Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-08 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
Mai román költők versei a világirodalom híres regényeit megfilmesíteni nagyon nehéz feladat, mert a kritika általában a regény teljességét követeli a Mimtől Is, ami természetesen lehetetlenség. Nos — a jelentések szerint a lengyel filmesek még ezt az igényt is kielégítették Henryk Sienkiewicz Özönvíz című regényének az adaptációjával. Igaz, Jerzy Hoffmann vezetésével öt évig dolgoztak ezen az alkotáson. 100 millió zlotyt fordítottak a felvételekre, mintegy 400 színészt, több ezer statisztát mozgattak, hogy minél tökéletesebben adják vissza a nagy történelmi trilógia második részének mondanivalóját és hangulatát. A „Trybuna Ľudu“ a korhű ábrázolást és az emocionális hatást emeli ki, és nagy elismeréssel ír a főszereplők — Daniel Obrychski, Malgorzaia Braunek és Tadeusz Lomnickí — alakításáról. Ha figyelembe vesszük, hogy az Özönvíz közel kilencven év óta a legnépszerűbb regények egyike Lengyelországban, akkor nem is csodálható, hogy a filmváltozatot eddig már több mint egymillió néző látta, és a kritika az utóbbi évek legnagyobb sikerének minősíti. A Szovjetunióban az Ivanovo megyei P a I e h település ünnepre készül. A palehi miniatúrafesté- szetre 1925-ben a párizsi világkiállításon figyeltek fel, jóllehet Henri Matisse francia festő, a 20. századi festészet egyik legnagyobb koloristája 1911-ben megtekintette a moszkvai és a pétervári kiállításokat, és már ekkor felhívta a figyelmet a palehi minia- túrafestészet ihletőjére: a régi orosz ikonokra. Azonban a cári rendszer megelégedett a „leltárral“, nem ösztönözte a hagyományokat folytató népi alkotó tevékenységet, és így az ikonok hatására kibontakozó palehi miniatúrafes- tészet is csak a Nagy Októbertől kapott lehetőséget, és Gorkij volt az első, aki felismerte az új művészeti ág jelentőségét. 1924. december 5-én alakult meg Pál eh községben a Régi Festészet Szövetkezete, és első tagjai — I. Golikov, I. Vakurov, A. Glazunov, valamint követőik — kialakították az új művészeti felfogást, keresték az új formát. A jelenbe ívelő fejlődés eredményét V. Kotov, a Palehi Képzőművészeti Múzeum tudományos igaz- zatóhelyettese így foglalta össze: „A palehi művészek freskókat, színházi díszleteket, könyvillusztrációkat, ipari grafikát, porcelánfestést, bútorfestést is készítenek, vagyis bármilyen festészeti feladatot meg tudnak oldani.“ Magyarország kulturális eseményei közül a Kritikusok Nemzetközi Szövetségének budapesti kongresz- szusát kell kiemelni. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a kongresszus lehetőséget adott világrészek és társadalmi rendszerek irodalomkultúrájának a szembesítésére, hiszen Anglia, Belgium, Bulgária, Cseh Szlovákia, Egyesült Államok Finnország, Franciaország, Görögország, Japán, Jugoszlávia, Kamerun, Kuba, Lengyelország, NDK, NSZK, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc a Szovjetunió és Törökország küldte el képviselőit a tanácskozásra. Sokan értékelték, elemezték a konferencia munkáját, ami — értesülésünk szerűit — két szellemi sínpáron futott: tisztázni, rögzíteni a kritikus feladatát és lelelősségét, és megvitatni az irodalmi alkotások értékmérőjét. Egyetértünk azzal a konklúzióval, hogy a kritikus feladata „a humanista műveltség terjesztése, az irodalom és az olvasóközönség, tehát a közvélemény befolyásolása“ . Ügy érezzük, hogy a szocialista, a marxista irodalomkritika eddig is igyekezett ezt a feladatot teljesíteni. A konferencia optimista kicsengését hangsúlyozta az egyik tudósító (Kartal Zsuzsa): „Hogy az irodalom és az olvasó között szakadék tátong — abban a kongresszus minden részvevője egyetértett. De a kongresszus minden részvevője egyetértett abban is, hogy a szakadék áthidalható, és hogy áthidalása a kritikusok feladata. Ez a feladat: a körülmények, akadályok ismeretében visszaállítani a művészet és a közönség harmóniáját.“ A romániai színházi élet egyik eseménye, hogy nagy sikerrel mutatták be a kolozsvári Állami Magyar Színház művészei az Elveszett levél című vígjátékot. A polgármesteri székért vívott kicsinyes, groteszk , harc történetét Kincses Elemér rendezte, és a kritika különösen Bencze Ferenc, Horváth Béla, Orosz Lujza, Köllő Béla és Bor- báth Júlia leleményes, ötletes alakítását méltatta. Marosvásárhelyen tartalmas irodalmi estet rendeztek, és a műsorban közreműködtek a marosvásárhelyi Állami Színház művészei is. Székelyudvarhelyen pedig Varga Vilmos Francois Villon verseiből összeállított szavalóestjével aratott sikert. A jugoszláviai sajtó nagy elismeréssel ír a „Bel- grád története“ című kiadványról, ami a belgrádi Prosveta Kiadó gondozásában jelent meg. A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia rendezte síi .tó alá, és a háromkötetes történelmi mű gazdag képet fest Belgrádról, ami hosszú századokon ál Dél- kelet-Európa egyik legjelentősebb központja volt. A város térségében ütköztek össze az oszmán császárság és a középkori nyugati monarchiák, a Kelet és a Nyugat ellentétes érdekei, és a szerzői kollektíva kiemelte mindazt, ami Belgrad történetében a haladás érdekében munkált. A reoenzor különösen azt értékeli, hogy a háromkötetes mű a történelmi események kritikai elemzése alapján készült. P. GY. MARIN SORESCU: VERONICA PORUMBACU: Testem mélyén ogyadedényre bukkantak a régészek Szívformája van s egy ismeretlen mester ráfestett néhány napsugarat még időszámításunk előtt Jöttek aztán mások de nem volt sem aranyuk sem ezüstjük akik népi motívumokat fontak lelkűkből a sugarak közé Korszerű új rajzokkal pillanatnyilag én díszítem az ősi kerámiát hogy a negyedik évezred kutatói elismerjék majd: léteztem ón is nagyjából a XX. század derekán. Éjszaka ismeretlen parton, állva, mindig állva, nincs jogom leülni még álmombon sem és zúgva ömlőnek a lábaimra szavak. Nem tudom, hova visz pusmogva az örvényben a víz medre. De megyek oz idő ereszén, nincs jogom leütni még álmomban sem. BALOGH JÓZSEF fordítása ION ALEXANDRU: PETRE STOICA: Válás utón visszamarad a rozsdás kard bánata a kenyér sója elhomályosodik a virág fénye elpenészedik és marad egy végtelen tér tükrükkel tele amely mindig és mindig újra elnyel visszamarad a rozsdás kard bánata Az én hibám vajon veszetten ha özönlik a tenger és véglegesen kiirtja a rajzot melyet kuszán húztam meg hogy tartson a part laza homokján? Meghúzom újra - mi mást tehetek? - de törékeny a pálca s én sohasem másolok pontosan / gyenge az emlékezeteml /. Állati szenvedéllyel és gyűlölettel rajzolom a tenger hullámait. / Ö ha megértenétek egy formáját bár annak amit ón kezdeményezek: mily tereket ölelnék át mily álmatlanságban elmerült utakat minduntalan vágyva a tilos utat; csapdámban bolondgombák morognak leshelyemen; látókörömről leszakítottam a tükröket minden gyökerükkel - bármily jáindulatúak is voltak. Csontvelős varjak röpködnek megbüdösödnek sarkaim mintha pihenj állásban topognék! / Miként piszkos zuzmó a tengerparton nő míg két hullán össze nem csap úgy teljesednek be az én sötét földi titkaim. BACSKI GYÖRGY" fordításai ŐSZUTÓ (Könözsi István felvétele) r A szocialista országok kulturális életéröl
