Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-03 / 285. szám, kedd
Mai grúz opera a Szlovák Nemzeti Színházban Bratislavában a barátsági hónap egyik legjelentősebb kulturális eseménye kétségtelenül Otar Taktakisvili szovjetgrúz zeneszerző Három élet című operájának a bemutatója volt. A díszbemutatón a szerző is megjelent. Otakar Taktakisvili 1965-től a Grúz SZSZK művelődésügyi minisztere, jelentős politikai tényező és korunk legjelentősebb szovjet zeneszerzőinek egyike, akinek nevét és alkotásait a Szovjetunió határain túl is jól ismerik. Rendkívül sokrétű tevékenysége úgyszólván minden zenei műfajra kiterjed. Életművében megtalálható a szimfonikus és kamarazene, az oratórium, a kantáta, a vokális ciklus, a filmzene, a színpadi zene és két opera. A szerzőt az olyan drámai témák ihletik, amelyekben az egyénnek — saját élete árán is — nemes küldetést kell tel jesítenie, megalkuvást nem ismerő erkölcsi erővel a végsőkig ki kell tartania népe mellett. Az ilyen nemes eszméket hordozó témák zeneileg leghatásosabban az operával fejez hetők ki. Ezt legjobban a szerző Három élet című alkotása bizonyítja. Az opera ősbemutatóját 1967-ben tartották Tbilisziben, átdolgozott változatát pedig 1972-ben adták elő Moszkvában. Az opera három önálló részből áll és ezek közös eszmei alapgondolata a nemzeti és a szociális szabadságért vívott harc. A három esemény történelmi sorrendben láttatja a grúziai életet — az évszázad kezdetén, a forradalmat megelőző években és a forradalom korában. A két első rész (Két ítélet és A katona) szövegkönyvét is Taktakisvili írta (M. Dzsavahisvili elbeszélése alapján) és ezekben az egyszerű emberek sorsát-életét ábrázolja a jövő forradalmat érlelő Grúziában. Színpadra lép a szenesember, a katona, a pa- raszlasszony és az anya, aki elvesztette fiát, az anya mint a nép és a haza jelképe. A harmadik rész (Csikorij szövegét Szergej Cenin írta, G. Tabize grúz költő verseire, és ez a rész a trilógia eszmei betetőzése. Itt bontakozik ki az egész mű alapeszméje és a zeneszerző monumentális szimfonikus-vokális eszközökkel érzékelteti a grúziai forradalmi eseményeket. Központi figurája a forradalmár költő, aki fokozatosan tudatosítja, hogy a nemzet haladó erői között van a helye. A szerző megtalálta a mű eszmei, tartalmával azonos értékű, drámai feszültségű zenei kifejezőeszközöket. A librettó lehetővé tette, hogy felhasználja a hazai folklórt (különösen a grúz kórusok gazdag hagyományait) és ezeket alkotó módon ötvözte a modern zenei stílusjegyekkel. A zene ötletes, hatásos, erősen emocionális és kifejezetten népi-nemzeti to- nalitású. A szerző a zene jelrendszerével pontosan ábrázolja az életet és a hősöket, rövidítésekkel kerüli ki a hagyó mányos operaformákat, de ennek ellenére a melódia marad a meghatározó forma teremtő erő. Hőseit a zenei lélekraj- zon kívül kifejező melódiákkal is jellemzi. . A bratislavai bemutató közreműködői — V. Málck (karnagy), M. Fischer (rendező), P. M. Gábur (díszlet), L. Hálásuk (kórusvezető), J. Konečná m. v. (kosztüm), B. Slovák koreográfia), a Szlovák Nemzeti Színház számos kiváló szólistájával, kórusával és zenekarával együtt, nagyon lelki- ismeretes próbák és a szerzővel folytatott konzultálás után — valóban művészi színvonalon tolmácsolták a kiváló grúz zeneszerző operáját. Málek művészi lendülete és precizitása különösen a zene dallamgazdaságát növelte, kitűnően hangsúlyozta a drámai csúcsokat és a vérbö ritmikát, sikerrel emelte ki a lírai részeket és a partitúra színes hangszerelését. M. Fischer ismét bebizonyította, hogy a kortárs operák rendezésében éri el a legjobb eredményeket. M. Gábor plasztikus színpadképpel igyekezett meggyőzően kidomborítani a figurák egyéni jellemét és belső életét. Kiemelést érdemel a szólisták nagyszerű teljesítménye. Az első részben különösen Arnold judt, Róbert Szűcs, valamint Alžbeta Michálková, a fájdalmas Anya szerepében pedig Jaroslava Sedlárová aratott megérdemelt sikert. A második részben felfigyeltető teljesítményt nyújtott Štefan Hudec, Štefan Janid. Milan Kopačka és Marta Meierová. A harmadik részben a nagyon tehetséges Peter Dvorský Cslkori csavargó szerepében, Juraj Hrubant pedig a forradalmár költő megformálásával bizonyította művészetét és azonos értékű alakítással tűnt ki Juraj Martvoü érdemes művész. Jól érvényesült Magda Hajóssyová lírai szopránja is. Külön - elismerést érdemel Ladislav Holásek kórusvezető, aki a nagy kórusjelenetek átütő sikerét biztosította. A kiváló grúz zeneszerző operájának bemutatásával vezető szlovák operaszínpadunk méltóképpen járult hozzá a barátsági hónap nagyjelentőségű kulturális eseményeinek gyarapításához. ALFRÉD GABAUER A helyes világkép AZ AMATŐR-CSILLAGÁSZOK TEVÉKENYSÉGÉRŐL A modern és haladó szellemű ember természetes törekvése, vágya, hogy ismerni akarja a Világmindenséget, amelyben él. Érthető tehát, hogy amikor szinte szemtanúi vagyunk a világűr, a Hold és a bolygók meghódításának, figyelmünk a csillagos ég felé fordul. Tekintettel arra, hogy a csillagászatot, mint tantárgyat, iskoláink egyetlen fokán sem tanítják, a többi, természettudományi tantárgy keretében is csak szórványosan, hézagosán és nem összefüggően tárgyalják a csillagászati alap- tsmereteket, egyre nagyobb az amatőr-csiliagászok tevékenységének jelentősége. Ezt egyébként az is hangsúlyozza, hogy nagyon sokan még ma sem értik, hogy a bolygók, a Nap és a Hold állásából való jövendölés, az úgynevezett horoszkópkészítés miért tudománytalan kísérletezés. Hazánkban több bemutató csillagvizsgáló is működik. A Csehszlovák Csillagászati Társaság több mint ötven évvel ezelőtt megalakult. Később megszervezték a Szlovák Amatőr-Csillagászok Szövetségét is. Kiadták a KOZMOS nevű csillagászati" szakfolyóiratot. Es megkezdték a csillagászati szakkörök szervezését. A galántai járásban például már több mint 2Ü éves, eredményes múltja van az amatőrcsillagász mozgalomnak. Ar működő 20 csillagászati szakkörnek több mint 600 tevékeny tagja van. S a tapasztalatok bizonyítják, hogy mennyire hasznos az amatőr- csillagászok tevékenysége. A szakkörökben a fiatalok szinte szórakozva ismerkednek meg a csillagos égbolt szépségével, a csillagokkal és csillagképekkel, az égbolt és az égitestek látszólagos és valódi mozgásával. Az anyagról, a térről és az időről való elképzelésük pontossá válik. Rendszeres észlelést, mérést végeznek, észlelési naplót vezetnek és a szakkör vezetőjének irányításával megismerkednek az észlelt adatok fel* dolgozásával is. A Hold krátereinek, a Jupiter holdjainak, a Szaturnusz színes gyűrűinek, a napfoltoknak és a csillagködöknek a távcsöves megfigyelése mély, egész életre szóló nyomot hagy a fiatalok érzés és gondolatvilágában. És ami a legfontosabb: helyes világkép alakul ki bennük. A szakkörök gondosan kidolgozott munkaterv alapján végzik tevékenységüket. Néhány év alatt megismerkednek a csillagászat történetével, törvényszerűségeivel, s rádöbbennek, hogy az egyház tanai tudománytalan dogmák, megértik, hogy az egyház miért is üldözte tfízzel-vassal a tudomány úttörőit. A csillagos égbolt ritka és érdekes optikai jelenségeinek megfigyelése és megismerése száműzi a középkorból reánk maradt babonákat és hiedelmeket. Akik a távcső segítségével nyomon követik a nap- és holdfogyatkozások, az üstökösök ős a meteorhullás (hullócsillagok) optikai fényjelenségeit, már nem hisznek „előjelekben“, hanem érdeklődéssel, tudományos kíváncsisággal figyelik az anyagi világ törvényszerű megnyilvánulásait. Ilyen eredményt verbalizmus- sal, formalizmussal, és skolasztikus módszerekkel lehetetlen elérni. A helyes világképnek megfelelően az amatőr-csillagászok számára már természetes, hogy anyagot sem nem teremthetünk, sem pedig meg nem semmisíthetünk, a világmindenségnek nincs kezdete és vége. Különösebben tehát nem is kell bebizonyítani, hogy a csillagászati szakkörök tevékenységének milyen óriási a jelentősége a világnézeti nevelés terén. Viszont ajánlatos megfogadni a tanácsot: ha csak módunk, lehetőségünk van rá, szervezzünk minél több Ilyen szakkört. molnár ivan LerairB^dijjCis sersesseirz© Tylhon Hrennyikov, a Szovjetunió Állami-díjas zeneszerzője és népművész nemrég tartotta szerzői estjét a moszkvai Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A Szovjetunió Akadémiai Szím- fónikus zenekarát Jevgenyij Szvetlanov, Lenín-díjas karmester vezényelte. A hangverseny a zeneszerző saját alkotói számadásává vált. Felhangzottak Első Szimfóniájának dallamai, majd Első és Második Zongorahangversenye, melyben a szólót maga a szerző játszotta. Ez alkalommal először adták elő Harmadik Szimfóniáját. Tyihon Hrennyikov a 30-as évek elején kezdte pályafutását. A moszkvai Zeneművészeti Főiskola zongora- és zeneszerző tanszakán H. Neugauz és V. Sebalin neves szovjet zenészek voltak a tanárai. A zeneszerző alkotásai sokoldalúak. Műveire a csodálatos dallamvilág, a finom költőiség, a bővérű humor, a mély drámaiság és a népi elemek felhasználása jellemző. Mindez nagyszerűen tükröződik operáiban, operettjeiben, dalaiban, színházi darabokhoz és filmekhez írott kísérő zenéjében. A Második Zongorahangversenye a szerző egyik legjobb műve, amelyért idén Lenin-díjjal tüntették ki. A zeneszerző alkotómunkáját társadalmi tevékenységgel kapcsolja össze. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte, a szovjet Zeneszerzők Szövetségének első titkára, valamint a szovjet Baráti és Kulturális Társaságok Zehei Szekciójának elnöke, a Szovjet Békebizottság tagja. (APN)- Ö í FILMEK□ □□□□□□□□□□□□□□GO MINDEN SZOBÁBAN EGY NÖ (cseh) Nem is olyan régen láthattuk a Szerelmesek az első évben című Jaroslav Balík-filmet, s a rendező máris újabb alkotással jelentkezik. Mostani filmjében különböző korosztályú, életfelfogású és érdeklődésű nők sorsával foglalkozik. Csupán annyi közöttük a közös, hogy valamennyien egy fedél alatt élnek, egy női otthon lakói. A témából adódóan a filmnek tehát nem egyetlen személy a központi alakja, hanem az otthon sok-sok női lakója. Mindannyian önálló életet élnek, ügyes-bajos dolgaikat a legjobb belátásuk szerint oldják meg, mindegyik arra törekszik, hogy saját lábára állhasson, s megtalálja életútját. Ez így igaz, bár vitathatatlan, hogy a közösség mégiscsak befolyásolja elhatározásukat, döntésüket, az együttélés során kölcsönösen alakítják-for- málják egymást. Ebben a mik- rokörnyezetben erős szállal kötődnek egymáshoz, emberi kapcsolatok bontakoznak ki közöttük; ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy valamiféle „uniformizált“ alakok — minden nő sajátos egyéniség, önmagában véve emberi sor- sok-drámák hordozója. Vitathatatlan, hogy a többféle sors, jellem, magatartás ábrázolása lényegesen igényesebb és nagyobb követelményeket támaszt a rendezővel szemben, mint egyetlen emberi sors „feltérképezése“. Olyan ez mint a szimultán sakkjáték. melyben minden lépésnek megvan a maga logikája és következetessége. A filmnek a többszörös női sors megrajzolása az egyik buktatója, mellyel a rendezőnek meg kellett birkóznia. A másik, hogy mai témát, kortárs-problémákat vet fel, s korunk, társadalmunk életének bemutatása, napjaink problémáinak ábrázolása szintén a legnehezebb feladatok egyike. Nagy fába vágta tehát Jaroslav Balík a fejszéjét, így aztán nem is csoda, hogy a témában rejlő veszélyeket nem sikerült következetesen elhárítania, s célját maradéktalanul teljesítenie. A kaleidoszkőp- szerű történetben szinte érthető, hogy egy-egy női sorsot éppen csak érintett, s nem hatolt a problémák mélyére; különösen szembeötlő ez a film második felében, amikor a felgyülemlett problémák drámai kicsúcsosodása nem eléggé erőteljes, s emiatt aztán a megoldás kevésbé meggyőző és hatástalan marad. Kétségtelen, a rendező nagy lehetőséget mulasztott el, hiszen a téma egy társadalmi dráma feltételeit hordja magában. A több, kisebb-nagyobb hiba ellenére nem hallgathatjuk el a rendező érdemeit, filmjében' ugyanis elég hitelesen sikerült érzékeltetnie a2 érzelmi kapcsolatok jelentőségét, a barátság és az összetartás értelmét. Ezek után csakis sajnálhatjuk, hogy a film dramaturgiailag nem eléggé átgondolt, s az alkotó szándéi-n teljes sikerrel. Jutánál a Minden, szobában egy nő című cseh filmből; ibalra Ida Rapaiírová, szlovák színésznő. VIDÄM FIÚK (francia) A francia vígjátékok rendszerint eredeti humorral és jó szórakozási lehetőséggel kecsegtetik a közönséget. S hogy ez a megállapítás mennyire nem általánosítható, ezt példázza a most vetített Vidám fiúk című komédia, melyben a vidámság, a jókedv már a film címében „kimerült“. Michel Gérard filmje három szélhámosnak a története, akik magas rangú egyházfőknek álcázva magukat a bolondját járatják egy naiv vidéki plébánossal. Az alapötlet kiváló, a rendező azonban kevésbé élt a lehetőségekkel, megelégedett az igénytelen szórakoztatással, sőt helyenként az olcsó megoldásokkal. Nem használta ki kellőképpen a témában rejlő szatíra élét, holott a vidéki kispolgárok mentalitása és életstílusa magában hordja a szatirikus ábrázolásmód lehetőségét, a képmutxtás és a vallási előítéletek kipellengére- zését. A filmből hiányzanak az eredeti vígjátéki fordulatok és n mélyebb értelem. Hiába ko- í" ''óznak az alkotásban olyan tapasztalt színészek, mint Paul Preboist és Michel Galahru, játékukkal nem igen tudták emelni a film gyenge értékeit. —y m— Filmszínházainkban nagy sikerrel vetítik A szerelmesek románcát, ez idei Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál nagydíjas alkotását. Az Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij rendezte szerelmi történettel egyik legutóbbi vasárnapi számunkban már részletesen foglalkoztunk. A képen: Jevgenyij Kingyinov és Jelena Korenyeva, a film szerelmespárja.
