Új Szó, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-03 / 2. szám, péntek

céltudatosabb pályairányítás A TIZENÖT ÉVESEK ELHELYEZÉSI GONDJAI A népgazdaság dinamikus fej­lődése és a munka hatékonysá­gának növelése megköveteli, hugy a fiatalokat kellőképpen felkészítsük az életre és jövő beni hivatásukra. Az 1974-es évben Szlovákiában az illetéke­seknek 84 125 fiatal (ennek 49 százaléka lány) elhelyezéséről kellett gondoskodniuk. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, lmgy a fiatalok elhelyezé­sének tervét meglehetősen ked­vezően teljesítettük. Ez első sorban az arányok, tehát a terv- számok betartásában nyilvánult meg. A fiatalok jelentős hánya­da iparitanuló-viszonyba került s nagyon lényeges, hogy több ségüket sikerült megnyerni a döntő fontosságú szakágazatok­ban való továbbképzésre. A 15 éves fiataloknak 89,5 százaléka középfokú iskolákban, illetve szakmunkásképző intézetekben folytatja tanulmányait. A tankötelezettséget befejező tanulók elhelyezésében jó ered­ményeket értünk el nemcsak az 1974-es évben, hanem már a korábbi esztendőkben is, an­nak ellenére, hogy a fiatalok érdeklődése kissé egyoldalúnak bizonyult; többségük elsősorban va lám i 1 yen szakközépiskol a iránt érdeklődött. Sikerült azon­ban az egyéni érdekeket össze­hangolni a népgazdaság szük­ségleteivel és terveivel. A szak- középiskolák iránt megnyilvá­nuló nagy érdeklődést oly mó­don egyensúlyoztuk, hogy a felvételik után több fiatalt gimnáziumban helyeztünk el; a gimnáziumok a tervszámokat ebben a tanévben 100,8 száza­lékra teljesítették, míg a szak- középiskolák 107,7 százalékra. Mivel egy-egy középiskola a tervszámokat túllépte, ebben a tanévben a tervezettnél 1171 ta­nulóval többen folytatják kö­zépiskolai tanulmányaikat; meg kell azonban jegyeznünk, hogy szakközépiskolákba csaknem tiÖOOrel többen jelentkeztek, mint gimnáziumokba. Az utóbbi Iskolatípusba 3,5 ezerrel keve­sebb fiatal kérte a felvételét. Az érdeklődés és a szükségle­tek összehangolása komoly erő­feszítéseket igényelt, s ez cél­szerűbb pályaválasztási tanács­adással, illetve pályaorientácié- val természetesen megelőzhető lett volna. A fiatalok érdeklő­dése és a tervszámok közötti ellentétek elsősorban a felvé­teli vizsgák idején ütköznek ki, s ez persze elégedetlenséget és idegességet vált ki a szülök és a fiatalok körében. A szakközépiskolákba jelent­kezők jobbára, egy-egy szak iránt érdeklődik; így például nagy a túl jelentkezés az öko­nómiai szakközépiskolákba, az óvónőképzőbe, az elektrotechni­kai szakközépiskolába; a jelent­kezők száma gyakran sokszoro­san meghaladja a felvehetők számát. Ezért a jövőben még hatékonyabban kell befolyásol­ni az ifjúság érdeklődését, per­sze az iskolalátogatás idején, nem pedig a kérvények leadá­sa, illetve a felvételi vizsgák során. Arányosabb érdeklődés esetén lényegesen csökkenne a túljelentkezés s ezzel elkerül­hető lenne a szülők és a diá­kok felesleges idegeskedése. Mivel a középiskolába felve­hetők száma meghaladta a nép- gazdasági terveket és mert szá­mos fiatal rossz előmenetele miatt nem fejezte be a kilen­cedik évfolyamot, hanem az. al­sóbb osztályokból kimaradt, kedvezőtlenül alakult az ipari tanulók toborzása. Azért, hogy teljesíthessük az irányszámokat, szükséges volt, hÖgy ipari ta­nulónak felvegyük azokat is, akik a hetedik, sőt a hatodik KULTURÁLIS HÍREK • Negyvenkét év alatt 385 kiadást ért meg a Szovjetunió bán Nyikolaj Osztrovszkij híres regénye, Az acélt megedzik. A nagy példányszámokról ismert szovjet irodalomban sincs más szépprózai mű, melyet ennyien vásároltak volna meg. ,0 • A Nyírfácska szovjet tánc- együttes Algériában turnézik. A társulat az Idén eddig Svájc­ban, Franciaországban és Spa­nyolországban vendégszerepeit. osztályból maradtak ki. A vál­lalatok, hogy minél több fiatal kerülhessen iparitanuló-viszony­ba, elégtelenül felkészült fiata­lokat is kénytelenek voltak fel­venni, jóllehet ezeknek nem igen volt meg az előfeltételük arra, hogy megfelelnek a mun­kásfiatalokkal szemben támasz­tott egyre nagyobb követelmé­nyeknek. Nagyon fontos, hogy az isko­lák • vezetősége a szülőkkel kö­zösen még hatékonyabban kap­csolódjon be a fiatalok életre való felkészítésébe. Már néhány éve a fiataloknak 20 százaléka a tankötelezettséget nem a ki­lencedik évfolyamban, hanem az alsóbb osztályokban fejezi be. ami az egyre növekvő igé­nyeket tekintve távolról sem mondható kielégítőnek, arról nem is szólva, hogy az ilyen fia­talokat a legalsóbb fizetési ka­tegóriába is nehéz besorolni. Az alapiskolák oklató-nevelő munkája és a fiatalok pályairá­nyítása során hatékonyabb módszereket kell alkalmazni, hogy növeljük a tudásszintet. A párt plenáris ülésének hatá­rozataiból kiindulva arra kell törekednünk, hogy az alapisko­lák pedagógusai minőségi mun­kát végezzenek és harmoniku­san együttműködjenek a szü­lőkkel. A követelmények növe­lésével elérhető, hogy csök­kentsük azoknak a tanulóknak a számát, akik nem szereznek teljes alapiskolai végzettséget, s törekedjünk arra, hogy ezen a téren elérjük legalább a cseh országrésze k s zá z a 1 é k a r án y á t. Ily módon bizonyára sikerülne csökkenteni azoknak a számát is, akik elégtelen felkészültsé­gük miatt kénytelenek otthagy­ni a szakmunkásképző intéze­tet. A nehézségek ellenére álta­lában kedvezően alakult az ipa­ritanuló-viszonyba jelentkezők arányszáma (a tervezettnek 97,3 százaléka}. Ebben a tanév­ben első ízben sikerült elérni, hogy a lányok is a tervnek megfelelően jelentkezzenek ipa­ri tanulónak. Jobb és egybehan- goltabb szervező munkával ked­vező eredményeket értünk el a fiatalok toborzásában, s a he­lyesebb pályairányítás, illetve a pályaválasztási tanácsadó tes­tületek céltudatosabb munkája révén több fiatal jelentkezett ipari szakágazatokba. A koráb­bi évekhez képest viszonylag több tizenöt évest sikerült meg­nyerni a tüzelőanyag, a kohá­szat, a gép-, a vegy- és a köz­szükségleti ipar számára. Ennek ellenére még ma sem mondhat­juk el, hogy az érdeklődés arányban lenne a társadalmi szükségletekkel. Egyenlőtlen a fiatalok meg­oszlása az egyes szalíágázáfo- kon vagy a vállalatokon belül is. Míg egyes szakmák a szó szoros értelmében megrohaino- zottak — főleg a „nőies szak­mákra" gondolunk — ezzel szemben még mindig meglehe­tősen nehéz meggyőzni a lányo­kat arról, hogy a íjem hagyo­mányos, azaz kevésbé „nőies“ szakokra is jelentkezzenek. A lányok közül még mindig so­kan kérik felvételüket a közét­keztetésbe, a kereskedelembe, a távközlés szolgálatába, a köz­szükségleti és élelmiszeriparba, a vegyipari ágazatokba, a