Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-03 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó
*, .Po m ° g cs ni g y o ja a patikus. *- Ugyan, ménjei múr - mondja Pomogács hát úgy nézek én ki, mint aki öngyilkos akar lenni? A patikus vallat von: — Hát bi zony, ha ú gy néznék ki, mint ön, én kísértésbe esnék. SZEMPONT ; Egy angol meg egy skót a dohányzásról beszélget.- Én pipázni szoktam - mondja az angol. •— Én csakis szivarozni szoktam — mondja a skót a pipa nekem nagyon drága.- Hogy lehet az — csodálkozik az angol —, hiszen á pipázás olcsóbb. maoS? Dehoav olcsóbb — feleli a skót — Szivar i al néha megkínálják az embert, de. pipával soha. • í::..vA .y.. — Japán importl Eulenspiegel NYILATKOZÁS H ' ?:• ■ •: v., .■ ■ /■ ' Még szeptember első napjaiban történt. Az elsős Pistikétől otthon azt kérdezték a szülei: — Nos, kisfiam, hogy tetszik az iskola? — Tetszik, tetszik — felelte Pistike —, csak az a baj, hogy az embernek el van vele rontva az egész délelőttje. Mit mondasz? Mondom: oda se neki! The New Yorker mm-' * MÉLTATLANKODÖ FÉRJ — Egy szót sem lehet érteni a krimiből, úgy csöröm- pölsz az edényeiddel, fiacskám. Balázs-Piri Balázs rajza MEGÁLLÓNÁL — Tehát holnap is ebben az időben, ennek az alaknak a közelében. Krokogyil Ott ültek a parti korláton, Fehér éjszaka volt. A színész ábrándozva a távolba kémlelt, az író pedig valamit jegyezge- tett a noteszába. — Nézze csak — szólalt meg a színész. — Végzős orvosban hallgatók... Fehér köpenyes fiatalemberek mentek el mellettük. — Mennyien vannak — mondta az író. — Egész hadsereg. Es még sincs elég orvos. Hová tűnnek el? — Ördög tudja! — felelte a színész. — Amikor én elvégeztem az orvosi fakultást, akkor csak nálunk vagy hatszá- zan tanultak. — Maga hányban végezte el az orvosit? — érdeklődött az író. — Ötvenhétben — mondta a színész. — En meg hatvanban — sóhajtott egyet az író. — Az én év folyamtársam volt Szandrov- szkij. Bizonyára hallott róla. — Hogyne — felelte a színész. — Egy időben ő volt a legjobb Othello. Volt szerencsém együtt játszani vele a „Három nővér“-ben. Ö játszotta Tuzenbachot, és pedig Szo- lenijt. — Most a krasznojarszki színház tagja, ugye? — kérdezte az író. — Nem. A krasznodarszkié — javította ki a színész. — Sokan vannak ott közülünk, ľli- tyin, aki higiénikusnak tanult ki — főrendező lett. Szenyka Lord — TV-szerkesztő ... — Mondja, Bodunov is magával együtt végzett? — kérdezte az író. — Persze hogy — felelte a színész. — Emlékszem, őt elsősorban az epidemiológia érdekelte ... De végtelenül... A permi színházban énekel. Hamarosan a milánói „Sealá“ hoz szerződik... Elhallgattak. — És azok, akik mindig együtt jártak, akár az étterembe, akár a boncterembe, azok most hol vannak? — kérdezte az író. — Azok a Tyíhomírov-fívérek — állapította meg a színész — Ök most a cirkuszban lépnek fel egy beszélő papagájjal ... — Az már igen — mondta az író tehát ott sem váltak el... — Hát igen — jegyezte meg a színész —, szép dolog az ifjúságunkéra emlékezni... A di'- ákévek ... A laboratóriumok ., — Validol, Ftalazol — folytatta az író. — Purgen ... — emlékezett vissza a színész. — Bizony, kitűnő intézet volt a mi orvosi fakultásunk, ahol annyian végeztünk — Kell is — bólintott az író. — A betegeknek orvosokra van szükségük. De valahogy bármennyi is a véqzett orvos, mégis mindíq kevés az, ameny- nyi van ... Hová tűnnek el? — Ördöq tudja — felelte a színész. S mindketten szomorúan töprengtek tovább. SÁGI TÖTH TIBOR fordítása 1974 XI. 3. fOBB HELY Egy vidéki hotelben a vendég az első éjszaka után hívatja az igazgatónőt, és rátámad: — Hallja, itt a kályha mögött egész éjjel egy egér cincogott! — Hát mit gondol — fakad ki az igazgatónő —, a maga rongyos ötven koronájáért, majd egy olasz énekesnőt szerződtetek?! FELELET Orvosi szigorlaton kérdj a professäör: — A betegnek idegmegrövidülése van, és f*zé rt sántít, ön ebben az esetben mit csinálna, jelölt úr? — Én is sántítanék — feleli a jelölt. A BABA JÓ — A BAB A JÖ BORJÚT — BOR JUT DENEVÉRREL — DE NE VÉRREL ÉLEMEDVÉ — ÉL E MEDVE FALÁDÁM — FAL ÁDÁM GYERE, KECSKE — GYEREKECSKE HATALMASOK — HAT ALMA SOK ITT AZ AVAR — ITT A ZAVAR JÓ LÉLEK — JÖL ÉLEK KAPSZ ALMÁT — KAP SZALMÁT LEVERTELEK — LEVERT ELEK MINDEN KIDERÜL — MINDENKI DERÜL NEMEZ A KALAPOM — NEM EZ A KALAPOM OLYKOR CSALÓ — OLY KORCS A LÖ PAP IRMA SÉTÁI, — PAPÍRMASÉ TÁL RÉGI ÁZIK — RÉG IÄZIK SEREGGEL — SE REGGEL TEÁZOL — TE ÁZOL SZÖVEG NÉLKÜL Szpilki KÉTELY RÉMÁLOM A férj késő éjjel ér haza, a feleség rátámad: — Kíváncsi vagyok, ma milyen magyarázatot találsz ki? — Ma semmit. Mire az asszony ingerülten: — S te azt akarod, hogy én ezt elhiggyem? — Szörnyű dolgot álmodtam az éjjel! — Mit? — Azt álmodtam, hogy norvég voltam. — S mi ebben a szörnyű? —■ Hngy en mdi tudok Kire kell vigyázni a spanyol— francia határnál? ANDORRA. Mit mondanak szárazság idején az NSZK-ban? ESSEN. Mit mondanak az angolok, ha esik az eső? HULL. Mikor méltatlankodik egy étkező spanyol? Ha se kanál, SE VILLA. Hol élnek szívesen a svédek? FALUN. NAGYVONALÚSÁG A képügynök mindenáron rá akar sózni egy képet valakire. — Uram — mondja —, van önnek fogalma arról, mit ér ez a kép? Ezért ötezer dollárt akart adni egy amerikai milliomos1 — Az lehet — feleli a vevő —, de- én csak kétszáz koronát adok érte. — Itt a kép — szól az ügynök. — Ne hurcolják külföldre a hazai művészet remekeit. DICSEKVÉS Két címfestő beszélget: — A múltkor gyümölcsöket festettem egy címtáblára, s olyan élethűek voltak, hogy a madarak rászálltak, és csipkedni kezdték. — Az semmi. Én egy fél sajtot festettem, és képzeld, másnapra megkukacosodottl
