Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-01 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó
■ Vladimír Sís rövidesen megkezdi a Sétányok zenéje című film forgatását. A játékfilm keretét a Karlovy Varyban évente megrendezett bűvész- fesztivál adja. A történet egyébként a két világháború közötti időszakban játszódik, s a világhírű fürdővárosban nyaraló előkelőségek életét bemutatva az akkori idők politikai eseményeit is elénk tárja. ■ Fivéremnek remek (ivére vau címmel forgat filmet Stanislav Strnad, aki eddig többnyire tv-filmeket készített. Mostani alkotása két fiatal kapcsolatáról szól — sajátosan láttatva az időtlen témát. ■ Irina Kupcsenko, a fiatal szovjet színésznő Andrej Mihal- kov Koncsalovszkij felfedezettje: a neves rendező bízta rá a Nemesi fészek című Turgenyev- fllm főszerepét. Irina Kupcsenko játszotta a Ványa bácsi filmváltozatának Szonyáját is. Most ő alakítja A boldogság csillaga című új szovjet filmben a dekabrista Trubeckoj feleségét. M Angliában forgatják A félelem című filmet, amelynek főszerepére Ewa Aulint szerződtették. A svéd származású íilmszínésznő, akinek első, szenzációs szereplését a Candy című filmben nem követte újabb nagy sikier, évekig Olaszországban játszott. ■ Edouard Molinaro, olasz származású francia rendező legújabb filmje, a L’ironie du sort nagyon jó kritikát kapott Franciaországban. A film cselekménye 1943-ban, a németek által megszállt Nantes-ben játszódik. A szerelmi szálakkal átszőtt ellenállási filmnek egyik főszereplője a fiatal Marie-Hé- léne Breillat. ■ A régen látott Ingrid Bergman és Anthony Perkins is annak az Orient Expresszinek az utasaiv amelyen egy rejtélyes gyilkosság történik. A bűnügyet természetesen az írónő, Agatha Christie népszerű figurája Hemile Foirot mesterdetektív nyomozza ki, akit Albert Finney alakít. A gyilkosság az Orient Expresz- szen című film többi utasát is olyan neves színészek személyesítik meg, mint Vanessa Redgrave, Jacqueline Bisset, Sean Connery, John Gielgud, Lauren Bacall. ■ Cukor György legújabb produkciója szovjet—amerikai közös vállalkozás lesz. Maeterlinck Kék madarát viszik filmre, a Bolsoj Tyeatr balettjével és a leningrádi balettel, a moszkvai filharirtijnikasckkal, Andrej Petrov és Alex North zenéjével. A forgatókönyvet Alekszej Kapler és Alfred Hayes írta. Egy tündér szerepében: Liz Taylor. ■ Guilin unja feleségét és vidám hétvégi kirándulásra indul bájos barátnőjével, Dandá- val. Boldogságuk azonban nem tart soká, emberrablók fogságába esnek s az ijesztő külsejű bandavezér teljesíthetetlen követeléseket támaszt. Dráma? Nem, a Mordi e függi című film csak tragikomédia. Dino Rosi, a rendező szellemesen bonyolítja a cselekményt kitűnő szereplői segítségével: a zord Oliver Reeddel, a bájos Carol Endrével, a sokszínű Marcello Mastroiannival. V ojtéch Trapl cseh író Érted nem harangoznak című drámáját a Hradec Králové-i és a košicei színház után a prágai S. K. Neumann Színház is műsorra tűzte. Az előadást a közelmúltban a prágai televízió is közvetítette. A darab iránt megnyilvánuló rendkívüli érdeklődés arra enged következtetni, hogy a mű sokáig a libeiii színház repertoárján marad. Ezzel a sikerrel magyarázható a szerző elhatározása, hogy megfilmesíti a válságos évek légkörét idéző darabot. A készülő film — akárcsak a színdarab — megtörtént eseményről szól; az egyes mozzanatok a film nyújtotta lehetősé gek jóvoltából drámai, és pszichológiai szempontból azonban sokkal meggyőzőbben domboríthatók ki, mint a színpadon. — Mondanivalója is mélyebben elemezhető — tájékoztat V. Trapl, aki egy sze mélyben a forgatóköaiyv szerzője és a film rendezője is. Kérdésemre elmondja, hogy alkotása nak címe nem véletlenül emlékeztet Ernst Hemingway „Akiért a harang szól“ című ismert regényére. Hemingway ugyanis a spanyol polgárháborúban írt művének a címével azt akarta kifejezni, hogy a harang csak a haladást, a fejlő dést dicsőítheti. — Ma már más időket élünk — folyJi'rina Petrouická és Martin Räžek az Érted nem harangoznak című cseh film egyik jelenetében nyúló áldozatkész törekvésére, a szovjet nemesített gabonaféléknek és a kor szerű agrotechnika alkalmazásának kö szűnhető rendkívüli hozamokra hívja fel a figyelmet ebben a félórás rövidfilm betn. A délvidék szövetkezeteinek helyze te — amint mondja — ma is érdekli, még most is szívesen gondol vissza azok ra az emberekre, akikkel szoros barátsá got kötött. Továbbra is figyelemmel ki séri és nagy örömére szolgálnak a csal lóközi szövetkezetek kiváló eredményei Nem, ez nem véletlen. Hiszen minden kinek van valamilyen vesszőparipája. V. Trapl „hobbyja“ vagy talán a szerel me — bár sohasem élt vidéken — a me zőgazdaság. Erre az égető problémára ezért tér vissza készülő televíziós film jében is, amelynek ideiglenes címe Adj vizet, kutacskám. Mint minden mun kájában, ebben is derűlátóan tekint a jö vőbe. Rámutat az újabb feladatokra, elsősorban arra, hogy igyekezzünk önel látók lenni az élelmiszerekben is, sői annyit termelni, hogy másoknak is jut tathassunk belőlük. Viszonyainkat ismerve, mai lehetőségeinket mérlegelve hihetetlennek tűnik ez a célkitűzés. El is mosolyodéin. V Trapl azonban olvas a gondolataimban. Megvédi a véleményét. — A dunaszerda helyiek talán máris tudják, mi ennek a nemes célnak a feltétele — véli —, de az is lehetséges, hogy a szövetkezeti tagok kai és a mezőgazdasági szakemberekkel folytatutt gyakori beszélgetéseim révén már magam is nyomon vagyok. Nem tudom, helyesek-e feltevéseim, erről a diinaszerdahelyiekkel kellene tanácskoz nőm, csakúgy, mint 1967-ben, amikor az ő példájukból kiindulva hangoztattam, hogy a 25 mázsás hektárhozamot — ab ban az időben ez volt az országos átlag — legalább 33 mázsára kell emelnünk. — Az eredmények engem igazoltak, hiszen az átlagos hektárhozam ma már 38 mázsa! A fejlődés feltártóztathatat- lan ... Ezért a készülő tv-filmemben ki fejtett gondolatokat a nézők talán nem tekintik utópiának. V. Trapl a föld szerelmese; de talán még ennél is jobban szereti az embereket, a kötelességtudó, becsületes, jelle- mes dolgozókat, akiktől elvárja, hogy hűek maradnak önmagukhoz és a társadalomhoz. KARDOS MÁRTA BESZÉLGETÉS V. TRAPL ÍRÓ R ENDEZÖVEL Dr. Vojtéch Trapl professzor, író rendező tatja az író — s azokat, akik kitartanak az emberi együttélés elvei mellett, szembe kell állítnunk azokkal, akik ezeket megszegik. Az ilyen embereket nem rii csői t hét jük, ezekért nem szólhat a harang ... V. Trapl az 1968-ban történt tragikus esemény középpontjába egy ártatlan asz szonyt helyez, akit a feldühödött tömeg számos kíváncsi, közömbös néző szeme láttára kis híján meglincselt. Egy gyümölcskereskedő kivételével, akinek a boltjában az üldözött menedéket talált, senki sem akadt, aki megvédte volna. És mert ilyen esetben a tétlenség is büntetendő, az események közömbös szemtanúi joggal a támadók bűntársainak tekinthetők. Ezzel vádolja dr. Olga Ronešová ügyész az utcai járókelőket, akik szemtanúi voltak a szomorú esetnek. A bírósági tárgyaláson a vádlottak ártatlan tekintettel, vállvonogatva igyekeznek lerázni magukról az ember ember iránti felelősségét, mert — amint mondják — ők semmiről sem tehetnek, merő véletlen, hogy éppen arra jártak és eszükbe sem jutott, hogy megmentsék a kétségbeesetten menekülő nőt. Ilyen körülmények között nem volt könnyű dolga az ügyésznek, hiszen a sok mellébeszélés közepette kellett kihámoznia az igazságot és csak a véletlen, helyesebben egy szemfüles fényképész felvételei révén tudódott ki: Olga Ronešová férje is az utcán ólálkodó szemtanúk között volt... V. Trapl filmjében nem elégszik mega puszta tények gépies felsorolásával; mélyreható következtetéseivel, a szocia lista humanizmus eszméinek aláhúzása val igyekszik válaszolni arra a kérdés re: milyen mértékben vagyunk felelősek cselekedeteinkért. Hitvallása: a gonosz ság megtorlásra vár. Ez a film alap gondolata, s ez a meggyőződése Ronešo- vának is, aki az igazságért szállt síkra. Egyébként minden bizonnyal szemet hunyt volna férje botlása felett is, akivel különben jó házasságban élt. 6 azon ban erős és jellemes maradt. Ezek után önkéntelenül is felmerül a kérdés: Hogyan cselekedtünk volna mi Ronešová helyében? Hiszen tudjuk, hogy az életben nemegyszer adódik olyan helyzet, amikor nem mindenki reagál egyformán. Előfordul, hogy egyéni érdekeinket a társadalom érdekei fölé helyezzük. Különösen a válságos években nyilvánult meg gyakran az emberek önzése, mely sok esetben gyűlöletté, sovinizmussá fajult. Ez a métely, a társadalmukat megfertőző pszichózis késztette gondolkodásra és az indítóokok elemzésére az írót, aki képtelen volt hallgatni és napirendre térni káros jelenségek felett. Azért ragadott tollat, hogy segítségére legyen a társadalomnak e kór kiirtásában. De azért is, hogy rámutasson: a hálátlanság súlyos jellembeli fogyatékosság. — A válságos években sokat szenvedtem emiatt — mondja. — Érthetetlen volt számomra, hogyan feledkezhettek meg egyesek arról, hogy szabadságunkért, mai gondtalan életünkért milyen óriási áldozatokat hoztak szovjet barátaink. A készülő filmre terelem a szót. — Remélhetőleg az év vegéig elkészülünk — hangzik a válasz —, a film bemutatójára tehát valószínűleg a jövö év második negyedében kerül sor. A nagy érdeklődéssel várt film főbb szerepeit a szerző a prágai Nemzeti Színház művészeire bízta. Olga Ronešovát Jirina Petrovická érdemes művész, a férjét Josef Mixa érdemes művész, a védőügyvédet pedig Martin Rúžek játssza. Az epizódszerepekben majd a Hradec Králové-i színház tagjait láthatjuk. — Elsősorban drámaíró vagyok — mondja V. Trapl. — A főiskolán az üj- ságiró karon adok elő. Az Érted nem harangoznak az első egész estét betöltő filmem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szakmában teljesen újonc vagyok. Száz számra forgattam rövid- és tv-fil- met, így nagy gyakorlatra tettem szert. — Az önök lapjának olvasóit bizonyára érdekelni fogja, hogy A dunaszerdahelyi példa című rövid Iv-filmet 1967- bein a járási termelőigazgatóság közreműködésével készítettem. A filmrendező a dunaszerdahelyieknek a termelési problémák megoldására iráA felelőtlen elemek garázdálkodása
