Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-24 / 20. szám, péntek

KIEGÉSZÍTÉS, ÚJ ADATOK

Jász Dezső levele az Új Szóinak

Lapunk 1974. december 20-4n megjelent számúban cikket közöltünk a Forradalomban, háborúban című kötetről, amely tizenkét internacionalista portréját tartalmazza. A kötet tanulmánya alapján az egyik harcosról többek között ezt írtuk: „Köblös Elek a húszas évek vé~ géw gyakran járt Csehszlovákiában. Részvételével — 1927 elején — itt alakult meg a Román Kommunista Párt Külföldi Politikai Irodája. Spišská Nová Ve- sen, az illegális kiadványok nyomdájában tartóztatták le."

Cikkünkre Jász Dezsőtől, a munkásmozgalom nemzetközileg ismert képviselőjétől, a jelenleg Berlinben élő veterántól az alábbi levelet kaptuk: „Köblös Elekkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy nem Spišská Nová Vesen tartóztatták le, hanem »valahol Kárpátiján«.

A dolog a következőképpen éli:

Köblös Elek — hamis — albán útlevéllel lépte át a csehszlovák határt. Ez hiba volt részéről, hiszen egy árva szót Sem tudott albánul.

Kezdetben minden rendben ment, de az utolsó pillanatban beütött a mennykő: egy csendőrjárőr leigazoltatta a vasútállomás közelében, ahol a vonatra várt. A járőrparancsnok az osztrák—magyar monarchia

idején osztrák csendőr volt: az első világháborúban Albániában teljesített szolgálatot, ahol megtanult albánul. Ahogy' kézbe vette Köblös Elek útlevelét, mindjárt albánra fordította a szót: örült, liogy annyi év után ismét alkalma nyílik albánul beszélni... Ilyen körülmények között bukott le Köblös Elek. Az ungvári ügyészség fogházában ült (ami nyilvánvalóvá teszi, hogy valahol ott a környéken tartóztatták le).'Erre utal az is, hogy védelmét Gáti József látta el, aki akkor kommunista képviselő volt s egyben Ung- váron ügyvédeskedett. Arra, hogy elítélték-e Köblös Eleket vagy sem, már nem emlékszem. Tény az, hogy a prágai kommunista frakció közbenjárására nem adták ki a románoknak, hanem lehetővé tették számára, hogy visszatérjen fíécsbe. (Köblös Elek, amikor az ügyészségen kihallgatták, a helyes megoldást választotta: megmondta, hogy ő a Romániai Kommunista Párt főtitkára.) Amikor ez történt, én is Bécsiben laktam: a Romániai Kommunista Párt központi illegális apparátusának voltam a vezetője.“

A cikkünket kiegészítő és a munkásmozgalom egyik jeles harcosára vonatkozó új adatokat tartalmazó levelet szívesen hozzuk nyilvánosságra, egyben köszönjük Jász Dezső figyelmességét. (b)

Belépés csak gondozóknak

Több mint egy év telt el a Bátkai Állami Gazdaság és öt más mezőgazdasági vállalat társulásával létrehozott nagy teljesítményű sertéshizlalda átadása óta. A „húsgyárban“ régi ismerősként fogadtak, hiszen a beköltözés napjaiban is megcsodáltuk a hizlalda automatizált berendezéseit.

— Sajnos, ezúttal nem látogathatnak az objektum belsejébe — fogadott kissé sajnálkozva Durmis igazgató, — mert az állomány feltöltődött, s bennünket is kötnek a szigorú állategészségügyi rendszabá1975.

I. 24.

Dr. Babus Zoltán

(A szerző felvétele)

íyok. Á járványveszély miatt még saját adminisztratív dolgozóink sem léphetnek a nevelőcsarnokba állatorvosi engedély nélkül. Az irodában azonban szívesen osztjuk meg az olvasókkal eddigi tapasztalatainkat.

A szabály az szabály, s ml természetesen meg sem kíséreljük a helyszíni szemlét, az irodában azonban módunkban áll elbeszélgetni a hizlalda dolgozóival, akik több mint 6300 állatról gondoskodnak.

Balajty Endre zoolechnikus a hizlalda üzembe helyezése óta dolgozik a társulásnál, s véleménye szerint egyre nagyobb gondol okoz a vízhiány, egyre inkább megnehezíti a gondozók munkáját.

— De nemcsak a gondozókét — veszi át a szót dr. Babus Zoltán állatorvos, hanem az állatorvosokét is. Azt hiszem, annak Idején nem végeztek alapos munkát a tervezők, mert a jelenlegi forrásból csupán

2,3 liter víz folyik másodpercenként, holott 3 és fél literre lenne szükség. A hiányzó meny- nyiságet szivattyúk segítségével merítjük a Kálosa patak* ból, ami a költségesség mellett egészségtelen is. A tisztátlan

víz fogyasztását különösen a malacok sínylik meg.

Az elmúlt esztendő során gyakran felütötte fejét az erős hasmenéssel járó Aujeszky-féle betegség. A pusztulások megelőzése érdekében az eddigiek során kb. 15 féle gyógyszerrel kísérleteztünk, több-kevesebb sikerrel. Úgy tűnik, megtaláltuk a legmegfelelőbbet, de a helyzet hosszú távon így is kedvezőtlen, mert az állandó orvosságfogyasztás több mint egy koronával növeli az 1 kilogramm húsra eső termelési költséget.

— Mennyibe kerül egy kilogramm sertéshús előállítása?

— Az elmúlt évi termelésről még nincsenek egész pontos adataink, de hozzávetőleg az 1 kilogramm húsra eső önköltség

12 korona 60 fillér. Egy kilogramm súlygyarapodáshoz pedig 4,3 kg takarmányra van szükség. A körülményeket figyelembe véve nem rossz az eredmény, bár az elérhető maximumtól még távol állunk. Ha már a számoknál tartunk, azt is elmondhatom, hogy a napi súlygyarapodás 60 dekán felüli, s egy anyakocától átlagosan .1.6,5 malacot választunk el 25 kilogrammos súlyuk elérése után.

Beszélgetésünk közben Fodor János technikus kíséretében négy fehérköpenyes, fehércsiz- más gondozó, Szőke Sándor, Szabó Piroska, Varga Etel és Kovács Magda érkezik az igazgatói irodába. Tőlük elsősorban az itteni munkaköBölmények felől érdeklődtünk.

Szabó Piroska, aki korábban a növénytermesztésben dolgozott, elégedett új munkahelyével. Ez érthető, hiszen azonkívül, hogy jövedelme jóval ma- gasab,, állandó munkalehetőséghez is jutott.

Kovács», Magda a szomszédos község lakója. Számára különösen a hosszabbított műszakok utáni szabadnapok jelentenek sokat, mert ekkor elláthatja a háztartás körüli teendőket.

Varga Etel a jó munkakörülmények miatt választotta ezt a munkahelyet. Öltözők, zuhanyozók, pihenőszobák szolgálják a dolgozók kényelmét.

A vízhiány gyors kiküszöbölésére sajnos nincs kilátás. Durmis elvtárs szerint a közelmúltban már több próbafúrást is végeztek az objektum közelében, de elegendő mennyiségű vizet egyikben sem találtak. A végleges megoldást szerinte majd a Sajón megépülő vízrendszer biztosítja, ami a számítások szerint leghamarabb két óv múlva juttatja elegendő mennyiségű vízhez a nagyhizlaldát.

HACSI ATTILA

A PÁRTMUNKA SIKERE

A prágai Közlekedési Vállalatok eredményei és problémái • Büszkeségünk a metró

Az 1974. óv — a földalatti vasút első útvonalának üzembehelyezésével — határkövet jelentett Prága városi közlekedésének életében. A lakosság megszerette a metrót és — mert a jót gyorsan megszokja az ember — nélküle már el sem tudja képzelni az életét. Ám annál inkább „érdemelnek bírálatot a Közlekedési'Vállalatok többi, kielégítőnek nem mondható, sok bosszúsággal járó szolgáltatásai. A túlságosan hosszú időközökben, rendszertelenül közlekedő villamosok és autóbuszok okozta nehézségeket a pártszervezet igyekszik orvosolni.

Miloslav Kasallal, a fővárosi Közlekedési Vállalatok pártbizottságának elnökével és František Pelikánnal, a földalatti vasút vállalat pártbizottságának elnökével ezekről a problémákról beszélgettünk.

M. Kasai: Tisztában vagyunk azzal, hogy a zavartalan, pontos, gyors és biztonságos közlekedés a lakosság elégedettsé- gének, politikai elkötelezettségének egyik legfőbb feltétele. Akinek az orra előtt robog el a villamos vagy az autóbusz, az sokszor 15—20 percig is türelmetlenül várakozik a következő közlekedési eszközre és ezért többnyire későn érkezik munkahelyére. Eltekintve ettől a népgazdasági kárral járó fegyelmezetlenségtől és időveszteségtől, az emberek bosszúságát munkájuk minősége is tükrözi. A fogyatékosságokat ezért a városi tömegközlekedés tavalyi újjászervezésével igyekeztünk kiküszöbölni.

Ezzel azonban nem mondtuk ki az utolsó szót. A CSKP KB novemberi plenáris ülésének határozatai alapján vállalataink pártbizottságai és a gazdasági szervek — a lakosság jogos bírálatának a figyelembe vételével — feladataink teljesítésére irányuló, máris folyamatban levő további megfontolt intézkedéseket foganatosítottak.

• Milyen feladatok teljesítése vár a Közlekedési Vállaló tokra 1975-ben?

M. Kasai: Már az 1976 évre szóló rendkívül igényes tervfeladatokon dolgozunk, hogy rövidesen megvitassuk őket a vá roskerületi nemzeti bizottságok kal. Äin az idei feladatok teljesítése — elsősorban a közlekedési hálózat kiterjesztése —■ sem mentes a problémáktól. Lehetővé kell tennünk ugyanis a már épülő északi városrész több tízezer lakosának mind a köz pontba, mind a többi városrészbe irányuló autóbusz-összeköt- tetést. Az épülő déli városrészbe sem költözhetnek be a la kók addig, amíg a további vonalak megnyitásával nem biztosítjuk a minden irányba történő közlekedési lehetőségeket. Összesen 18 új vonalról van szó, melyeknek üzembe helyezése megfelelő mennyiségű járművet és munkaerőt feltételez. Emellett a meglevő vonalak meghosszabbításával és a további bevetésével máris csökkenthető lesz a várakozási idő. Az éjszakai közlekedésben ugyancsak lényeges javulás vár ható.

F. Pelikán: A földalatti va sutát 1974-ben várakozáson fe lül “több mint 40 millió utas vette igénybe. Tapasztalataink szerint a múlt év októberében a munkanapokon több mint 200 ezrgn fordultak meg a földalatti állomásokon. A havonta üzemeltetett 17 000 vonat a múlt év végéig több mint 2,5 millió km-t tett meg. A szerelvények másodpercnyi pontossággal közlekednek. Ennek köszönhető, hogy tavaly októberben a közlekedési grafikont 98,9 szá zalékra, novemberben pedig 100 százalékra teljesítettük. Rendszeres ellenőrzéseink célja az utazás színvonalasabbá tétele. A földalatti vasút korszerű berendezéseinek és dolgozói szakképzettségének az érdeme, hogy a menetidőt 2,5 perccel csők kentettük. A szerelvények 3 percenként közlekednek. Ez az intézkedés is hozzájárul a metró befogadóképességének a növeléséhez. A Szovjetunióból megrendelt további 20 kocsi „bevetésével“ pedig — próba- üzemeltetésüket követően, valószínűleg szeptember 1-től — az eddigi 3 helyett 4 kocsiból álló szerelvények közlekednek

majd. Ám a kocsik számának a gyarapodása és az útvonal további két állomással való ki- terjesztése az alagutak kiszélesítését és meghosszabbítását teszi szükségessé. A második, a „B“ útvonal üzembehelyezését 1978-ra irányoztuk elő, reméljük, hogy tervünk a dplgozók kezdeményezése, a szocialista munkabrigádok és szocialista verseny jóvoltából nem az év végén, hanem már az óv elején megvalósul.

• A biztonságos és pontos Közlekedés legfőbb feltétele a dolgozók öntudatossága és kéz deményezése. Hogyan járul hozzá a Közlekedési Vállalatok pártbizottsága ezeknek a feltételeknek a biztosításához?

M. Kasai: A hibák »Is fogyatékosságok kiküszöbölésének és a fegyelem megszilárdításának a lehetőségeit még a múlt év novemberében megvitattuk. A diszpécserek munkacsoportjának legfőbb föladatát a menetrend betartásának a redszeres ellenőrzésében látjuk. A kocsivezetők kiképzésére, szaktudásuk gyarapítására különösen nagy gondot fordítunk. A közlekedési előírásokból és a hirdetményekből vizsgázniuk kell. Orvosaink, pszichológusaink és pszichiátereink egészségi állapotukat is rendszeresen ellenőrzik. Ennek ellenére aránylag sok a közlekedési baleset, melyekért azonban többnyire nem a ml kocsivezetőinket, hanem

— a főváros szűk utcáin rohamosan fokozódó forgalom miatt elsősorban a személygépkocsi-vezetőket terheli a felelősség. De a kiselejtezésre váró, elavult jármüvek Is gyakran okoznak balesetet.

A közlekedés biztonságosab- .bá tételében nagy segítségünkre vannak a szocialista munkabrigádok. Termelő gazdasági egységünk ma összesen 470 szocialista munkabrigádot tart nyilván, amelyek befolyást gyakorolva a löbbiekre, az áram, a benzin, a kőolaj és a többi nyersanyag megtakarításában járnak elől jó példával. Főleg az ő érdemük, hogy a múlt év első 9 hónapjában ezen a címen vállalataink több minit 21 millió 440 000 koronát takarítottak meg.

F. Pelikán: Termelő gazdasági egységünk — a CKD után — Prága legnagyobb vállalata. Dolgozóinak a száma meghaladja a 15 ezret. Ebből a Földalatti Vasút vállalata mindössze 2200 embert tart nyilván. Az igazság kedvéért azonban nem hallgathatjuk el, hogy az említett rendkívüli megtakarításból . a földalatti vasút 12 millió 420 ezer koronával veszi ki részét. LIz elsősorban annak köszönhető, hogy mint minden új vállalat, a Metró is a Villamos és Au tóbusz-válla latokénál lényegesen előnyösebb feltételek inellett dolgozik.

M. Kasai: Diszpécserrendsze- riink múlt évi újjászervezése alkalmával kicseréltük azokat a dolgozókat, akik nem váltották be reményeinket. Az új díjszabások bevezetésével felesleges só vált kalauzokat áthelyeztük a diszpécserek csoportjába, hogy a járatok ellenőrzésével és az utasoknak az útközben előforduló változások tájékoztatásával fokozzuk a szolgáltatások minőségét. Ez volt a célja annak a további intézkedésünknek is, amely lehetővé tette — a rádióadó- és telefon- állomások felszerelésével — a diszpécserközpont és a kocsi- vezetők közvetlen kapcsolatának a megteremtését.

# Hogyan jellemeznék az elvtársak a dolgozók politikai elkötelezettségét és hogyan érvényesíti a pártbizottság befő lyását a dolgozók körében?

M. Kasai: A dolgozók munkáját állandóan figyelemmel ki sérjük. Azok, akik az előírásokat betartva, tartósan megbízhatóan teljesítik feladataikat és a szervezésből is kiveszik részüket, jutalomban részesülnek. Tevékenységükre kétségtelenül ösztönzően hatnak a különböző versenyek is. Ezért indítottuk el nemrégen a szakszervezetekkel együtt a villamosokon és az autóbuszokon is a „példás vonalért“ folyó versenyt, melyben ma összesen 267 csoport vetélkedik egymással. Az „idősebb kocsivezető“ címéért folyó verseny résztvevőinek emelkedő számával arányban egyre ritkábban fordul elő a fegyelemsértés. Az „idősebb kocsi- vezetők“ becsületbeli kötelességüknek tartják a fiatalok nevelését és a diszpécserek gyors, pontos tájékoztatását a zavaró körülményekről, melyeknek m egszü n t et és éh ez úgy a n csak segítő kezüket nyújtják.

F. Pelikán: Kétségtelen, hogy eredményeinket a földalatti vasút kiváló műszaki berendezésein kívül a dolgozók önfeláldozó munkájának is köszönhetjük. A 46 szocialista munkabrigádban tömörült dolgozók százai többnyire fiatalok Nagy részükkel az utasok nem is találkoznak. Sokan az éjszakai órákban teljesítenek szolgálatot, amikor a földalatti vasút nem közlekedik. A szocialista versenybe 76,8 százalékuk kapcsolódott be. Ezek az eredmények azonban nem zárják ki a műszaki, szervezési és káderproblémákat. Dolgozóink hibáit szigorú bírálatnak vetjük alá, mulasztásaikból levonjuk a következményekeit és nem egy esetben elbocsátjuk az oda nem való embereket.

M. Kasai: Nehézségeinkkel kapcsolatban elegendő talán, . ha megemlítem, hogy a villamoskocsi-vezetők egynegyede nő, tehát családi problémáik miatt nincs idejük a túlórázásra. Az influenza-járvány következtében tavaly decemberben a villamosokon naponta kb 180, a buszokon pedig több mint 230 kocsivezetőt nélkülöztünk. Ehhez járul a munkaerőhiány. Az utasokat azonban ezek az akadályok aligha érdeklik. Ezért emelkedett annyira a ko- csivezetők túlóráinak a száma aminek elkerülhetetlen, sajnálatos következményei a gyakori balesetek voltak.

F. Pelikán: A földalatti va- sút szerencsére nem küzd hasonló nehézségekkel. Nem ismerjük a munkaerőhiányt. A nagy gonddal kiválogatott fiatalok a jövőjüket látják biztosítva nálunk s ezért a felelősséget is szívesen vállalják. Vállalatunk megalai>ítősakor, 1971- ben alig 100 emberrel kezdtünk dolgozni. Ezek közül 30-ra volt tehető a párttagok és 7—8-ra a SZISZ-tagok száma. Ma már a dolgozók 15 százaléka kommunista és a SZISZ-szervezet mintegy 400 fiatalt tart nyilván. Ezt igen jó eredménynek tartjuk. Túlsúlyban vannak a kiváló szervezők és a minősített dolgozók is. Feladataink lelkiismeretes, pontos teljesítése példamutatásuknak és annak köszönhető, hogy szakembereik a Szovjetunióban részesültek kiképzésben.

£ Hogyan teljesíti a párt* bizottság a pártéletben felada- tait?

M. Kasai: Nincs okunk pa^ naszra. A dolgozók 10 száza* léka párttag. Az 1973-ra előirányzott 100 párttagjelölt helyett 175-öt, 1974-ben pedig 194 párttagjelöltet vettünk fel, a tervet tehát lényegesen túlteljesítettük. Emellett a párttagok szociális- és korösszetétele is fnegfelel a követelményeknek. 70 százalékuk munkás, tehát alapszervezeteink fejlődését is biztosítva látjuk.

Ám a pártéletben sem mennek ritkaságszámba a problémák. Elsősorban a taggyűlésekre és a pártoklatásra gondolok. Rendszeres látogatásuk az éjjel-nappal folyó közlekedés miatt nem egy nehézségbe ütközik. Ennek ellenére sikerül megoldani a problémákat. A munkacsoportok vezetői tudják, hogy dolgozóik munkabeosztásánál — minden második hétfőn — tekintettel kell lenniük a legalább 2 órát igénybe vevő pártoktatásra. A taggyűléseknél is ez a szempont az irányadó. Az alapszervezetek a csoportvezetők helyzetét — akiknek számolniuk kell a kommunisták felmentésével — úgy igyekeznek megkönnyíteni, hogy két taggyűlést tartanak azonos programmal, ugyanazon a napon: az egyiket délelőtt, a másikat délután. Ez a gyakorlat bevált és örömmel közölhetem, hogy sokban hozzájárul az idén 100 éves városi tömegközlekedésünk rendkívül igényes feladatainak teljesítéséhez.

KARDOS MÁRTA