak lesznek. Dói Ameriká­ban nagyon sok a tehetség, csak azokkal ésszerűen kell gazdálkodni.“ (|V,j A Sturá Tura-i AKI tornatermében minden hétfőn és csütör­tökön este összejön negyven nő, akik szeptember óta nagyon szorgalmasan készülnek a spartakiádra. A gyakorlatokat Kocsi Milanné és Hritz Ludmila vezetik. A nők javarésze a Chirana nemzeti vállalat alkalmazottja. Az említett nők nemcsak a spar­takiádra készülnek, hanem rendszeresen tornáznak a testneve­lési egyesület keretében. Felléptek a testnevelési ünnepségeken Nővé Mesto nad Váhomban, Trenöínben, Uherskft Brodon. Szá­mításuk szerint február végéig teljes mértékben elsajátítják az egész gyakorlatot, hogy a járási és a körzeti spartakiádon jól megállhassák a helyüket. Közülük harminchaton ott lesznek a stmhovi nagy fellépésen is. Felvételünk a Stará Tura-i nőket mutatja be. Kép és szöveg: Mató Pál, A francia kezdeményezésnek , ötletnek a labdarúgás terén is nagyon sokat köszönhetünk. A sort kezdhetnénk a világ- bajnokságokkal, folytathatnánk a kontinens bajnoksággal, a Bajnokcsapatok Európa Kupá­jával, Európa legeredményesebb játékosainak arany-, ezüst- és bronzfutballcipővel való jutal­mazásával és nem utolsósor­ban a távozó év legjobb euró­pai játékosa kilétének megál­lapításával. A Francé Football című szaklap első alkalommal az 1956-os évre vonatkoztatva kérdezte meg földrészünk or­szágainak kiválogatott sportúj­ságíróit, kit tartanak a távo­zott esztendő legjobbjának. Mivel a válogatók válogatá­sa ötletszerűen történt, nem volt minden esetben csak szak lapok sportújságíróira bízva az értékelés, s a tény azóta sem sokat változott, mint minden hasonló értékelést, ezt is bizo­nyos fenntartással fogadhatjuk ugyan, de kiindulási alapul nem lehet föl nem használni. Amikor valamelyik játékos valóban nagy fölénnyel végez az ilyen nem hivatalos pont- értékelés első helyén, nincs és nem lehet kétség afelől, hogy valóban az arra legérdemesebb részesült a nagy kitüntetésben. Az 1974 es esztendőre vissza­pillantva, Európában tizenki­lencedszer hozták nyilvános­ságra ezt a ranglistát. Az ördöngősen cselező Matt- hews, az angol labdarúgás egy­kori büszkesége 1956-ban állt e sor élére, s Cruyff személyé­ben kaptuk e sor eddigi leg­eredményesebbjét, aki 1971- ben, 1973-ban és 1974-ben volt földrészünk legjobbja, tehát a Francé Footbal aranylab­dájának ő az eddigi leggyako­ribb tulajdonosa. Ugyancsak egyetlen olyan játékost találtunk a sorban, akit két esetben minősítettek Európa legjobb labdarúgójának, mégpedig Di Stefanot a Reál Madrid aranykorának kivételes egyéniségét. A baráti államok labdarúgása három esetben adott labdarú­gót a legjobbak élére: 1962- ben a csehszlovák Masopustot, 1963-ban a szovjet Jasint, 1967-ben pedig a magyar Al­bertét minősítették a legjobb­nak. Érdekes, hogy a legutóbbi öt esztendő európai legjobbjai (Gerd Müller''— 1970, — Cru­yff, 1971, — 73—74 —, Becken­bauer — 1972) most is az él­csoportban foglaltak helyet, s valószínűleg ugyanebben a dí­szes mezőnyben találkozhatunk velük a jubiláris, vagyis a hu­szadik aranylabda átadásánál is. Az 1974-es év legjobbjának kiválasztásánál nagyon kie­gyensúlyozott volt az értéke­lés. Cruyff nem sokkal előzte meg Beckenbauert, hiszen föld­rész-értékelésnél a 11 pontnyi különbség fej-fej melletti küz­delemre vall. Ennek illusztrá­lására szolgáljon a visszapil­lantás az 1973-as értékelésre, amikor ugyancsak Cruyf| volt az első, mindössze 96 ponttal, de még úgy is 49 ponttal előz* te meg az olaszok legendás hírű kapusát, Zoffot. Mint az lenni szokott, a világ- bajnokságok esztendejére visz* szapillantva az értékelők nem tudnak és nem is akarnak sza-> badulni a labdarúgás legna-» gyobb eseményének teljesít-» ményei adta élményektől. így Európa első 10 labdarúgója kö^ zött csak olyanokat találunk, akik szereplői voltak a világ- bajnokságnak. A világbajnoK nyugatnémet együttesből Bec­kenbauer, Breitner, G. Müller, az ezüstérmes holland tizen­egyből Cruyff és Neeskens, a bronzérmes lengyel csapatból Deyna, Lato és Gadocha, á skótból Bremner, az NDK csa­patából Spaarwasser kapott helyet földrészünk legjobb tíz labdarúgója között. Az értékelőknek a jelek sze­rint szívügye a támadó futbalL Nagy általánosságban csatárt minősítettek az év legjobbjá­nak, s az első nem támadó csak a 7. kiírás során jelent­kezett a középpályás Masopust személyében. Nyomban az utána követke­ző esztendőben, eddig először és utoljára kapus, Jasin állt a legjobbak élére, s azóta az egyetlen Beckenbauer volt, aki­nek nem csatár létére sikerült Európa legjobbjának lennie. Nálunk évek óta védőjáté­kost, vagy kapust találunk a hazai legjobbak élén, s mi­vel Masopust-szerű egyéniség­gel mai labdarúgósportunk egyelőre nem rendelkezik, nem is csodálkozhatunk azon, hogy nincs, akit az európai üssz- értékelésnél számításba vehet­nének. (zala)1 Milyen türelmesek is tudnak lenni a labdarúgás nagy csillagai. Olykor csípőre tett kézzel így figyelik a játékvezető döntését magyarázó taglejtését.. „ ÉRTÉKELÉS a fámadó-futbcsli jegyében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom