Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-14 / 295. szám, szombat

Bulgáriái jegyzetek — D, A nagyüzemi mezőgazdasági termelés útján — Ajánlom, nézz körül Glbo- vóban, de különösen az ottani agráripari komplexumban! Ezt a javaslatot Ivan Pannjo- tov Chrisztov elvtárs, a BKP Sztara Zagora-i járási Bizottsá­gának szervezési titkára a járás mezőgazdaságáról beszélgetve ajánlotta. A javaslat megtetszett, s így másnap ellátogattam a megne­vezett városba. A mezőgazdaság rohamos fejlődése Útban a Sztara Zagorától a délkeleti irányba mintegy 35 km re eső városkába kísérőm, Sztojo Chrisztov Sztoev elvtárs, a járási pártbizottság mezőgaz­dasági osztályának fiatal veze­tője megjegyezte, hogy az utób­bi 30 évben rendkívül gyors és egyenletes volt Bulgária gazda­sági fejlődése. A második vi­lágháború előtt Bulgáriában csak néhány könnyűipari üzem volt, és a mezőgazdaság, mely a lakosság mintegy 80 százalé­kának adott megélhetést, egyi­ke volt Európa legelmaradot­tabb földműveléséneik (általá­nos volt pl. a faeke használa­ta, 1000—1200 kg volt a búza hektárhozama stb.) — Bulgária mai mezőgazda­sága — mondotta Sztoev elv- társ — világviszonylatban is a fejlettek, a korszerűek közé tartozik. Rendelkezéséire áll pél­dául több mint 110 ezer trak­tor (átszámítva 15 lóerőre), 19 ezer kombájn, 60 ezer teherau­tó és sok százféle gép és be­rendezés. Most már mindenütt sok-sok szakemberünk van. A megművelt földnek mintegy egyötöde öntözött. Mezőgazda­ságunk az olyan teirmónye>k- bem, mint amilyen például a búza, árpa, kukorica, zöldség, szőlő és dohány, a világ élen­járó mezőgazdaságai közé tar­tozik ... Nagy mezőgazdasági egységeik Bulgária népe a kommunista párt vezetésével igen sokat tett az elmúlt években a mezőgaz­daság további fejlesztéséért (ma a mezőgazdaság aránya a nem­zeti jövedelem képzésében 20 százalékot tesz ki). A mezőgaz­daságnak szocialista alapokra való helyezése, azaz a kollek­tivizálás első fokának elérése 1958-ban fejeződött be. Ebben az időben a mezőgadasági ter­mények túlnyomó többségét már a szövetkezetek és az ál­lami gazdaságok szolgáltatták. A következő években (1958— 1960) ment végbe a szövetkeze­teknek és az állami gazdasá­goknak nagyobb egységekbe való összevonása, amikor is több mint 800 szövetkezet és állami gazdaság jött létre. Átlagban egy-egy új gazdaság 4 ezer hektár földet művelt meg. Ezzel azonban a termelés koncentrálása még nem ért vé­get. Ugyanis a BKP KB 1970. évi áprilisi határozata alapján megkezdték a mezőgazdasági üzemek további nagyfokú össze­vonását. Az újbóli átépítés fo­lyamán 172 ún. agráripari kom­plexumot hoztak létre. Ezek a nagygazdaságok átlagosan mintegy 30 ezer hektárnyi (de közülük nem egy jóval nagyobb: 60—70 ezer hektárnyi) termő­földön kezdtek el gazdálkod­ni. Az ilyen nagy gazdasági egy­ségek létrehozása azt a célt követte, hogy ipari alapokra épülhessen át a mezőgazdaság, ami lehetővé teszi a magas fo­kú gépesítés, a kemizálás, az öntözőrendszerek stb. további elterjesztését. Ez ugyanis fel­tétele a mezőgazdasági terme­lés nagyobb fokú szakosításá­nak Más szóval: a gabona, a zöldség, a gyümölcs és más termények előállítása nagy, he­lyenként ezer hektáros, sőt en­nél is nagyobb táblákon foly­hat. Megteremtődnek ezáltal a szántás, a vetés, a trágyázás és a termés betakarítása nagymé­retű gépesítésének feltételei is... — A népgazdaságunk mostani