köz­szolgáltatási üzemekbe, míg csekély érdeklődés mutatkozik részükről a gép-, a közlekedés-, a fa- és bőripari, valamint a mezőgazdasági szakmák iránt. És sorolhatnánk tovább a ke­vésbé vonzó szakmákat, mint például az üvegfúvás, a cipész- mesterség, a szövés, a fonás, a cementgyári munka, a ké­• A közelmúltban jelent meg a párizsi Gallimard-nál André Malraux új könyve, a Lázár. A mű a halálról szóló filozofikus elmélkedések sorozata. • A Voproszi Lityeraturi cí­mű moszkvai irodalomtudomá­nyi folyóirat decemberi számát a mai magyar irodalom bemu­tatásának szentelte. Magyar írókon, kritikusokon, irodalom- történészekéin kívül számos szovjet szerző méltatja, értékeli a kortárs magyar irodalmat. ményseprő, az ácsmesterség, vasutas, gumiipari dolgozó stb. A központilag irányított épí­tőipari vállalatok 99,3 százalék ra teljesítették az ipari tanu­lók toborzás) tervét. Ám ezzel kapcsolatban is el kell monda­ni, jóllehet a jelentkezők száma csaknem fedi a tervszámot, en­nek ellenére egyes szakok ilt is keresettek, mások kevésbé vonzóak. A nemzeti bizottsá­gok által irányított építőipari vállalatok 92,9 százalékra tel jesítették a tervet. Nagyobb aránytalanságok csak a közép­szlovákiai kerület egyes járá­saiban mutatkoztak. A mezőgazdasági üzemek 4178 fiatalt vettek fel ipari ta­nulónak, s ezzel 94,3 százalék­ra teljesítették a tervet. Viszont nagyon aránytalan a fiúk és a lányok megoszlása. Már több éve a megengedettnél lényege sen több fiút vesznek fel. Eb­ben a tanévben például 110,3 százalékot, míg a lányok aránv- száma csak 50,3 százalék. A 15 éves fiatalok elhelyező se az 1975-ös évben is igényes feladatot jelent, ugyanis a fia­taloknak 90 százalékát valami­lyen középiskolában vagy szak­munkásképző intézetben el kell helyezni. Márpedig ezeket a célkitűzéseket elég nehéz lesz teljesíteni, mert a 15 éveseknek egyötöd része nem jut el a ki­lencedik évfolyamig, hanem az alsóbb osztályokból marad ki. Komoly gondot okoz majd a lá­nyok elhelyezése. Középiskolák­ban a jövő évben is ugyanany- nyi lány tanulhat, mint a ko­rábbi években, ipari tanulónak azonban 39 százalékot (a ko­rábbi években ez csak 37,3 szá­zalék volt) kell felvenni. Ezt a gyarapodást elsősorban a ko­hó- és nehéziparban kell elér­ni, ahol a tervek szerint az ipa­ri tanulók 23,5 százalékának lánynak kellene lenni (az ed­digi 9,3 százalék helyett), to­vábbá a mezőgazdaságban, ahol az aránynak a jövőben 39,3 szá­zaléknak kelt lennie az eddigi 20,6 százalékkal sze'mbeai. Ép­pen ezért valamennyi illetékes intézmény és szerv részéről már most fokozott gondot kell fordítani a tizenöt évesek elhe­lyezésére. JOZEF URMÍNSKY KÉT KIÁLLÍTÁS ZUZKA RUSKOVÄ KÉPEI Az árvái táj festői szempontból az ország legvonzóbb vidé­keinek egyike. Sajátos formájú hegyek, különös hajlaté völ gyek, s ebbe a forma- és színvilágba illeszkedő falvak. Ezé1 közül Trstená az, mely Z. Ruskovában az első és döntő be­nyomásokat keltette. E. Nevan és E. Lehotský egykori növen­dékének a külvilág jelenségei az ihletői. Régebbi alkotásai is ezt igazolják. S a Gorkij utcai kiállítá­si teremben most sorakozó víz- és olajfestményeken is követ­kezetesen a valóságot keresi, de nem csupán a hasonlóság szintjén. A világ képe mindig a művész egyéniségének priz­máján megy keresztül. S a tájfestő Rusková nem egy-egy szlovák falu, vagy vidék konkrét ábrázolására törekszik, ha­nem a tájjal kapcsolatos érzéseit, közvetlen élményét akarja megjeleníteni. Ez a művészi valóság olykor meggyőzőbb a konkrét realitás hűséges másánál. Máig érvényes a megálla­pítás, hogy „a modern festészet szándéka nem a látható, vissza!ükrözése, hanem láthatóvá tevés" “ így válik a kevésbé figyelmes szemű ember számára látható valósággá a táj új szépsége Z. Rusková képein. A klasszikus távlati törvényeket, mellőző, laposan festett finom foltok együtteséből, a hangulati töltetű színek feszültségéből összeálló képek idézik Trstená gerendafalú ház öreg fatemplomát, hol a virradat rózsás derengésében, h meg a nyári éj sötétjében. A forró nap­sugár özöne alatt az aranysárga mezők kalászainak súlyos feje meghajlik. Porubára és a Szitnya tájára „beszökik az ősz". S a kemény tél vastag hótakarója alatt szunnyadó apró házak látványa magával ragadó élményt nyújt a néző­nek. A kárpitművészetet képviselő Art Protisai az anyagban való gondolkodásra vallanak, Lenyűgöző a Repülő páva érzékeny koloritjának egysége. A zord téli napokon jólesik elmerülni azokban a benyomásokban, amelyeket a kiállítás ébreszt a látogatóban. DANIEL GÄLIK GYŰJTEMÉNYES TÄRLATA A Majerník Galériában alkotásaival jelentkező D. Gálikol számos csoport-kiállításról már ismerjük. Ez alkalommal első egyéni bemutatóján húsz esztendei munkásságának vázlatos, de gondos válogatása jól jellemzi művészi arcélét. A Myjaváról származó Gálik már gyermekkorában is kedv­teléssel rajzolt és „színészkedett“. Építészeti szakközépiskolát végzett. Pályafutását Bratislavában, 1959-ben egy hivatali író­asztalnál kezdte. Másra, többre is törekedve, Jozef Kôstka professzornál magántanulóként ismerkedett a szobrászat mű­vészetével. 1.945-ben már szakmai otthonossággal formált domborművet, majd a későbbi márvány Pihenő asszony, az érzékeny mintázású Leány mellszobrok, a lendületes Vissz­hang és a fehérmárvány Fej jelzik tehetségét. Döntő hatással volt reá Ladislav Vychodillal való találko­zása, 1940 táján. Attól fogva elemi érdeklődéssel fordult a színpadi képzőművészet felé. 1952-ben már az Új Színpad díszlettervezője. Művészi hitvallása: „az egyensúly keresése“. Nem zavarja meg a modern kor „percművészete“, nem vak­merőén kísérletező s nem hajszolja a látványos megoldáso­kat. Figyelmét színművekre, ifjúsági- és gyermekszínházakra összpontosítja. Shakespeare és Goldoni vígjátékaitól kezdve, Majakovszkijon és Arbuzovon, Zeyeren és Palárikon át Piran- dellóig és Max Frischig légkört teremt színpadképeiben. Ki­egyensúlyozottan természetes egyszerűséggel működik egytltl a szerzővel, a rendezővel, a színészekkel. Nála a színpadkép a valóság mása, illetve annak finom művészi átírása. Bemu­tatott díszlettervei kisméretű temperák és kollázsok. Néhány közülük csupán tenyérnyi. Ezeken egy miniatűrista gyengéd finomságával érezteti Andersen meséinek bűvös világát. BÄRKÄNY JENÓNÉ Negyedszázad eredményei és gondjai A Nővé Zámky-i (érsekújva- x’i) művészeti alapiskola elérke­zett fennállásának negyedszá­zados jubileumához. Ebből az alkalomból az illetékesek. 776 ezer korona anyagi támogatást adtak az intézmény bővítésére és korszerűsítésére, 50 000 ko­ronát pedig a berendezések felújítására utaltak ki. Az anya­gi támogatásból ^ az iskolában bevezették a hideg-melegvizet és egy emeletet húztak a régi épületre, mely így hét lanté rémmel bővült. vei a nyugdíjasok klubjában is, ahol mosolyt derítenek a fá­radt arcokon. Se szeri, se szá­ma azoknak a fellépéseiknek, amelyeken városuk zenekultú­rájának jó hírét_öregbítették. Vajon elégedettekké az épü­let korszerűsítésével és felújí­tásával? — kérdezem Czanik Irén igazgatónőt, aki már 17 éve fáradhatatlanul irányítja -az iskola munkáját. Válaszából kiderül, hogy az épület még így sem felel meg az igények­nek. A képzőművészeti osztály Czanik Irén igazgató a záróvizsgán ! ö 'önkiét mond Cibula Béla pedagógusnak eredményes munkál*1*1?* Kétségtelen, hogy az illeté­kesek nem érdemtelenül része­sítették az iskolát e jelentős támogatásban. Az iskola okta­tói és növendékei minden fon­tosabb ünnepségen részt vesz­nek és műsorokkal teszik szí nesebbé a rendezvényt. A cseh­szlovák—szovjet barátsági hó­nap alkalmából remek műsort adtak: szovjet, cseh és szlovák ének- és zeneszámokkal érzé­keltették a közönségnek a fel­szabadító szovjet nép iránt ér­zett hálánkat. De találkozha­tunk a zeneiskola növendékei­eluié.eii oktátása a Hradná ut­cai iskolában folyik, részben tanteremhiány miatt, de azért is, inért Éva Povazanová ok­tató az említett iskola pedagó­gusa. A gyakorlati oktatás a művészeti iskola műtermében folyik. A képzőművészeti cso­port sokat köszönhet a nemré­gen elhunyt Nágel Gyulának. Az iskola a zilinai Expo és br­nói kiállítás után az országos versenyen is megállta a helyét: Horváth István tanuló a díjat a prágai vár dísztermében sze­mélyesen vette át* A művészeti alapiskolában a közeljövőben megalakítják a t irodalmi-drámai szakkört, a né­pi táncosok csoportját és a táncgimnaszlikai tagozatot. Az iskola .tehát új szakokkal gya­rapodik s ez is az épület bőv£ tését indokolja. A zenei (zon­gora, hegedű, harmonika, fú­vós hangszerek) és énektago­zatra az 1974—75-ös tanévben 346 tanuló jelentkezett. Az iskolában 16 pedagógus (közülük ki kell emelni Hor­váth Erzsébet igazgatóhelyet­test, Szeghő Erzsébetet, Hallá Máriát, Cibula Bélát, a zenekar megalapítóját és vezetőjét és az egészen fiatalok közül Ozo­rai Gabriellát) foglalkozik a növendékekkel. Közülük 13 szakképzett, a többi pedig „me­net“ közben szerez oklevelet. Munkájuk eredményét házi koncerteken mérik le, a kez­dőknek itt kell leküzdeniük az első nyilvános szerepléssel járó izgalmakat. A nyilvános koncertek közül persze a lég* izgalmasabb a végzősök vizs* gája. Cserekoncerteket is ren­deznek Komáromban, Nagyme- gyérén és Znojmóban. Befejezésül talán nem lesz érdektelen, ha elmondjuk, hogy az iskola eddigi 700 diákjából 85 elvégezte a konzervatóriu» mol, sokan az „év legjobb vég* zőse“-ként. Közülük is figye­lemre méltó eredményt ért el Hamar Péter, aki a Warchalotf együttessel járja a világot, Ko- vács-Sárai Ilona, a bratislavai női kamarakórus karnagya, Klatis Mária Olaszországban turnézik, Decsi Ágnes a buda­pesti operaház magánénekes­nője és ösztöndíjasa. Nagyon tehetségesnek mutatkozik Pék Erika is és Szűcs Róbert, aki ugyan hegedűsként kezdte, de aztán a Szlovák Nemzeti Szín­ház énekese lett. GÁBRIS JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom