Új Szó, 1974. december (27. évfolyam, 284-307. szám)

1974-12-11 / 292. szám, szerda

1974. XII. 11. 5 K ommunista pártunk és egész társadalmunk nem egy próbát állt ki a szocialista jövő felé ve­zető úton. A párt a bonyolult, nehéz harcokban megacéloso- dott, megszilárdította sorait, el­mélyítette egységét a marxiz­mus—leninizmus alapján, új tapasztalatokat szerzett. Végül mindig megoldotta a legnehe­zebb problémákat is, levonta a következtetéseket a fogyatékos­ságokból és a hibákból, a mun­kásosztály és az összes dolgo­zó érdekében bontakoztatta ki munkáját az élet által igazolt tanulságok, a lenini alapelvek és normák alapján. A legfontosabb dokumentu­mok közé, amelyek ezt bizo­nyítják, tartozik A CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult vál­ság tanulságai. Négy évvel ez­előtt, 1970. december 11-én szé­les körű vita és kollektív fel­ismerés eredményeképpen hagy­ta jóvá a CSKP Központi Bi­zottsága. A XIV. kongresszus Amikor pártunk központi bi­zottsága négy évvel ezelőtt jó­váhagyta ezt a dokumentumot, hangsúlyozta, hogy „tanulságul szolgál a párt számára, hozzá­járul további politikai, eszmei és szervezeti egyesítéséhez, marxista—leninista jellegének megerősítéséhez és vezető sze­repének megszilárdításához, va­lamint egész társadalmunk si­keres szocialista fejlődéséhez.“ A tanulságokkal kapcsolat­ban a pártban és a társadalom­ban is végbement a nézetek ki­kristályosodásának, a differen­ciálódásnak és az egyesülésnek a folyamata. Ez megnyilvánul annak a dokumentumnak a megszületésében is, amely mil­liók komoly tapasztalatainak, a pártszervek és társadalmi szer­vezetek széles körű elemző te­vékenységéből született tapasz­talatoknak és ismereteknek, a tagkönyvcsere folyamán a más­fél. millió párttaggal folytatott beszélgetéseknek széles körű kollektív általánosítása lett. A nép nagy közösségének ez az óriási értékelő munkája előse­gítette, hogy objektív képet al­kossunk a korról, az emberek­ről és a politikai irányzatokról, meggyőzően leleplezzük a jobb­oldali és a szocialistaellenes erők tevékenységét a pártban és a társadalomban, és levon­juk a jövő számára a tanulsá­gokat ebből a bonyolult kor­szakból és harcból. A CSKP KB novemberi ülé­sén indokoltan értékelték a kommunisták óriási munkáját, energiáját és áldozStkészségét az utóbbi években, amelyet a párt és a társadalom konszoli­dálásra, a párt marxista—le­ninista jellegének felújítására, Az idő múlása elősegítette és elősegíti, hogy megyőzően be­bizonyítsuk a jobboldali erők, a hazai és Külföldi reakció ellenforradalmár terveit a vál­ságos időszakban. Ezek az erők szennyes játékot indítottak, amelyben a tét a szocializmus léte volt hazánkban. A szocia­lizmus megújhodásának“ ürü­gyén összpontosított támadást intéztek alapjai ellen. Az idő múlásával egyre nyil­vánvalóbb lesz azok személyes felelőssége, akik demagóg na­cionalista jelszavakkal olyan állásfoglalásra és akciókra ra­gadtatták a közvéleményt, ame­lyek nemzeteink és az egész nép érdekei ellen Irányultak, mindazok felelőssége, akik fél­revezették, rossz útra terelték, durván becsapták a lakosság nem kis részét. A tanulságok széles körű tár­gyi -anyaga azt bizonyítja, hogy a jobboldali frakciős tevékeny­séget fejtett ki a pártban, meg­bontotta a párt egységét és sa­ját politikai platformját alakí­totta ki. A hibák kiküszöbölésé­nek leple alatt a párt fő irány­vonalának revíziójára, felépíté­se ideológiai és szervezeti alapelveinek megbontására tö­rekedett. A' közéletben tudato­san teret biztosított a szocia­listaellenes reakciós erőknek. így Csehszlovákiában saját­ságos politikai blokk alakult ki, amelybe a jobboldali oppor­tunisták szövetségesekként ma­gukkal hozták a szocialistaelle­nes erőket a belső reakció so­raiból, valamint a nemzetközi revizionizmus és a nemzetközi mint pártunk egész tevékeny­sége kötelező irányvonalát hagyta jóvá a Tanulságokat. Az azóta eltelt évek, amelye­ket pártunk és népünk igényes munkája töltött ki, újból bebi­zonyították, hogy a Tanulságok valóban történelmi jelentőségű dokumentum, az ismeretek gaz­dag forrása, időszerű, élő, a jelen és a jövő számára is ér­vényes dokumentum. Megszabja az irányvonalat a mindennapi gyakorlati politikában és a párt elméleti munkájában. A CSKP Központi Bizottsága legutóbbi novemberi ülésén új­ból hangsúlyozta, hogy állan­dóan vissza kell térnünk és ál­landóan szem előtt kell tarta­nunk a múlt tapasztalatait és a válságos fejlődés tanulságait. ideológiai és akcióegységének megszilárdítására és az állam- hatalom tekintélyének felújítá­sára irányuló törekvésben fej­tettek ki. Valamennyien jól tudjuk, milyen mély bomlás ment végbe a pártban és a társadalomban, mennyire befe­ketítették a pártot és történe­tét, mennyire lebecsülték a kommunistákat. A párt a XIV. pártkongresszus határozatainak megvalósítása során megszilár­dította és megsokszorozta erőit. Megtisztult azoktól az emberek­től akik elárulták a marxiz­must—leninizmust, akik meg­bontották a Szovjetunióval való szövetséget és barátságot, azoktól, akik elvesztették for­radalmi bátorságukat, azoktól, akik passzívak voltak és ezál­tal fokozta akciőképességét s elmélyítette hatását a társadal­mi élet valamennyi területén. A pártban ma egészségesebb a légkör, érvényesülnek a lenini alapelvek és norffiák. Az elért eredmények megszi­lárdítják a párt tekintélyét a dolgozók széles rétegeiben, megerősítik bizalmukat politi­kája iránt. Ez a folyamat ha­tározott változást idézett elő az emberek politikai tudatában, hozzájárult a jobboldali op­portunizmus és revansizmus ideológiai hordalékának leküz­déséhez. A pártnak a jobboldali opportunizmus, mint a fő ve­szély ellen folytatott harcban kifejtett összpontosított törek­vésének sikere volt. A társa­dalmi tudatban végbement vál­tozás és a társadalmi szocia­lista öntudat növekedése befo­lyásolta és továbbra is befolyá­solja az emberek aktivitását a XIV. pártkongresszus határoza­tainak megvalósításában. antikommunizinus erőit is. E blokk egyesült zászlaja alatt megkezdődött a párt irányító struktúrájának, a szocialista társadalomnak és államnak fo­kozatos boinlasztása. Amint a Tanulságok hangsúlyozzák, „az imperializmusnak így alkalma volt arra, hogy globális straté­giája és taktikája szellemében megvalósítsa Csehszlovákiában azokat a célokat, amelyeket távlatilag minden szocialista ál­lam ellen kidolgozott.“ A Tanulságok bebizonyítha- tóan megerősítették, hogy a jobboldali opportunizmus és re­vizionizmus vezetői tudatosan hazudtak, tudatosan félrevezet­ték és demobilizálták a pártot és a népet, fékezték a munkás- osztály politikai aktivitását és ellenállását a fokozódó ellen- forradalmi összeesküvés ellen, és így objektíve az ellenforra­dalmár erők platformjára ke­rültek. A történelem, a nép és a párt előtt teljes mértékben felelősek a nyomás és a féle­lem légkörének kialakításáért, a párt bomlasztásáért, a szo­cialista állam hatalmi szervei­nek bomlasztásáért és gyengí­téséért. A jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők foko­zatosan, amint azt a Tanulsá­gok leszögezik, jelképpé vál­toztatták Alexander Dubčeket, akit 1968 januárjában állítottak a part élére. Pajzsul használta fel nemcsak a jobboldal, ha­nem a kommunistaellenes reak­ció is, és Dubček végül meg­szerezte a nemzetközi antikom- munizmus nem irigylésre mél­tó rokonszenvét. Elvtelen poli­tikája, éppen úgy mint J. Smr- kovský, F. Kriegel, J. Spaček és a kommunista párt hozzájuk hasonló likvidátorainak frak- ciós tevékenysége, halálos ve­szedelembe sodorta a társadal­mat és a pártot. A „demokra­tizálásra“, „az emberi arculatú szocializmusra“, a „nemzeti sa­játságok fejlesztésére“ esküdöz- tek, azzal hencegtek, hogy „a szocializmus csehszlovákiai mo­dellje“ vonzó példa lesz az egész világ számára. Egész te­vékenységük azonban egyértel­műen a szocializmus vívmá­nyainak felszámolására és diszkreditálására irányult. „A januári férfiak“, „a nép szószólói“ és más messiások hamis frázisai, amelyeket több­nyire külföldről a revizionisták fegyvertárából vettek át, a füst- függöny szerepét játszották, amely mögött az ellenforrada­lom lépésről lépésre kiharcolta a szocializmus alapvető értékei bomlasztásának programját. A. Dubček és társai így súlyosan vétettek a párt érdekei, inter­nacionalista hagyományai és elvei ellen, vétettek népünk lét­érdekei, a szocializmus érde­kei ellen, és közvetlenül erköl­csileg és politikailag is felelő­sek sok becsületes ember meg­ingásáért. A párt az utóbbi több mint öt év alatt nagy magyarázó és ideológiai nevelőmunkát fejtett ki a nép között, elvhűen leleplezte és leleplezi — töb­bek között éppen a Tanulsá­gokban — az ellenforradalom céljait, taktikai eljárását, stra­tégiai célkitűzéseit és a világ­imperializmussal való szövetsé­gét, rámutatott a jobboldali és revizionista erők felelősségére az 1968. évi ellenforradalmi eseményekért. Ezen a téren vitathatatlanul sok munkát végeztünk. A be­csületes, hazafias módon gon­dolkodó állampolgárok támo­gatták a marxista—leninista erőknek a forradalmi vív­mányok védelmére irányuló tö­rekvését. Bebizonyosodott, hogy a szocializmus gondolata mély gyökeret eresztett a nép tuda­tában. Az új pártvezetőség ki­alakulása, élén Cfustáv Husák elvtárssal, a marxista—leninis­ta internacionalista osztálypo­litika kiharcolása és az egész további fejlődés meghiúsította azok reményét, akik úgy véle­kedtek, hogy a párt nem talál­ja meg a kivezető utat a bom­lásból, nem tudja majd meg­nyerni politikája támogatására a dolgozók tömegeit. Népünk helyesen, mint lét- biztonságának és az állam jö­vőjének fő biztosítékát értel­mezte a válság leküzdésének, a társadalom további fejlődésé­nek programját, amelyet a párt 1969 áprilisa után hirdetett ki. Jogosan megállapíthatjuk, hogy a párt vezetésével rövid idő alatt sikerült áthidalnunk a válságos időszak gazdasági bomlásának következményeit, fokozatosan megoldottuk azo­kat a problémákat is, amelyek a hatvanas évek folyamán gyűl­tek össze. Az elvhű politika és a párt mai munkája eredményeképpen a XIV. kongresszus óta meg­szilárdultak társadalmunk po­litikai és osztályalapjai, meg­erősödött a munkásosztály ve­zető szerepe, megszilárdult a munkások és a földművesek szövetsége és értelmiségünk egyre jelentősebb mértékben já­A jobboldali hajótöröttek, akiktől a párt 1969 áprilisában határozottan megtisztult, azt jósolták, hogy a párt új veze­tősége nem szerzi mag a nép támogatását, elszigetelődik stb. Abban a reményben éltek, hogy a kommunista pártnak nem sikerül konszolidálnia a helyzetet, vagy legalább is egész évtizedekig eltart a kon­szolidálás. Munkásosztályunk azonban az elvhű marxista— leninista vezetéssel mindig ta­nújelét adta politikai érettsé­gének, erejének, szervezettségé­nek és annak a képességének, hogy a forradalmi változások A csehszlovákiai ellenforra­dalmi folyamat több képviselője az emigrációban nyíltan beis­merte valódi terveit. Egyesek az ortodox rovansistákkal szö­vetkeztek, akik határaink és a második világháború győzelmes befejezése következményeinek revíziójára törekednek. Vala­mennyien azonosulnak a chilei junta fasiszta gyilkosainak vé­res tetteivel és leplezetlenül sajnálatukat fejezik ki, hogy nálunk nem jutottak el „ehhez a szakaszhoz“. Valamennyiük nevében nyíltan kifejezte ezt az egyik emigráns: „Ha valaki golyószórót adna nekem, gya­log elmennék Plzeftbe és lelő­nék mindenkit, akivel találko­zom“. Újból és újból meggyőződhe­tünk arról, hogy az ellenforra­dalom Csehszlovákiában ugyan­olyan véres öldöklést vitt vol­na végbe, mint az ellenforra­dalom Chilében, ha legközeleb­bi szocialista szövetségeseink nem nyújtottak volna idejében internacionalista segítséget. Az ellenforradalom győzelme ha­zánkban a munkásosztály és a dolgozók hatalmának vereségét jelentette volna. És ez belátha­tatlan következményekkel járt volna nemcsak népünk, hanem az európai béke számára is. rul hozzá a szocializmus épí­téséhez. A mai időszak jellem­vonásai közé tartozik az ifjú­ság nagy részének politikai el­kötelezettsége és munkaaktivi­tása. Szocialista államunk szi­lárd, megerősödött a képvise­leti szervek és a nemzeti bi­zottságok osztályjellege, foko­zódott munkaaktivitásuk. A párt ideológiai harca, a burzsoá és kispolgári nézetek, valamint a jobboldali opportu­nizmus és revizionizmus ellen folytatott liarc fejlesztésének alapvető eredménye az a tény, amint azt a CSKP KB novem­beri ülése hangsúlyozta, hogy a társadalmi élet összes terü­letén megszilárdult a marxiz­mus—leninizmus eszméinek ha­tása. Fokozódik a kommunis­ták öntudata, elmélyül a párt­nak a lakosság széles rétegeire gyakorolt ideológiai hatása. További jelentős pozitív válto­zás ment végbe az emberek tudatában, megszilárdultak a szocializmus erkölcsi értékei. Országunkban továbbra is pozitívan fejlődik a társada­lom. Népünk, pártunk és szo­cialista államunk széles körű, céltudatos tevékenységének eredményei az összes területen — az anyagi, szociális, gazda­sági és külpolitikai területen — vitathatatlanok. Ezeket a tényeket sokan azok közül is megértették, akik a válság forgatagában ideigle­nesen a jobboldali erők demo- gógiájának hatása alá kerültek, ma azonban általában aktívan támogatják pártunk politikai irányvonalát, amit munkahelyü­kön és a társadalomban kifej­tett konkrét munkájukkal is bizonyítanak. A jobboldal veze­tői — Dubček és segítőtársai — nem irigylésre méltó elszige­teltségbe kerültek és még job­ban elmélyítették átállásukat az antikommunista pozíciókra. Erről tanúskodik többek kö­zött Dubček levele is, amelyet annak idején Nyugaton nyom­tattak ki, és amelyet nagy örömmel fogadott a legsötétebb, legkonokabb kommunistaelle­nes reakció, amelyet végered­ményképpen szolgálni kívánt. és a szocialista építés felada­tainak megvalósításáért folyta­tott küzdelem élére tud állni. Pártunk széles körű gazda­sági és politikai változásokat ért el és ezzel párhuzamosan megszerezte a dolgozók bizal­mát és támogatását, annak kö­szönhetően, hogy céltudatosan megvalósította a XIV. pártkong­resszus programját, nem ke­rült az elévült hangulatok és nézetek befolyása alá és elv­hű politikát folytatott, amely­nek nem volt semmi köze a szektás elzárkózottsághoz és amely harcolt a jobboldali op­portunizmus ellen. Amint a CSKP KB novemberi ülése hangsúlyozta, ez az egyik alap­vető tanulság, amelyet pártunk a válság utáni fejlődésből le­vonhat. Az előrehaladás rendszerint nem mentes az akadályoktól és a nehézségektől. A világ­ban tapasztalt és aljas osztály­ellenség áll a szocializmussal szemben, amely — annak el­lenére, hogy állandóan változ­tatja taktikáját — mit sem vál­toztatott stratégiai céljain: célja a világszocializmus el­nyomása. A legkülönbözőbb tegyvereket használja, minden­áron fel akarja nagyítani min­den hibánkat, különböző rá­galmakat, hazugságokat, kohol­mányokat terjeszt, meg akarja bontani a szocialista országok pártjainak és népének egysé­gét, é';et akar verni a szocia­lista országok közé, s meg akarja bontani a szocialista országok barátságát a Szovjet­unióval. A nemzetközi antikommuniz- mus ebben a harcában a jobb­oldali opportunisták és revizio­nisták csoportjaira, a kudarcot vallott belső reakció maradvá­nyaira támaszkodik. A legyőzött jobboldal és a legyőzött szo- cialistaellenes erők továbbra is kapcsolatban állnak külföldi szövetségeseikkel. Abban re­ménykednek, hogy előbb vagy utóbb sor kerülhet az ideoló­giai lefegyverzésre a békés egymás mellett élés viszonyai között, és különböző messiásaik ezzel kapcsolják össze a „re­habilitálásukhoz“, a politikai életbe való visszatérésükhöz fűzött hiú reményüket. Saját tapasztalatainkból — amint ezt a Tanulságok is ki­fejezték —, valamint a nemzet­közi forradalmi mozgalom ta­pasztalataiból tudjuk, hogy osztályellenségeink legveszé­lyesebb politikai-ideológiai fegyverei közé tartozik a na­cionalizmus. Osztályellensé­geink és szövetségesei minden­áron élesztik és támogatják a nacionalista csökevényeket, a nemzeti sajátosságok eltúlzásá- val akarnak bizalmatlanságot és gyanusítgatásokat kelteni nemzeteink és a szocialista or­szágok között. A CSKP a proletár interna­cionalizmusra való nevelésben nagy gondot fordít országunk nemzetei és nemzetiségei, el­sősorban a cseh és a szlovák nemzet testvéri kapcsolatainak megszilárdítására. Nem tagad­ja, hogy megnyilvánulnak még nálunk a nacionalizmus előíté­letei, amelyeket a kapitalista fejlődés idézett elő és ame­lyeket egyes esetekben az új helyzet meg nem értése élesz­tett fel. A párt ezért ideoló­giai hatásával arra törekszik, hogy offenzívebben fejlessze a harcot mindaz ellen, ami gyen. gíti népünk, nemzeteink és ál Járnunk egységét. A kommunis táknak kell a nacionalista cső- kevények elleni harc élére áll­niuk, példát kell mulatniuk ab­ban a törekvésben, liogy ai egész munkásosztályt, nemze­teink és nemzetiségeink összes dolgozóját egyesítsük a közö; szocialista célok eléréséér folytatott küzdelemben. Pártunk ma jelentős figyel­met fordít mindarra, ami elő­segíti szövetségünk megszilár­dítását a szocialista országok­kal. Ez a nép ideológiai neve­lésének elválaszthatatlan ré­sze. A válságos évek keserű múltja arra tanít bennünket hogy könyörtelenek legyünk az antiszovjetizmussial szemben, amely az antikommunizmus egyik fő formája. Az antiszov- jetizmus elleni harc elsősor­ban a szocializmus, tehát töb­bek között a csehszlovákiai szocializmus védelmét jelenti. Nemzeteink haladó erőinek szent hagyatéka, amint ezt a Tanulságok hangsúlyozták, arra ösztönzi országunk minden becsületes állampolgárát, hogy szeme fényeként védje a Szov­jetunióval való szövetségünket, amely szavatolja nemzeti és ál­lami szuverenitásunkat, önálló­ságunkat és népünk boldog jö­vőjét. A szocializmus fejlődés© — közös alkotásunk A pártnak az a képessége, hogy biztosítani tudja a szo­cialista társadalom sokoldalú fejlődésének feladatait, a párt sorainak egységétől, a dolgo­zók széles rétegeivel való fel­(Folytatás a 6. oldalon) Dömtő változás népűink politikai tudatában •V jobboldal vezetőinek politikai és erkölcsi felelőssége Elvhü politiSca — legjobb politika A társadalom osztályalapjaiinaik megszilárdítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom