Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-13 / 294. szám, péntek
Merész tervek megvalósítói Az egykori elnök Eredményekben gazdag három évtized Furcsa választások játszódtak le 1944 augusztusának végén Hiadeí község elsötétített kocsmájában. Kezdetben azt javasolták, hogy a forradalmi nemzeti bizottság elnökévé František Kútik elvtársat válasszák meg, hiszen a falu l'a- kosai közül ő lépett be elsőnek a kommunista pártba. Ezenkívül sok tapasztalattal rendelkezik, és bizony az első Csehszlovák Köztársaság időjén Podbrezován már egyet s mást átélt. Maga Kútik elvtárs, a kérges kezű munkás, elvetette a javaslatot: „A nemzeti bizottságnak tagja leszek, de a bizottság elnökévé jobb lenne, ha fiatalabbat választanának ...“ Az emberekkel megtelt helyiség elcsöndesedett. A CSKP illegális járási vezetőségét képviselő elvtárs, aki a választási gyűlésen szintén részt vett, egyetértett Kútik elvtárssal: „Igaza van, fiatalabb személy kellene erre a tisztségre“. És máris elhangzott a következő javaslat. Legyen u fiai a 1 Ján Kútik az elnök. Ezután a jelenlevők szavazása következett. Mindannyian reá szavaztak. Ezt követően megválasztották a bizottság többi tagját: F. Kútik, K. Sedliak, M. Zelina, P. Sedliak és /. Súrik elvtársakat. Másnap, augusztus 16-án, a falu forradalmi nemzeti bizottsága megkezdte tevékenységét: férfiakat szervezett be a Kyslá melletti erdőbe egy lövészárok és egy raktár készítéséhez. Az erdőben volt annak idején Je- gorov ismert partizánvezér törzskara. Néhány nap múlva csaknem az egész falu, férfiak, nők, fiatalok megkezdték a fegyverek és lőszerek átszállítását a partizánok lövészárkaiba. A forradalmi nemzeti bizottság tagjainak ösztönzésére a faluban élelmiszergyűjtést rendeztek. Az emberek készségesen bocsátották a partizánok rendelkezésére szinte mindenüket, amijük volt: szalonnát, lisztet, burgonyát, sok esetben ők maguk vitték ki a parlizá- noknak az élelmiszert a • hegyekbe. A német fasiszták és szlovákiai csatlósaik jól sejtették, hogy HiadeTben valaki céltudatosan szervezi az ellenállók működését. De kicsoda? Mindenki csak a vállát vonta, és u kíváncsiskodó fasisztáknak semmit sem sikerült megtudniuk. A szomszédos Medzi brod katonai parancsnoka elfogatta Hiadeí 12 lakosát, akiket állig felfegyverzett fasiszták az iskola épületének falához állítottak. A fasiszta tiszt rájuk ordított:,,,Nos, nem mondják meg, ki tart fenn a partizánokkal érintkezést? Mindannyiukat agyonlövetem.“ „A falnak fordulva álltunk fölemelt fejjel és kézzel. De senki sem vesztette el a fejét. Senki sem vált árulóvá. Aztán arccal a fasiszták felé kellett fordulnunk. A parancsnok hozzám lépett, Mišo Zelinára, rám és további két sorstársamra mutatott. A többieket hazaengedték. Bennünket a medzibrodi parancsnokságra, majd a to- polčanyi központba vittek. Vég nélküli verések, kihallgatások, kínzások — mindezt át kellett élnünk. Nem vallottunk. Ezután fogolyként Handlovára vittek bennünket. A bányába. Csak 1945 áprilisában, a város felszabadulásakor lélegezhettünk fel.“ így emlékezik vissza ezekre a nehéz napokra a ma 56 éves Ján Kútik, a hiadefi forradalmi nemzeti bizottság egykori elnöke. A felszabadulás után is néhány éven keresztül betöltötte a hnb elnöki tisztségét. Az ellenállásban kifejtett tevékenységéért és a felkelésben szerzett érdemeiért később a Vörös Csilag érdemrenddel tüntették ki. Azok a nehéz évek nyomot hagytak a forradalmi nemzeti bizottság egykori elnökének az egészségén. Idő előtt kellett nyugdíjba mennie. Csaknem harminc éven keresztül volt községi tisztviselő. Ma, ahogy szerényen mondja, már csak sorkatonája a pártnak. Ennek ellenére nem feledkeznek meg róla, és ma is bízik benne mindenki. Jelenleg az Állami Takarék- pénztár községi pénztárosaként dolgozik. Már több mint harés méltó kővetője ' minc éve. Érdekes adatokat közölt velünk: „Míg 1944-ben 80 betétkönyvön csak mintegy 300 000 korona volt, ma 220 személynek van betétkönyve és a betétek összértéke az akkori összérték ötszörösét is meghaladja. HiadeT is a felismerhe- tetlenségig megváltozott. Örülök, hogy harcunk nem volt hiábavaló. És annak is örülök, hogy nagyszerű utódra akad tam.. A piesoki gépgyár karbantartási dolgozóinak vezetője egy hiadefi lakos. Reggelente pontban négykor kel. Körülbelül negyedóra múlva a lubietovái vasútállomásra viszi őt az autóbusz. Háromnegyed hatkor kezdődik meg a munka. Még soha sem késett el. Megfogadta édesapja tanácsát: ,,Ne felejtsd el fiam, ha másokat akarsz vezetni, neked is jó példával kell elől járnod.“ Már mint ipari tanulóra felfigyeltek rá, már akkor kitűnt áldozatkészségével. A fiatal lakatosból nem sokkal később csoportvezető lett, majd mester, most pedig mintegy 5ü kar banturló munkáját irányítja. Munkája mellett befejezte az érettségivel végződő ipari szakiskola esti tagozatát, majd a Marxizmus—leninizmus Ksti Egyetemét, Az üzemben azt mondják róla: „Miro Kútik Ieg jobb dolgozóink egyike. Kitűnő szakember, és politikailag is nagyon művelt.“ Mindezt munkatársai is jól tudják. Azt is tudják, hogy ha felemen a hangját, nincs ellentmondás. Általában nyugodtan, csendesen beszél. A hangját csak akkor emeli fel, ha valakit lógáson, vagy hazugságon ér. Nemrég egy fiatal munkavezetőt dorgált meg: „Azt mondod, hogy a beosztottjaid egymás ellen áskálódnak? És te, mint munkavezető levontad u megfelelő következtetéseket? Nem? Hát vedd tudomásul, hogy a munkavezető egy személyben politikai dolgozó is!“ Néha elgondolkozik azon, nem követel e az emberektől túl sokat, nem sérti-e meg őket. „Azt hiszem, nem. Az embereket felelősségtudatra kell ne vélni. Senkivel sem szabad kivételi tenni.“ így fejtette ki nézetét a munkaerkölcsről Miro Kútik a hnb irodájában. Nemrég tért vissza az egyik mü szakból, és mint a hnb elnöke máris megkezdte a munkát a második műszakban. Ugyanis szülőfalujában is van mit tennie. A választási program eléggé igényes, és a hnb elnökének, valamint a bizottság töb bi tagjának azon kell iparkodnia, hogy az egyes akciókat sikeresen végrehajtsák. A föld művesszövetkezetet csak az idén alapították, és máris egyesültek a szomszédos Medzibrod szövetkezetével. A vízvezeték építését és a csatornázást a faluban már befejezték. Most az iskola javítása és a patuksza- bályozás (4 millió korona értékben] van soron. Két év múlva bevásárlási központ és óvoda építését kezdik meg. A faluban nagy a sár és a por, de már megkezdték az utak aszfaltozását. A hnb-nek időnként a helyi SZISZ-tagok munkáját is szemmel kell tartania. A Hiadeli Hnb elnöke nem szeretné, ha az ifjúsági klub újból kocsmává válna ... Igaz ugyan, hogy a falu fiataljait nem kell „kézen fogva vezetniük“, hisz például a SZISZ-tagok jelentős értékű társadalmi munkát végeztek, de a feladatok teljesítését időnként ellenőrizni is kell. A falu közelében a közeljövőben a felkelésben elesett partizánok emlékére emlékmű megépítését is tervezik. Az emlékművet a jövő év májusában szeretnék leleplezni. Amikor erről beszélünk, Kútik elvtárs bólogat: „Gyermekeink és unokáink hadd tudják meg, hogy szép jelenünkért milyen keservesen meg kellett harcolnunk. Az is kötelességünk, hogy mindent megtegyünk a szebb és boldogabb jövő érdekében. Erre kötelez bennünket a sokezer partizán és szovjet hős hagyatéka.“ BATORI JÁNOS 1944. december tizenharmadikát örök időkre arany betűkkel írták be Šahy (Ipolyság) krónikájába. A fasiszta megszállás és elnyomás nehéz esztendei után ugyanis ezen a napon szabadították fel a diadalmasan előretörő szovjet hadsereg alakulatai az Ipoly mindkét partján elterülő kisvárost. A fasiszta német hadsereg nem könnyen adta fel a várost. Ipolyság védelmére több SS-di víziót, harckocsiegységeket, gyalogságot vontak össze, mert az volt az elképzelésük, hogy a makacs védekezéssel nagyobb szovjet csapalegységeket kötnek le és elvonják uzo kát a szorongatott helyzetben levő magyar főváros, Budapest térségéből. A II. Ukrán Front egységei azonban már december tizedikén a várostól nyugatra átkeltek az Ipolyon és északnyugat felől indítottak ta ínadást az Ipolyságot védő né met egységek ellen. Erős el lenállásba ütköztek. Egy nappal később a szovjet alakulatok a várostól keletre is átkeltek az Ipolyon és Ipolyságot bekerítették. December tizenkettedikén vette kezdetét a nagy csata, amely egy egész napon és egy éjszakán át tar lőtt, s melyben a II. Ukrán Front több olyan alakulata veit részt, melyek már a Nagy Honvédő Háború során más nehéz ütközetekben is számtalan alkalommal derekasan helytálltak. Köztük volt például az A. G. Kravcsenko parancsnoksága alatt álló 6. gárda harckocsi-hadsereg, az M. V. Volkov páncélos altábornagy vezette 9. gárda gépesített hadtest és I. A. Plijav altábornagy legendás hírű I. gárda lovas gépesített csoportja, amely a szovjet hadsereg első olyan különítménye volt, amelyben kozák lovasok és harckocsizók együt tesen vettek részt. December tizen ha rínád i k á n hajnalban véget ért a nagy üt kőzet és a szovjet egységek birtokukba vették a várost. Az Ipolyságiak leírhatatlan lelke sedéssel fogadták a hős szovjet katonákat, akik kiűzték a fasisztákat a városból. A város számos utcája romokban hevert, az Ipoly hídját a visszavonuló németek felrobbantották, az egész kisváros a-frontesemények utáni állapot vigasztalan képét nyújtotta. Sápadt, éhes emberek merészked tek elő a pincékből és az óvó helyekről, de amikor a szovjet katonáktól kapott kenyérrel és egyéb élelemmel tértek vissza a pincékbe, szemükben már a bizakodás, egy jobb világ eljövetelébe vetett hit fénye csillant meg. Nos, ez a bizakodás nem volt indokolatlan. A felszabadulás óta eltelt harminc esztendő u város történetének három legtermékenyebb, eredményekben leggazdagabb évtizede volt. Ez a három évtized a lel lendülés korszakát jelentette mind gazdasági, mind kulturális téren. A város képe teljesen megváltozott. Az Ipoly felett korszerű, szép új híd ível át, a város főterén új, a vásárlók minden igényét kielégítő üzletek sorakoznak. Az egykor mezővároskának számító Ipolysá gon ma az új üzemek egész sorát megtaláljuk. S bár van a városnak szép eredményeket elérő, három szomszédos községgel egyesült jónevü egysé ges földművesszövetkezete is, ma már mégsem a mezőgazdaság jelenti az itteni lakosok fő foglalkozását. A betoncsöveket és betonelemeket készítő üzemben, a Strojstav nemzeti vállalat üzemében, a tejfeldolgozó- és bútoripari üzemekben, a városi szolgáltatások számos üzemében dolgozik ma az ipoly ságiak zöme. Míg a íelszabadu lás előtti időben az iparban foglalkoztatottak száma alig félszázat tett ki, ma ez a szám kétezer körül mozog. Külön említést érdemel a fenállásá nak tizedik évfordulóját megünnepelni készülő Pletu üzemegység, a Banská Stiavnica-i Piéta nemzeti vállalat részlege, mely nemcsak a városi, hanem a környékbeli nőknek is jó munkalehetőségeket biztosít. Az üzemnek több száz dolgozója van és számuk műg növekedni is fog, mert az üzem kibővítés előtt áll. A városkép megváltozásához nagy mértékben járult hozzá a rendkívüli ütemű lakásépítés, meíynek során egész új városnegyedek jöttek létre Gsak az utóbbi tíz esztendő alatt a sző vetkezeti lakásépítés keretében több mint lialszáz lakás épült és igen sok az új családi ház is szeri e a városban. A város, új, korszerű bölcsődéiben és óvodáiban valamennyi 6 éven aluli gyermeknek helyet tudtak biztosítani, ami különösen a dolgozó édesanyáknak jelent számottevő segítséget. Jelentős mértékben bővült a város üzlethálózata, sok új üzlet és ánula nyílt a város valamenyi pontján és az új városnegyedekben is. Az építkezések természetesen tovább folytatódnak, és már a jövő évben elkészül az északi városnegyed, melyben ismét több mint hatszáz lakást adnak át a lakosságnak. Oj kulturális létesítményekkel is dicsekedhet a város, melyek szintén a felszabadulás óta épültek. Több mint kétezer személyt befogadó szabadtéri színpada, szélesvásznú filmek vetítésére is alkalmas új, korszerű filmszínháza és új, igen szépen, korszerűen berendezett művelődési otthona is van a városnak. A vámosi nemzeti bizottság épületében levő színháztermet az utóbbi hónapokban átalakították, korszerűsítették és a központi fűtéssel is ellátott új színháztermet a közeljövőben adják át rendeltetésének. Az ifjúság igényeinek kielégítéséről nemcsak a Janko Král pionír- és Ifjúsági otthon és az új ifjúsági klub gondoskodik, hanem a sokezer kötetes városi népkönyvtár és a különféle sportlétesítmények is. Persze a város kulturális életének fellendülését elsősorban az iskolák számának növekedése mutatja. Jelenleg a városban van két gimnázium, két kilencéves alapiskola, egy mezőgazdasági technikum, egy iparitanuló iskola, egy üzemi ipariskola, egy zeneiskola és a testileg vagy szellemileg fogyatékos gyermekek számára egy különiskola. Ezek a iskolák régi épületekben vannak elhelyezve, de még az idén elkezdődik a gimnáziumok épületének alapozása és a közeljövőben új kilencéves iskola is épül Ipolyságon. Tervezik a zeneiskola önállósítását is, jelenleg ugyanis a zeneiskola a levicel (lévai) iskola fiókintézete, a közeljövőben azonban önálló igazgatás alá kerül és balett-, valamint képzőművészeti tagozattal is bővül. Egészségügyi létesítmények terén ugyancsak állandó fellendülés mutatkozik. A felszabaduláskor a kórházépületek nagy része romokban hevert. Azóta az ipolysági kórháznak öt jól felszerelt osztálya van: sebészet, belgyógyászat, szülészet és nőgyógyászat, gyermekgyógyászat és a Tertőző betegségek gyógyítására szolgáló osztály. Kielégítő az ambuláns betegellátás is, van a városnak korszerű fogászata, tüdőbeteg-gondozója és egyéb egészségügyi létesít menyei is, melyeknek bővítését a közeljövőre tervezik. A felszabadulás óta, de különösen az utóbbi években jelentős mértékben növekedett a város idegenforgalma és idegenforgalmi jelentősége is. Ez nagy mértékben annak köszönhető, hogy a város a Krakkót Budapesttel összekötő nemzetközi műút mentén fekszik. Ezzel kapcsolatban a külföldi turisták elszállásolása jelent problémát, mivel a városban mindössze egyetlen szálloda van, s pillanatnyilag az is átépítés alatt áll. Az átmeneti szállodahiány áthidalása és az idegenforgalom távlati fejlesztésének megoldása céljából az Ipoly közelében korszerű auto- camping épült és két további szálloda felépítése Is a tervek közt szerepel. Minden remény megvan tehát arra, hogy Ipolyság mind a belföldi, mind a külföldi turisták kedvelt kirándulóhelyévé válik. Az Ipolyságiak utazási igényeinek kielégítéséhez viszont kitűnő segítséget nyújt a néhány évvel ezelőtt megnyílt Tatratour utazási iroda, melyet a város és a környék lakosainak ezrei vesznek igénybe, ami a növekvő életszínvonal egyik lényeges bizonyítéka. A város főterén, a most rekonstruált egykori megyeháza épülete közelében fes az ugyancsak új postaépület közelében áll egy-egy szovjet hősi emlékmű. A felszabadítók emléke így nap-mint nap eszébe juttatja minden Ipolyságinak, hogy harminc évvel ezelőtt a szovjet hősök vére ömlött a városért, lakosainuk szabad életéért, a mai boldogabb, szebb életért, melyet a magas életszínvonal, az emberek jóléte, a béke és békés alkotómunka jellemez. De a felszabadítók emlékművein kívül az emberek szívében is ott él a hős szovjet katonák emléke és a város minden egyes új létesítménye, az áruval teli üzletek, a jólöltözött, szép és egészséges fiatalokkal teli iskolák, a szövetkezeti lakásokból álló új városnegyedek, az emberek megnövekedett anyagi és szellemi igényei — ez inind- mind lépten nyomon azokra emlékeztet, akik harminc esztendővel ezelőtt, 1944 zúzniarás decemberében fegyverrel a kézben kergették el innen az ellenséget és velük együtt a kapitalista és fasiszta múlt embertelenségét, nyomorát, a szegényemberek megalázlatottsá- gát és Ínséges sorsát és meghozták egy emberibb, igazságosabb, szebb és tartalmasabb élet megteremtésének lehetőségét. Szovjet hősök haltak meg azért, hogy a város tovább éljen és viruljon. És az ipolysá- giak ezt soha nem fogják elfelejteni. Az üzemek, az iskolák és valamennyi munkahely, minden ipolysági dolgozó ember értékes munkafelajánlásokkal, a szovjet hősök iránti szeretet és kegyelet őszinte érzésével, nagy szövetségesünk, a Szovjetunió iránti őszinte hálával és barátsággal köszönik meg mindazt, amit a szovjet hősök harminc évvel ezelőtt, a felszabadító harcok során értünk tettek. Ezért aranybeífts dátum a december tizenharma- dika Ipolyság város krónikájában és ezért marad a legnagyobb pirosbetűs ünnep december tizenharmadika minden ipolysági ember szívében. SÁGI TÓTH TIBOR SZABAD ES2IENDŰ
