Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-22 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

A mai fiatalok legfel­jebb régi filmeken lát­hatnak cilindert és valószí­nű, hogy nagyon nevetséges­nek tartják a magas, lapos tetejű, henger alakú kalapot és valljuk be, valóban ne­vetséges volt akkor is, ami­kor egy „társaságbeli úriem­ber“ ruhatárából nem hiá­nyozhatott a köcsögkalap. Okozott némi vidámságot a népnek is (egyéb ok a derű­re amúgy sem volt!].A száj- hagyomány szerint Magyar- országon valamelyik Appo- nyi gróf cilinderben jelent meg falusi választói előtt és az egyik kunarcú öreg ma­gyar megkérdezte: „Aztán abban a kalapban végig fej van?“ Äm a cilinder is bevonult „a régi jó időkre“ emlékez­tető olyan ritkaságok közé, mint a petróleumlámpa, a szövőszék és a cinnkorsó. A cilinderkiráiy bukása Ugyanis Jan Spoorenberg, az eindhoveni holland királyi cilindergyár tulajdonosa be­jelentette a fizetésképtelen­séget. A csőd érthető. Ma már a nyugati országokban sem kötelező, hogy esküvők, te­metések, bálok, vagy állami fogadások alkalmával a fér­fiak „csőbe dugják a fejü­ket“. A 71 éves tulajdonos bá­natosan sóhajtott fel és a sajtó képviselői előtt fontos­nak tartotta megjegyezni, hogy „a mi cilindereinket hordták a diplomaták, az operettszínészek, de még a „koronás fők“ is.“ A klakk gyártásához szükséges különleges gé­pet egy amerikai kalap- gyár vásárolta meg, a leltár többi darabját a régiségke­reskedők akarják megszerez­ni, Jan Spoorenberg kijelen­tette, hogy ő nem törődik a divattal, ő továbbra is cilin­dert hord. ■ Eladó „Élet és Tudomány" 250,— koronáért (1954—1974). Te­lefonszám Bratislava: 431-33. Ű-1354 ■ Eladó családi ház 25 ár tel­ken (2 1/2 szoba, 2 konyha) mel­léképületekkel — 22 kilométerre Bratislavától. Vétel után azonnal beköltözhető. Ár megegyezés sze­rint. Cím a hirdetőirodában. Ű-1362 ■ Eladó fehér Fiat 850. Szabó Gyula, Svodín 265/2. 0 1358 ■ Eladó kofferes írógép. Cím a hirdetőirodában. 0 1372 ISMERKEDÉS ■ 28/160 csinosnak mondott hiva­talnoknő házasság céljából meg­ismerkedne korban hozzá illő, érettségizett fiatalemberrel. Jelige: Szimpátia. 0 1361 ■ 27/167 csinosnak mondott, szak­érettségizett leány megismerkedne hozzá illő, komoly fiatalemberrel. Jelige: Szilveszter. 0-1368 VEGYES ■ Idős házaspár gondviselőt ke­res falura — lehetőleg falusit, aki szereti az öregeket. A részleteket levél által vagy személyesen be­széljük meg. Jelige: Nem fogja megbánni. 0-1358 MEGEMLÉKEZÉS ■ Most, három éve, hogy a drá­ga, jó, szeretett édesanyánk S z fi c s Gyuláné. Czuczor Zsófia meghalt. Akik ismerték és szeret­ték — szenteljenek neki röpke, néma pillanatot. Mi, szeretett csa­ládja emlékét soha el nem múló szeretettel őrizzük. Gyermekei és unokái. 0-1363 A Madách Könyv- és Lapkiadó több érdeklődő kérésére közli, hogy az 1975-ös, nagy érdeklődést kiváltott Madách-naptárt utánvéttel meg lehet kapni az alábbi címen: Slovenská kniha, Magyar Könyvesbolt, Michalská 6, 801 00 Bratislava MEGRENDELŐLAP EZENNEL MEGRENDELEM AZ 1975 ÖS NAPTÄRT Név: ......................................................................................................................................................... La khely (post, irányító sz.): ......................... ­Ut ca, h. sz.:........................................................................................................................................... Já rás: . i ÚF-171 AZ AUTEUILf MAFFIA A párizsi Avenue Wagram egyik kávéházában a közelmúlt­ban hat rendőr jelent meg és az egyik vendéget minden külö­nösebb magyarázat nélkül — elvitte. Nos ez még a francia fővárosnak ebben a fényűző negyedében sem feltűnő jelenség, de ebben az esetben mégis felfigyeltek az eseményre, mert a letartóztatott személy ismert figura: Robert Laouira, a leghí­resebb párizsi zsoké. Néhány nap múlva már a nyilvánosság is értesült róla, hogy a híres Robert egy valószínűleg nagyon befolyásos bűnszövetkezet vezetője volt. Az alvilági tömörülés a lóversenyekre „szakosította“ tevékenységét. A francia lóverseny- és fogadási iroda már a múlt óv de­cember óta bizonyosan tudtia, hogy létezik egy ilyen banda, de a nagy port felvert letartóztatásig még nem volt bizonyíték. Azóta néhány részlet már kiderült. Amikor 1973. december 9-én az auteuili pályán 14 ló már a mázsáló felé haladt, a fogadási irodák embereinek feltűnt, hogy bizonyos ablakoknál csak a 9 esélytelen lóra fogadnak. Még feltűnőbb volt, hogy ez a 9 esélytelen ló néhány méter után már az élre tört és az összes többit megelőzve ért cél­ba. A nyerőknek kifizetődő futam volt: 3 frankon 13 468,20 frankot fizettek. A fogadási irodák a futam érvénytelenítését kérték, de a verseny szervezői és az állami adóhivatal képviselői elutasí­tották a kérést. Ugyanis a versenvt karácsony előtt futották és több mint 72 millió volt a befizetett fogadások összege. En­nek 3C százaléka automatikusan az adóhivatalé és a lóver- senypálya-társaságé A két ,,örök nyerő“ nem akart lemondani a milliós ..risztről“. A rendőrség már ekkor felfigyelt és a gyanút néhány továb­bi verseny csak fokozta. Bizonyítékokat azonban a hajtóktól akartak megtudni, ezek viszont hallgattak mint a sír. Ne csodálkozzunk ezen. Franciaországban igen sok fiatal szeretne hajtó lenni, ami többek között azzal is összefügg, hogy ez év őszén 400 000 tizenhat-tizennyolcéves fiatal ten- gett-lengett, sem kiképzést nem kaptak, sem munkát. Idejük tehát bőven van és álmodoznak. Lovagolni, lovakkal bánni kel­lemes foglalkozásnak látszik és tudják, ha egy zsoké híres lesz, sok pénzt keres. A nagy istállókat — tulajdonosaik többnyire olyan pénz­mágnások, mint a Rotschild, a dOrnano, vagy Boussac, a tex­tilkirály — fiatalok százai ostromolják, hogy zsoké-inasok lehessenek. Egy ilyen inas reggeltől estig vakarja, eteti, gon­dozza a lovakat és még éjszaka is az istállóban kell aludnia. Ezért kap — havi 50 frankot! De csak egv-két százalékuk jut el odáig, hogy egy két év múlva nyeregbe ülhessen. A krité­riumok között szerepel a jelölt magassága, testsúlya, de min­denekelőtt az dönt, hogy elég engedelmes e. A zsokék tehát tudják, hogy hallgatni arany, beszélni — munkanélküliség. Így tehát szó nélkül engedelmeskednek, ami­kor „felülről“ parancsot kapnak, hogy egy egy lónak nyernie kell! Ilyen esetekben a többinek vissza kell tartania az általa lovagolt paripát, mert ha „fékez“, több pénzt kap, mint ha nyer. Azonban 3973. december 9-én a parancs és a későbbi juta­lom nem „felülről“, hanem kívülről jött, egv bűnszövetkezet­től. Az egyik zsoké — Jean-Jacques Declerc — viszont ezt „beköpte“ a rendőrségnek. Röviddel ezután parancsot kapott )ha nem jössz, megölünk!), hogy jelenjen meg az említett ká­véházban és fizessen ki 6000 frank büntetést a banda megbí­zottjának — ez pedig Robert Laouira volt, aki nein vette ész­re, hogy rendőrök figyelik, amíg átveszi a pénzt a remegő áldozattól. A letartóztatásért agyba-főbe dicsérik a rendőrséget, de a polgári sajtó is beismeri, hogy a fogadásokkal kapcsolatos csalásokat szinte lehetetlen felszámolni. A szenvedés adószedői A közvélemény még nem fe­lejtette el a Contergan-botrányt. A stolbergl (NSZK) Chemie Grünenthal GmbH hozta forga­lomba a mérgező gyógyszert. Az eredmény: számtalan újszü­lött, akik testi, vagy szellemi nyomorékként vonszolják éle­tüket. Angliában a Distillers Company szerezte meg a tragi­kus gyógyszer gyártási jogát és az áldozatok között 340 brit gyermek is van. 12 évi peres­kedés után a cég kénytelen volt 14 millió fontot fizetni az áldozatoknak és a bíróság íté­lete alapján ez a kötelezettsé­ge még náhány évig fennáll. Azonban „a társaság az adó ösz- szegével 14 millió fontról 6,7 millió fontra csökkentheti az összeget“. Tehát a lökés me­rénylő adókedvezményt kap! Ugyanakkor a londoni adóhi­vatal bejelentette, hogy az áldo­zatok „bevétele“ után jövedelmi adót kell fizetni, tehát csak az összeg 52 százalékát kapják meg. Vagyis: az áldozatot meg­adóztatják. A hatóságok a vállukat vono- gatják, sajnáljuk — ez a tör­vény. A felháborodás országos méretű. Ugyanis ezt az ember­telen döntést — amit már szep­tember 30-án hoztak — a vá­lasztásokra való tekintettel — elhallgatták. A szerencsétlen gyermekek szülei meg egy fillért sem kaptak, mert érdekeik védelme­zői kijelentették, hogy minden erejükkel harcolnak az erkölcs­telen rendelet ellen. Nos, annyi bizonyos, hogy Anglia az egyet­len ország, ahol a Contergan áldozatait megadóztatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom