Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-08 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
^ ehszlovakia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa meghatározta a tudományos-műszaki haladás szerepét a szocialista társadalom fejlődésében, kiemelte össztársadalmi jellegét, internacionalista értelmezését és szoros összefüggését a nemzetközi inlegrációs folyamatokkal, elsősorban a KGST keretében. Rámutatott fontos szerepére a népgazdaság hatékonyságának növelésében. Pártunk Központi Bizottsága a XIV. kongresszus határozataiból kiindulva, májusi ülésén értékelte, hogyan dolgozták fel és hogyan teljesítik a kongresszusi határozatokat a tudományos műszaki fejlődés területén, mit kell tenni annak érdekében, hogy a tudomány és a technika egyre jelentősebb szerepet töltsön be az 5. ötéves terv célkitűzéseinek teljesítésében, valamint népgazdaságunk 6. ötéves tervének előkészítésében. Az a határozat, amelyet a CSKP Központi Bizottsága a tudományos-műszaki fejlődés szerepének megszilárdítására fogadott el, világosan meghatározza a párt-, az állami, a gazdasági szervek, valamint a Nemzeti Front szerveinek és szervezeteinek feladatait. A CSKP KB májusi plénuma határozatainak mértékben az ember javára használjuk fel. A szocializmusban a gazdasági és a tudományos műszaki haladás nem öncélú. Amint tudjuk, alá van vetve a szocialista és a kommunista társadalom építése feladatainak, a személyiség sokoldalú fejlődésének, a dolgozók, a szocialista társadalom összes polgára anyagi és kulturális szükségletei egyre teljesebb kielégítésének. A termelőerők fejlődését a szocialista demokrácia további tökéletesítése, valamint politikai és kulturális fejlődés kíséri. Mindez elmélyíti a szocializmus eszméinek a dolgozók széles rétegeire gyakorolt hatását, meg szilárdítja a szocializmus nemzetközi pozícióit. Ezek az eszmék azonban nem hatnak automatikusan, céltudatos ideológiai nevelőinunkánkkal kell őket elmélyítenünk. Ideológiai-nevelőmunkánk fontosságát kiemeli az, hogy a burzsoázia egyre intenzívebben a tudományos műszaki forradalom olyan ideológiai interpretálására törekszik, amely aZ imperializmust szolgálná a szocializmus elleni ideológiai harcban. A burzsoá koncepciók alapját az az állítás képezi, hogy a kapitalista termelés a tudományos- műszaki haladás biztosításának leghatékonyabb A tudományos-műszaki fejlődés és az IKHOGIAI HARC 'megvalósításában fontos tényező a polgárok öntudatos kezdeményezésének és aktivitásának fejlesztése, a szocialista verseny, valamint a dolgozók magasabb szintű alkotó és termelési kezdeményezésének fejlesztése. Ezek a kérdések a pártszervek és -szervezetek, valamint az általuk vezetett állami és gazdasági szervezetek ideológiai-nevelői és politikai-szervezői munkájának állandó részét képezik. Ezen a téren különösen fontos szerepe van a technikai-gazdasági értelmiségnek, különösen annak, amely szocialista társadalmunkban tanult és nevelődött. Az ideológiai-nevelői, politikai-szervezői munkát egyre magasabb szinten kell fejleszteni a dolgozók szocialista öntudatának növelése, valamint a progresszív munkamódszerek iránti kezdeményező hozzáállásuk érdekében. Továbbá azért, mert a tudományos-műszaki fejlődés területe a szocializmus és a kapitalizmus közötti éles ideológiai harc tárgya. A marxista—leninista elvek alapján kell meghiúsítani a burzsoá ideológusok és a revizionisták azon kísérletét, hogy a tudományosműszaki haladást megfosszák osztálytartalmától. Szüntelenül harcolni kell a különböző szocialistaellenes, opportunista, revizionista és kispolgári elméletek ellen, amelyek a tudományos-műszaki fejlődés fontosságának hangoztatásával próbálják tagadni a munkásosztály és a kommunista párt történelmi vezető szerepét szocialista társadalmunkban. Ezzel kapcsolatban állandóan szem előtt kell tartani, hogy a két társadalmi rendszer versenyzése egyre inkáöb a tudományos-műszaki fejlődés területére összpontosul, s egyre inkább Ideológiai osztályharcként nyilvánul meg. Az imperializmus meg akarja állítani a szociális haladást és a szocializmus fejlődését, ideológiai támadásokkal próbálja helyettesíteni meggyengült gazdasági és politikai pozícióit. Ú j jellemvonások Korunk jellemvonása, hogy a társadalmi viszonyok forradalmi megváltozása és a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet az egyre fejlődő tudományos-műszaki forradalom viszonyai között valósul meg. Ez a