Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-29 / 282. szám, péntek
HÁROM TANULSÁGOS SZÍNHÁZI EST A ÉVFORDULÓK IEGYÉBEN A Moszkvai Szatirikus Színház vendégszerepléséről Az idei barátsági hónap egyik Teg jelentősebb eseménye a Moszkvai Szatirikus Színház vendégszereplése volt. Neves szovjet vendégeink három este vendégszerepeitek a szlovák fővárosban, s mostani repertoárjuk három legérdekesebb előadását adták elő a zsúfolásig megtelt Hviezdoslav Színházban. Két klasszikus darabot (a Revizort és a Figaro házasságát], valamint egy mai tárgyú szovjet zenés vígjátékot (G. Gorin—A. Arkanov A nagy ház kis komédiái) láthattunk, tegyük mindjárt hozzá: elsősorban szakembereink számára tanulságos előadásban. Gogol Revizor ja megszületése óta szinte le sem került az orosz, később pedig a szovjet színpadokról. Kevés olyan neves szovjet rendező akad, aki nem vitte volna színpadra ezt a halhatatlan szatírát. A világ számos vezető színpadának is egyik jelentős repertoár-darabja ez a színmű, s ebben a nagy korikurrenciában ugyancsak kehangvételt, a szellemes rendezést kell kiemelnünk. Ebben u parádés keretben szinte sisteregnek a vidám, de komoly mondanivalót tartalmazó gondolatok. Valentyin Plucsek itt elsősorban egy letűnt világ (Almaviva gróf életmódja), s egy állandóan erősödő, mind naigyobb szerepet játszó ember- csoport (Figaro és társai) ábrázolására, illetve a kettő közötti éles szakadék kidomborítására törekedett. A vérbő humorral fűszerezett, dinamikus jelenetekben — amelyeket Mozart korszerűen hangszerelt zenéje teszi még színesebbé — egyre markánsabban tárul elénk a klasszikus színmű örök érvényű, humánus mondanivalója. Ezen az estén a címszerepet alakító A. A. Mironov temperamentumos játékának, bravúros mozgáskészségének tapsolhattunk elsősorban. Precízen kidolgozott figura Almaviva gróf is (A. A. Sirvindt). A többi szereplőről ugyancsak az elismerés hangján szólhatunk. A P.',T‘ ...... ~—s,t Tv,,'itságos jelenete mé ny fába vágia a iejszéjét az a rendező, aki Hlestakov és a polgármester komikus s tragikus történetéről valami újat, eddig nem tapasztaltat akar elmondani a színpadon. Valentyin Plucsek, a színház művészeti vezetője vállalkozott erre az igényes feladatra, s próbálkozása sikerrel járt. Plucsek rendezése során észrevehetően elsősorban arra törekedett, hogy a színmű valamennyi szereplőjét aprólékos pontossággal, de ezzel együtt sokszínűén ábrázolja. Ezzel a módszerrel egyrészt a cári Oroszország viszonyairól és fojtogató légköréről festett reális képet, másrészt pedig a felmutatott görbetükrön át bizonyos embertípusok, emberi gyengeségek és sírnivalóan nevetséges helyzetek létezésének állandó veszélyére hívja föl a néző figyelmét. Feltűnt az is, hogy Plucsek bátran nyúl a modern színházművészet eszköztárába: a hagyományosnak mondható realista színjátszás elemein kívül korszerű _ megoldásokat (groteszk helyzetek a szatíra határán túllépő tragikomikus elemek, lélektani ábrázolások sokszínű palettája stb.) is alkalmaz. Rendezői egyéniségű leginkább egy kiváló karmesterhez hasonlítható, aki precízen ismeri a zenekarát, megfelelő helyen és megfelelő intenzitással szólaltatja meg az egyes hangszereket és ebből a különböző hangokból, hangszínekből alakul ki a jellemző hangvétel. Plucsek a sokféle eszközből sokszínű, jól pergő, korszerű előadást kreált. A szereplők közül különösen a Hles- takovot életre keltő A. A. Mi- rinov, s a polgármestert alakító A. D. Papanov, valamint a feleségét játszó V. K. Vasziljeva nyújtott kimagasló teljesítményt. Színészi eszközeiket a rendező koncepciójához igazították, s elsősorban így váltak a siker részeseivé. Játékuk során újra meggyőződhettünk a szovjet színjátszás fejlődéséről. Elmaradtak a széles gesztusok és a hagyományos színjátszás más eszközei, s kidomborodtak az úgynevezett befelé forduló (introvert) színjátszás sajátos eszközei, elsősorban a lélektanilag kidolgozott megoldások és a különböző jelzések. A Figaro házasságában véleményem szerint a könnyed A két klasszikus színmű előadása után fokozott érdeklődéssel vártuk a harmadik előadást. Arkanov és Gorin zenés vígjátéka négy mikrokomédia, amelyet csak az köt össze, hogy valamennyi történet egy moszkvai tömbházban játszódik le. Az első történet során egy munkáscsaláddal ismerkedünk meg, ahol nagy az öröm: az ifjú menyecske hármas ikreket szült. Az üzem ajándéka sem mindennapi. Ivanovnak egy új, négy- szobás lakást utaltak ki. Csomagolás közben érkeznek meg a régi ház iránt érdeklődő család tagjai, akiket szintén Ivanovnak hívnak. Párbeszédük során egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a két családnak csak a neve azonos, a jelleme nem. Az utóbbiak önzőek, az ízlésük kispolgári, túl sokat adnak a látszatra és csak önmagukat ismerik, mások gondolatait, érdekeit nem hajlandók figyelembe venni. Variációk egy hangra és egy zongorára a címe a következő résznek. Egy zongorista magnóra mondja gondolatait, mert ritkán találkozik kamaszfiával, és soha sincs idejük beszélgetni az élet értelméről, az iskolákról, a lányokról, munkaszeretetről és más kérdésről. Ez a szellemes és mélységes emberi monológ néhány perc alatt az ifjúság nevelésének számos fontos problémáját villantja föl. A színmű utolsó jelenetében a zeneszerető házmester minden áron egy énekkart akar összehozni a ház lakóiból. Amikor ez nem megy szép szóval, különböző ígéretekkel csalogatja a lakókat, kivételez velük, némelyikükre pedig egyszerűen rá parancsol, hogy járjanak a próbákra. A mulatságos helyzetek után minden jóra lordul, hiszen a ház lakói közül valóban sokan szeretnek énekelni. A mikrokomédia alapgondolata: nem szabad visszaélni a hatalommal, s még a látszólag nemes célok érdekében sem lehet alkalmazni méltatlan eszközöket. Szükségesnek tartoltuk legalább vázlatosan ismertetni a zenés vígjáték cselekményét, mert így az olvasó előtt is kirajzolódik a Moszkvai Szatirikus Színház legfőbb művészi célkitűzése: ők nemcsak szórakoztatnak, hanem nevelnek is. Ezen az estén — ugyan küny- nyed hangvételben — sok komoly problémáról hallottunk. Olyanokról, amelyek gyakran megkeserítik a mi életünket is. Gyógyírként hat, ha ezeket az egyéni és társadalmi méretű fogyatékosságokat ilyen szellemesen és szőkimondóan pel- lengérezik ki és ilyen nemes elszántsággal buzdítanak a mielőbbi felszámolásukért vívott harcra, mint azt a szovjet színészek teszik. Élményünket az sem rontotta el, hogy a díszleteket a bratislavainál jóval kisebb színpadra méretezték, s így a színészeknek problémát jelentett az egész színpad „bejátszása“. Ügy érzem, nem lenne helyes, ha a kitűnően játszó színészek közül bárkit is kiemelnénk, mert ebben a színműben a Moszkvai Szatirikus Színház csaknem valamennyi művésze szerepelt, méghozzá kitünően. A Moszkvai Szatirikus Színház vendégjátéka újra igazolta azt, hogy szovjet barátaink a színművészetben sem ismerik az egy helyben topogást, nem ülnek a habáraikon, hanem új megoldásokat, új utakat keresnek. Munkájuk során felhasználják az orosz és a szovjet színjátszás, valamint a korszerű színházművészet életképes elemeit, s ezekhez párosul a rendezők, színészek és más illetékesek tehetségű. Nemcsak Megszülettek a hármas ikrek .. A másik mulatságos és elgondolkoztató történet egy régiségekkel túlzsúfolt lakásba kalauzol el bennünket. Az asz- szony újabb és újabb cifraságokat hoz haza, s teleaggatja velük a lakást. Csak az érdekli, hogy már mennyi mindenük van és hány ezer rubelt ér ez a fura gyűjtemény. A lakásban már szinte lélegezni sem lehet, s így aztán nem csoda, hogy a végsőkig elkeseredett férj a lakásban felbukkanó tolvajt kéri meg: bátran rabolja ki a lakást ... ismerik, hanem munkájuk során érvényesítik azt az igazságot, miszerint a klasszikus és a mai darabok is csak akkor lesznek érdekesek és izgalmasak a színpadon, ha a mai nézőkhöz szólnak, korunknak megfelelő színvonalon. A vendégjáték után elsősorban színházi szakembereinkre vár az a feladat, hogy az élményt nyújtó és sok tanulsággal szolgáló három színházi estéből mielőbb levonják a megfelelő következtetéseket. SZILVASSY JÓZSEF A Levicei (Lévai) Járási Nemzeti Bizottság művelődés- ügyi osztálya, kulturális és népművelési intézményei a barátság hónapjával, valamint a járás és hazánk felszabadulása 30. éyfordulójával kapcsolatban igényes tervet dolgoztak ki. A célkitűzések egy részét már meg is valósították. A barátság hónapjának a megnyitása és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából például a CSSZBSZ járási titkárságával és a középiskolákkal együttműködve a járási székhelyen nagyszabású hangversenyt rendeztek, ezenkívül megrendezték a szovjet filmek teszti- válját. Hasonló ünnepségekre került sor Sahyban (Ipolyságon), Zeliezovcén (Zselízen) és a járás más helyein is. A járási kulturális és népművelési intézmények dolgozóinak a munkája napjainkban elsősorban a szemléltető agitáció és a propagandatevékenység terén nyújtott útmutatásban, a nevelő jellegű akcióknak a proletár nemzetköziség elmélyítésére, a Szovjetunió békepolitikájának, a tudomány és a technika terén elért sikereinek a népszerűsítésére való irányításban merül kí. E célból többek, között bemutató ifjúsági klubnapokat rendeznek és módszertani füzeteket adnak ki. A műkedvelő művészi tevékenység terén főleg a kulturális csoportok műsorpolitikájának szentelnek nagy figyilinet. Ennek eredményeként a kulturális műsorokban elsősorban a szovjet irodalom, illetve művészet tükröződik. A könyvtárak a SZISZ és a CSSZBSZ alapszervezeteivel együttműködve, beszélgetéseket, könyvkiállításokat és vetélkedőket rendeznek a szovjet irodalomról. A járási múzeum egy kiadványt jelentet meg a levicei és a szovjetunióbeli arkadaki járás baráti kapcsolatairól, ezenkívül a járási népművelési központtal együttműködve december elején nagyszabású kiállítást rendez a levicei Barátság Kultúrházban. A járási csillagvizsgáló intézet a szovjet űrkutatásról ugyancsak előadást, a szovjet tudomány és technika sikereiről pedig filmvetítéssel egybekötött előadásokat rendez. A barátság hónapjának a végén ünnepi akadémiára kerül sor. Ennek keretében fellépnek a járás legjobb kulturális csoportjai és szólistái. Az említett tevékenység, illetve akciók a barátság hónapjában megvalósított vagy megvalósításra váró célkitűzéseknek csak egy részét, a felszabadulásunk 30. évfordulójával kapcsolatos valamennyi célkitűzésnek pedig csak töredékét képezik. De említsünk meg néhányat a jövő évre tervezett akciók közül is. Hazánk felszabadulása, valamint a cseh nép felkelése 30. évfordulójának az alkalmából a jnb művelődésügyi osztálya egy-egy szemináriumot rendez a kulturális és népművelési dolgozók részére. A CSSZBSZ járási bizottsága többek között békeüunepségeket rendez, a járási könyvtár pedig — a tervezett künyvkiállításokon kívül — a CSEMADOK járási bizottságával együttműködve — beszélgetést Miloš Krno Visszatérek című regényéről. Az évforduló jegyében kerülnek megrendezésre a különböző járási versenyek, vetélkedők és fesztiválok is. Ennek az alkalmából rendezik meg a „Barátság melódiái“ című versenyt, továbbá „A Szovjetunió a gyermekek szemével“ című kiállítást, a szavalók és prózamondók orosz nyelvű versenyét, az amat&r színjátszók, az énekkarok és a fúvószenekarok járási fesztiválját, valamint a dolgozók filmfesztiválját. A L,enm születése 105. évfordulója alkalmából sorra kerülő ünnepi akadémia, továbbá a Siklós-hegyre tervezett ifjúsági találkozó előkészítése szintén az évforduló jegyéuen történik. A 91 felkelési tárgyú járási akción kívül külön említést érdemelnek a felnőttoktatás terén megvalósításra váró célkitűzések. Ezek között 1040 előadás, 41 Clőadűsciklus, 24 népi egyetem, 22 népi akadémia, 65 kérdés-felelet est, 157 beszélgetés, 9 vetélkedő, 20 kiállítás és 63 ünnepség szerepel. A különböző akciók elsősorban a forradalmi hagyományok ápolása és népszerűsítése, a gazdasági propaganda hatékonyságának a fokozása, a lakosság politikai ismereteinek a gyarapítása, világnézeti, szocialista hazafiságra és proletár nemzetköziségre való nevelése érdekében történnek. Küldetésüket természetesen csak akkor teljesíthetik, ha előkészítésük során a járás kulturális dolgozói és népművelői körültekintő munkát végeznek. TÖZSÉR LAJOS fl A Magyar Etnográfiái Társaság négy etnográfiai tanulmányból álló kiadványt jelentet meg. Ezek a Magyarországon élő nemzetiségek életével foglalkoznak. A kiadványok horvát, szerb, szlovén, német, szlovák és román nyelven jelennek meg. Elkészítésükben részt vettek külföldi szakemberek is. 83 Negyven év alatt a Szovjetunió írószövetsége tagjainak a száma 1500-ról 7594-re emelkedett. E A nyugatnémet sajtó részletes elemzéseket közöl az idei Frankfurti Könyvvásárról, próbálja magyarázni, szépíteni a durva baklövéseket és igyekszik elhallgatni a kínálat szépséghibáit, politikai melléfogásait. Ezen a könyvvásáron ugyanis minden eddiginél aggasztóbb méreteket öltött az úgynevezett hitler-hullám, vagy ahogy néhány haladó szellemű újságíró megfogalmazta: a fasiszta szenny irodalom reneszáy sza. Néhány könyveim bizonyítja ezt az állítást: Hitler, szóban és képben, Himmler, Göring, A fasiszta Wehrmacht tábornokai, Rommel stb. A tíz évvel ezelőtt megalakított Nemzeti Demokrata Párt, a náci párt egykori tagjainak és híveinek a tömörülése ma már megengedheti magának azt a fényűzést, hogy bértollnokokkal végeztesse a szerecsenmosdatást, hogy pénzért mindenre kapható irodalmi kalandorok közreműködésével „humanistává" avassa az emberi történelem legaljasabb, legkegyetlenebb tömeggyilkosait! De beszéljünk az idei Frankfurti Könyvvásár kulisszáiról is. Véletlenül a könyvvásár idején rendezték meg a városban „A fasiszta művészet“ című képkiállítást. És ezzel kapcsolatban nem az a fontos, hogy fasiszta művészet nem létezett,, hogy a fasizmusnak egyetleti művészi alkotása sem volt és ä fasizmusban még az építészek közül is csak azok „érvényesülhettek", akik gázkamrákat éš koncentrációs táborokat építettek, hanem az a megdöbbentő, az a pimasz provokáció, hoqy ezt a szenny-kiállítást akkor rendezték, amikor a könyvvásárra ezrével érkeztek a belföldi és külföldi érdeklődők. És még egy véletlen! Ugyanabban az időben érte el tetőfokát a hesseni választási kampány. A város utcáin megjelentek a már említett neofasiszta párt vadonatúj gépkocsijai (vajon honnan kapják a pénzt a neofasiszták, hogy telik nekik bértollnokokra és gépkocsikra is?!/ és a hangszórókból harsogott a jelszó: „Mi mindig itt voltunk, mi itt vagyunk és mindig itt leszünk!“ /Wir waren immer da, wir sind da, wir werden immer da sein.j Hitler-életrajz, mint sikerkönyv, fasiszta mázolók kiállítása és neofasiszta jelszavak az utcán! Ez az idei Frankfurti Könyvvásár mérlege. Mindez nem egy lidércálom, hanem sajnálatos valóság — 1974-ben... P. GY. 1974. XI. 29.
