Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-04 / 260. szám, hétfő

A BEK védő nélkül folytatják? A labdarúgó bajnokcsapatok Európa Kupájának jelenlegi so­rozatában már csak két olyan együttest találunk, amelynek nevét e legértékesebb európai klub serlegsorozat egy-egy döntője után a trófeán meg­örökítették; Bayern München és Feyenoord Rotterdam. Az az érzésünk, hogy a Bayern nagyszerű csapat fény­kora, — legalábbis a jelenlegi időszakban, — kissé a múlté, Nem csupán Breitner Spanyol- országba távozása okozta a hullámvölgyet. Még a tavasz folyamán olvashattuk, hogy a Bayern München vezetői és já­tékosai hármas célt tűztek ki maguk elé: a csapat meg akar­ta védeni bajnoki címét, el kí­vánta hódítani a Bajnokcsapa­tok EK-ját, s mivel a legtöbb játékost adta a válogatottba, nagy részt kíúánt vállalni ab­ból, hogy a VB házigazdája otthon tarthassa a világbajno­ki címet. Sokan túlzottnak tar­tották ezt a hármas célkitű­zést, s az óvatosabbak valamit bizonyára ki is hagytak volna a párhuzamos erőfeszítésekből. Talán a leginkább Schön szö­vetségi kapitány, akinek termé­szetesen elsőrendű célja a vi­lágbajnoki cím megszerzése volt. A bajor főváros legénysége eleget tett a hármas célkitű­zés minden pontjának. Sikerült elhódítania a Bajnokcsapatok EK ját, megvédenie országos bajnoki címét és a nyugatnémet csapat, a Bayernre épült tizen­egy kapta a világbajnoki aranyérmeket. A Bayern vezetősége alkal­masint nem volt hajlandó be­látni, hogy a legjobban edzett profik sem bírnak ki végtelen sorozatban minden megterhe­lést, s ahelyett, hogy a VB után megfelelő pihenési, rege- nerálódási lehetőséget adtak volna együttesüknek, sorra kö­tötték le a különböző nemzet­közi mérkőzéseket. Telt a klub pénztára, meg azok a pénztá­rak is, amelyek a Bayern sze­replésének színhelyén kínálták a belépőjegyeket. A játékosok a maguk módján vették a dol­got. Nem erőltették meg ma­gukat és jöttek olyan súlyos vereségek, amelyek semmikép­pen sem tehettek jót Becken- bauerék hírnevének. A hazai folytatás sem volt a szokott, mert a Bayern jónéhányszor kénytelen volt megízlelni a ve­reség keserűségét, amihez az­előtt nyugatnémet viszonylat­ban bizony nem szokott hozzá. Így érkeztek el a Bajnokcsa­patok EK-jának nyitányáig. Mivel nem volt elég jelentkező, s a védő amúgyis az első for­dulóban erőnyerő szokott len­ni, a Bayern várhatta, melyik jut neki ellenfelül. Arra bizo­nyára nem számított, hogy ép­pen az NDK bajnoka, az FC Magdeburg, a Kupagyőztesek EK-jának védője, annak az or­szágnak a képviselője, amely­nek válogatottja a VB során egyedül tudta megadásra kény­szeríteni a későbbi világbajno­kot. A Bayern és az FC Mag­deburg első találkozója labda­rúgó csemegét hozott a javából, s így nyilatkoztak olyan egyé­niségek is, amelyek élére Hel­mut Schön a nyugatnémet szö­vetségi kapitányt sorolhatjuk. A müncheni győzelem nagyon nehezen született meg, s ké­tes, hogy elég lesz-e a mag- deburgi visszavágóra. Időközben az is kiderült, hogy Dél Amerika képviseleté­ben megint az Independiente szerepelhet az Interkontinentá­lis Kupa döntőjében. A Bayern vezetősége azonnal hallatta sza­vát és ezúttal a játékosok túl­zott igénybevételére hivatkozva nem mutatott hajlandóságot a dél-amerikaiak részéről szor­galmazott két találkozóra. Lehet, hogy megint olyan megoldás lesz, mint az Ajax esetében már volt, amikor a holland szupercsapat nem volt hajlandó megmérkőzni Dél- Amerika legjobb klubjával, s helyette ezt a szerepet a BEK döntős görög bajnok vállalta. El tudjuk képzelni, hogy az At- letico Madrid is vállalkozik ilyesmire, de valljuk be őszin­tén, — csakúgy mint az előbb említett esetben, — ez sem lesz az igazi... Bennünket nem nagyon lep­ne meg, ha a BEK küzdelmei­nek legjobb nyolc csapata kö­zött a jövő csütörtökön már hiába keresnénk a legutóbbi védő, a Bayern München, vala­mint a volt BEK védő Feye­noord nevét, s akkor már biz­tosan eddig még ilyen vonat­kozásban ismeretlen név kerül a jövő év májusában a BEK vándorserlegére. ZALA JÖZSEF Tizenhárom és fél esztendős csodaúszonií 1974 eddigi nagy úszóversenyei azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok és az NDK úszóitól nem lehet elvitatni a világelsőséget. Mellettük természetesen feltűnnek más országok, vagy világrészek tehetségei is, de nem olyan tö­megesen, mint az NDK-ban és az Egyesült Államokban. Kétségkívül e tehetségek közé tartozik az ausztrálok fiatal úszónőie, Jenny Túrral! is. Forbes Carlile, az ausztrál úszósport világhírnévre szert tett edzője, aki Shane Gouldból sok­szoros világcsúcstartót és olim­piai bajnokot nevelt, újabb nagy­szerű tanítvánnyal dicsekedhetik. Az új csiilagnt Jenny Turrallnak hívják, 13 és fél éves, 158 cm ma­gas, 47 és fél kg testsúlyú. Vagy­is egy csöppség. Ennek ellenére Jenny az év elején átírta az úszó­világcsúcsok könyvét. Először is az 1500 méteres táv világelsőségét tépte ki az amerikai Harshbarger kezéből, aztán a 800 méteren Belgrádban világbajnoki címet nyert, Novella Caliigaris világ­csúcsát döntötte meg, mégpedig úgy, hogy majdnem három másod­percet javított a belgrádi ered­ményen (8:52,97-ről 8:50,l-rel. Turrall nem elégedett meg azzal, hogy felbolygatta a világ úszó­sportját, hanem még saját rekord­ján is javított, az 1500 méteres távon 16:49,9-ről 16:48,2-re. Jenny eddigi versenyein azt is bebizonyította, hogy még csak a kezdet kezdetén áll, és hogy még számtalan meglepetést tartogat. A 800 m-es világcsúcs megjaví­tása közben az utolsó 400 métert 4:23,9 idővel tette meg, amellyel világosan bebizonyította, hogy en­nek a távnak az elsőségére is jog­gal pályázik. 1500 méteren a kis Jenny 16:48,2-es eredményével olyan rekordot ért el, amellyel 1964-ben a tokiói olimpián meg­nyerhette volna a férfiak olim­piai bajnokságát (az ausztrál Windle nyerte 17:01,7-tel|, és amellyel 1988-ban Mlexikó-város- ban a második helyre jutott vol­na (Miike Burton után, de Kin- selln előtti) Ezeken a statisztikai adatokon túl meg kell jegyeznünk, hogy az „ausztrál iskola“ ismét felhív­ta magára a figyelmet, Jenny Tur­rall ugyanúgy úszik, mint Shane Gould úszott (tehát kevés jelen­tőséget tulajdonítva a stílusnak, nagyon szapora kézmozgással, két tempónkénti lábmunkával, kétol­dali légzésritmussal) és ugyanúgy, mint Moras és sokan mások, akik az ausztráliai úszómedencékből kerültek ki. Ha igaz az, hogy Jenny az 1500 m-es világcsúcs után úgy nyilatkozott, hogy az csak egy „kis edzés“ volt számá­ra, akkor várhatjuk, hogy az űj ausztrál csodaúszónő még sok meglepetést tartogat számunkra. ď 1974 XI. 4. Asztalhoz ül-© minden idők legfurcsább sakkvilágbajnoka ? Moszkvában még folyik a Karpov—Korcsnoj világbajnok-jelölti döntő, de a sakkrajongók eqyre gyakrabban teszik fél a kérdést: „Űj vi­lágbajnokot avatnak a páros mérkőzések után, vagy csak Fischer kihívója lesz ismert!“ Á kérdőjelet a jelenlegi világbajnok, az amerikai Fischer egyenesítheti ki. Mint ismeretes, Fischer szabálymódosítási javaslattal fordult a Nemzetközi Sakk Szö­vetséghez, de a kongresszus elutasította a vi­lágbajnok új „paragrafusát“, mire Fischer megsértődött. Egyébként a világbajnoknak és kihívójának 1975. április 1-ig kell megegyez­nie a mérkőzések időpontjában. Amennyiben Fischer nem adna választ a nemzetközi szö­vetségnek, nem állna ki a világbajnok-je- lölti döntő győztese ellen, akkor az utóbbit nyilvánítják világbajnoknak. Fischerröl napjainkban sok ellentétes hír kering a sportviláqban. Az az igazság, hogy a „sakk-király“ csakugyan visszavonultan él Kaliforniában és a sakkról csuk két közepes képességű, nem nagy ambíciókkal rendelkező nemzetközi mesterrel, Zuckermannal és Saidy- val hajlandó társalogni. Mindkét amerikai sakkozónak megvan Robby telefonszáma, amely egyébként sziqorúan titkos. Nemrégen járt az Egyesült Államokban Szvetozár Gligorics, jugoszláv nemzetközi naqymester, aki beszélgetett Fischerrel, de nem sok konkrétumot tudott meg tőle a vi­lágbajnoki döntőt illetően. Gligorics megálla­pítja: „Fischer szívesen játszana, de fél. Fél az esetleges vereségtől, amely megtépázná nimbuszát, ártana sakktekintélyének. „William Lombardi, aki Fischer szekundánsa volt a reykjaviki világbajnoki döntőn, arra a kérdés­re válaszolva, hogy Bobby kiáll-e megvédeni világbajnoki címét, csak vállát vonogatta: „Only god knows“ f Az isten tudja). Ezért nem csodálkozunk azon, hogy Max Euwenak, a FIDE elnökének már most fáj a feje a jövő évi világbajnoki döntő miatt: „Fischert ismerve, nehéz volna arra válaszolni, hogy kiáll-e megvédeni címét vagy sem. A nemzetközi szövetség felelős a világbajnoki döntő létrejöttéért és mi m'indent elkövetünk a kihívásos döntő lebonyolításáért, de ez nem jelenti azt, hogy bárki, legyen az akár vi­lágbajnok, feltételeket diktálhat nekünk.“ (Fischer javaslata: kilenc győztes mérkőzésre menjen a világbajnoki döntő s 9:9 esetén a hivatalban levő világbajnoknál maradjon a ko­rona. Tehát Fischer szerint ne legyen korlá­tozva a játszmák száma, s az a sakkozó nyer­jen aki előbb éri el a kilenc illetve a tíz győ­zelmet. A kihívónak tíz győzelemre lenne szüksége.) Fischer ügyét nem lehet egyértelműen a pénz területére vetíteni, mért a világbajnok a „szabad vállalkozás“ elméletét nem mindig alkalmazza a gyakorlatban. A Szpasszkij elle­ni világbajnoki qyözelme után együtt lépett fel az olimpiai bajnok Mark Spitzcel a tele­vízióban és az amerikai közvélemény nagyra értékelte sikerét. Míg azonban Spitz a ké­sőbbiek folyamán üzleti célokra használta fel sportsikereit, addig Fischer ezt nem tette és mind a mai napig szinte menekül mindennemű reklám elöl. Pedig alkalma lett volna éppen elég a pénzszerzésre. Különböző területeken lapátolhatta volna a dollárokat, de a lapát valahogyan üres maradt és minden idők lég furcsább világbajnoka csak sakkhúzásért kér pénzt a rendezőktől. Fischer nek állítólaq komplexusai vannak. És ilyen tekintetben fenyegeti veszély a jövő évi kihívásos döntőt. Képes lesz-e Fischer leküz­deni az esetleges vereségből eredő félelmét? Erre a kérdésre csuk 1975. április 1-én ka­punk végleges választ. Kár lenne, ha játék nélkül avatnának úi világbajnokot. Ez nem tenne jót a sakk nép­szerűségének és további fejlődésének. Mert azért mégis csak nagy dolog lenne egy — Fischer—Karpov világbajnoki döntő! (T. V.) A Spartakiódra készülődőknsk természetesen elméleti oktatás­ra, magyarázatra is szükségük van... GONDOSKODNI KELL AGYAKORLATOZÓKRÓL Szlovákiában 180 000-re tehe­tő azoknak a száma, akik ké­szülődnek gyakorlataik elsajá­tításával az 1975-ben sorra ke­rülő országos Spartakiádra. Ebből a számból mintegy 55 000 az iskolai gyakorlatokat sajátítja el. A CSSZTST gya­korlataira készülők száma hoz­závetőlegesen 120 000-et tesz ki. A többi a katonák és a HESZ soraiból kerül ki. MS UúOs A felkészülést 2800 oktató irányítja, de soraikat jelentő­sen kibővítik a közép- és alap­fokú iskolák testnevelő taná­rai, tanítói is. A felkészülés mindenütt ze­nei kísérettel folyhat és foly­tatódhat. Nincs annak akadálya, hogy a gyakorlás folyamatos le­gyen ... A már említett szlovákiai 180 000 gyakorlónak különösen az őszi és téli hónapokban van megfelelő termekre szüksége. Mintegy 800 tornaterem áll rendelkezésükre, s további olyan 73 tornaterem, amelynek gazdái a testnevelési egyesüle­tek. Mindez persze korántsem elégítheti ki az igén3>eket. Mi­vel azonban községeinkben mindenütt van kultúrház, s azoknak folyosói is vannak, azokat is ki kell használni a cél érdekében. Az illetékes szerveknek föltétlenül segítő kezet kell nyújtaniuk. A fe­dett gyakorlóhelyiségek bizto­sítása a spartakiád járási tör­zseinek feladata, s azoknak a munkát szívósan és következe­tesen kell folytatniuk. Jónéhány helyen máris jelen­tős eredményt mutathatnak föl a gyakorlatozok, s nem egy testnevelési egyesület a barát­sági hónap keretében megren­dezésre kerülő úgynevezett testnevelési akadémiákon már mutat is be egynéhány spar­takiád számot, vagyis bizony­ságot tesz felkészülésének je­lenlegi fokáról. Remélhetőleg ezzel a lehető­séggel a legtöbb helyen élnek is, s így fontos láncszem kép­ződik a nagyszerű spartakiád- sorozatban. MOSZKVA — OLIMPIAI VÁROS Azzal, hogy Moszkva meg­kapta az 1980. nyári olimpiai játékok rendezését, a Béésben levő moszkvai sportkiállítás ismét az érdeklődés előterébe hozta a Szovjetunió sportéle­tét és a szovjet főváros olim­piai vállalkozását. A szovjet sport vezetői az érdeklődőknek ismertetést adtak arról, hogy a Szovjetunió sportnemzet. 46 millió szovjet dolgozó sportol rendszeresen, 214 405 sport­egyesület működik. A létesít­mények méretarányai egyene­sen elképesztettek mindenkit: 3126 olyan stadionja van a Szovjetuniónak, amely 1500 vagy annál több nézőt fogad be. 56 ezer tornaterem áll a sportolók rendelkezésére, ezen­kívül 1179 uszoda, amelyek közül 596 fedett létesítmény. 8691 síközpontot tartanak nyil­ván, s 124 986 sportterület áll nyitva a sportot szeretők előtt. 247 875 edző és szakoktató működik az országban, 3,5 mil­lió a versenybírók és játékve­zetők száma. Az olimpiai játé­kok színhelyén Moszkvában több mint ötezer sportlétesít­mény található. A 7,5 milliós fővárosnak a meglevőkön kívül újabb léte­sítményei is lesznek a hat év múlva sorra kerülő versenye kig. Új stadiont építenek, ver­senypályák készülnek, az olim­piai faluban 15 ezer főt tud­nak elhelyezni. Moszkva és a Szovjetunió rá­szolgált az olimpia rendezésé­re, hiszen eddigi eredményei szinte példa nélküliek. A szov­jet sportolók 1952-től vesznek részt olimpiai játékokon. Elő­ször Helsinkiben jelentek meg és arattak sikereket. 1956 óta minden téli olimpián is ott van­nak a Szovjetunió versenyzői. Az 1952 óta megtartott 11 nyÁ- ri és téli olimpián több mint két és félezer szovjet sportoló vett részt. Közülük 523-an let­tek olimpiai aranyérmesek, 386-an ezüst-, 327-en pedig bronzérmet kaptak. A Szovjet Olimpiai bizottságnak 122 tag­ja van, s a testület már ven­dégül látta a Nemzetközi Olim­piai Bizottságot. 1962-ben a NOB ülését rendezték a szovjet fővárosban, 1971-ben pedig a NOB végrehajtó bizottsága tartotta tanácskozását Moszk­vában. Ili H Wií'V ti Az 1980 olimpiai as nyári olimpiát Moszkva rendezi, s képünk a leendő falu modelljét mutatja be. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom