Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-30 / 307. szám, hétfő

EMLÉKEZÉS A -DEMOKRATÁK- ÍRÓJÁRA Száz éve született Jaimko Jeseinsky Érdekes és ériékes olvasmányok Népszerű a MADÁCH Naptár 75 Száz esztendővel ezelőtt, 1874. december 30-án született Martinban Janko Jesenský, a két világháború közötti szlovák irodalom és a kritikai realiz­mus egyik jeles képviselője. Már gimnáziumi tanulmányai idején sokat olvasott, megis­merkedett Puskin, Lermontov, Gogol, Turgenyev és Csehov műveivel. Nagyon megszerette az orosz klasszikus irodalmat, de behatóan foglalkozott más népek irodalmával is. Olvas­mányai hatására kezdett el írni. Jogi tanulmányainak be­fejezése után Budapesten tett ügyvédi vizsgát, majd Bánovce nad Bebrnvouban telepedett le. Jesenský mint költő és mint prózaíró is jelentős műveket alkotott. Első verseskötete 1905 ben Versek (Verše) cím­mel |elent meg. E kötetben még elég sok volt az utánér­zés, az intim líra témaköre do­minált és a társadalmi proble­matika szinte teljesen hiány­zott, de a kötet már így is sejtette a tehetséges költőt. Az első világháború alatt jelent meg a költő második verses­kötete Fogságból (Zo zajatia) címmel, melyben Jesenský ha­zaszeretetéről, honvágyáról, a szülőföldhöz való végtelen ra­gaszkodásáról vallott. A kötet 1917-ben Pétervárott, majd az Egyesült Államokban látott napvilágot. Az első világháborút követő első évtizedben Jesenský vi­szonylag keveset írt. Ojabb ver­seskötete csak 1932-ben jelent meg Viharok után (Po búr­kach) címmel, melyben a köl­tő a politikai és társadalmi vi­szonyok alakulását kritizálta, a politikai és a morális visz- szásságok ellen emelte fel sza­vát. A kötet tartalmazott né­hány szép alkalmi költeményt is. Később, a München előtti köztársaság, majd az ún. szlo­vák állam évei alatt olyan köl­teményeket írt, melyek tartal­muk, éles kritikai hangvételek miatt csak a felszabadulás után jelenhettek meg. Az ekk kiadott három kötet Az éjszaka ellen (Proti noci], Fekete na­pok (Čierne dnij és a Fiarag napja (Na zlobu dňa) olyan költeményeket tartalmazott, melyek gyakran az irónia és a szatíra gyilkos fegyverével sújtottuk Je a fasizálódó ural­kodó osztályra és a klérofa- sizmusra s rámutattak annak embertelen módszereire, a ter­rorra, a nép- és szovietellenes A Cseh Filharmonikusok 1974 —75-ös évadjának műsorterve és szólistáinak, karmestereinek névsora igen változatos. Két jelentős tényező befolyásolta a repertoár összeállítását. Az egyik a Cseh Zene Évének méltó megünneplése, illetve befejezése 1974-ben majd, 1975- ben a Csehszlovák Szocialista Köztársaság felszabadulásának 30. évfordulója. A Cseh Zene Évét nemcsak a jubiláns zeneszerzők művei­nek megszólaltatásával ünnep li a Cseh Filharmónia, hanem műsorára tűzte a cseh és a szlovák kortárs zeneszerzők műveit is. (Pl. Dobiáš, V. Kala bis, I. Krejöí, J. Pauer, L. Slu ka. i A külföldi kortárs zeneszer zők névsorában érthetően lég többször Dmitrij Sosztakovics neve szerepel. A szovjet zene utóbbi tíz évének legreprezen- tánsabb képviselője nagy ha­tással volt cseh kortársaira. Sosztakovics művein kívül hall hatjuk Schönberg, Prokofjev, Bartók és Kodály műveit is, olyan előadóművészek tolmá csolásában, mint G. Rozsgyeszt- venszkij, K. Kondrasin, J. Mo gilevszkij, Lehel György, Theo Adam, Koronái György, D. Di- xon, P. Fournier, A. Gertler, hogy csak egypárat említsünk. Az 1975-ös évet Smetana Ha zám című szimfonikus költemé­nyével kezdi a Cseh Filharmó­nia — ezzel ünnepelve a 30 éves szabad hazát, majd május közepén Dvo'rák Szláv táncai­nak szárnyaló hangjai jelzik az ünnepi koncertsorozat vé­gét. A már eddig elhangzott hangversenyek közül többet ki lehetne emelni és részletezni, politikára, a szolgalelkűségre. az esztelen pöffeszkedésre. Janko Jesenský prózát is írt. Elsősorban azok a novellái és karcolatai arattak nagy síkéit, amelyekben gyakran a humor és a szatíra eszközeivel mu­tatta be, illetve pellengérezte ki a kisvárosi társadalmat, a kispolgárok életstílusát, erköl esi felfogását és magatartását Kisvárosi történetek (Malo mestské rozprávky) címmol 1913-ban adta ki első, igen si­keres kötetét és csak több mint két évtizeddel később, 1935-ben látott napvilágot má sodik elbeszéléskötete, A rég­múlt időkből (Zo starých ča­sov). Fő prózai műve, a Demokra­ták (Demokrati) két kötetbeia 1934-ben, illetve 1937-ben jelent meg. Míg elbeszéléseiben a burzsoá társadalom életének egy-egy mozzanatát ábrázolta addig ebben a regényben ősz szefoglaló bírálatot mondott erről a társadalomról. A re­gényben az író a kritikai rea­lizmus művészi eszközeivel lep­lezte le a burzsoá demokrácia igazi arculatát, bemutatta an­nak álszent és hamis ideológiá­ját, politikai, társadalmi és er­kölcsi hibáit. A regény a szlo­vák kritikai realizmus egyik legnagyobb alkotása. Janko Jesenský műfordító ként is tevékenykedett. Puskin, Jeszenyin és Biok számos köl­teményét fordította le. Műfor­dításai közül különösen jelen­tős Puskin Jevgenyij Anyegin­jének művészi átültetése. Janko Jesenský életművét nagyra értékeljük elsősorban azért, mert a kritikai realiz­mus eszközeivel megírott pró zai műveiben rámutatott a bur­zsoá társadalmi rend fonáksá­gaira, hibáira és embertelen­ségére és ha műveibep nem is mutatta meg a kivezető utat, a visszásságok feitárái . 'ttal tettekre mozgósított az ,az- ságtalan és elnyomó rendszer ellen. Nem véletlen tehát, hogy Hetművéért a szlovák írók kö ilsőként ő kapta meg a , idmzeti művész“ kitüntető cí­met. A szocialista építés kor­szakát már nem érte meg, 1945. december 27-én Bratisla­vában elhunyt. Művei ma a szlovák irodalom nagy klasszi­kusainak alkotásai között fog­lalnak helyet és többet közü­lük — mint például a Francia négyes (Štvorylka) című elbe szélest — meg is filmesítet- SÁGl TÖTF TIBOR most azonban csak a közel­múltban elhangzott, Lehel György által vezényelt estéről szeretnék említést tenni. A műsor első száma W. A. Mozart ritkábban játszott G- dur szimfóniája volt. (A Cseh Filharmonikusok most tűzték először műsorukra.) Ez az olasz operák előjátékainak megfelelő szerkezetű, három tételes mű kellemes meglepe­tés volt a Mozart-rajongóknak. L. Beethoven V., Esz-dur zon­goraversenyét a 65. születés­napját ünneplő művész, Fran tišek Rauch játszotta mély át­éléssel, nagyszerű techniká­val. Zenekar és szólista szép harmóniájának lehettünk ta­núi. Az est második felében Ko dály Psalmus Hungaricusa ke rült bemutatásra, meiy az 1923. november 19-i budapesti bemu­tató óta bejárta már az egész világot, mindenütt sikert arat va. Nem volt ez alól kivétel a prágai hangverseny sem. Dina­mikus, szárnyaló, nagyszerű előadás volt, a XX. század egyik legjelentősebb kantátájá hoz méltó. Külön ki kell emel­nünk a Cseh Filharmónia Énekkar hajlékonyságát, egy­ségességét. A szólót Köröndi György énekelte. Lehel György karmesteri ké­pességeit már ismerte a prágai közönség. 1968 Prágai Tavaszá­nak emlékezetes élménye volt az általa vezényelt Bartók A kékszakállú herceg várának bemutatója. Színes karmester egyéniség, akihez épp oly kö­zei állnak a klasszikusok, mint a modern zeneszerzők. Bartók és Kodály műveinek nagyszerű értője és avatott in­terpretátora szerte a világon. CSABA GYÖRGYI Könyvesboltjaink kirakatában és az újságárusok standjain általában minden év vége felé sokasodnak a különböző nap­tárak. A kalendáriumok kiadá­sának nálunk és a környező országokban már tekintélyes múltja van. Ismeretes, hogy év­tizedekkel ezelőtt a naptár vi­déken a tájékozódás és a mű­velődés egyik fontos és elter­jedt forrása volt. Ma már ter­mészetesen más a helyzet: a tömegtájékoztatási eszközök elterjedése és a műs^iki-tudo- mányos 'uányok tatására megváltom a naptárak funk­ciója, de mit sem csökkent a népszerűsége. Arra a bizonyos miértre nem nehéz a felelet: a mai naptárak a mai igé­nyeknek megfelelő adatokat, s ezen kívül sok érdekes és hasz­nos olvasnivalót tartalmaznak. Ugyanez mondható el a Ma­dách Kiadó gondozásában meg­jelent naptárról is, amelynek ugyan nincs nagy hagyománya, de a népszerűsége Szlovákia magyarlakta vidékein minden más ilyen jellegű kiadványon túltesz. Állításunkat egyetlen sokatmondó adattal bizonyít­juk: az elmúlt hetekben megje­lent Madách Naptár 52 000 pél­dányban látott napvilágot, ami a mi viszonyaink között alig­hanem rekordnak számít. Nincs könnyű dolga a re­cenzensnek, amikor a „bőség kosarából“, a sok-sok cikkből néhányra külön is föl szeretné hívni az olvasó figyelmét. Az összeállítók a jelentős ese­ményhez méltóan emlékeznek meg a második világháború be­fejezésének és hazánk felsza­badításának közelgő 30. évfor­dulójáról. Növeli a cikkek érté­két. hogy többnyire résztvevők tollából származnak, s így a történelmi események sok ap­ró megfigyelésen, érdekes, s nem ritkán megrázó története­ken keresztül elevenednek A Városi Képtár kitűnő, vál­tozatos kiállítási programjához híven az 1974-es esztendő utol­só hónapjában ezúttal szóra­koztató és elgondolkoztató látnivalóval várja látogatóit. Kilenc fiatal karikaturista gúnyrajza — tapasztalatból és megfigyelésből eredő, csupa eleven ötletből született toli- rajz és akvareli — szokatlan képet nyújt a komoly falak között. Köztudott, liogy a karikatúra az emberben élő tréfálkozó és csúfolkodó, sőt lázadozó hajlam­nak művészi eszközökkel való kifejezése. Lényege a torzítás, a valóságnak a jellemző részei torzításával való módosítása. Ez a humoros és szatirikus mű­faj nem öncélú. Általánosság­ban tükröt tart egy vagy több egyén, intézmény elé s rá akar mutatni hibáikra, visszásságaik­ra. Vagyis „nevetve akar iga­zat mondani“. Jelen esetben M, Bachratý, I. Danay, K. Kanala, L. Kotrha, V. Kubai, D. Polakovič, M. Sta­no, M. Vavro és O. Zimka vá­rosunk „tisztaságát“ veszik célba, nem is nagyon mérge­zett nyilakkal. Mint ahogyan gyermekkorunkban kezdődött a legtöbb mese, itt is a karos székben ülő nagyapó, térdén az unokája, aki ámulva hall­gatja, hogy: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép tiszta város. A házai között sok zöld fa és a város neve Bra­tislava volt.“ A név ma is megvan, a házak száma azóta megsokszorozódott. Ezt azon­ban nem merném a fákról, a zöld gyepről állítani. Különben is itt a karikatúrák beszélnek s nem az alulírott. Az áldott jó levegő azonban megválto­zott. A környező erdők, a Du­na felől fújó szél valami fur­csa barnásszürke, fojtó szagú füstöt fúj a város fölé. Legyünk előkelőek^ mint az angolok, akik hosszú idő óta élvezik a fenti jelenséget, amit szmog­nak neveznek. Ez rövidítése a füst és a köd összetételének. A szmog civilizációs jelenség. A technika áldásai és átkai kö­vetkeztében keletkezett. Persze meg. Zsukov marsall a Szovjet­unió ellen elkövetett hitleri agresszió kezdetének drámai óráit írta meg szuggesztív erő­vel és mégis tárgyilagosan. A. Sz. Csujanov naplórészlete a sztálingrádi csata ismert és névtelen hőseinek állít emlé­ket. V. Brezskov tolmácsként vett részt a teheráni találko­zón, s írásában Sztálin és Roosevelt egyik találkozásáról számol be. Ludvik Svoboda hadseregtábornok azokról az emlékezetes percekről ír, ami­kor az I. csehszlovák hadtest súlyos harcok után elérte a csehszlovák határt. E figyelem­re méltó cikkek közé sorolha­tó Nemeskürty István könyvé­nek egyik itt közölt részlete is, amely a II. magyar hadse­reg pusztulását követi nyomon, s leleplezi a horthysta-körök népellenes politikáját, melynek következtében ezer és ezer ha­ladó gondolkodású ember vesz­tette életét. Ugyancsak tanulsá­gos és megrázó olvasmány Wilhelm Adumnak, Paulus ve­zértábornagy első segédtisztjé­nek cikke. Ö a sztálingrádi csatával kapcsolatos német terveket, majd az összeomlást, s a háborús demagógiát ele­veníti föl a szemtanú hiteles­ségével. Az említett, s az eb­ben a részben megjelent egyéb cikkek többsége részlet egy- egy nagyobb lélegzetű napló­ból, illetve könyvből, s ezért szerintünk jó lett volna közöl­ni a forrást, vagyis a megjele­nés évét és helyét, az írások eredeti és esetleges magyar fordításuk címét, ugyanis nyil­ván nagyon sok olvasó érdek­lődik majd e kiadványok iránt. A Napjaink című összeállí­tásban számos érdekes cikket olvashatunk, elsősorban hazai politikai, gazdasági és kultu­rális életünk területéről, ör­vendetes, hogy az előző kiad­ványokhoz képest több szerző árt a tüdőnek, a szívnek. Nyo­masztólag hat a kedélyre. Ép­pen ezért bújtatja gázálarcba az ötletes karikaturista az em­bereket. Még a csecsemőt és az őt altató nagymamát is ez a fejrevaló ékesíti, ami távolabb­ról nézve furcsa, őskori álla­tokra emlékezteti a szemlélőt. És ha a gyereket kiküldik a szabadba játszani, óriási sajt- búraszerűség alatt kell sze­génykének labdáznia, nehogy megártson neki a szmog. A cserepes növény is csak ilyen burok alatt hajlandó virágba borulni. Egy óriás szardíniás dobozban helyezik el a várost, házai közt kanyargó utcáival, kis parkjaival. A doboz teteje ügyesen fel van csavarva. S visszacsavarhatják a bádogte­tőt, akkor, amikor a gyárkémé­nyek dühödten ontják a foj­togató füstöt... A többit sem a szellemes ka­rikaturisták találták ki. De szavukat adják, hogy így igaz: az úttesten, a gyalogjárón, a házak udvaraiban is rengeteg a szemét. Ez részben jelzi az emelkedő életszínvonalat és gazdaságunk, meg iparunk nagyfokú termelékenységét. Déligyümölcsök héja, fél al­mák, vajas zsemlék (ma, ami­kor másutt sok millió gyerek éhezik), előkelő márkájú bél­és külföldi szeszes italok üres üvegei, tranzisztoros rádió, le­mezjátszó, mindenféle műszer és szerszám, divatjamúlt ruha- neműek hevernek szanaszét. Inkább ne részletezzük! Pedig vannak kukák. Városunk köztisztasági intéz­ménye még hulladékgyűjtő bá­dogdobozokat is állítatott egyes tereinkre és utcáinkra. Ha tettre kész polgáraink nem törik ki az ezeket támasztó fémrudakat és el nem cipelik magát a tartályt, akkor is tá- tonganak az ürességtől. Reme­kül illusztrálja ezt a tárlat egyetlen „objekt“-je, A sárgára mázolt bádogdoboz tetején szí­nes tollú madárka ül a háztu­lajdonos önérzetességével és vigyázza a doboz belsejébe ra­kott fészket, benne a négy to­jással, s nyugodtan várja a foglalkozik Dél-Szlovákia ma­gyarlakta vidékeinek életével, gazdaság és kulturális fejlődé­sével. Az idei Madách Naptár egyik újdonsága a Szülőföldem című összeállítás, amelyben Dávid. Teréz, Duba Gyula, Egri Vik­tor, Kulcsár Ferenc, Ozsvald Árpád, Rácz Olivér, Gál Sán­dor, Turczel Lajos és Zs. Nagy Lajos vallomásait olvashatjuk szülőfalujuk múltjáról és jele­néről. Jól sikerült az irodalmi anyag válogatása is. Többek között Mihail A. Solohov, f. Fučík, Sánta Ferenc, Vlado Mi­náč, Sütő András, Rácz Olivér és Szabó Béla prózai írásait, továbbá Milan Rújus, Csontos Vilmos és Kulcsár Ferenc ver­seit olvashatjuk. A naptár további része a di­vat, a humor, s a különböző hobbyk kedvelői számára kö­zöl érdekes cikkeket. Nem hiá­nyoznak a különböző receptek és a keresztrejtvények sem. Nyilván nagyon sokan olvas­sák majd érdeklődéssel a 376. oldalon megjelent Eseteket, amelyek érdekfeszítőek és sok tanulsággal szolgálnak. Itt em­lítjük meg, hogy a nyomdai hiba ördöge ebben a cikkbe kontárkodott bele, ugyanis az oldal közepén levő cím (Drá­ma) és az alatta olvasható négy sor az előző történet vé­gére, tehát — Hát így történt az én tragédiám ... mondat után való. Az olvasók ennek alapján most már könnyen hely­reigazíthatják a zavaró nyom­dai hibát. összegezésképpen elmond­hatjuk, hogy dr. Fónod Zoltán és Kövesdi János, valamint a Madách Kiadó többi munkatár­sa eredményes munkát végzett, mert tartalmas és érdekes, gaz­dagon illusztrált naptárt tett le a csehszlovákiai magyar olvasó asztalára.-y-t fiókák kikeltét. így aztán a járda tele van villamosjegyek­től kezdve lebontott házakból kikerült különböző építési anyaggal, ócskavassal, meg mi­egymással. Mert ugye kevés az utcasep­rő? És neki is vannak kultu­rális igényei. Inkább a tran­zisztoros rádiót hallgatja. Vagy épp seprőhiány van. Van pedig gépesített seprőnk is. A ház­mesternek csak egy kis gom­bot kellene rajta megnyomnia. Dehát nem érdemes. Rögtön újra megtelik a járda szemét­tel. így védjük az életkörnye­zetünket ... S ha a híres bra­tisiavai szél fújni kezd, úgy véljük, hogy sáskaraj röpdös a levegőben, pedig ez csak köny- nyebb fajsúlyú szemét. Még seregnyi rajz peliengé- rezi ki a helyi állapotokat és előidézőiket. A leleményes raj­zolók nem is torzítanak, mert majdnem ilyen a tollúkra vett valóság. Nem tudom, neves­sünk-e vagy sírjunk-e ezen? Azt ajánlom, inkább neves­sünk, az egészségesebb. És bíz­zunk benne, hogy rövidesen, talán ezeknek a karikatúrák­nak a hatására rájönnek a fel­nőttek és a gyerekek is, hogy mire való a kuka. BÁRKÁNY JENŐNK Testvéri segítség (M. Vodéra felvétele) PRÁGmi hangversenyek Időszerű karikatúrák A Városi Galéria decemberi tárlata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom