Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-01 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó
MAKRAI MIKLÓS RIPORTSOROZATA A SZOVJETUNIÓBÓL tók és dömperek nyüzsögtek, vasérccel megrakott vonatok indultak kifelé, s helyükbe üres kocsikból álló szerelvények érkeztek. Mindez több szinten, különböző mélységekben történik, s az egyes rétegek színe is eltérő, az egyik ólomszürke, a másik téglavörös. Az óriási kotrógépek apró kis játékszereknek tűnnek innen a magasból, a 27 és 40 tonnás hatalmas Belaz dömperek fürge bogarakként kerülgetik egymást a serényen dolgozó kanalas rakodógépek mellett. Egy megelevenedett terepasztalhoz hasonlít az egész. Órákon át elnézné az ember, miközben mély gondolatai támadnának az ember nagyságáról, a lehetetlennel is megbirkózó alkotó munka erejéről, az emberiség sorsáról, jelenéről, jövőjéről. Mély gondolatokra azonban nincs idő, mert az épületből köbben előkerült Mihail Zarifovics Valitov, a bánya főmérnöke, s inkább az ő szavaira lettünk figyelmesek. Mivel a csípős október végi szél a kabátok alá furakodott, inkább az irodában folytattuk a beszélgetést, melynek ablakából szintén láthattuk a mélyben dolgozó gépek munkáját. Az iroda falán egy hatalmas geológiai térkép a bánya alaprajzát, a vasércrétegek elhelyezkedését és a fejtés irányait ábrázolta. A térkép alatt ökölnagyságú vasércminták tették még szemléletesebbé és „kézzelfoghatóbbá“ a rajzot. Meg-megemelgettük ezeket a mintákat, bizony, jókora súlya volt az ilyen 60—70 százalék vasat tartalmazó kurszki ércdarabnak. Az azonos nagyságú és 30—40 százalék vasat tartalmazó kvarcitok jóval kisebb súlyuk alapján is könnyen megkülönböztethetők. A főmérnök szívesen válaszolt kérdéseinkre, részletesen elmagyarázta a bánya feltárásának körülményeit, s a bányában folyó munka menetét. A legalább 60 százalékos vasércet az ország különböző területein fekvő kohászati üzemekbe, a lipeckibe, a cse- repovecibe, a makajevkaiba, valamint az uráli acélművekbe szállítják. A „szegényebb“, 30—40 százalék vasat tartalmazó kvarcitot a bányából kiinduló vasúti szerelvények a közeli dúsítókba viszik, ahol 66—68 százalékos koncentrátumot készítenek belőle. A mihajlovkai bánya az utóbbi 4 év alatt 30 millió 600 ezer tonna vasércet adott a szovjet népgazdaságnak. Jövőre, vagyis a 9. ötéves terv utolsó évére 15 millió tonnára növelik a termelést, ebből 10 millió tonna lesz a közvetlenül kibányászott gazdag vasérc, 5 millió tonna pedig a dúsítóban készített koncentrátum. Ez a bánya egyébként az egész kurszki mágneses anomáliának csupán az egyik üzeme, s nem is a legnagyobb. A bjelgorodi körzetben fekvő Iebegyl bányában körülbelül egy évvel kor ábban kezdték meg a termelést, s e bánya teljesítménye jelenleg is nagyobb. Az egész kurszki mágneses anomália vasércbányászatának fiatal történelmében jelentős dátum volt 1973 február 16-a. Ekkor termelték ki a százmilliomodik tonna ércet. Az Í973-as év mérföldkövet jelentett a szovjet kohászat fejlődésében. Az acéltermelés a megelőző évhez viszonyítva 6 millió tonnával növekedett, s elérte a 131 millió tonnát. Ebben az évben összesen 216 millió tonna vasércet bányásztak ki a Szovjetunióban, legtöbbet a világ országai között, s ennek a mennyiségnek több mint 10 százalékát már a kurszki mágneses anomália bányái adták. A kurszki vasérc és a dúsított koncentrátum iránt rendkívül megnövekedett az érdeklődés az egész országban. A bánya teljesítményének növelése azonban komoly akadályba ütközik: kevés a Munkaerő. Ezen nem is lehet csodálkozik, hiszen a teljesen új város és az ércdúsító kombinát építése nagyon sok munkaerőt köt le, s a dolgozók száma csak olyan arányban növekedhet, ahogy az új lakónegyedek készülnek. Pedig a nemzetközi összefogás sem hiányzik, az ércdúsító kombinát építésén például több száz bulgáriai brigádmunkás vesz részt. Ilyen feltételek mellett nagy jelentősége van a szocialista munkaversenynek, ami elsősorban a nagy teljesítményű bányagépek és a szállítóeszközök maximális kihasználására irányul. Érdekes munkaverseny alakult ki például a KMA bányászai, a makajev- kai kohászati kombinát és a rosztovi Rosztszelymas mezőgazdasági gépgyár között. Az utóbbiban gyártják az SZK 5-ös Nyiva kombájnokat, amelyekre nagy szüksége van a szovjet mezőgazdaságnak a kiöregedő gépek helyett. A kombájnok gyártását azonban csak úgy tudják megfelelő mértékben növelni, ha elegendő fémhez jutnak. Ezt a makajevkai kombinátból kapják, akik szintén növelhetnék a kohók teljesítményét,, ha több kiváló minőségű kurszki érc érkezne hozzájuk. Végső fokon tehát a bányászoktól függ, hogy mennyi kombájnt és más gépet kap . a szovjet mezőgazdaság. Az említett vállalatok közösen vizsgálták meg a tartalékok feltárásában, elsősorban a munkatermelékenység növelésében rejlő lehetőségeket, s az előirányzott tervek túlteljesítését szocialista kötelezettségvállalásokban fogalmazták meg. Ebben a hasznos versenyben együtt ellenőrzik és értékelik a vállalások teljesítését. Valóban elgondolkoztató ez a hozzáállás, különösen ha az ember a hazai szállítói-megrendelői kapcsolatokra gondol. Nálunk sem ártana hasonló szocialista kapcsolatokat teremteni az egymással összefüggő termelési ágazatok vállalatai, üzemei között. Még egy pillantást vetettünk a bánya mélyére, ahol változatlan ütemben folyik a munka. Valitov elvtárs még megemlítette, hogy nagyon elégedettek a szerelvényeket vontató NDK-ban gyártott villanymozdonyokkal és a csehszlovák kotrógépekkel. Aztán búcsút vettünk, mert hátra volt még a dúsítóüzem meglátogatása. Néhány kilométeres út után egy nagy arányú ipari építkezés színhelyére érkeztünk. Kívülről semmi sem árulta el, hogy bent a hatalmas csarnokban már javában folyik a bányában látott „szegény“ vasércek feldolgozása. Erről azonban magunk is meggyőzhettünk, amikor Mihail Vaszil- jevics Koszik, a dúsító üzem vezetője végigkalauzolt a működő részlegen. Bent hatalmas, hengeralakú malmokban finom porrá őrlik a kőzettörmeléket, amely a továbbiakban különböző reagensekkel keverve vízben folytatja útját a mágneses elkülönítőkön át a vákuumos szűrőgépekig. A nagy zajban nehezen lehetett érteni az üzemvezető szavait, bár nagy lelkesedéssel magyarázta az egész technológiát. Annyit azonban sikerült megjegyezni, hogy a különböző helyekről származó és eltérő vegyi összetételű kőzetek feldolgozásához mindig meg kell választani a megfelelő technológiát. A kőzetek 55—60 százalékának vastartalma például mágneses, ezzel könnyebben megy a munka, a többinél a mágnesességet mesterséges úton, hevítéssel lehet elérni. Estébe hajlott már az idő, amikor az üzemvezető irodájába érkeztünk. Búcsúzás előtt még elmondta, hogy amit láttunk, az csupán kezdet. Rövidesen üzembe helyezik a további részlegeket, s ha az agglomeráló üzemegység is elkészül, a mihajlovkai kombinát a szovjet kohászat egyik legfontosabb bázisává válik. Következik: III. „Lángoló ív“ és virágzó város A mihajlovkai ércdúsító üzem építése és a gépsorok beszerelése még folyamatban van, az első üzemegységben azonban már folyik a termelés. (A CSTK és P. Dinka felvételei! A vasérc külszíni fejtésénél jól érvényesülnek a nagy teljesítményű rakodógépek és szállítóeszközök, különösen a BELAZ dömperek. A Szovjetunióban közismerten na gyök a távolságok, sok időt vesz igénybe az utazás, s ilyenkor ősszel a nappalok is meglehetősen rövidek. Vendéglátónk, Alexandr Ivanovics Potapov azt ajánlotta, fejezzük be a beszélgetést, ha látni akarjuk a mihajlovkai bányát és az épülő ércdúsító üzemet. Elbúcsúztunk tehát a bányaépítő kombinát igazgatóságának dolgozóitól, s a bányatelep irányában folytattuk utunkat. A várostól mintegy 10—15 kilométerre különös látvány fogadott. Az előttünk kitáruló hatalmas területről eltűnt a zöld növényzet, eltávolították a termőréteget, utak és végtelenbe nyúló szállítószalagok hálózzák be az egész környéket, mellettük vörösbarna, szürke halmokban hever a bányából kitermelt vasércet takaró anyakőzet. A középorosz hátság mély vízmosásokkal barázdált, erősen tagolt fennsíkján nem kell magasba nyúló meddőhányókat építeni. A bányából kitermelt anyaggal feltöltik a nehezen megművelhető völgykatlanokat, kiegyenlítik a felszínt, azután felújítják a termőréteget, s a mezőgazdaság így még jobb termelési feltételekhez juf, mint azelőtt. Nem tudom, hány kilométert mentünk ezen a holdbéli tájhoz hasonló területen, végül is egy magányosan álló épülethez érkeztünk, mely mögött már kitárult a mélység. Képekről már volt némi fogalmunk a külszíni fejtésről, de amit (nőst magunk előtt láttunk, az mégis lenyűgözően hatott. Ebben az óriási, sziklás partokkal övezett medencében teheraui ís mm ES A 0ÜSÍTÍ1
