Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)
1974-12-12 / 293. szám, csütörtök
Az oiosz nyelv szerepe o ludomdnyos-leclmiiiai (uradalom kordban EGY FEDÉL ALATT Közösek a sikerek és a goindolk A párt májusi plenáris ülésének határozata a tudományos műszaki fejlesztéssel kapcsolatban olyan célokat tűzött ki, melyek megvalósítása az élet minden területén komoly feladatokat hárít nemcsak a kommunistákra, hanem a párton kívüliekre is. A határozat többek között hangsúlyozza, hogy az ötödik ötéves terv sikeres teljesítése érdekében a népgazdaság minden területén széleskörűen kell élni a tudományos-műszaki fejlesztés nyújtotta lehetőségekkel. A pártszerveknek és szervezeteknek, valamint a kommunistáknak élenjáró szerepet kell betölteniük abban a törekvésben, mely a tudományos-technikai haladás magasabb szinten való érvényesítésére irányul. A párthatározatokban rögzített feladatok teljesítése megköveteli, hogy rendszeresen figyelemmel kísérjük a műszaki, a tudományos és a tudományos-népszerűsítő irodalmat, amely az ismeretszerzés és a tájékozódás forrása Tény, hogy a tudományos élet legújabb ismereteinek megszerzését tekintve lehetőségeink korlátozottak, az új ismeretekről többemre csak fordításokból értesülünk. Ebből a szempontból nagy segítségünkre lehetnek az orosz nyelven megjelent eredeti anyagok, illetve fordítások. A szovjet folyóiratok és szakirodalom tanulmányozása lehetővé teszi, hogy a tudományos-műszaki haladás terén előbbre jussunk. Hazánkban megvan minden lehetőségünk arra, hogy tökéletesen elsajátítsuk az orosz nyelvet. A feltételek adottak, ám nem napjainkban alakultak ki. „ ... Oj kapcsolatot építünk ki a Szovjetunióval, a legjobb szövetségesünkkel, a tankönyvekből eltávolítjuk a szovjetellenes kitételeket. Az orosz nyelv az új tantervekben az idegen nyelvek közt az első helyre kerül és gondoskodunk arról, hogy ifjúságunk kellő ismereteket szerezzen a Szovjet Szocialista Köztársaságok létrejöttéről, életéről és kultúrájáról.“ Ezek a gondolatok, melyeket már a Kosicei Kormányprogram is magában foglalt, az ún. Gottwald-terv részei. Már a fel- szabadulás előtt, amikor a kommunisták és a haladó szellemű erők közreműködésével a Kosicei Kormányprogram tervezete készült, Klement Gottwald világosan látta, tehát helyesen is fogalmazta meg kapcsolatunkat a Szovjetunióval, meghatározta a nevelés és a művelődés irányát és hangsúlyozta az orosz nyelv elsajátításának szükségességét. Az évek teltek és Klement Gottwald gondolatai konkrét formát öltöttek. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az orosz nyelv a világ minden részén meghonosodott. Például Lenin Műveit, melyek a szocializmus élő iskolájává váltak, a Szovjetunió határain túl 33 nyelvre fordították le. Az első műbolygó felbocsátása után, 1957- ben az orosz nyelv iránti érdeklődés még inkább fokozódott, különösen a kapitalista országokban, ahol tudatosították, hogy az orosz nyelv ismerete révén tájékozódást szerezhetnek a szocialista táborról és a szocialista országok életéről. A statisztikai adatok szerint 1970-ben az orosz nyelvet, mint idegen nyelvet a világ 92 országában tanulták, ebből 58 országban főiskolai szinten. Az utóbbi húsz évben ötszörösére nőtt az orosz nyelvet tanulók száma. Jelenleg az orosz nyelv segítségével mintegy 500 millió ember megérti egymást. Az impozáns adatok önmagukért beszélnek, nem szükséges s talán nem is lehet ezeket kommentálni. A világ évi könyvtermésének egyötöde orosz nyelven jelenik meg és a világon kiadott legjobb művészeti és szakirodalmi alkotások egyharmada orosz nyelven is napvilágot lát. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma megkülönböztetett figyelmet fordít az orosz nyelv oktatására, a nyelvi jártasságok elsajátítására. Az oktatásügyben dolgozók ugyanis tisztában vannak azzal, hogy az orosz nyelv az oktatási és nevelési célok teljesítésében jelentős szerepet tölt be. Az orosz nyelv révén ifjúságunk közelebbről megismerkedhet a szovjet nép életével és munkájával, új ismereteket sajátíthat el a tudomány, a technika, a kultúra, a művészet területéről, általa bővül látóköre s az ismeretszerzést tekintve lényegesen nagyobbak a lehetőségei, mint az anyanyelve által. Ma már talán felesleges hangsúlyozni, hogy az orosz nyelv világnyelv, és jelentősége nemcsak a szocialista országokban, hanem a nemzetközi viszonylatokban is egyre nő. Természetes, hogy a magyar anyanyelvű és magyar iskolát látogató gyermekek helyzete az orosz nyelv tanulását tekintve lényegesen nehezebb, mint a szlovák tannyelvű iskolák tanulóié. Hiszen a szlovák nyelv mellett az orosz újabb idegen nyelv tanulását jelenti számukra, sőt mindkét nyelvben kellő jártasságra kell szert tenniük. Az orosz nyelvtanulás, de különösen a szakmai ismeret- szerzés során fontos szerepet töltenek be a szovjet újságok és folyóiratok. A legkülönfélébb információk megszerzését teszik lehetővé, s talán nincs is ember, aki az újságok óriási mennyiségében ne találna kedvére valót. Különösen gazdag ismereteket találnak a fiatalok a műszaki jellegű lapokban, hiszen ezekben olyan információkkal, tervekkel, eljárásokkal találkozhatnak, melyek bővítik műszaki ismereteiket. S ez természetesen vonatkozik a magyar iskolák diákjaira is, még akkor is, ha az orosz nyelvtanulást tekintve bizonyos mértékben nehézségekkel küszködnek. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma a szovjet lapok terjesztése terén rendszeres és hasznos munkát végez. A járási és a kerületi nemzeti bizottságok oktatási szakosztályaival együttműködve a minisztérium közel 30-fajta szovjet lap megrendelését teszi lehetővé. Elmondható, hogy az orosz nyelv aktív alkalmazását a tanulóifjúság körében nagymértékben segítik a szovjet sajtótermékek. Gyorsan és rugalmasan tájékoztatnak nemcsak a Szovjetunió köztársaságainak életéről és újdonságairól, hanem a többi szocialista országról is. ĽUDOVÍT SZABÚ Példázat a boldogsá gról A. Vampiiov színmüve a Hviezdoslav Színházban Nincs szükség statisztikai .adatokra, elegendő ha végignézzük színházaink dramaturgiai terveit és rögtön megállapíthatjuk, hogy az utóbbi két évadban, s a jelek szerint a mostaniban is hazánkban Alek- szander Vampiiov, a legnépszerűbb és a legtöbbet játszott szovjet drámaíró. A népszerűség, a szakemberek érdeklődése sohasem véletlen. Minden esetben — így ezúttal is meglelhető — a megfelelő magyarázat. Vampiiov közkedveltségének oka véleményem szerint elsősorban abban keresendő, hogy sajátos eszközeivel úgynevezett szürke, mindennapi témából is szinte szikrázó drámát tudott csiholni. A három évvel ezelőtt fiatalon és tragikusan elhunyt szovjet drámaíró tehetségét számos szovjet kritikus Csehovéhoz hasonlítja, s nem is alaptalanul. Mindketten tüzetesen ismerték az őket körülvevő világot, s az abban élő emberek lelkivilágát, örömét, bánatát, és jellemét. Vampiiov drámáiban is látszólag alig halad előre a cselekmény, s mégis annyi minden történik a színpadon. Ügy tűnik, hogy a szereplők csak jelentéktelen dolgokról beszélnek, pedig valójában több százezer embertársukéval hasonló, vagy rokon gondolataikról és érzéseikről vallanak. A most bemutatott Az elmúlt nyáron történt című színműve az eddig látottak közül kétségtelenül a legérdekesebb Vampi- lov-alkotás. A színműnek nincs kimondott főszereplője, vagy ha úgy tetszik, hét is van belőle. A párhuzamosan kibontakozó történeteket talán Valen- tyina, a tiszta szívű, a jelenleginél tartalmasabb életre vágyó pincérlány alakja fűzi egybe, aki közvetve vagy közvetlenül csaknem minden esetben érdekelt. Vampiiov történeteinek talán az lehetne a mottója, hogy az itt szereplő emberek a közelmúlt még létező, s nem egySoňa Valcnlová és Jozef Ada- movič a színmű egyik jelenetében szer tragédiákba torkolló maradványai, csökevényei ellenére is érzik már az új élet első napsugarait, igyekeznek — ha nem is zökkenők nélkül — változtatni életmódjukon és szemléletükön. Persze színpadon mindez sokkal összetettebben, művészi szinten és hőfokon játszódik le. Figyelemre méltó erényként könyvelhetjük el, hogy az epikus szélességben hömpölygő történet — néhány fölöslegesnek tűnő leíró részt kivéve — mindvégig drámai erejű és hiteles tudott lenni. Ebben Pavol Haspra rendezőnek is komoly érdemei vannak, aki a kétszintesre konstruált színpadon szinte bravúrosan sokfajta ötlettel, rendezői megoldással tette pergővé a cselekményt. A tajga menti zord természeti viszonyoknak megfelelően mértéktartóan naturalista eszközöket is alkalmazott, de sehol sem siklott az érzelgősség vakvágányára. Az elejétől a végéig érte mi síkon bontotta ki a cselekményt, s a szereplők dilemmáit, konfliktusait is főleg ilyen szemszögből mutatta be. A parádés szereposztásból a Valentyinát alakító Soüa Va- lentová és a megfáradt nyomozót életre keltő Karol Machata neve kívánkozik az első helyre. De a szerephez mérten kiváló teljesítményt nyújtott Z. Grúberová, E. Krížiková, C. Fil- čík, I. Rajniak, J. Pántik, J. Adamovič és S. Adamčík is.-y-f Košicén már hagyományos, hogy a magyar alapiskola és gimnázium közős igazgatóság alatt működik, hiszen a gimnázium abban az épületben kapott helyet, amelyben az alapiskola, közel 25 esztendővel ezelőtt. Kényszerű hagyomány. Mindkét iskola igazgatója Pálmai Rudolf elvtárs. A gimnázium, illetve az alapiskola oktató-nevelő munkáját két igazgatóhelyettes irányítja. Az alapiskola igazgatóhelyettese Kecsey Károlyné. — Lehet, hogy a közös igazgatóság kényszerű hagyomány — véli —, de számunkra már természetes, megszoktuk. Hátrányát sohase éreztük. Előnyét inkább. Az alapiskola tanulóinak száma 334. Az első, második és ötödik évfolyam kivételével párhuzamos osztályokban tanulnak az iskola diákjai. Ebben a tanévben tehát 15 osztálya, és a pionírvezetőt is beleszámítva, 25 pedagógusa van az alapiskolának. — Csak látszólag ilyen egyszerű az alapiskola szervezeti felépítése — figyelmeztet az igazgatóhelyettes —, mert az alapiskola pedagógusai közül a gimnáziumban is tanítanak né- hányan, és fordítva ... Nein általános az Ilyen együttműködés a két iskola pedagógusai között, de tapasztalatuk szerint előnyös. A két iskola „közös“ pedagógusai: Kovács Béla, Kovács Béláné, Wechsler Mária, Kovács László. A történelem, a polgári nevelés, a földrajz, a matematika és fizika tantárgyakat tanítják az alapiskolában is, a gimnáziumban is. Vitatható persze, hogy milyen mértékben, hogyan és mikor mutatkozik meg az előnye, vagy a hátránya az így megszervezett oktatásnak. Csak okoskodni lehet: Előfordulhat, hogy az alapiskolában gimnáziumi szinthez szabja, hasonlítja a diákok munkáját a pedagógus ... Esetleg elnéző, kevésbé igényes a gimnáziumi osztályokban, mert az előző órán éppen az alapiskolában tanított... — Hogyan is magyarázzam? — kérdi az igazgatóhelyettes, s érvek helyett inkább tényeket sorol fel. És ezek eléggé meggyőzőek. A múlt tanév végén 29 tanuló fejezte be alapiskolai tanulmányait a kilencedik évfolyamban. Közülük 25 tanuló gimnáziumban, illetve szakközépiskolában tanul tovább. Más téren Is hagyományos a két iskola közötti együttműködés. A „Lendület“ című iskolai újság valóban a gimnazistáké, de a szerkesztő bizottság tagjai sohasem feledkeznek meg arról, hogy az ügyesebb, tehetségesebb pionírok írásai, rajzai* irodalmi próbálkozásai is helyet kapjanak. Sőt, biztatják őket. A két iskola közötti együttműködés számtalan előnye tapasztalható a közös ünnepségek, rendezvények megszervezésében, az ifjúsági szervezet és a pionírcsapat tevékenységében is. — És sok közös gondunk is van persze — mondja az igazgatóhelyettes —, hisz egy fedél alatt élünk ... Közös gondjuk, hogy már nem elég korszerű, szűk az iskolaépület. Nincs tornaterem. Nincsenek szertárak. A szaktantermi oktatás csak a fizika és a kémia órákon biztosított. Ráadásul a lakáshiány miatt a nyugdíjazott pedellus még nem költözött ki a szolgálati lakásból, viszont az új pedellusnak feltétlenül lakást kell adni. — Ahogy lehet, úgy segítünk magunkon — magyarázza az igazgatóhelyettes —, átépítünk, rendezgetünk. A pincehelyiségekbe telepítették a műhelyeket. Azok helyén ifjúsági klubot, könyvtárat létesítenek. Még be sem rendezkedtek, de már kész a beosztás, hogy melyik napon lesz ifjúsági klubdélután, melyik nap lesz a pioníroké. A sajátos feladatokat viszont az alapiskola tantestülete önállóan oldja meg. Másféle gond az alapiskolások pályaválasztásának irányítása, mint az érettségizőké. Kovács Béláné tanítónő csak az alapiskolások problémáival foglalkozik. A napközi otthon nevelője, Szeles Erzsébet tanítónő is. Négy csoportba szervezte azokat a tanulókat, akik számára a szó legszorosabb értelmében második otthont jelent a napközi otthon. Ha szükséges, megszervezi az ötödik csoportot is. — Ha szűkösen is élünk, egy fedél alatt két iskola, lesz bőven hely az elsősök számára — biztat az igazgatóhelyettes. — Az sem baj, hogy huszonöt helyett ötven jelentkezik. Kényszerű hagyományként alakul ki a két iskola együttélése. Lehet, hogy régebben gondot okozott ez a kényszerűség, de ma már inkább csak az előnyét érzik. Közösek a sikerek, közösek a gondok. Egy fedél alatt nem is lehet másképp. örvend ennek aki figyelő tekintettel látogat ebbe az iskolába, bár önmagának megjegyzi: Nagyobb fedelet, több fedelet is megérdemelne ez a két iskola... De aztán csak hüm- mög: Több fedél? Nagyobb fedél? Ez bizony nemcsak itt probléma. Ez országos gond. HAJDÜ ANDRÄS HARMINC ÉVASZABAD HAZÁBAN Pályázati felhívás Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Hét szerkesztősége az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumával, a bratislavai Népművelési Intézet nemzetiségi osztályával, a Szlovákiai írószövetség magyar tagozatával, valamint a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségével karöltve „30 év a szabad hazában“ címmel országos vetélkedőt hirdet. A vetélkedőn részt vehet minden csehszlovák állampolgár, aki az e célra kiadott jelentkezési lapot 1974. december 30-ig kitöltve beküldi a CSEMADOK illetékes járási bizottságára. Jelentkezési lapok beszerezhetők a CSEMADOK járási bizottságain, az alapiskolák, gimnáziumok és szakközépiskolák igazgatóságain. Az országos elődöntőkbe és a döntőbe csak azok kerülhetnek, akik részt vettek a helyi és járási versenyeken. A vetélkedő négyfordulós, 1975. január 1-vel kezdődik és 1975 novemberében, a csehszlovák—szovjet barátság hónapjában ér véget. Az első forduló versenyeit 1975. január l-től február 28-ig rendezik meg. A második forduló március l-től június 21-ig tart. A harmadik forduló július l-től szeptember 30-ig kerül lebonyolításra. A CSEMADOK Központi Bizottsága népművelési osztálya a „30 év a szabad hazában“ címmel meghirdetett országos vetélkedővel párhuzamosan pályázatot hirdet irodalmi színpadi műsorok bemutatására is. Pályázni lehet verses összeállítással, szépprózai-, riport- és történelmi-dokumentumanyag feldolgozásával. Feltétel, hogy a pályázatra benevezett műsor dokumentálja a felszabadulástól megtett utat, s azokat a győzelmeket és eredményeket, amelyeket az eltelt 30 esztendő alatt a CSKP vezetésével elértünk. Pályázni lehet külön e célra frt eredeti irodalmi alkotással is. A pályázatra való jelentkezéseket az illetékes CSEMADOK járási titkárságára kell beküldeni. Benevezési határidő: 1975. január 31. A jelentkezési laphoz csatolni kell a műsort 2 gépelt példányban. A pályázatra benevezett irodalmi színpadok műsorukat a vetélkedő első fordulójával egy időben mutatják be. E bemutatókat a CSEMADOK járási bizottságai által kinevezett bizottság értékeli. Az elődöntőre március l-től június 30-ig kerül sor, párhuzamosan a vetélkedő második fordulójával. Ezután választják ki azt a három csoportot, amely részt vesz a döntőn. A legjobb három produkciót 3000, 2000 és 1000 koronával díjazzák. ŰJ szó 1974. XII.
