Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-08 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
ÉLETSZÍNVONAL és Jegyzetek időszerű problémákról Egy kis történelem Napjaink társadalmi fejlődésének egyik lényeges jellemzi)je az életszínvonal emelkedése, ami végső soron a termelőerők fejlődésének és a tudományos-műszaki haladásnak a következménye. Az éleüsz ín vonal, mint fogalom, nem túlságosan regi keletű. Erzsébet angol királynő egyik törvényében, az úgynevezett Szegénységi törvényben találkozunk vele előszűr. Évezredek teltek el úgy, hogy az emberek a legszükségesebbért, a puszta hót fenntartásáért küzdöttek. A kevéssé hatékony munkamódszerek, a hiányos ismeretek ezt a mindennapi kenyérárt folyó küzdelmet ugyancsak megnehezítették. A rabszoigalartó vagy a feudális társadalmi rendben az ember beleszületett egy adott szükséglet- és érték- rendszerbe, egy adott életmódba, amely keveset változott egy emberöltő alatt, sőt egy-két évszázad alatt is. Az igazi nagy változást az ipari forradalom hozta. A termelőerők fejlődése meggyorsult, s a társadalmi mobilitás is jelentőssé vált. Ennek folytán megváltozott az emberek szükséglete és értékrendszere is. A társadalmi értékek közt az egyik legelőkelőbb helyre a gazdagság, a vagyon került, lett légyen az föld, gyár. bérházak vagy értékpapír. így aztán nem csoda, ha egy hátsó- tudiat ültetvényes 1873-ban nagy megbotránkozással számol be munkásai' nak életmódjáról a londoni Times- ban. A létszükséglet megszerzésén túl & rabszolgaságból felszabadult négerek a legnatgyobb fényűzésnek az édes semmittevést tartották, s így ehhez az elvükhöz hűen alakították ki életstílusukat, ami természetesen a tőkés vállaWcozónak nem feleit meg. A bűvös leör A termelőerők gyors fejlődése azonba.ii csakhamar változást hozott: kialakult a gazdagok osztálya, ugyanúgy, mint a termelőerőktől megfosztott munkásosztály. A gazdasági változásokhoz egyre nagyobb tőke szükséges, kialakulnak a monopóliumok, növekszik a termelés. Az uralkodó értékrendszer részben megváltozik. Az ideáLis polgár most már nem az, aki kuporgat, abban a reményben, bogy majd talán egyszer ö is önálló vállalkozó lesz (hiszen ez már amúgy is reménytelen), hanem az, aki hazafias kötelességének a fogyasztást tekinti. A rádió, a televízió, a plakátok mind fogyasztásra biztatják — s mindez azt bizonyítja, hogy arról ítélik meg az embert, hogy mit mondhat magáénak. S mindehhez pénz kell. Dolgozni kell, hogy fogyaszthasson, és fogyasztani, hogy dolgozhasson. Így kialakul egy bűvös kör, a munka és a fogyasztás körforgása, mely a polgári társadalomban uralkodóvá válik, olyannyira, hogy végül is fogyasztói társadalomról beszélhetünk. A fogyasztás a legjelentősebb velejárója a szabad időnek is. A „sikeres“ ember az, aki minél többet, és egyre többet fogyaszt. A fejlett kapitalista országokban az aktív dolgozók aránylag magas élet- színvonala ma is nem kevés hatással van társadalmunk egyes rétegeire. Pedig a munka-fogyasztás egyre gyor- 8- sutó körforgása, a pénz fétise az életstílusban olyan elferdülésekliez vezet, mely az élet színvonalát szegényessé, egysíkúvá teszi. Az életszínvonal alakulásának társadalmi kihatásai tehát messze túlhaladják magát az életszínvonal fogalmát. így lassan bebizonyosodott, hogy az életszínvonal nem elég tág fogalom az ember életének jellemzésére. Tény ugyan, hogy az életszínvonal és az életkörnyezet bizonyos értelemben döntő jelentőségűek az életstílus kialakulásában, azonban amint az előbbiekben láttuk, a magas életszínvonal nem jelent minden esetben jobb, tartalmasabb életet. Az életszínvonal és életstílus közti különbséget leegyszerűsítve talán így jellemezhetnénk: amíg az életszín-. vonal adatai lényegében arra válu szolnak, hogy miből élünk, az életstílus azt körvonalazza, hogy mikép pen élünk. Pontosabban: az életstílus azon élotmegnyiivánulások és tevékenységek összessége, melyek segítségével az emberek kielégítik szükségletelkel az adott társadalmi viszonyokon be lül. Az életstílus problémája, mint a fentiekből kitűnik, u társadalmi fejlettség aránylag magas fokán válik aktuálissá. Amíg az emberek teljes életenergiájukot a legsaükségesebb előteremtésére fordítják, az életstí lus, mint olyan, nem aktuális társadalmi problém h. Az életstílus problémái felmerülnek természetesen a fejlett tőkésorszá- gokban 1®, főképp a baloldali mozgalmak és a társadalmi válság egyre sokasodó szimp tómái hatására (bűnözés, narkománia, hippi mozgalom, nagyméretű korrupció stb.). Az élet mennyiségi oldala mellett mind gyakrabban merülnek fel az élet minőségi oldalának egyes kérdései is. A szocialista életstílusért A szocialista országokban a társa dalom módszeresen törekszik a szó cialista életstílus fokozatos klalakftá sára. A szocialista életstílus kialakításának problémái társadalmunknak egy olyan időszakában kerülnek előtérbe, melyet a következőkkel jellemezhetnénk: — az életszáavonal, és ezen belül a fogyasztás magas színvonala; — a tudományos-műszaki forradalom térhódítása; — a szocializmus és kapitalizmus táborának létezése, és ennek kihatásai a társadalom belső életére. A XIV, pártkongresszus dokumentumai Is ilyen értelemben helyezik előtérbe az életstílus kialakulásának és formálásának problémáját. Ismeretes, hogy az ötödik ötéves terv fő programja az életszínvonal emelése. Az életszínvonal funkciói közül különös hangsúlyt kap a társadalmi fejlődésre való visszahatása. Itt arról van szó. hogy az életszínvonal további emelkedése nemcsak a társadalmi fejlődés eredménye, hanem egyidejűleg a további előrehaladás egyik közvetlen és elengedhetetlen feltétele is. A szocializmus építésében eltelt idő alatt jelentősen emelkedett a fogyasztás, és megváltoztak a dolgozók létfeltételei is. így a XIV. kongresszus megállapíthatta, hogy a tartós -fogyasztási cikkekkel való ellátottságban (az autókon kívül — annak ellenére, hogy minden 5—6. csatádnak van autója) a legfejlettebb államok közé tartozunk. Az egy főre eső társadalmi fogyasztás hazánkban magasabb, mint akárhány tőkésországban. Az anyagi és kulturális ellátottság mai színvonala, különös tekintettel a további feltételezett fejlődésükre, a figyelem középpontjába állítja az életszínvonal további fejlődésének irányait és közvetlen kihatását az életstílusra, mert ahogy a XIV. pártkongresszus leszögezte, s a tapasztalat Is mutatja, hogy csupán a termelés és fogyasztás növelése még nem vezet automatikusan a szocialista életmód kialakulásához... Mivel a szocialista társadalomban nem a fogyasztás, sem pedig az életszínvonal emelése a legvégső cél, tehát nem válhat öncélúvá, az életstílus kérdése ilyen vonatkozásban is egyre fontosabb szeraphez Jut majd. Nemcsak azért, mert arra ad választ, hogy hogyan élünk lehetőségeinkkel, s fejlődésünk érdekében hogyan használjuk ki a rendelkezésünkre álló anyagi javakat, hanem azért is, mert az életstílus foglalja magába azokat a társadalmi és emberi összefüggéseket, amelyek figyelembevétele nélkül magát ar, életszín> vonal fejlődését sem tudnánk helyesen megítélni. Hogy csak egy példát említsünk: az életszínvonal mutatói választ adnak arra. hogy hány embernek van autója, de arra már az életstílus-kutatás ad választ, hogy milyen módon használják ki az egyes családok például az autót. Ha csak azért veszünk autót, mert már a szomszédunknak Is van, s egyszer egy évben esetleg elmegyünk vele szabadságra, különben csak hetenként az utcán mossuk, hogy mindenki lássa, az életstílusban bekövetkezett változást még enyhe túlzással sem lehet pozitívan értékelni. A számos pozitívum mellett nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy társadalmunk életét mindmostanáig egy egész sor jelenség torzítja el, melyek lassítják, sőt, néha telhetetlenné teszik a szocialista életstílus kialakulását. Itt nemcsak a kifejezetten társadalmi deviációra (elhajlásra — mint pl. az alkoholizmus, huliganizmus stb.) gondolunk, hanem az olyan elterjedt jelenségekre is, mint amelyekre a CSKP októberi piénuma hívta fel a figyelmet: „Azok az emberek, akiknek egyedüli életcéljává az autói nyaraló stb. válik, deformálják és megfosztják saját életüket a kulturális és erkölcsi értékek gazdagságá- tói:' Az ilyen és hasontó problémák' gyökerét egyrészt a kispolgárt életstílus és értékrendszer, a burzsoá ideológia és propaganda, másrészt viszont a szükségletek kielégítésében mutatkozó kiegyensúl yozat lanságban kell keresni. Annak ellenére, hogy a lakások kb. 38 százaléka 1945 után épüK, % csak ebben az ötéves tervben 500 000 lakáé épül, a lakáskérdés végleges megoldása még mindig vára* magára. Természetesen ez is kedvezőtlenül befolyásolj« az éietstHus alakulását, különösen, ha pl. azt vesszük figyelembe, hogy 1972 ben több volt a házasságkötés, mint amennyi lakte épüU. As életstílus alakulása szempontjából hasonló jelentőségű többek közt a szolgáltatások fejlődése Is, főleg a dolgozó nők szempontjából. A háztartási munka, mely jellegénél fogva a szolgáltatásokkal egyszőrfibben is Megoldható lenne, még mindig túl sok időt vesz ul a dolgozó nőktől. Ezt az időt művelődéssel, a gyermekek nevelésével — tehát az életstílus szempontjából mindenképpen tartalmasabban lehetne eltölteni. Az életszínvonal további emelésével és az életkörnyezet javításával társadalmunk Igyekszik megteremteni a szocialista életstílus kialakításához a megfelelő feltételeket. Az életstílus alakítása mindannyiunkra hosszú távon, is igényes feladatokat ró. Az életstílus kialakításának alapvető körvonalait a termelőerők fejlettségének színvonala, a szocialista társadalom alapelvei, az emberek értékes szükségletrendszere képezi, amelyek egyben az életstílus legfontosabb jellemzői is. Ezenkívül egész sor olyan tényező létezik, amelyek segítségével a szocialista társadalom többé-kevésbé irányítja az életstílus egyes területeinek alakulását. Ezek közül a legjelentősebbek: — a szocialista életstílus kialakításához szükséges anyagi feltételek megteremtése (az életkörnyezet javításit, bölcsődék, sportpályák építése stb.), beleértve az élet anyagi feltételeinek gazdasági szabályozását (az elosztás és az árak rendszere stb.); — a szükségletek és az értékrendszer, valamint az attitűdök változásai, amelyek egy része a szükségletek kielégítésének tnagasatob színvonala, másrészt a nevelés és művelődés következményei. Csupán ezen változások együttes hatásával lehet céltudatosan és a szocializmus alapvető céljaival összhangban irányítani az életstílus alakulását. Társadalmunk minden tagjának munkájára szükség van ahhoz, hogy úgy alakíthassuk az emberi fejlődés feltételeit, hogy értelmesen, okosan éljünk, olyan egyéniségekké váljunk, akik nemcsak lépést tartanak a társadalom fejlődésével, hanem azt elő is segítik. BAUER IOIT Vilii Sitte; A leirtini úton
