Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-15 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. XII. 15. Előzés és sebesség Az előzés az egyik leg­veszélyesebb művelet. A ve­szély annál kisebb, minél nagyobb a sebességkülönb­ség az előző és az előzött gépjármű között. Ha ugyan­is a sebességkülönbség nagy, az előzéshez szüksé­ges útszakasz rövidebb, ha viszont ez a sebességkü­lönbség kicsi, az előzéshez szükséges útszakasz lénye­gesen növekszik. Az alábbi táblázatból következik: ne előzzünk akkor, ha az elő­ző és az előzendő gépkocsi sebessége között minimális a különbség, s mindkét gép­kocsi haladási sebessége aránylag magas. Jelmagya­rázat: A — az előző gépjár­mű sebessége km/őra; B — az előzött gépjármű sebes­sége km/óra; C — az elő­zéshez szükséges távolság méterben. A B C 50 40 500 60 40 330 70 40 280 80 40 260 90 40 255 100 40 250 60 50 720 70 50 455 80 50 373 90 50 337 100 50 320 70 60 980 80 60 600 90 60 450 100 60 425 80 70 1280 90 70 765 100 70 600 90 80 1620 100 80 980 100 90 2000 Sikeresen folytatódik az Ivachnová—Liptovský Mikulás—Lip­tovský Ján közötti huszonkét kilométeres autópálya szakasz építése. A Liptovský Mikulás—Liptovský Ján közötti 7,2 kilo­méteres szakasz építését a Košicei Mélyépítő Vállalat 04-es poprádi részlege végzi. A földmunkákat már befejezték, s most a kavicsrétegei teregetik. Az építendő tíz híd közül négy el­készült. Az autópálya építésénél jól bevált a TS 000 típusú univerzális betonozógép, melynek napi teljesítménye — az autópálya fél szélességében — 600 folyóméter. A CSTK felvétele diagonal vagy RADIÁL? A magyarországi Autó-mo- tor 21. száma e címmel cik­ket közölt, melynek szerző­je részletesen foglalkozik a gumiabroncsok szerkezeté­vel, majd elemzi a radiáláb- roncsok előnyét. Ogy vél­jük, ezek a kérdések olva­sóinkat is érdekelhetik, ezért az alábbiakban közöl­jük a cikk befejező részét. Az autós szempontjából ösz- szehasonlítva a két eltérő szer­kezetű gumiabroncsot, az aláb­bi különbségeket találjuk: A diagonál szerkezetű gumi­abroncsok olcsóbbak, tehát a beszerzésükkel járó befektetés 5—20 százalékkal kisebb. Ezek az abroncsok ismertek, felsze­relésük egyszerű, kevésbé ké­nyesek, a használat közben be­következő sérülések egyszerű és ismert módszerekkel javítha­tók. A diagonál abroncsok nagy tapasztalatokkal rendel­kező gyárakban készülnek, mi­nőségük egyöntetű, megbizha- tó. Ma már olyan műszaki szin­tet értek el, hogy majd minden közlekedési feladat ellátására alkalmasak. A radiálabroncsok előnyei: Nagyobb sebességgel is bizton­ságosabb haladást tesznek lehe­tővé. Szerkezetük következté­ben kisebb a melegedésük, en­nek köszönhetően kisebb a lég­nyomás-növekedés. Felfekvési felületük nagyobb, és eltérően a diagonál szerkezetű abron­csok ovális felfekvésű alakjától, lekerekített sarkú, téglalap alakú. Ennek következtében jobb a kapaszkodóképesség, jobb a fékhatás, nagyobb a biz­tonság. Az öv alkalmazása miatt a futófelület merevebb, ami a futógumi mozgását csök­kenti és ezáltal csökkenti a ko­pást. Nagyobb a kanyarvételi sta­bilitás, (1. ábra), mivel az ol­dalfalak sokkal rugalmasab­bak, mint a diagonálabroncsolc- nál. Nagyobb sebességgel, biz­tonságosabban lehet a kanyaro­kat venni, mint a diagonálab- roncsokkal. Kisebb a gördülési ellenállás, ami csökkenti az üzemanyag-fogyasztást, és na*- gyobb sebességű haladást tesz lehetővé. Ez elsősorban az ol­dalfalak kisebb vastagsága miatt következik be. Nedves úton jobb a tapadóképesség (2. ábra), mivel szerkezete követ­keztében „elsöpri“ maga alól a vizet és szinte olyan, mintha száraz úton haladnánk. Az is­mert „akvuaplanning“-hatás készítetve jelentkezik. A radiálabroncsok nagyobb élettartamúak, nagyobb kilo­méterteljesítményt tesznek le­hetővé. A nagyobb élettartam végeredményben gazdaságossá is teszi alkalmazásukat. Hátrányuk viszont a radiál­abroncsoknak, hogy drágábbak, szerelésnél könnyebben meg­sérülnek, a használat közben fellépő sérülések javítása na­gyobb szakértelmet igényel és ennek következtében is költsé­gesebb. Rossz utakon, például macskaköves úton, az öv mere­vedése és a futógumi ennek kö­vetkeztében kialakuló merevsé­ge miatt nagyobb mértékben „ráznak“ és könnyen sérülnek. összefoglalva. A radiálszerke- zetű gumiabroncsoké a jövő, mert tulajdonságaik következté­ben biztonságosabb közleke­dést tesznek lehetővé. Kielégítik a korszerű közlekedés követel­ményét: tartósan lehet velük nagy sebességgel, biztonságo­san haladni, lehetővé teszik a nagyobb sebességű kanyaro­dást. Néhány év alatt bizonyára megoldják még az újszerűség miatt fellépő problémákat — többek között a javítás egysze­rűsítését — és akkor a ma még fennálló hátrányok is ki­küszöbölődnek. FELKÉSZÜLÉS A TELI AUTOZASRA Az 50—60 év előtti autós-újságokat lapozgatva olyan taná­csokat találunk a téli autózásra mint pl; időben vegye ki a naftalinból az autósbundáját, hogy kiszellőzzék a molyokra kellemetlen szag, esténként ne csak a hűtőből, de a karbid­lámpa víztartályából is eressze le a vizet, mert befagy, a megtisztított bőralkatrészeket kenje be fókazsírral, azonkívül szerezzen be riasztófegyvert a hosszabb téli utak előtt. Nap­jainkban, ha nem is az 50—60 év előtti módon, de bizonyos előkészületeket azért jelent a téli autózás, a havas, a jeges utak fokozottabban igénybe veszik a kocsit is és a vezetőjét is. Ezekhez kívánunk tanácsot adni. Majd minden gépkocsimárkánál változik a légszűrő szerke­zete. Egyes típusoknál a szűrőfedél vagy a szívócső átforga­tásával, illetve áthelyezésével történik a téli üzemre az át­állás, de van, ahol csak egy kar elforgatása szükséges. Mind­ezekre a kocsi „Kezelési könyvében“ részletes útmutatást ta­lálunk. A légszűrő tisztasága bizonyos mértékig befolyásolja az üzemanyagfogyasztást és a könnyű téli indítást. Ha a szű­rőbetétet már 6—7 ezer km-t használtuk, jobb kicserélni újra, a régit a nyári üzemnél esetleg még tovább használ­hatjuk. A hideg idő beállta előtt nézzük át a kocsi elektromos gyújtását. A 8000—10 000 km-t futott gyertyákat tegyük el tartalékba, viszont az újaknál vigyázzunk a helyes hőérték megválasztására. Tisztítsuk meg a műanyag elosztófedél bel­sejét, ellenőrizzük a megszakító elektródák tisztaságát és távolságát. Nézzük át a kábeleket és a pipákat. Ha repedé­seket találunk, cseréljük ki újakra, mert ezeken a helye­ken könnyen utat találnak az ún. „kóbor áramok“. Ne feled­kezzünk meg a beépített, de már hibás zavarszűrő ellenál­lások esetleges cseréjéről sem. Lehet vásárolni ún. „vízta- szító-spray“-t, hasznos vele befújni a különböző elektromos alkatrészeket, mint pl. a gyújtáselosztót, a transzformátort, a feszültségszabályozót stb. A tél fokozottabban igénybe veszi az akkumulátort, töb­bet kell világítani, tovább tart az indítás, többször szükséges a fűtőmotor bekapcsolása is. Ellenőrizzük az akkumulátor feltöltési fokát, a savszintet, ha szükséges, töltsünk utána desztillált vizet. Ha már az elektromos berendezéseknél tar­tunk, hasznos átnézni a világításhoz tartozó alkatrészeket is. Különösen a hátsó világítótestek hajlamosak a beázásra. A re­pedt műanyag burákat cseréljük ki újakra. A kisebb repedé­seket műanyagragasztóval kijavíthatjuk. Az izzók idővel ve­szítenek fényerejükből, megsötétülnek, két év után érdemes fokozatosan kicserélni. A kiszáradt világítótest gumitömíté­seket is újítsuk fel. Aki sokat jár országúton, annak érde­mes ködlámpákat is felszerelni. Felszerelésüknél tartsuk be az előírásokat, tehát nem lehetnek magasabban mint a beépí­tett fényszórók, azonkívül csak a városi világítás bekapcso­lásával egyidöben használhatók. Itt említjük meg, hogy so­kan szabálytalanul használják a hátsó piros ködlámpákat. Ezek nem kapcsolhatók rá a féklámpa áramkörére, csak a mellső ködlámpákkal együtt használhatók. A szabadban tárolt kocsi motorjának a könnyű téli indí­tása elsősorban a karbantartástól függ. Tehát a motor beál­lítása elektromosan, mechanikusan a gyári előírásoknak fel­leljen meg. Ennek ellenére a jól karbantartott motornál is lehetnek indítási problémák és ilyenkor segítenek az ún. „in­dítófolyadékok“. Műanyagcsővel a légszűrőház összekapcsol­ható az indítófolyadékot tartalmazó tartállyal és a kocsiban ülve, a néhány pillanatig tartó befecskendezés után könnyen indítható a motor. Lényeges tulajdonságuk, hogy nemcsak a motor indítását könnyítik meg, az olajfilm kialakulása előtt biztosítja az egymáson csúszó fémfelületek kenését és meg­szünteti a hideg motornál előálló intenzív korróziós hatást. Hasznos az akkumulátort is védeni az éjszakai lehűlésektől, ha van helyünk, érdemes habosított műanyag lemezekkel burkolni az oldalfalait, az alját és esetleg a tetejét. Különö­sen ott hasznos, ahol az akkumulátor nem a motortérben van, pl. a csomagtartóban vagy a hátsó ülések alatt stb. A nagyon hideg éjszakákon, ha lehetséges, tartsuk az akku­mulátort fűtött helyiségben. Ellenőrizzük — nagy hidegben —, hogy az akkumulátordugók nyílásai nincsenek-e befagyva, különösen akkor, ha „odplynoväĽÍ za rí zeni prú automobilové akumulátory“ szerkezetet használunk. Ha télen desztillált vizet töltünk a cellákba, utána elektromos árammal töltsük, hogy a víz jól elkeveredjék a folyadékkal. Ugyanez forog fenn, ha lehűlt akkumulátorral többször indítunk. Tehát minden indítás után feltétlenül járassuk a motort. A hidegben lénye­gesen csökken az akkumulátor tárolóképessége, ha pl. plusz 20 Celsius-foknál 100 Ah, akkor mínusz 20 Celsius-foknál csak 20 Ah, tehát ötödére csökken. A reggeli indítás előtt 30 mp-re kap­csoljuk be a fényszórókat és ha van kézi indítókar, pl. a Zsigulinál, akkor néhányszor forgassuk meg a motort. Sokan hozzájutnak elektronikus gyújtókészülékhez. A tirisztoros be­rendezések egyik fő előnye, megkönnyítik a téli indítást, mert az önindító-motorral leterhelt akkumulátornál is olyan szikrákat szolgáltatnak, ami szükséges a lehűlt motor biztos gyors indításához. Nagyon fontos, hogy a henger-blokktól a hangtompító dobig ellenőriztessük a kipufogórr dszer tö­mítettségét. Télen ez azért lényeges, mert gyakran kénysze­rülünk arra, hogy álló helyzetben járassuk a motort pl. fűtés céljából. A megfelelő intenzív szellőzés hiányában a rossz tömítések miatt végzetesen mérgező kipufogó gázok kerül­hetnek az utastérbe. A léghűtéses kocsiknál a hideg levegő beáramlását a „Ke­zelési könyv“-ben előírtak szerint szükséges átállítani. A fo- lyadékhűtéses motoroknál már több a tennivalónk. Műszerrel ellenőriztessük a fagyálló folyadék hatásfokát. Két évnél to­vább ne használjuk a fagyálló-folyadékot, cseréljük ki újra. Az öreg folyadék nem csak veszít a fagyálló képességéből, hanem olyan vegyi átalakuláson megy keresztül, ami aka­dályozza a termosztát megbízható működését is, pl. a Zsiguli kocsiknál súlyos műszaki hibákat is okozhat. A folyadék cserét alapos hűtőtisztítás előzze meg. A folyadékcserénél felhívjuk a figyelmet, hogy a fűtőkészülék csapját feltétlenül hagyjuk nyitva, hogy oda is friss folyadék kerüljön. Közben ne feledkezzünk meg az ékszíj ellenőrzéséről sem, télen lényeges, hogy a dinamó, vagy a generátor megfelelő fordu­latszámon járjon. Tanácsadásunkban nem tértünk ki a karosszériát, a kró­mozott alkatrézeket ápoló vegyi készítményekre, az olaj­cserére, az ablaktisztítófolyadékra, a fékekre, a gumikra, a jégtisztító, a párásodást gátló szerekre, a hóláncra, az ún. „folyékony-hólánc“ használatára és még sok mindenre, ami ma már természetes a téli autózásra való felkészülésünknél. TAMÁS GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom