Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-15 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó
IGÉNY HUMOR KIFOGÁS — Magyarázd meg nekem Johnny, miért kapsz le az iskolában mindig hármasokat és négyeseket? — Honnan tudjam? Talán azért, mert a jó jegyek mind export« ra mennek ___ VÍ ZVEZETÉKET JAVÍT A PAPA Eulenspiegel !K; .HIVATALBAN — Nézze, Mazsolai, maga nem tud se könyvelni, se gépírni, se gyorsírni. Mit tud egyáltalán? — Túlórázni, főnök kartárs. AZT IS LEHET A meteorológus a vasárnapra szóló előrejelzést diktálja a titkárnőjének: — Délelőtt napsütés, délután csapadék várható. — Milyen kellemetlen — sóhajt a titkárnő —, nekem délután randevúm lesz ... — Semmi baj — jegyzi meg á jólelkű meteorológus —, a csapadékot húzza ki! RABKÓRHÁZBAN — ... Állami Bank... Városi Takarékpénztár... Külkereskedelmi Bank, főtrezor... Jozef Varga rajza 1974. XII. 15. 19 SKÖT A skót elhatározta, hogy meglátogatja Londonban élő barátját, mivel azonban nem ismerte a címét, a következő táviratot küldte Birminghamba szakadt bátyjának: „Tudod Jo>hn címét?“ Estére megérkezett a választávirat: „Igen.“ SZERENCSE A kis párizsi kávéházban két festő beszélget: — Hallottad, hogy micsoda ördögi szerencséje volt Pierre-- nek? — Eladott valamit? — Igen, egy képet. — És ezt nevezed te pokoli szerencsének? — Igen. Ugyanis láttam azt a képet. PÁRBESZÉD — Szeretném tudni azt a helyet, ahol valaha meg fogok halni... — Miért? — Hogy egyszer s mindenkorra elkerüljem. BALSZERENCSE — Micsoda pechem van nekem! — kesereg barátjának Kopa ncsák. — Az orvosom betegállományba helyezett egy hétre, s rögtön a második napon influenzába estem. — Hallom, hogy amióta megismerkedtél Cilikével, abbahagytad az ivást és a dohány* zást. Mindezt valóban őérte tetted? — Igen. — Mennyire szeretheted! De akkor miért nem veszed feleségül? — Mit képzelsz?! Ilyen erényekkel már különb feleséget is találhatok Cilikénél! Minden nö fogyni akar, 6, fogyni, fogyni, fogyni! — Mondja csak, kedves doktor ÚT, nem fog ez bajt okozni? Mi orvosságot tudna hát? írjon egy jó receptet! Jaj, adja vissza, doktor úr a régi életkedvet! — Csak öt kilót, csak tíz kilótl De jó is volna, kérem. Kihíztam hetvenhét ruhát, bizony elönt a szégyen, Csak tíz kilót, csak öt kilót, hadd lennék újra fess én, csak egy két férfi fordulna utánam, megköszönném. Az orvos bólint, bólogat, és írja a receptet. — Reggelire két főtt tojást, ebédre csirkemellet, és uzsonnára alma csak, estebédre is alma. Az eredményről szóljon ám, ha közben meg nem halna. És lefogyott a Jucika, fess nő lett lám, a drága, de jaj, a hűtlen férfiak nem fordultak utána. Csak annyi történt vele, hogy egy kutya nekirontott, mert szegény kuvasz soha még nem látott ennyi csontot. DÉNES GYÖRGY SZAKÍTÁS UTÁN — Mióta fölbontottam az eljegyzésünket, Pista egyfolytában iszik — meséli Icuka a barátnőjének. — Nem ünnepli túl hosszú ideig az eseményt? HOSSZÜ JEGYESSÉG — Mennyi ideig volt menyasszony a lányod? — Ha összeszámolom mindegyik vőlegényét, akkor körülbelül kilenc évig. REKLAMÁLÁS — A csónakba, amit nekem eladott, befolyik a víz! — S maga mit remélt? Hogy majd sör folyik bele? ERDEKLÖDfiS Egy texasi farmer 18 éves lánya hazatér olaszországi útjáról. — Csodálatos ország! Rengeteg régészeti lelet, elbűvölő tájak — meséli lelkendezve. — És mondd csak, kislányom — szakítja félbe a mama —, igaz, hogy annak az országnak csizma formája van? INTÉS — Papa, igaz, hogy az állatok minden évben új bundát kapnak? — Igaz, kisfiam. De ezt ne mondd meg az édesanyádnak! KÉPKIÁLL1TÁSON — És ide mit rajzolt a művész? Várj, Vlagyík, megnézzük a katalógusban. Krokogyil MINDENNAPI GOND — Vajon mivel tudnám magam holnap is nélkülözhetetlenné tenni? Barát József rajza SZÖVEG NfiLKUL Gabriel Levický rajza Nem, kérem, a kedves vevő nem lopott! A kedves vevő ezt írta levelében: „Harmincéves vagyok. Mindig iparkodtam becsületesen élni és dolgozni. Az emberek irántam tanúsított magatartásából ítélve, ez sikerült is nekem.“ Akkor miérí ad. tam e kis dolgozatomnak ezt a különös címet? Azért kérem, mert az egyik lučeneci llosonci) üzletben az eladónő feltételezte hogy a kedves vevő — lopott. Beszéljenek a tények! A kedves vevő valamit vásárolt az egyik losonci üzletben. Az eladónőtől kapott egy blokkot, azzal a pénztárhoz lépett, kifizette a vételárat, visszakapta az aprópénzt és a blokk ellenőrző szelvényét. E szelvénnyel ismét felkereste az elárusítónőt, aki átvette a vételár kiegyenlítését igazoló szelvényt, és átadta a vásárolt árut. A kedves vevő néhány perc múlva már egy másik üzletben vásárolt valamit, amikor belihegett az első üzlet eladónője, és az ellenőrző szelvényt követelte, mert az — mint mondotta — eltűnt. A kedves vevő hiába mondta, hogy a szelvény nélkül nem kaphatta volna meg az árut, az eladónő ott helyben — tehát a második üzletben', tehát a nagy nyilvánosság előtt (!) — megmotozta a kedves vevő táskáját, majd felszólította, hogy mutassa az erszényét, és azt is kikutatta. Ezt követően megparancsolta, hogy térjen vissza az előző üzletbe, ahol a motozást megismételte. Mivel a szelvényt nem találta meg, felírta a kedves vevő személyazonossági igazolványának u számát, és ezt követően „majd este, az elszámolásnál kiderül" felkiáltással kegyesen „szabadlábra helyezte“ a kedves vevőt. Amikor este a kedves vevő férje bement az üzletbe, az eladónő bocsánatkérő mosoly kíséretében közölte, hogy a szelvény ugyan nem került elő, de a pénztár egyezik, tehát minden rendben van. A kedves vevő — címemre írt levelében — megkérdezte, hogy mi erről a véleményem. Véleményem a következő: A kedves vevő örüljön annak, hogy csak megszégyenítették, lopással gyanúsították, de az eladónő nem vette őrizetbe, nem zárta be a raktárba, a pincébe vagy a sufniba. A kedves vevő ne vegye rossznéven, hogy ezt a tortúrát a nagy nyilvánosság előtt kellett végigszenvednie, ahelyett, hogy diszkréten az üzlet irodájában kérdezték volna meg udvariasan, hogy nem találkozott-e a szelvénnyel. Ugyanis mitől és miért legyen az az eladónő udvarias, tapintaios?! Öt nyilván azért fizetik, hogy elad, gyanúsít, megaláz egy ártatlan, becsületes embert, és nem azért, hogy udvarias és tapintatos legyen. Ö ezt a két szót nyilván sem az anyukájától nem hallotta, sem az iskolában nem tanulta. Sőt: a fentiek alapján ítélve még a felettesei sem magyarázták meg neki, hogy legyen tapintatos és udvarias, mert a vevők többsége nem lop, nem tolvaj, és ha jól belegondolunk — azért a vevő is ember! A kedves vevő levelében beismerte, hogy félénk természetű, ezért tűrte el a sértést, és a jelek szerint a kedves vevő férje is báránytürelmű ember lehet. Egyébként, ha én ma Losoncon valamelyik kereskedelmi szervezet igazgatója lennék, akkor most kíméletlenül kinyomoznám, hogy melyik üzletben, melyik eladónő feledkezett meg a szocialista kereskedelmi dolgozó kötelező udvariasságáról, és bizonyosan nem lennék ebben az ügyben bárány- türelmű! (A losonci szervezetek vezetőinek bármikor elkül» döm a panaszos elmét és levelének a másolatát!) PÉTERFI GYULA