tudományos-műszaki forradalom az egyik legfontosabb tényező, amely a két ellentétes szociális rendszer versengésében biztosítja a társadalmi fejlődés történelmi távlatait. Meggyorsítja a termelőeszközöknek társadalmi tulajdonba való átmenetét, elmélyíti és kiélezi az imperializmus mai fejlődési szakaszát jellemző új ellentmondásokat. A szocialista társadalomban a tudományos-műszaki fejlődést minőségileg más vonások jellemzik, amelyek megfelelnek az új termelési mód jellegének. A szocialista tulajdon, a társadalmi termelés tervszerű szervezése és a dolgozók aktív részvétele a gazdaság szervezésében és irányításában kialakítja a feltételeket ahhoz, hogy a tudomány és a technika eredményeit maximális formája, és a tudományos műszaki forradalom megoldja a kapitalista társadalom összes szociális ellentmondását. Ide tartozik a konvergencia elmélete, az indusztriális társadalom és a posztin- dusztriális társadalom elmélete, a különböző technokrata elméletek stb. Egyes koncepciók úgy tüntetik fel a mai kapitalizmus ellentmondásait, mint a műszaki civilizáció általános ellentmondásait, és a kapitalizmus által előidézett minden szociális negatívumot összekapcsolnak a technika ösztönös fejlődésével. A technikát tartják a búr zsoá gazdasági katasztrófa, a fokozódó elidegenedés és az erkölcsi hanyatlás okának. A burzsoá ideológusok kiforgatják a tudományos-műszaki haladás, a tudományos műszaki forradalom szociális és szociális-gazdasági következményeit, s Így akarják bizonyítani, hogy a a munkásosztálynak a kapitalista társadalom alapvető megváltoztatásáért és a szociális haladásért folytatott harca fölösleges és szükségtelen. A kapitalizmus általános válsága Feladatunk, hogy állandóan rámutassunk az Ilyen úgynevezett elméletek reakciós alapjára. E feladat azért is időszerű, mert az utóbbi években jelentősen kibővültek a szocialista és a kapitalista országok közti tudományos műszaki és gazdasági kapcsolatok. Kapcsolataink és együttműködésünk sokoldalú fejlesztésekor nem szabad megfeledkeznünk a szocialista és a burzsoá ideológia összeegyeztethetetlenségéről és kibékít- hetetlenségéről, mivel az ideológia visszatükrözi a két különböző szociális gazdasági rendszer alapjának ellentmondását. Ezen a területen a burzsoá ideológia, elleni küzdelemben sok érvre és elsősorban a szocializmus építésének eredményeire támaszkodhatunk, valamint arra, hogy a kapitalista világban ma elmélyülnek a válságok, és megvalósíthatatlanoknak bizonyultak azok a tervek, amelyeket politikai vezetői és ideológusai dolgoztak ki. Tanúi vagyunk a kapitalizmus általános válsága elmélyülésének. A gyakorlat újból bebizonyította, hogy az állam akciói semmiképpen sem küszöbölhetik ki a gazdasági fejlődés ciklikus jellegét, amely a kapitalista termelési mód egyik jellemvonása, és nem zárhatják ki a válságokat, a hanyatlást és a nagy kilengéseket. A kapitalista gazdaság konjunktúrája labilis és feszült marad. Sok kapitalista országban egyre nagyobb aggodalmat kelt az egyre jobban kiéleződő ökológiai válság, az ember és a társadalom, valamint az életkörnyezet közti viszony egész rendszerének válsága. A kapitalista rendszerben a monopóliumok pénzhajhászása következtében egyre több a technikai fejlődés negatív következménye, egyre jobban szennyeződik a levegő és a tengerek vize, megbomlik az ember és a természet közti biológiai egyensúly. Ml aí oka annak, hogy a kapitalista világ Ideológusainak a tudományos-műszaki forradalomba vetett minden reménye kudarcot vallott? A moszkvai Pravda „A 70 es évek kapitalizmu sa* című cikkében a íő okokat ebben látja: — mély ellentét keletkezett a tervszerű fejlő dés objektiv szükséglete, valamint a piac anar chiája és ösztönössége között, amely a kapita lizmus egyik jellemvonása. A tudományos műszaki forradalom folyamán ez az ellentét még jobban elmélyül; — korlátozott az üllammonopolista irányzatok fejlődése és a burzsoá állam gazdasági szerepé nek megnövekedése, amely a magánkapitalista mechanizmus szférájának relativ leszűkítéséhez vezet, mivel azáltal, hogy kibővíti a munka tár sadal ml jellegét, objektíve veszélyezteti a rna gántulajdon lényegét, amely a kapitalizmus számára szent; — minél jobban fejlődnek a termelőerők, és minél jobban elmélyül ezzel kapcsolatban a nem zetközi munkamegosztás, annál jobban kiéleződik uz ellentmondás a gazdasági élet további *inter nacionalizmusának szükségletei, a termelés irá nyitásának nemzeti formái és az állainmonopolis la szabályozás, valamint a többi ország korma nyának gazdasági politikája között. A kapitaliz mus az államok gazdasági integrációjában és a nemzetközi monopóliumok fejlesztésében keresi a kiutat ebbúi az ellentmondásból. Ezáltal áj és új nehézségek merülnek fel. A nemzetközi monopóliumok bővülő tevékeny sóge a legszemléltetőbb bizonyítéka annak, hogy milyen korlátozottak a mai állammonopolista szabályozás és a tudományos műszaki fejlődés lehetőségei. Még élesebben nyilvánulnak meg a kapitalizmus ellentmondásai szociális téren. A tudomá nyos műszaki forradalom és az állammonopolisita szabályozás nem tudott szociális békét terem leni, nem tudta tompítani az osztályharcokat. A növekvő osztályellentétek megnyilvánulása a munkásmozgalom aktivitásának fokozódása s első sorban a sztrájkharcok további kiterjedése. Míg 19ö5—1969 ben a fejlett kapitalista országokban 164 millió ember sztrájkolt, 1970-től 1974-ig már több mint 200 millió. Fel kell figyelnünk azonban nemcsak a mozgalom mennyiségi, hanem minőségi oldalára is. A munkások nemcsak a monopóliumoknak az életszínvonaluk elleni támadásaival szemben védekeznek, hanem egyre határozottabban demokratikus reformokat, a bevételek újraosztását, a szakszervezeteknek a munka szervezésében való részvételét, a dolgozóknak az alapvető társadalmi-gazdasági kérdések megoldásában való részvételét követelik. Hamis érvek A belpolitikai harc kiélezése sok országban mély társadalmi politikai válságot idéz elő. Oj- ból meggyőződhetünk arról, hogy a burzsoá Ideológia, amint ezt Marx írta, a valóság hamis vlsszatükrözését jelenti. Ez a burzsoá ideológia, így tehát a már említett koncepció és a tudományos-műszaki forradalommal kapcsolatos koncepciók is a mai kapitalizmus osztályérdekeit fejezik ki. A kapitalizmus imperialista szakaszában a burzsoázia történelmi szerepe kimerült, és ezért ez az osztály objektíve pusztulásra van ítélve. A burzsoázia ideológiája azt akarja bizonyíta ni, hogy ez a pusztulás nem szükségszerű, és hamis érvekkel védelmezi a hanyatló burzsoázia érdekeit. Ezzel szemben a munkásosztály a marxista— leninista pártok vezetésével történelmileg arra hivatott, hogy a többi dolgozóval együtt új társadalmi rendszert — szocializmust és kommunizmust — építsen, s ezért az ideológiában megfogalmazott osztálynézetei összhangban állnak az objektív törvényszerűségekkel, és tudományosan alátámasztották. Teljes mértékben tudatosítanunk kell ezeket a tényeket, amikor a tudományosműszaki fejlődéssel kapcsolatban ideológiai munkát feftünk ki. Dolgozóinknak és elsősorban fiatalságunknak meg kell magyaráznunk a helyzetet, nehogy félrevezesse őket a mai kapitalizmus egyes jelenségeinek külső csillogása, s hogy megismerjék a jelenségek lényegét. Csehszlovákia Kommunista Pártja állandóan gondoskodik a munkások, a szövetkezeti földmű vesek és az értelmiségiek képességeinek és alkotókezdeményezésének sokoldalú fejlesztéséről Arra törekszik, hogy kialakuljon a dolgozók marxista—leninista világnézete, munkásaink, földműveseink és értelmiségieink politikailag fejlettek legyenek és felelősségteljesen viszonyuljanak a társadalmi tulajdonhoz és e tulajdon fejleszté séhez. A munkásosztály a tudományos műszaki fórra dalom szakaszában is döntő tényező, mivel ő az anyagi értékek közvetlen alkotója, és természetes érdeke a tudomány és technika gyakorlati megvalósítása. Ila kiemeljük a munkásosztály vezető szerepét a tudományos-műszaki forrada lomban, és visszautasítjuk az elitelméleteket, ez nem jelenti azt, hogy nem értékeljük a szocia lista tudományos és műszaki értelmiség szerepét. Ellenkezőleg, a szocialista társadalom fejlődése és a szocialista tudományos-műszaki forradalom fokoz’/a a szocialista értelmiség munkájának jelentőségét. A párt&zervek egyre nagyobb figyelmet szentéinek a műszaki értelmiségnek. Ez a gondoskodás megnyilvánul abban, hogy mérnökeink és műszaki szakembereink fokozott aktivitást tanúsítanak a technikai-gazdasági feladatok megoldásában, a különböző haladó mozgalmak fejlesztésében, az ideológiai nevelőmunka, a gazdasági propaganda és agitáció megjavításában. Ez nagyon pozitív jelenség, mivel csakis céltudatos, szorgalmas munkával tudjuk biztosítani a társadalmi haladást, amely a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak a szocialista gazdasági politikai rendszer előnyeivel való szerves összekapcsolásán alapszik. Dr. MUZSLAT VIDOR