hatodik ötéves terve — ma­gyarázta Sztoev elvtárs —t amelynek során 3 milliárd lo­vát ruházunk be a mezőgazda­ság anyagi-műszaki alapjába, olyan időszak, mely döntő át­törést jelent a bolgár mezőgaz­daságban. A mezőgazdaság ipa­ri alapokra történő átépítésé­nek a többtermelés mellett fel kell számolnia — méghozzá a lehető legrövidebb időn belül! — a szövetkezeti parasztság és a munkásosztály élete között még fennálló lényeges különb­ségeket ... A bolgár szövetkezeti paraszt munkája tehát ipari jellegű munkává alakul át, s ez egyéb­ként egyik célkitűzése is a szo­cialista társadalomnak. Ez me­rőben megváltoztatja a díjazást, a nyugdíjellátást, a kulturális életet, d9 a mezőgazdasági munka- és életstílust is. Távlati tudományos programok Gondosan megművelt földek s nem nagy, de takaros, csaknem kivétel nélkül erkély es, gyü­mölcsfáktól zsúfolt kertes há­zak között vitt az utunk. Gon­dolataim azonban szüntelenül a vendéglátó ország múltjával, je­lenével és jövőjével foglalkoz­tak. Sztoev elvtárs észrevette töprengésem, mert újra meg­szólalt: — Országunkra, de a Szta­ra Zagora-i járásra is, az ipar a jellemző. Járásunk éleiében azonban nem kis szerep jut a mezőgazdaságnak is, hiszen kö­zel kétszázhúszezer hektár föl­dön folytatunk igazán eredmé­nyes nagyüzemi gazdálkodást. Ezen az aránylag nagy kiterje­désű, jó ás termékeny földön hat agráripari komplexum és három állami gazdaság minde­nekelőtt búzát, árpát és kuko­ricát termel. Fejlesztjük azon­ban a gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermesztést, és kisebb ter­jedelemben az ipari növények termesztését is. Az állattenyész­tésben a sertéshizlalással és a baromfineveléssel foglalkozunk elsősorban... Akaratlanul is eszembe öt­lött, hogy Bulgária mezőgazda­ságának 1975, azaz a hatodik ötéves terv végéig 1970-hez vi­szonyítva 27 százalékkal kell növelnie a termelésit. Ez a nö­vekedés a következő ötéves tervekben bizonyára még na­gyobb lesz. Ennek a növekedés­nek a biztosításáról tehát nem lesz könnyű gondoskodni. A já­rás azonban felkészült rá. Mert hogyan is mondta Ivan Panajo- tov Chrisztov elvtárs, a járási pártbizottság szervezési titkára: — A feladatokra a tevékeny­ség minden területén felkészül­tünk. Természetesen különös fi­gyelmet fordítottunk a járás gazdasági életére ... Valóban így igaz. A járási pártbizottság a BKP X. kong­resszusa után hozzáfogott a já­rás gazdasági fejlesztése 1990- ig szóló távlati tervének kidol­gozásához. Ebben a tervben, melyet a szófiai Közgazdaság­tani Főiskola és a plovdivi Gazdasági Tudományos Kutató- intézet szakembereinek bevoná­sával dolgoztak ki, és melyet jóváhagyás céljából fölterjesz­tettek a Minisztertanácshoz is, rögzítették a feladatokat és a megvalósításukhoz vezető uta­kat is felvázolták. A Glbovói Agráripari Komplexum Glbovo az agráripari komple­xum (APK) Legnagyobb telepü­lése. Lakosainak száma megha­ladja a tizenötezer főt. Jelleg­zetes mezőváros, de kövezett, illetve aszfaltozott utcákkal, teljes közszolgáltatási hálózat­tal, kulturális és sportlétesítmé­nyekkel stb. ellátva. Az ag­ráripari komplexum a BKP X. kongresszusának a nevét vise­li. 1970-ben alakult meg — öt volt szövetkezet összevonásá­val (26 falu .szövetkezeteit vonták össze). A létrejött agráripari komple­xum területén a lakosság szá­ma harmincötezer főre emelke­dett, a megművelt föld terüle­te pedig harmincnégyezer hek­tárra nőtt, melyen a nagygaz­daságot főleg búza (10 ezer hektár), árpa (7 ezer hektár) és gyapot (3 ezer hektár) ter­melésére szakosították. Számot­tevő még a dohány termesztése, a hal tenyésztése, valamint a tavaly fejlesztésnek indított zöldség termesztése s a szarvasmarha- és juhtenyésztés is. — Gazdaságunk egyike a já­rás hat agráripari komplexumá­nak — mondotta Georgi Chri- sztov Misev elvtárs, az APK el­nöke. — Eredményeink egyre kiemelkedőbbek. A meggyőző­désünk tehát, hogy a jövő a nagyüzemi gazdálkodásé, nem volt alaptalan. A felelősség tu­datában mondom: egyre gyara­podunk, gazdagodunk ... Misev elvtárs adatokkal bizo­nyított. A búzahozam meghalad­ja a 40, az árpáé a 38 s a ku­koricáé (morzsollun) az 50 mázsát. Az APK jövedelmezősé­gétől függő átlagkeresetek is sokat mondanak. Az utóbbi években így alakultak: 1970 — 1460 leva, 1972 — 1530 leva, 1973 — 1600 leva s az idei még ennél is jobb lesz. Kétség­telen, hogy e folyamat anyagi alapját a termelőerők fejlődé­se és a mezőgazdasági terme­lésnek nagyüzemi alapokra va­ló áttérése képezi. — Igyekezetünk most arra irá­nyul — folytatta Misev elvtárs —, hogy megszilárdítsuk és to­vábbfejlesszük az összevonással kialakított termelési struktúrát, az irányítás, a bérrendszer stb. módjait és formáit... Az új bevezetése s elterjesztése mindig és mindenütt járatlan utakon halad. Ezért azok, akik vúghezviszik, elismerést érde­melnek. Elismerést érdemelnek tehát bolgár barátaink is, mert nagyszerű dolog az, amit mű­velnek. Különösen, ha újra tu­datosítjuk: mennyire elmaradott volt, s 19-14. szeptember 9. után honnan indult a bolgár mező­gazdaság. A párt munka miint dömtő tényező Az agráripari komplexum dol­gozóinak a száma mintegy hat- ozerötszáz fő. Ezt a tömeget a Glbovoban székelő Agráripari Igazgatóság irányítja — szoros együttműködésben a Sztara Zagora-i Járási Nemzeti Bizott­sággal, mint közvetlen felettes szervvel, valamint a BKP Glbo- voi Városi Bizottságával. A ja­va munkát azonban, amint ar­ról az APK-val és dolgozóival ismerkedve nemegyszer meg­győződtem, az APK-igazgató- ság huszonhattagú aj>parálusá- ban és az APK más munkahe­lyein levő kommunisták végzik. — A nyolcvan alapszervezet­ből álló pártalapszervezetünk tagjainak a száma több mint kétezer — mondotta Petko Krumov Petkov elvtárs, a váro­si pártbizottság első titkára. — Az agráripari komplexum párt- alapszervezeiteiben nyilvántar­tott kommunisiták száma ezer­kétszáz fölött van, tehát az APK majd minden ötödik dol­gozója párttag, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs is olyan munkaszakaszunk, ahol ne érvényesülne közvetlenül a párt befolyása ... Ez a helyzet előnyös. Lehető­vé teszi — a kommunisták ré­vén — az állandó kapcsolatot az összes dolgozóval, az APK életének állandó figyelemmel követését, de azt is, hogy a kommunisták a mindennapi fe­ladatoknak megfelelően járja­nak el. Lehetővé teszik, hogy szükség esetén a termelés zök­kenőinek eltávolítását célzó intézkedések gyorsan eljussa­nak a dolgozókhoz. Az igényes feladatok bi­zony nemegyszer állították ne­héz próba elé az agráripari komplexum kommunista dolgo­zóit. Mivel azonban öntudatos fegyelmezett párttagokról van szó, ilyen esetekben nagyon ha­tározott magatartást tudnak ta­núsítani, bármilyen bonyolult munkára is vállalkoznak.... — A pártmunka nálunk — je­gyezte meg Petkov elvtárs — döntő tényező! Tulajdonképpen a mindennapi életünk. Nem mindig könnyű, nemegyszer sok lemondással jár, de tudjuk, mi­ért csináljuk... KEZES JÓZSEF ÉVTIZEDEK A SZÍNPADON Oľga Országhová-Borodáčová 75 éves A szlovák hi­vatásos színmű­vészet megala­pítói között tartjuk számon a híres „Ötöst“, nevezetesen Janko Borodá- üot, Olga Or- szágbovát (ké­sőbb Borodáčo- vát), Andrej Bagart, Jozef Kellőt és Gaš­par Arbétot. Pá­lyájuk 1921-ben kezdődött és fo­kozatosan kö­vették példáju­kat azok, akik hozzájárultak a szlovák színmű­vészeinek a je­lenig ívelő fej­lődéséhez. Az úttörő nemze­dék tagjai kö­zül J. Kellő, J. Borodéi és Á. Bagar már örökre távozott az élők sorából, G. Arbét a meg­érdemelt pihenést élvezi, csak Oľga Borodáčová működik még ma is abban az együttes­ben, amelyben valamikor elő­ször lépett hivatásos szí­nészként a „világot jelentő deszkákra“. Ötvenhárom éve csaknem naponta megérkezik a szín­házba, Bratislavában (a fel­szabadulás után rövid ideig Košicén játszott), esténként megjelenik a színpadon, egé­szen napjainkig, amikor el­gondolkodik afelett, mit je­lentett nemzedéke a szlovák színművészet fejlődése számá­ra, mivel járult hozzá ehhez a fejlődéshez. Hosszú évekig volt színész­nő, szavalóművész, pedagógus és jóllehet ma már ritkáb­ban jelenik meg a színpadon, szüntelenül érezni jelenlétét, sokoldalú aktivitását, szinte anyai szeretetet sugárzó se­gítőkészségét. A kezdés évei­ben a szlovák és a cseh szín­házak egy idényben 25 be­mutatót is tartottak, ennek fe­le a művésznő férje, a Ján Borodáő vezette együttesre jutott. Ma már ez hihetetlen­nek tűnik, különösen ha fi­gyelembe vesszük a rendkí­vüli nehézségekkel járó szlo­vákiai tájolásokat és a for­dulat utáni szlovák értelmi­ség kezdeti közömbösségét is. Viszont csak ezeket az össze­függéseket figyelembe véve értékelhetjük a maga teljessé­gében az úttörő nemzedék va­lódi jelentőségét és munkáját. Háromszáz szerepben lépett a színpadra és jellemformáló tehetségét a hazai és a kül­földi, a klasszikus és a kor­társ színműírók alkotásaiban egyaránt bizonyította. Minden­kor a példamutató művészek közé tartozott, akik nem a szerep nagyságát tartották a legfontosabbnak, s minden alakításába beleszőtte saját emberségét, nőiességét és hi­teles, vérbő játékával érde­melte ki a nézők háláját. Mindig a realitás talaján állt, vagyis követte a szlovák műkedvelő, majd később hi­vatásos színészi hagyományok nyomvonalát. De ugyanakkor alakításait páratlan kifejező eszközökkel bővítette, kötőd­ve a mű korhű és társadal­milag valós ábrázolásához. Legszívesebben szlovák, cseh, orosz és szovjet színmű­vekben játszott, mert ezek áll­tak legközelebb szellemi-mű­vészi adottságaihoz. Ezekben lehetősége volt, hogy meggyő­zően keltse életre a női sze­repeket s ily módon elnyerje nemcsak a műbírálók, hanem a közönség rokonszenvét is. A művésznő a jelentős év­fordulót szellemi frissességé­ben és ereje teljében ünnep­li. A mai szlovák színészge­neráció tiszteletének örvend, akik tőle és kortársaitól so­kat tanulhattak. Amikor születésnapja alkal­mából köszönetét mondunk sok évtizedes értékes munkás­ságáért, csupán azt kívánjuk, hogy az eljönvendő években minden vágya teljesüljön. M. G. (J. Vavro felv.) Kirakják a szlovákiai erdőkből érkezett fát a žilinai cellulózgyár fatelepén. (Igor Grossmann felvétele) 1974. XII. 14. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom