Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-18 / 15. szám, szombat
Legfontosabb a helytállás Fontos kérdésekről tárgyalt a CSKP KB legutóbbi plenáris ülése • A fiatalok és o mezőgazdaság • A politikai tevékenység is figyelemre méltó • A Vörös Csillag Érdemrend tulajdonosa Mielőtt találkoztam volna KAROL KOPÁLEK mérnök* kel, csupán azt tudtam ró- la, hogy a második világháborúban a szovjet hadsereg katonája volt, jelenleg pedig a közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági iskoláinak a tanfelügyelője. Nagyon nehezen tudtam eldönteni, hogy vajon a múltról, vagy u jelenről faggassam-e, hiszen nyilván mindkettőről sok érdekeset hallhatok tőle. Ebben nem is tévedtem. Előbb a jelenre terelődött a szó. A legidőszerűbb feladatokra. Azokra, melyekkel a CSKP KB legutóbbi plenáris ülése is foglalkozott. — A legutóbbi plénum sok kérdést megvilágított. Rámutatott, milyen feladatok várnak ránk a termelés hasznossága fokozásának terén — mondja a deresedő hajú tanfelügyelő, majd így folytatja: Igen helyesnek tartom, hogy a tanácskozás felhívta a figyelmet a korrupció elleni következetes harc fontosságára. Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb minden téren véget vetünk a korrupciónak, mely ellen mindenki tehet valamit, és kell is, hogy tegyen. Nem elég, ha valaki azon morfondíroz, hogy akadnak orvosok, akik elfogadnak pénzt vagy ajándékot, de ha orvoshoz megy, szintén ehhez a káros gyakorlathoz igazodik. Az is megragadta Kopálek elvtárs figyelmét — a mostani plenáris ülés anyagából —, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban milyen jelentős nép- gazdasági sikereket érünk el. — A tanítóknak elsőként kell elősegíteniük a párt politikájának a megvalósítását. Természetes, hogy a mezőgazdasági iskolákban a tanítóknak is tisztában kell lenniük a gazdasági kérdésekkel: Ezt a mezőgazdasági iskolák pedagógusai feladatuknak tekintik. Mezőgazdaságunk a népgazdaság Alapvető része. Mezőgazdászaink ma már nemcsak szakmailag, hanem politikailag is igen magas színvonalon állnak, s egyre igényesebb és bonyolultabb feladatokat oldanak meg. Saját tapasztalataikon kívül a szovjet mezőgazdászok tapasztalatait is felhasználják munkájukban, például a búzatermesztésbe«. Szerintiem a mezőgazdaság figyelemre méltó eredményei annak is köszönhetők, hogy a mezőgazdászok igen — Az volt a legnagyobb élményem, amikor megtudtam, hogy vége a háborúnak — mondja karol Kopálek. szorosan együttműködnek, s közösen oldják meg a feladatokat. Például kitűnően együttműködnek a növénytermesztők az állattenyésztőkkel. Áldásos lenne, ha a népgazdaság más ágazataiban is ennyire közös nek tekintenék a feladatokat — például a magasépítő és a mélyépítő vállalatok dolgozói. A feladatok megoldása egyszerűsítésének terén Is vannak még rejtett tartalékaink. így van ez egyebek közt a felvásárlással. A felvásárló üzem a termelőktől felvásárolja a húst, majd továbbítja a húsüzemekbe, azok pedig — feldolgozás után — az üzletekbe. Szerintem ezt egyszerűbben is meg lehetne oldani. A múlt káros örökségei közé tartozik az is, hogy sok iskolából a leggyengébb tanulókat irányították a mező- gazdaságba, főleg a mezőgazda- sági szakmákba. A mezőgazda- sági iskolák annál nagyobb elismerést érdemelnek, hogy ennek ellenére jó szakembereket nevellek ezekből a fiatalokból is. A mezőgazdasági szakközépiskolába ma már jó előmenete- lű tanulók jelentkeznek az alapiskolákból. Elmondja, hogy a közép-szlovákiai kerületben a mezőgazda- sági iskolákban igen jól működnek a SZISZ-szervezetek. Minden iskolában megszervezték a politikai iskolázást. Továbbá különféle versenyeket szerveztek az SZNF és a felszabadulás 30. évfordulójának tiszteletére. A középiskolák pártalapszerve- zetei a legaktívabb SZISZ-tago- kat a kommunista pártba való felvételre javasolják. Ez igen serkentőleg hat a fiatalokra. Kopálek elvtárs a kerületi nemzeti bizottság üzemi szervezetének a tagja és a középfokú pártoktatás vezetője. — Ebbe a körbe főleg pár tonkívülieket soroltak be, ká- dertartalékokat és szakelőadókat. A kör tagjai nagy részének főiskolai végzettsége van, a pártoktatásnak mégis igen nagy hasznát veszik. Tizenkét lektorunk van a második évfor- lyamban — mondja Karol Kopálek. — Lektoraink túlnyomó része a kerületi nemzeti bízott ság vezetője. Előadóinknak megfelelő politikai tudása és gyakorlata van. Véleményem szerint a jó előadónak nemcsak az elméleti kérdésekkel kell tisztában lennie, hanem a gyakorlatban is járatosnak kell lennie. Mi a pártoktatáson gazdasági témákat veszünk át. Ügy belemerül a jelen problémáiba és feladataiba, hogy már-már azt hiszem, a múltról való beszélgetésre nem is marad időnk. Ám amikor a három évtizeddel ezelőtti eseményekre terelem a szót, ismét megfeledkezik az időről. Gondolatban máris messze jár. — A szlovák hadseregbe rukkoltam be, s 1944-ben a frontra kerültem — idézi vissza az egykori eseményeket. — Felvettem a kapcsolatot a szovjet partizánokkal. Híreket továbbítottam nekik. Közben partizánokat toborzott. 207 emberrel átállt a partizánok oldalára, Szergej Pro- kopjuk volit a parancsnoka. Később a partizánokkal áttörte a frontot, s egykori szakaszával (harminc emberrel) beállt a szovjet hadseregbe, ahol századparancsnok lett, s továbbra is hadnagyi rangot viselt. Utána a felderítők parancsnokává nevezték ki. — Ekkor igazán internacionalista összefogással harcoltunk a fasizmus ellen — emlékezik. — A rádiósunk orosz volt, a távírászunk magyar. Akadt köztünk egy ukrán, további két orosz, egy morva és én, a szlovák. Mi felderítők az ellenség területén ejtőernyővel értünk földet s a híreket rádión továbbítottuk. Egyszer azt jelentettük, hogy egy egész karaván benzines tartálykocsi érkezett. Jelentésünkre a szovjetek fél órán belül szétbombázták az autókat. Amikor azt kérdem tőle, mi volt a legnagyobb élménye a háborúban, csak ennyit mond: — Amikor megtudtam, hogy véget ért a háború. Megható, s háborús élményeivel kapcsolatos az az esemény is, melyet ezután mond el: — Tegnapelőtt találkoztam két partizántársammal. Egyikükkel a háború óta most először. Igen megrázó élmény volt. Kupec elvtárs ugyanis a háborúban aknára lépett, s elveszítette a fél szemét. Az arca is csupa forradás. Én csak most tudtam meg, hogy mi történt vele. A másik harcostárs, Pavol Zilka is súlyosan megsebesült, de az akkor történt, amikor még együtt harcoltunk. Most felidézte, hogyan vigasztaltam őt, amikor arra kért, lőjem agyon, mert szörnyű fájdalmak gyötrik. Hősi helytállásáért (valamennyi felderítő társával együtt) Kopálek elvtársat a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki. Búcsúzóul szerényen így ősz szegezi az elmondottakat: — Meggyőződésem, hogy a mai fiatalok is éppen úgy harcolnának, mint mi, ha kellene, hiszen a munkában is példásan helytállnak. Szerintem mindenkit mindig a helytállási! szerint kell értékelnünk. FÜÍ,t)P IMRE Megjelent a Pártélet ez évi 1. száma Pártunk egész figyelme jelenleg arra irányul, hogy lebontsa és megvalósítsa a CSKP KB novemberi plenáris ülésének határozatait. Ezt az igyekezetei a lap új számának több írása hivatott elősegíteni. Ilyen mindenekelőtt A mező- gazdaság a novemberi plénum után c. vezércikk (szerzője Jan Baryl, a CSKP KB titkára), továbbá a pártalapszervezetek évzáró taggyűléseinek élőké szításéval foglalkozó cikkek, illetve Az 5. ötéves terv feladatai teljesítésének minden feltételével rendelkezünk c. írás, az Egyetértés a CSKP KB novemberi ülése következtetéseivel c. összeállítás, valamint A személyes kapcsolat a politikai Irányítás alapvető módszere c. interjú, mely a szóban forgó kb-ülés következtetései lebontásának konkrét példáit Ismerteti a chomutovi járási pártszervezet életéből. A lap tanulságosabb írásai közül a figyelmet A nemzeti bizottságok szerepe a cseb nép nemzeti íelszabadító harcában, valamint A csehszlovák politikai emigráció helyzete a jelen antikommunizmusában (1. rész) című tanulmányokra hívjuk fel. Elgondolkoztató a Pártcsoportok a társadalmi szervezetekben c. írás Is. Kiemelkedik a lap anyagai közül Az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának előkészületei és ugyan csak A kapitalizmus általános válsága jelenlegi szakaszának gazdasági vonatkozásai c. konzultációs cilrk. A pártoktatás középfokán a marxizmus—leninizmus alapjait tanulmányo zók ezúttal a Harc az oroszországi marxista párt megalakításáért c. anyaggal Ismerkedhet nek meg. A bepillantást a testvéipár- tok életébe a lap cikket közül Az agitációs propagandainun ka és a gazdasági feladatok teljesítése (az SZKP tapasztalatai), valamint A Bolgár Kom munista Párt internacionalista hagyományai c. írások teszik lehetővé. Végül tájékoztat a la-p Marx és Engels müvei teljes kiadásának előkészületeiről (mint egy löt) kötet), illetve Balázs Béla az „Életünk“ c. kismo nográfiájáról és ugyancsak az általa összeállított Együtt, egymásért c. kiadványról. (kezes | 1975 1. 18. Növénytermesztésünk elmúlt évi teljesítményének értékelésével, s a jövő évi termelési tervek kidolgozásával kapcsolatban gyakran esik szó a cukorrépáról és általában a cukortermelésről. Egyrészt azért, mert e termény termelésénél az eddigiek folyamán nem teljesítettük az 5. ötéves terv előirányzott mutatóit, másrészt pedig azért, mert az egyes nyersanyagok, anyagok és termékek árának inflációs növekedésében az elmúlt év utolsó harmadában a cukor vitte el a pálmát: a cukor világpiaci szabad ára 1974 januárjától augusztusig megkétszereződött, novemberben pedig elérte a januári ár négyszeresét. Ez a novemberi kulmináció egyébként az 1971-es árszint 14—15 szűrösét jelentette, s bár december folyamán jelentős visszaesés következett be, a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a cukor a kőolajhoz és más nyersanyagokhoz hasonlóan továbbra is tartani fogja jelenlegi magas árét. A cukor világpiaci árának alakulása számunkra sem közömbös, hiszen mi is a cukorexportáló országok közé tartozunk, s cukorfölöslegeinknek az említett növekedési arányoknak megfelelően az elmúlt év utolsó negyedében többszörös súlya volt — és lehetett volna — külkereskedelmi mérlegünk serpenyőjében. Mivel tehát a cukor világpiaci árának alakulása minket is érint, vizsgáljuk meg közelebbről Is, hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet, s milyen fejlődés várható a jövőben a cukorpiacon. A többi termékhez hasonlóan a cukor ára is alapjában véve a termelési költségektől, az egyes évekbe® elért hozamokhogy eltérő a termesztés és a feldolgozás technológiája. A kétféle végtermék között azonban a piac szempontjából nincs lényeges eltérés, ezért a továbbiakban nem is teszünk különbséget a répacukor és a nádcukor között. Fogyasztás és termelés A továbbiakban vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogv hoAz elmúlt évben a rendkívül csapadékos őszi időjárás nagymértékben akadályozta a cukorrépa betakarítását és szállítását. J. Marko felvétele ezer tonnára tehető, ebből 31 millió 821 ezer tonna a répacukor, 50 millió .555 ezer tonna a nádcukor. Ennek a felosztásnak egyébként csak az a jelentősége, hogy a répacukrot az iparilag fejlett országokban, a nádcukrot pedig a fejlődő országokban termelik, továbbá az, gyan alakult a cukor fogyasztása és termelése az elmúlt években világviszonylatban. Ezzel kapcsolatban viszont előre kell bocsátani, hogy az éghajlati tényezők a cukortermelő növények hozamaiban 20—25 száza’ékos kilengéseket is okozhatnak, ezért a folyamatos ellátás érdekében az adutt év cukortermeléséhez legalább ilyen arányú tartalékra van szükség. Ez a tartalék a vártnál alacsonyabb termés és a növekvő fogyasztás következtében részben kimerülhet, a tartalék hiánya feszültséget okoz a cukorpiacon, ami maga után vonja az árak gyors emelkedését. Tulajdonképen most is ez történt, a hiány azonban nem átmeneti jellegű, s nem bízhatunk abban, hogy egy jó év helyrebillenti a mérleget, s a cukor világpiaci ára visszahúzódik eredeti medrébe. Vizsgálódásaink során induljunk ki az 1968 as évből, amikor a világ 68 millió tonna cukrot termelt és 67 millió tonnát fogyasztott. A tartalék tehát 1 millió tonnával növekedhetett. A hetvenes években azonban változott a ‘helyzet, 1971-től 1973-ig a fogyasztás évi 2,5 százalékos ütemben növekedett, míg a termelés csupán 0,9 százalékos nö-, vekedést ért el. Az elmúlt év-, ben tovább fokozódott a feszültség a cukorpiacon, a répacukor-termelő országok ugyanis csaknem 900 ezer tonnával kevesebb cukrot termeltek, mint a megelőző évben, a fogyasztás viszont tovább növekedett. Ami a fogyasztást illeti, 1972-ben egy főre átlagosan 20,3 kg cukor esett. Az egyes országok fogyasztásában azonban óriási különbségek vannak. Amíg például a fejlett ipari államokban a 40 kilogrammot is meghaladja (nálunk jelenleg 3d kg, amivel megközelítjük a legtöbb cukrot fogyasztó államokat), addig egyes afrikai és ázsiai államokban a 10 kilogrammot sem éri el. A jelenlegi világgazdasági helyzet a kőolajat és egyéb nyersanyagokat termelő fejlődő országoknak kedvez, amelyek a cukor magas ára mellett is növelhetik a fogyasztását. Ugyanakkor más fejlődő országok, például India, Pakisztán, Srí Lanka, Nigéria slb. a magas árak miatt kénytelenek korlátozni a cukorfogyasztást. A FAO 1981) ig kidolgozott prognózisa mindenesetre azzal számol, hogy 1980-ig a világ cu korfogyasztása eléri az évi 93 millió tonnát, s a növekedés jelentős hányadát az ázsiai államok adják. Ezt a prognózist 1972-ben dolgozták ki, amikor még nem vették számításba a fejlődő országokban felhalmozódó kőolajdollárok vásárlóerejét, így tehát nincs kizárva, hogy az 1980-as szükséglet a 100 millió tonnát is meghaladja. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy az iparilag fejlett országokban több mesterséges édesítőszert egészségi okokból betiltottak, s ennek következtében ezekben az országokban is megélénkült a kereslet a cukor iránt. Az említett prognózis tehát azt jelenti, hogy a legközelebbi 6 óv alatt mintegy 12— 14 millió tonnával kell növelni a termelést. Ez gyakorlatilag elérhető, hiszen a termelők a jelenlegi magas árak mellett a jelentősen megnövekedett termelési költségek e’.lenére is (gépesítés, műtrágyázás) hajlandók lesznek a cukorrépa és a cukornád termelését fokozni. Az ösztönzés szükségessége egyúttal a magas árak tartósságát is garantálja. A kereskedelem problémái A nyugat-európai országok közül Franciaország exportálja és Nagy-Britannia importálja a legtöbb cukrot. A francia termelés meghaladja a hárommillió tonnát, ebből mintegy 900 ezer tonnát exportálnak. Nagy- Britanniában éppen fordított a helyzet, egymillió tonnát termelnek és kétmillió tonnát importálnak. 1974-ig Nagy-Britan- nla az 1951-ben kötött szerződés alapján nagyobbrészt a Brit Nemzetközösség országaiból szerezte be cukorszükségletét (évente mintegy 1770 ezer tonnát). Ez a szerződés azonban 1973 végén lejárt, s Nagy-Britannia belépése a Közös Piacba (Folytatás a 6. oldalon) ÉDES ÉRTÉK Bonyodalmak a cukorpiacon tói, a kereslet és a kínálat alakulásától, valamint a különböző spekulatív törekvésektől függ. Mielőtt e tényezők hatását részletesen elemeznénk, szükséges megjegyezni, hogy a világ cukortermelését részben a mérsékelt éghajlatú répacukortermelő országok, részben meleg égövi nádcukortermelő államok adják. Előzetes becslések szerint a világ 1974/75-ös cukortermelése 82 millió 376
