Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-08 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
Bogumil Dimitrov, a hnb elnöke BO GUMIL ÜIMITROVVAL Kjüsziena* i.ea, a Nemzeti Front titkárának irodájában találkoztam. A járási székhelyen járva mindig betekint a titkárhoz. — Tndfák, ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor remélem, ismerik ezt a nemzetközi közmondást ... — Mosolygunk, vendéglátónkra tekintve, várjuk a hatást. A titkár nem engedte e! szótlanul a csipkelődést: — Bemutatom járásunk legnehezebb és legnépszerűbb elnökét... A többi „leg“ szócskával kezdődő tulajdonságának kiderítését önökre bízom ... De nem itt az asztal mellett. Jöjjenek, szippantsalak tiszta falusi levegőt. Falu a domboldalon Konjovo 1200 lakosú falu, két dombsor találkozásánál terül el. Vendéglátónk Bogumil Dimitrov, a helyi nemzeti bizottság elnöke. Irodájában térképet terít az asztalra, és magyaráz... Tervek sserint — idővel — központi községgé fejlődik ez a település. Körülötte hait kis falu búvik meg a dombok között. Bennük már nem építenek új házakat, így az ott lakó fiatalok közül néhányan már Konjovon igényeltek házhelyet. Nézegetjük a község fejlesztési tervét, hallgatjuk az elnök szavait. Madártávlatból szabályos, nagy T betűre hasonlít a falu. Egyik oldalról a forgaimas országút zárja le a háromszög alakú főteret. A nemzeti bizottság kétemeletes épülete — a földszinten üzletek —, vele szemben az új művelődési otthon ad méltó keretet a főtérnek. Itt állnak meg az autóbuszok, az árut szállító tehergépkocsik, s ide húzódott a járda mellé a mi gépkocsink is. Innen, az elnök irodájának ablakából — két emeletnyi magasból — látjuk a falu egy részét. Észak felől az országút melletti domb „telehint- ve“ házakkal. A völgyben a patak mellett új házsor húzódik. A házak kétharmadát az utóbbi három évtizedben építették, a többit bővítették, javították. Az elnök előhúz a szekrényből egy fakó festményt. A második világháború utolsó évében készült. Ezt nézzék meg, aztán tekintsenek ki az ablakon. Felurészlet, olvasom az apró betűket a kép alján. A képen egy sor házikó sorakozik a domboldalon. Előttük az út porában maszatos, félmeztelen gyerekek játszanak. A völgyben kék csík — a patak —, a két domb találkozásánál szürke sáv — az országút — nyújtózik a távolba. S a mai főtér helyén egy kecske legel... Fakó már ez a festmény, de így is sokat mond az itt élő emberek életéről. A házikók helyén egészséges, korszerű családi házak épültek. — Néha eszembe jut, talán kellett volna hagyni egy viskót — emlékeztetőült Sokat beszélgetek a fiatalokkal a múltról, ilyenkor szívesen rámutatnék: nézd, ilyen viskóban született az apád. Hallgatom az elnököt, közben eszembe jutnak a Nemzeti Front titkárának szavai: a legnehezebb, a legnépszerűbb, a... Valóban hatalmas termet, testsúlya jóval több száz kilónál. De vajon miért oly népszerű? — Valamikor a húszas években a választási harcok után egy járási vezető így jellemezte a falu lakosait: egészen fóravaló emberek lelnének, ha nem volnának olyan őszinték. Elképzelem, hogyan hallgatják történetekkel fűszerezett beszámolóját a gyűléseken az emberek, jó szónok, s ez már egy lépés a népszerűség felé. — Még suhanc koromban hallottam: egyedül a nincstelen e\yedheti meg magának azt a luxust, hogy őszinte legyen. S hogy milyen az életi A nincstelenek tulajdonosokká váltak, és „átmentették" ezt a luxust. Nálunk — a rossz nyelvek szerint — egy grammnyival mindig több van belőle, mirx a szomszédos falvakban. — Ez jó, vagy rossz az elnöknek? Figyelem az arcát, ezt a kérdést nem várta. Pillanatnyi csend után szavaiból mély meggyőződés csendül: — Engem ez az őszinteség köt ide... Angel fiai így becézi a falu Angel Kovacsev csoportjának tagjait. Nem akármilyen fiúk. Hatvanéves a legfiatalabb, a 80. évét tapossa a legidősebb. Kovacsev 1956 óta csoportvezető a gyümölcskertészetben, most 67 éves. Csoportja tagjai kiváló szakmunkások. „Észre sem vettük, úgy elröppenek az évek, s a nyugdíjasok közé soroltak. De aki élete nagy resz t gyümölcsösben élte le, az nem bírja ki sokáig, hogy csupán sétálgasson az utcán és üldögéljen az udvarban" így vetődött fel az ötlet, hogy önkéntes csoportot alakítsanak az öregekből. Tapasztalatukra, munkájukra szükség van a 2400 hektáros szövetkezet 240 hektáros gyü- mölcskertészetében. Ez a lehetőség s a tudat, hogy fontosak a közösség számára, szinte megfiatalította az öregeket. Példásan dolgoznak, készségesen tanítják a fiatalabbakat. Mindig számíthat rájuk a szövetkezet vezetősége. Ök végzik a gyümölcsfák ápolását, a nagy szakértelmet igénylő munkát. Kora tavasztól késő őszig, sőt télen is van bőven munka számukra a gyümölcsösben. Már alkonyodott, mikor Angel fiai a javítóműhely udvarán leszálltak a pótkocsiról. Eddig főként fiatalokkal és idősebb asszonyokkal beszélgettünk, most őket kérdeztük: mi változott a faluban, az életükben az elmúlt 30 évben? Döcögve indul a beszélgetés, egymásra tekingetnek, majd szinte felitör belőlük a múlt sok keserű, embert megalázó emléke. „Ez már egy másik világ... Nézték a házakat belülről is? — Akkor látták, hogyan élünk." Emlékeikből kialakul az összkép: egy bolgár falu lakosainak múltja és jelene. A falut járva észrevettem, időnként elmaradozik tőlünk az elnök. Egyszer leült egy idős asszony mellé, a másik udvarban „asszisztált“ egy 20 óv körüli fiatalembernek, aki motorkerékpárját javítgatta. Az „elkapott“ szavakból tudom, nem a gép javításáról beszélgettek. Az utcán Is rákiáltottak néhányan: — Várjon egy percet, elnök elvtársi Volt, aki elébe állt, mások bizalmasan belekaroltak. Tanácsot kértek, vagy panaszkodtak':' Talán csak egy apróságot közöltek vele? Nem tudom. De bármelyik házba benyitottunk, a szavakból, a tekintetekből és a mozdulatokból kiéreztem az elnök iránti tiszteletet. Oly természetes közvetlenB u lg á r i a i vrpor t séggel fogadták, mintha csak valamelyik családtag tért volna haza a napi munkából. Vajon milyen szálak fűzik ezekhez az emberekhez? Az idős emberek emlékei rávilágítottak ennek a családi jellegű kapcsolatnak az eredetére is. Bogumil apja fiatal tanítóként került ebbe a szegény faluba. Megnősült, gyermekei születtek, itt élte le az életét. Felismerte a társadalmi ellentéteket, a kizsákmányoltak szószólója, hirdeti: szövetkezésben az erő. Felettesei előtt kegy- vesztett, a falu népe meg szereti. Az iskolában a gyermekeket, a különböző összejöveteleken a felnőtteket tanította. Hallgattak szavára, hiszen ő maga is a szegények közé tartozott. A szegények tanítója — így ismerték az emberek. Meggyőzi a kisparasztokat, hogy ültessenek barackfacsemetéket a terméketlen hegyoldalba. Aztán a patak vizének kihasználását szorgalmazza, és tanácsára megkezdik az öntözőcsatom a építését. Rengeteget dolgoznak az emberek, míg végre 1934-ben elkészül az öntözőcsatorna. A néptanító tanácsára ebben az évben alakítják az értékesítő- és hltelízövetkezetet. Megszervezik a gyümölcs nagybani értékesítését, és hitelt nyújtanak tagjaiknak a tavaszi hónapokban, hogy ne éhezzen a családjuk. Az öregek ma is gyakran idézik tanítójuk szavait: a szegény ember egyedüli fegyvere a tudás. S a szegény nép tanítójának fiai itt nőttek fel a faluban, családot alapítottak, s élték a munkás- emberek életét. Apjuk egyengette útjukat a kommunista pártba. Az öreg néptanító álmát: a falu egy nagy szövetkezeti család lesz, és senki nem fog éhezni — a fiai segítették megvalósítani. Bogumil előbb szövetkezeti elnök, majd 1959 ben a nemzeti bizottság elnökévé választják. Ebben az időben ismerte meg az ország a kis falu nevét. Az országos versenyben kétszer szerezték meg u második helyet. Valóban újjáépítették falujukat. Az emberek azt mondják: Bogumil érdeme. Ö elhárítja a dicséretet: Én csupán szerveztem, az emberek építettek. Tény, megváltozott a falu képe. Pedig ők sem kaplak többet a központi alapból, mint más falvak. —- Saját erőnkből építettünk — nemcsak a há zunkat, hanem a középületeket is — s ha kellett, nem sajnáltuk a levát. Hiszen itt minden a miénk, meg a gyermekeinké ... Eszembe jutnak Kovacsev csoportvezető szavai: — Ne feledje megkérdezni az elnöktől, hogy tistta-e a levegő Szófiában? Megmagyarázta azt is, hogy mi „búvik meg" e kifejezés mögött. Az elnöknek Szófiában laknak a gyermekei, 1966-ban ő is hozzájuk költözött. Kovacsev gyermekkori jó barátja azt mondta neki. „Ne költözz el, pajtás. Nem tudsz te városban élni, s nekünk is hiányozni fogsz ..." A művelődési otthon felé tartva a „szófiai levegőre“ tereltem a szót. — Nahát, úgy látszik, Angel fiai mindent elmondtak rólam, ezek már soha meg nem változnak ... S olyan felszabadultan nevetett, hogy könnyes lett a szeme. — Öt évet éltem a fővárosban, de gondolatban mindennap itthon voltam. Aztán jöttek a barátik — hivatalos küldöttség — gyere, vár az egész falu. 1971-töl újra hnb-elnök vagyok, mellékfoglalkozásom: nyugdíjas. Ilyen varázsereje van a szülőföldnek... A hagyományokra alapozva A falu minden utcájában betonjárda húzódik a házak előtt, gátak közé szorították a patakot, portalanították az utcákat, parkot létesítettek, üzletet építettek, s mindezt társadalmi munkával. Most épül a „gyermekkert“ — bölcsőde, óvoda száz gyermek részére. Láttam a költségvetést. Az épület 250 000 levába kerül. Az építőanyagért meg a panelekért fizetnek, az építési munkát — a betonozástól a vízvezeték beszereléséig — a falu lakosai végzik. — Az építésvezető pontos munkatervet készít, a többi már szervezési kérdés. Egy év múlva átadjuk rendeltetésének az épületet. Ha a művelődési otthont fel tudjuk építeni, akkor ezt i$ el készítjük. Megnézzük a művelődési otthont. Ez a falu büszkesége, 350 000 leva beruházással építették Tavaly adták át rendeltetésének. Építésénél a köz ség minden lakosa több mint tíz napot dolgozott. — Nagy erőpróba volt, de megérte a fáradsa got — így összegez az elnök. Az épület előcsarnokában állandó jellegű fényképkiállítás eleveníti fel a falu kulturális életének fejlődését. A színjátszó csoportról az első fénykép 1922-ben, az utolsó alig egy hónapja készült. Ha a nagymamák és nagyapák unokáikkal a szomszédos cukrászdába mennek, ide is benéznek. Nem véletlen, hogy az elsősök már rajongva mutogatják a tanító néninek: ez itt a papa, ez a mama, az meg a nagyapa... Itt is lemérhető, miként vonz a példák ereje. — Ezek a dokumentumok munkásmozgalmi ha- gyományai\<k szerves részét alkotják, mivel a szereplők döntő többsége a kommunista és a velük szimpatizáló családokból került ki. Nálunk a múltban a színjátszó kör, az ének- és zenekar nem csupán' önrealizálási lehetőség volt, hanem a kizsákmányolók elleni küzdelemnek az egyik formája is. Aki harcolt az elnyomottak érdekeiért, azt bátornak tartották, hallgattak szavára, tisztelték. Mi erre a hagyományra építünk, amikor azt mondjuk: a közösség érdekében végzett társadalmi munkával mindenki megszabja helyét a megbecsülés ranglistáján. Bogumil Dimitrov ezt a kritériumot már hosszú évtizedek óta a gyakorlatban érvényesíti. Ezért a legnépszerűbb, ezért tisztelik annyira. CSETÖ JÁNOS E* a MvétÜ a filu fflťerén készfllt ÍA szerzff felvételen 19 74. XII. 8.
