Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-24 / 20. szám, péntek

KIEGÉSZÍTÉS, ÚJ ADATOK Jász Dezső levele az Új Szóinak Lapunk 1974. december 20-4n megjelent számúban cikket kö­zöltünk a Forradalomban, há­borúban című kötetről, amely tizenkét internacionalista port­réját tartalmazza. A kötet ta­nulmánya alapján az egyik har­cosról többek között ezt írtuk: „Köblös Elek a húszas évek vé~ géw gyakran járt Csehszlovákiá­ban. Részvételével — 1927 ele­jén — itt alakult meg a Román Kommunista Párt Külföldi Poli­tikai Irodája. Spišská Nová Ve- sen, az illegális kiadványok nyomdájában tartóztatták le." Cikkünkre Jász Dezsőtől, a munkásmozgalom nemzetközi­leg ismert képviselőjétől, a je­lenleg Berlinben élő veterántól az alábbi levelet kaptuk: „Köb­lös Elekkel kapcsolatban sze­retném megjegyezni, hogy nem Spišská Nová Vesen tartóztat­ták le, hanem »valahol Kárpát­iján«. A dolog a következőképpen éli: Köblös Elek — hamis — al­bán útlevéllel lépte át a cseh­szlovák határt. Ez hiba volt ré­széről, hiszen egy árva szót Sem tudott albánul. Kezdetben minden rendben ment, de az utolsó pillanatban beütött a mennykő: egy csend­őrjárőr leigazoltatta a vasútál­lomás közelében, ahol a vonat­ra várt. A járőrparancsnok az osztrák—magyar monarchia idején osztrák csendőr volt: az első világháborúban Albániában teljesített szolgálatot, ahol megtanult albánul. Ahogy' kéz­be vette Köblös Elek útlevelét, mindjárt albánra fordította a szót: örült, liogy annyi év után ismét alkalma nyílik albánul beszélni... Ilyen körülmények között bukott le Köblös Elek. Az ungvári ügyészség fogházá­ban ült (ami nyilvánvalóvá te­szi, hogy valahol ott a környé­ken tartóztatták le).'Erre utal az is, hogy védelmét Gáti József látta el, aki akkor kommunista képviselő volt s egyben Ung- váron ügyvédeskedett. Arra, hogy elítélték-e Köblös Eleket vagy sem, már nem emlékszem. Tény az, hogy a prágai kommu­nista frakció közbenjárására nem adták ki a románoknak, hanem lehetővé tették számára, hogy visszatérjen fíécsbe. (Köb­lös Elek, amikor az ügyészsé­gen kihallgatták, a helyes meg­oldást választotta: megmondta, hogy ő a Romániai Kommunis­ta Párt főtitkára.) Amikor ez történt, én is Bécsiben laktam: a Romániai Kommunista Párt központi illegális apparátusá­nak voltam a vezetője.“ A cikkünket kiegészítő és a munkásmozgalom egyik jeles harcosára vonatkozó új adato­kat tartalmazó levelet szívesen hozzuk nyilvánosságra, egyben köszönjük Jász Dezső figyel­mességét. (b) Belépés csak gondozóknak Több mint egy év telt el a Bátkai Állami Gazdaság és öt más mezőgazdasági vállalat tár­sulásával létrehozott nagy tel­jesítményű sertéshizlalda át­adása óta. A „húsgyárban“ ré­gi ismerősként fogadtak, hiszen a beköltözés napjaiban is meg­csodáltuk a hizlalda automati­zált berendezéseit. — Sajnos, ezúttal nem láto­gathatnak az objektum belse­jébe — fogadott kissé sajnál­kozva Durmis igazgató, — mert az állomány feltöltődött, s bennünket is kötnek a szigorú állategészségügyi rendszabá­1975. I. 24. Dr. Babus Zoltán (A szerző felvétele) íyok. Á járványveszély miatt még saját adminisztratív dolgo­zóink sem léphetnek a nevelő­csarnokba állatorvosi engedély nélkül. Az irodában azonban szívesen osztjuk meg az olva­sókkal eddigi tapasztalatainkat. A szabály az szabály, s ml természetesen meg sem kísé­reljük a helyszíni szemlét, az irodában azonban módunkban áll elbeszélgetni a hizlalda dol­gozóival, akik több mint 6300 állatról gondoskodnak. Balajty Endre zoolechnikus a hizlalda üzembe helyezése óta dolgozik a társulásnál, s véleménye szerint egyre na­gyobb gondol okoz a vízhiány, egyre inkább megnehezíti a gondozók munkáját. — De nemcsak a gondozó­két — veszi át a szót dr. Ba­bus Zoltán állatorvos, hanem az állatorvosokét is. Azt hiszem, annak Idején nem végeztek alapos munkát a tervezők, mert a jelenlegi forrásból csupán 2,3 liter víz folyik másodper­cenként, holott 3 és fél literre lenne szükség. A hiányzó meny- nyiságet szivattyúk segítségé­vel merítjük a Kálosa patak* ból, ami a költségesség mellett egészségtelen is. A tisztátlan víz fogyasztását különösen a malacok sínylik meg. Az elmúlt esztendő során gyakran felütötte fejét az erős hasmenéssel járó Aujeszky-féle betegség. A pusztulások meg­előzése érdekében az eddigiek során kb. 15 féle gyógyszerrel kísérleteztünk, több-kevesebb sikerrel. Úgy tűnik, megtalál­tuk a legmegfelelőbbet, de a helyzet hosszú távon így is kedvezőtlen, mert az állandó orvosságfogyasztás több mint egy koronával növeli az 1 ki­logramm húsra eső termelési költséget. — Mennyibe kerül egy kilo­gramm sertéshús előállítása? — Az elmúlt évi termelésről még nincsenek egész pontos adataink, de hozzávetőleg az 1 kilogramm húsra eső önköltség 12 korona 60 fillér. Egy kilo­gramm súlygyarapodáshoz pe­dig 4,3 kg takarmányra van szükség. A körülményeket fi­gyelembe véve nem rossz az eredmény, bár az elérhető ma­ximumtól még távol állunk. Ha már a számoknál tartunk, azt is elmondhatom, hogy a napi súlygyarapodás 60 dekán felü­li, s egy anyakocától átlagosan .1.6,5 malacot választunk el 25 kilogrammos súlyuk elérése után. Beszélgetésünk közben Fodor János technikus kíséretében négy fehérköpenyes, fehércsiz- más gondozó, Szőke Sándor, Szabó Piroska, Varga Etel és Kovács Magda érkezik az igaz­gatói irodába. Tőlük elsősorban az itteni munkaköBölmények felől érdeklődtünk. Szabó Piroska, aki korábban a növénytermesztésben dolgo­zott, elégedett új munkahelyé­vel. Ez érthető, hiszen azonkí­vül, hogy jövedelme jóval ma- gasab,, állandó munkalehető­séghez is jutott. Kovács», Magda a szomszédos község lakója. Számára különö­sen a hosszabbított műszakok utáni szabadnapok jelentenek sokat, mert ekkor elláthatja a háztartás körüli teendőket. Varga Etel a jó munkakörül­mények miatt választotta ezt a munkahelyet. Öltözők, zuhanyo­zók, pihenőszobák szolgálják a dolgozók kényelmét. A vízhiány gyors kiküszöbölé­sére sajnos nincs kilátás. Dur­mis elvtárs szerint a közel­múltban már több próbafúrást is végeztek az objektum köze­lében, de elegendő mennyiségű vizet egyikben sem találtak. A végleges megoldást szerinte majd a Sajón megépülő víz­rendszer biztosítja, ami a szá­mítások szerint leghamarabb két óv múlva juttatja elegendő mennyiségű vízhez a nagyhiz­laldát. HACSI ATTILA A PÁRTMUNKA SIKERE A prágai Közlekedési Vállalatok eredményei és problémái • Büszkeségünk a metró Az 1974. óv — a földalatti vasút első útvonalának üzembe­helyezésével — határkövet je­lentett Prága városi közlekedé­sének életében. A lakosság megszerette a metrót és — mert a jót gyorsan megszokja az ember — nélküle már el sem tudja képzelni az életét. Ám annál inkább „érdemelnek bírálatot a Közlekedési'Vállala­tok többi, kielégítőnek nem mondható, sok bosszúsággal já­ró szolgáltatásai. A túlságosan hosszú időközökben, rendszer­telenül közlekedő villamosok és autóbuszok okozta nehézségeket a pártszervezet igyekszik orvo­solni. Miloslav Kasallal, a fővárosi Közlekedési Vállalatok pártbi­zottságának elnökével és Fran­tišek Pelikánnal, a földalatti vasút vállalat pártbizottságának elnökével ezekről a problémák­ról beszélgettünk. M. Kasai: Tisztában vagyunk azzal, hogy a zavartalan, pon­tos, gyors és biztonságos köz­lekedés a lakosság elégedettsé- gének, politikai elkötelezettsé­gének egyik legfőbb feltétele. Akinek az orra előtt robog el a villamos vagy az autóbusz, az sokszor 15—20 percig is tü­relmetlenül várakozik a kö­vetkező közlekedési eszközre és ezért többnyire későn érkezik munkahelyére. Eltekintve ettől a népgazdasági kárral járó fe­gyelmezetlenségtől és idővesz­teségtől, az emberek bosszúsá­gát munkájuk minősége is tük­rözi. A fogyatékosságokat ezért a városi tömegközlekedés tava­lyi újjászervezésével igyekez­tünk kiküszöbölni. Ezzel azonban nem mondtuk ki az utolsó szót. A CSKP KB novemberi plenáris ülésének ha­tározatai alapján vállalataink pártbizottságai és a gazdasági szervek — a lakosság jogos bí­rálatának a figyelembe vételé­vel — feladataink teljesítésére irányuló, máris folyamatban le­vő további megfontolt intézke­déseket foganatosítottak. • Milyen feladatok teljesíté­se vár a Közlekedési Vállaló tokra 1975-ben? M. Kasai: Már az 1976 évre szóló rendkívül igényes tervfe­ladatokon dolgozunk, hogy rö­videsen megvitassuk őket a vá roskerületi nemzeti bizottságok kal. Äin az idei feladatok telje­sítése — elsősorban a közleke­dési hálózat kiterjesztése —■ sem mentes a problémáktól. Le­hetővé kell tennünk ugyanis a már épülő északi városrész több tízezer lakosának mind a köz pontba, mind a többi városrész­be irányuló autóbusz-összeköt- tetést. Az épülő déli városrész­be sem költözhetnek be a la kók addig, amíg a további vo­nalak megnyitásával nem biz­tosítjuk a minden irányba történő közlekedési lehetősége­ket. Összesen 18 új vonalról van szó, melyeknek üzembe he­lyezése megfelelő mennyiségű járművet és munkaerőt felté­telez. Emellett a meglevő vo­nalak meghosszabbításával és a további bevetésével máris csökkenthető lesz a várakozási idő. Az éjszakai közlekedésben ugyancsak lényeges javulás vár ható. F. Pelikán: A földalatti va sutát 1974-ben várakozáson fe lül “több mint 40 millió utas vette igénybe. Tapasztalataink szerint a múlt év októberében a munkanapokon több mint 200 ezrgn fordultak meg a földalat­ti állomásokon. A havonta üze­meltetett 17 000 vonat a múlt év végéig több mint 2,5 millió km-t tett meg. A szerelvények másodpercnyi pontossággal közlekednek. Ennek köszönhe­tő, hogy tavaly októberben a közlekedési grafikont 98,9 szá zalékra, novemberben pedig 100 százalékra teljesítettük. Rend­szeres ellenőrzéseink célja az utazás színvonalasabbá tétele. A földalatti vasút korszerű be­rendezéseinek és dolgozói szak­képzettségének az érdeme, hogy a menetidőt 2,5 perccel csők kentettük. A szerelvények 3 percenként közlekednek. Ez az intézkedés is hozzájárul a met­ró befogadóképességének a nö­veléséhez. A Szovjetunióból megrendelt további 20 kocsi „bevetésével“ pedig — próba- üzemeltetésüket követően, való­színűleg szeptember 1-től — az eddigi 3 helyett 4 kocsiból ál­ló szerelvények közlekednek majd. Ám a kocsik számának a gyarapodása és az útvonal további két állomással való ki- terjesztése az alagutak kiszéle­sítését és meghosszabbítását te­szi szükségessé. A második, a „B“ útvonal üzembehelyezését 1978-ra irányoztuk elő, remél­jük, hogy tervünk a dplgozók kezdeményezése, a szocialista munkabrigádok és szocialista verseny jóvoltából nem az év végén, hanem már az óv elején megvalósul. • A biztonságos és pontos Közlekedés legfőbb feltétele a dolgozók öntudatossága és kéz deményezése. Hogyan járul hoz­zá a Közlekedési Vállalatok pártbizottsága ezeknek a felté­teleknek a biztosításához? M. Kasai: A hibák »Is fogya­tékosságok kiküszöbölésének és a fegyelem megszilárdításának a lehetőségeit még a múlt év novemberében megvitattuk. A diszpécserek munkacsoportjá­nak legfőbb föladatát a menet­rend betartásának a redszeres ellenőrzésében látjuk. A kocsi­vezetők kiképzésére, szaktudá­suk gyarapítására különösen nagy gondot fordítunk. A közle­kedési előírásokból és a hir­detményekből vizsgázniuk kell. Orvosaink, pszichológusaink és pszichiátereink egészségi álla­potukat is rendszeresen ellen­őrzik. Ennek ellenére aránylag sok a közlekedési baleset, me­lyekért azonban többnyire nem a ml kocsivezetőinket, hanem — a főváros szűk utcáin roha­mosan fokozódó forgalom miatt elsősorban a személygépko­csi-vezetőket terheli a felelős­ség. De a kiselejtezésre váró, elavult jármüvek Is gyakran okoznak balesetet. A közlekedés biztonságosab- .bá tételében nagy segítségünk­re vannak a szocialista munka­brigádok. Termelő gazdasági egységünk ma összesen 470 szo­cialista munkabrigádot tart nyilván, amelyek befolyást gya­korolva a löbbiekre, az áram, a benzin, a kőolaj és a többi nyersanyag megtakarításában járnak elől jó példával. Főleg az ő érdemük, hogy a múlt év első 9 hónapjában ezen a cí­men vállalataink több minit 21 millió 440 000 koronát takarí­tottak meg. F. Pelikán: Termelő gazdasági egységünk — a CKD után — Prága legnagyobb vállalata. Dolgozóinak a száma meghalad­ja a 15 ezret. Ebből a Földalat­ti Vasút vállalata mindössze 2200 embert tart nyilván. Az igazság kedvéért azonban nem hallgathatjuk el, hogy az emlí­tett rendkívüli megtakarításból . a földalatti vasút 12 millió 420 ezer koronával veszi ki részét. LIz elsősorban annak köszönhe­tő, hogy mint minden új válla­lat, a Metró is a Villamos és Au tóbusz-válla latokénál lénye­gesen előnyösebb feltételek inellett dolgozik. M. Kasai: Diszpécserrendsze- riink múlt évi újjászervezése alkalmával kicseréltük azokat a dolgozókat, akik nem váltották be reményeinket. Az új díjsza­bások bevezetésével felesleges só vált kalauzokat áthelyeztük a diszpécserek csoportjába, hogy a járatok ellenőrzésével és az utasoknak az útközben előforduló változások tájékoz­tatásával fokozzuk a szolgálta­tások minőségét. Ez volt a célja annak a további intézke­désünknek is, amely lehetővé tette — a rádióadó- és telefon- állomások felszerelésével — a diszpécserközpont és a kocsi- vezetők közvetlen kapcsolatá­nak a megteremtését. # Hogyan jellemeznék az elvtársak a dolgozók politikai elkötelezettségét és hogyan ér­vényesíti a pártbizottság befő lyását a dolgozók körében? M. Kasai: A dolgozók munká­ját állandóan figyelemmel ki sérjük. Azok, akik az előíráso­kat betartva, tartósan megbíz­hatóan teljesítik feladataikat és a szervezésből is kiveszik ré­szüket, jutalomban részesülnek. Tevékenységükre kétségtelenül ösztönzően hatnak a különböző versenyek is. Ezért indítottuk el nemrégen a szakszervezetek­kel együtt a villamosokon és az autóbuszokon is a „példás vonalért“ folyó versenyt, mely­ben ma összesen 267 csoport vetélkedik egymással. Az „idő­sebb kocsivezető“ címéért fo­lyó verseny résztvevőinek emel­kedő számával arányban egyre ritkábban fordul elő a fegye­lemsértés. Az „idősebb kocsi- vezetők“ becsületbeli kötelessé­güknek tartják a fiatalok neve­lését és a diszpécserek gyors, pontos tájékoztatását a zavaró körülményekről, melyeknek m egszü n t et és éh ez úgy a n csak segítő kezüket nyújtják. F. Pelikán: Kétségtelen, hogy eredményeinket a földalatti vas­út kiváló műszaki berendezé­sein kívül a dolgozók önfeláldo­zó munkájának is köszönhet­jük. A 46 szocialista munkabri­gádban tömörült dolgozók szá­zai többnyire fiatalok Nagy ré­szükkel az utasok nem is talál­koznak. Sokan az éjszakai órák­ban teljesítenek szolgálatot, amikor a földalatti vasút nem közlekedik. A szocialista ver­senybe 76,8 százalékuk kapcso­lódott be. Ezek az eredmények azonban nem zárják ki a mű­szaki, szervezési és káderprob­lémákat. Dolgozóink hibáit szi­gorú bírálatnak vetjük alá, mu­lasztásaikból levonjuk a követ­kezményekeit és nem egy eset­ben elbocsátjuk az oda nem való embereket. M. Kasai: Nehézségeinkkel kapcsolatban elegendő talán, . ha megemlítem, hogy a villa­moskocsi-vezetők egynegyede nő, tehát családi problémáik miatt nincs idejük a túlórázás­ra. Az influenza-járvány követ­keztében tavaly decemberben a villamosokon naponta kb 180, a buszokon pedig több mint 230 kocsivezetőt nélkülöztünk. Ehhez járul a munkaerőhiány. Az utasokat azonban ezek az akadályok aligha érdeklik. Ezért emelkedett annyira a ko- csivezetők túlóráinak a száma aminek elkerülhetetlen, sajná­latos következményei a gyako­ri balesetek voltak. F. Pelikán: A földalatti va- sút szerencsére nem küzd ha­sonló nehézségekkel. Nem is­merjük a munkaerőhiányt. A nagy gonddal kiválogatott fia­talok a jövőjüket látják bizto­sítva nálunk s ezért a felelős­séget is szívesen vállalják. Vál­lalatunk megalai>ítősakor, 1971- ben alig 100 emberrel kezdtünk dolgozni. Ezek közül 30-ra volt tehető a párttagok és 7—8-ra a SZISZ-tagok száma. Ma már a dolgozók 15 százaléka kom­munista és a SZISZ-szervezet mintegy 400 fiatalt tart nyil­ván. Ezt igen jó eredménynek tartjuk. Túlsúlyban vannak a kiváló szervezők és a minősí­tett dolgozók is. Feladataink lelkiismeretes, pontos teljesíté­se példamutatásuknak és an­nak köszönhető, hogy szakem­bereik a Szovjetunióban része­sültek kiképzésben. £ Hogyan teljesíti a párt* bizottság a pártéletben felada- tait? M. Kasai: Nincs okunk pa^ naszra. A dolgozók 10 száza* léka párttag. Az 1973-ra elő­irányzott 100 párttagjelölt he­lyett 175-öt, 1974-ben pedig 194 párttagjelöltet vettünk fel, a tervet tehát lényegesen túltel­jesítettük. Emellett a párttagok szociális- és korösszetétele is fnegfelel a követelményeknek. 70 százalékuk munkás, tehát alapszervezeteink fejlődését is biztosítva látjuk. Ám a pártéletben sem men­nek ritkaságszámba a problé­mák. Elsősorban a taggyűlések­re és a pártoklatásra gondo­lok. Rendszeres látogatásuk az éjjel-nappal folyó közlekedés miatt nem egy nehézségbe üt­közik. Ennek ellenére sikerül megoldani a problémákat. A munkacsoportok vezetői tudják, hogy dolgozóik munkabeosztá­sánál — minden második hét­főn — tekintettel kell lenniük a legalább 2 órát igénybe vevő pártoktatásra. A taggyűlések­nél is ez a szempont az irány­adó. Az alapszervezetek a cso­portvezetők helyzetét — akik­nek számolniuk kell a kommu­nisták felmentésével — úgy igyekeznek megkönnyíteni, hogy két taggyűlést tartanak azonos programmal, ugyanazon a napon: az egyiket délelőtt, a másikat délután. Ez a gyakor­lat bevált és örömmel közölhe­tem, hogy sokban hozzájárul az idén 100 éves városi tömegköz­lekedésünk rendkívül igényes feladatainak teljesítéséhez. KARDOS MÁRTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom