Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-27 / 280. szám, szerda

Leonyid Brezsnyev beszéde !Folytatás az 1. oldalról) alapján — nem új eszme. Az ázsiai államok a saját törté­nelmi tapasztalataikból kiindul­va már nem egy ízben vetették fel a kapcsolatok ilyen elveit és normáit, amelyekre támasz­kodhatnak a népek közötti bé­kés egészséges viszony kialakí­tásában. —India, a Kínai Népköztár­saság, és több más ázsiai or­szág az ötvenes években hivíí- talosan meghirdette a békés egymás mellett élés elveihez való hűséget. Tegyük Ázsiát és Afrikát a béke és az együttmű­ködés kontinensévé — ez volt az értelme annak a tíz elvnek, amelyeket a történelmi jelentő­ségű bandunyi értekezlet 1955- ben elfogadott. Az utóbbi évek­ben az el nem kötelezettségi politikát folytaló országok, egyebek között algériai 4. konferenciájukon, fontos javas­latokat tettek az ázsiai béke megszilárdítására. Sok más ha­sonló jellegű konstruktív ja­vaslatot is meg lehetne említe­ni. Eszerint az ázsiai biztonság és együttműködés kollektív erő feszítésekkel való szavatolásá­nak eszméje — sok állam poli­tikai tapasztalatainak és fára­dozásának gyümölcse. Ahhoz, hogy ez az eszme megvalósul­jon, sok álam szívós, követke­zetes, gyakorlati lépéseire, sok vélemény és álláspont figyel­mes tanulmányozására van szükség. Ahogyan a kis folyók tucat­jai, a patakok és források szá zai nagy folyamokká egyesül­nek, úgy a nemzetközi politi­kában a valóban nagy ügyek nemritkán sok kísérlet, egy ha­talmas áramlatban egyesülő sok kis és nagy kezdeménye­zés eredményei. Ázsia tartós békéjéhez veze­tő úton az egyik legégetőbb, legelodázatlanabb feladat ter­mészetesen a még mindig égő, vagy füstölgő háborús gócok teljes felszámolása, a kontinens számos térségében meglévő po­tenciális háborús veszély kikü­szöbölése. A Szovjetunió ezért kitartóan síkraszáil a Vietnam­ra vonatkozó párizsi megálla­podások következetes megvaló­sításáért, a kambodzsai háború megszüntetéséért, az ebben az országban tevékenykedő haza­fias erők alapvető óhajának megfelelően, a külföldi csapa­toknak Dél-Koreából való kivo­násáért és támogatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságnak Korea békés, demokra­tikus egyesítésére irányuló programját. Ugyanakkor a közel keleti helyzet nemcsak, hogy nem ja­vul, hanem éppen ellenkezőleg mind robbanékonyabbá válik. Hozzájárul ehhez Izrael kihí­vó, provokációs politikája, az, hogy nyilvánvalóan külső tá­mogatással nyíltan szabotálja a békés rendezés ügyét. A Szov­jetunió álláspontja közismert: A Közel Keleten a tartós béké­hez vezető egyedüli megbízható út — minden 1967-ben elfoglalt arab terület teljes felszabadítá­sa, a palesztinai arab nép ön- rendelkezésre, saját államiságá­nak megteremtésére való tör­vényes jogának realizálása, va­lamint a konfliktus szférájába bevont valamennyi ország biz­tonságának és füg'/e fenségé­nek megbízható és s-/"árd sza­vatolása. Mindezt el lehet 6 ni és el Is kell érni az r, „ liatároza- tának megfelelően - colból lét­rehozott genji békekonferencia keretei között. E konferencia munkájának mielőbbi felújítása mellett foglalunk állást most és a jövőben a baráti arab ál­lamokkal együtt. Az arab orszá­gok vezetőinek nemrégiben megtartott rabati konferencia ján elfogadott határozatokat rendkívül konstruktívokként ér­tékeljük, úgy értékeljük, mint amelyek erősítik az arab világ egységéi és a palesztinai ara­bok helyzetét. Mindenkinek, akit illet, mi is­mét teljes nyíltsággal kijelent­jük: A Szovjet unió alapvetően érdekelt volt és marad abban, hogy a Közel-Keleten a lehető leggyorsabban megvalósuljon a tartós és igazságos, békés ren­XI. 27. . dezés. Erre fogunk törekedni kapcsolatban és akcióegység­3 ben a testvéri szocialista or­szágokkal, arab barátainkkal — Egyiptommal, Szíriával, 1974. Irakkal, a Palesztinai Felszaba­dítási Szervezet vezetőivel, Al­gériával. a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársasággal — más olyan államokkal, amelyek őszintén hozzá kívánnak járul­ni ennek az egyetemes béke számára rendkívül ft ntos cél­nak az eléréséhez. Az ázsiai biztonság szavato­lásának igen fontos elepie az ázsiai államod közötti jó és szilárd kétoldalú kapcsolatok megteremtése és fejlesztése. Mi u Szovjetunióban nagyra értékeljük az ázsiai országok kai kialakult jó kapcsolatain­kat, u testvéri szocialista orszá­gokhoz — a Vietnami Demok­ratikus Köztársasághoz és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társasághoz, a Dél-vietnami Köztársasághoz, nagy barátunk­hoz, Indiához, Afganisztánhoz, Burmához m Sri Lankához, Bangladeshez és Pakisztánhoz, Japánhoz, Iránhoz, Törökor­szághoz és a világ legnagyobb kontinense más államaihoz fű­ződő jó viszonyunkat. E kap­csolatok fejlesztésére és elmé­lyítésére törekszünk most és a jövőben a kölcsönös előnyök alapján, a béke közös ügye ja­vára. Kétségtelenül nincsenek olyan mágikus eszközök, amelyekkel egy csapásra meg lehetne olda­ni az ázsiai földrész minden problémáját. De amikor már túljutottunk az egykori konf­liktusokon, amikor erősödnek a baráti kapcsolatok az ázsiai államok között, amikor alkotó célokból kialakul a kétoldalú, időnként pedig a sokoldalú együttműködés, joggal elmond­hatjuk, hogy ezek azok az ele­mek, amelyekből létrejön a tartós béke épülete az ázsiai földön. Természetesen jó lenne, ha ebből a folyamatból méltó mó­don kivenné részét egy olyan nagy ázsiai állam is, mint a Kínai Népköztársaság. Sajnos Peking jelenlegi politikai irány­vonala ellenkezik a feszültség enyhülésének tendenciájával. A Szovjetunió a maga részé­ről szüntelenül arra törekszik, hogy normális mederbe tere­lődjenek a szovjet—kínai kap­csolatok. A mi irányvonalunk — az SZKP XXIV. kongresszu sának irányvonala — változat­lan. Kína irányában csakúgy, mint más országok irányában szilárdan ragaszkodunk az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség, az egymás belügyeibe való be- nem avatkozás, az erő alkalma­zásáról való lemondás elveihez. Mi készek vagyunk helyreállí­tani a barátságot és az együtt­működést a kínai néppel, amely iránt a szovjet emberek min­denkor őszinte tisztelettel vi­seltettek és viseltetnek. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a Kínai Népköztársaság vezetői is a Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolatok normalizálá­sa mellett foglalnak állást. A baj azonban ott van, hogy sza­vaik és tetteik eltérnek egy­mástól. Peking ténylegesen előzetes feltételként sem többet, sem kevesebbet nem követel, mint azt, hogy a szovjet határőrsé get vonják ki területünk szá mos részéből, amelyekre a kí­nai vezetők elhatározták, hogy bejelentik igényüket és ezért elnevezték ezeket „vitás körze­teknek“. És Peking nyíltan ki­jelenti, hogy a határkérdések­ről folytatandó tárgyalásokhoz csak azután járul hozzá, ha ki­elégítik az úgynevezett „vitás körzeteket“ érintő követeléseit. Teljesen nyilvánvaló, hogy az Ilyenfajta álláspont tökélete sen elfogadhatatlan és mi ezt elutasít'x:. Ami a Szovjetuniót Illeti, mi nem támasztunk semmiféle elő­zetes feltételt a Kínához fűző­dő kapcsolatok normalizálásá­hoz. Már régóia javasoljuk a kínai félnek, hogy térjünk ra végre a gyakorlati, konkrét tárgyalásokra. Mi nem támasz­tunk igényt semmiféle idegen területre és ebben az értelem­ben számunkra nem létezik semmiféle „vitás körzet“. Ml — mint ismeretes — javasoltuk a Kínai Népköztársaságnak, hogy haladéktalanul kössük meg a szerződést a meg nem támadás­ról. arról, hogy nem alkalma­zunk egymással szemben fegy­veres erőt semmiféle fegyver­fajta felhasználásával, beleért­ve a hagyományos, a raketa- és a nukleáris fegyvereket. Ez a mi álláspontunk a Kí­nai Népköztársasághoz fűződő kapcsolatok időszerű kérdéseit illetően. Mi nem veszítjük el azt a reményt, hogy a józan ész és az államok alapvető ér dekei Kínában is felülkereked nek és a két ország közötti kapcsolatok tényleges normali­zálásának ügyében végül is be következik az előrelépés. A nemzetközi feszültségben megindult enyhülés viszonyai közölt mind világosabban és átfogóbban megnyilvánul a né­peknek a háborús veszély ki­küszöbölésére, a valóban tar­tós békére és gyümölcsöző együttműködésre irányuló tö­rekvése. Az ebben az irányban való haladás szívós politikai harcot követel, hogy le lehes­sen küzdeni a természetüknél fogva agresszív, vagy pusztán vaskalapos módra gondolkodó körök ellenállását. A számos akadály ellenére azonban utat tör magának az enyhülés és a béke irányába ható nagyerejű tendencia. Teljesen érthető okoknál fog­va ezzel kapcsolatban nem kis szerepet tölt be két olyan nagy­hatalom, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony állása. Megvalósítása az SZKP XXIV. kongresszusa által jóváhagyott békeprogramot, a szovjet—amerikai kapcsolatok­ban az utóbbi években lénye­ges változást értünk el a fe­szültség enyhülésének, a külön­böző területeken való kölcsö­nösen előnyös együttműködés fejlesztésének irányításában. Ez már vitathatatlanul javára vált az egész nemzetközi légkör megjavulása ügyének. A napokban — mint önök tudják — Vlagyivosztok körze­tében először találkoztunk Forddal, az Egyesült Államok elnökével. E találkozó során — amely konstruktív jó szellem­ben zajlott le — újabb alátá­masztást és lendületet kapott a szovjet—amerikai kapcsola­tok megjavításának az utóbbi években érzékelt irányvonala. Az elnökkel a két ország kül­ügyminiszterével lehetőségünk volt megvitatni a szovjet—ame­rikai kapcsolatok további meg­erősítések és fejlesztések elvi kérdéseit. Ebből az alkalomból teljes határozottsággal megerő­sítettük azt az eltökélt szán­dékot, úgy cselekszünk, hogy e kapcsolatok fejlődése mind ha­tékonyabban szolgálja a tör­ténelmi feladat megoldását — azt, hogy meg kell szabadítani az emberiséget az új világhá­ború rémétől, meg kell erősíte­ni az egyetemes békét. így hát természetes, hogy a tárgyalásokon bő teret szentel­tünk a két ország rakéta-nuk­leáris fegyverzete korlátozásá­val, majd csökkentésével kap­csolatos kölcsönösen elfogadha­tó új lehetőségek keresésének. És biztosan elmondhatjuk, e vo­natkozásban a vlagyivosztoki találkozó idején lényeges lépést tettünk előre. Megállapodtunk Ford elnök­kel abban, hogy a legközelebbi hónapok során befejezzük a munkát erre az egyezményre vonatkozóan, amely annyira fontos nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok, hanem az egész emberiség békéje és jóléte szempontjából. Az elmondottak fényében érthető, hogy az új szovjet— amerikai csúcstalálkozó ered­ményei lényegében széles körű kedvező visszhangra találtak világszerte. Leonyid Brezsnyev végezetül mély köszönetét fejezte ki a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Nagy Népi Hural Elnökségének és a Mongol Népköztársaság kormá­nyának, mert kitüntették a Mongol Népköztársaság dísz­polgárának címével. Sikereket és boldogságot kívánva a mon­gol népnek, éltetve annak él­csapatát, a Mongol Ntyi Fór radalmi Pártot, a megbontha­tatlan szovjet—mongol barátsá­got kijelentette: „Együtt fo­gunk harcolni azért, hogy a földön győzedelmeskedjék a béke és a jószomszédság elve, hogy a nemzetközi kapcsola­tokban megbízhatóan szavatol­ják a népeknek a szabad, önál­ló fejlődésre való szent jogát“ FOLYTATJA MUNKÁJÁT AZ RKP XI. KONGRESSZUSA Bukarest — A Román Kom­munista Párt XI. kongresszusá­nak megnyitását követően — mint már közöltük — Nicolae Ceuusescu főtitkár felolvasta a központi bizottság jelentését. A beszámoló szerint a X. kongresszus óta eltelt öt év alatt Románia jelentős sikere kei ért el a szocializmus épí­tésében ón nemzetközi tekinté­lyének, kapcsolatainak fejlesz­tésében. Megvonva az elmúlt 30 év tevékenységének mérlegét, Nicolae Ceausescu hangsúlyoz­ta, hogy az RKP teljesítette vállalt küldetését. Nicolae Ceausescu hangsú­lyozta, hogy Románia nemzet­közi tevékenységében követke­zetesen előtérbe helyezte az együttműködési kapcsolatok fejlesztését az összes szocia­lista országgal. „Nagy megelé­gedéssel szeretném hangsúlyoz­ni ez alkalommal is kapcsola­taink fejlődését a Szovjetunió­val, amely első helyen áll Ro­mánia gazdasági együttműkö­dési külkapcsolataiban. A szo­cialista Románia elhatározása, hogy továbbra is teljes hatá­rozottsággal tevékenykedik a Szovjetunió Kommunista Párt­jával való kapcsolatok fejlesz­téséért.“ Sorra véve a szocia­lista országokat, az RKP főtit­kára kijelentette: „Gyors ütem­ben fejlődtek országunk kap­csolatai valamennyi szocialis­ta országgal, s elhatározásunk, hogy továbbra is szilárdan cse­lekszünk a pártjaink és né­peink közötti együttműködés íejlesztése irányában.“ A beszámoló állást fogilal a békés egymás mellett élés, az enyhülés folyamatának megszi­lárdítása mellett, a Varsói Szerződésben részt vevő szo­cialista országok közötti kap­csolatok, hadseregeik közötti kapcsolatok fejlesztése mellett. Állást foglalt a kommunista pártok egységének megszilár­dítása és a haladó erők nem­zetközi összefogása mellett, e szellemben méltatva az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának kérdését is. Beszédének második részében Ceausescu ismertette az 1976— 1960-as ötéves terv főbb elő­irányzatait. A főtitkár bejelen­tette: megfelelő intézkedéseket hoznak a román nemzeti va­luta erősítése érdekében. iCeausescu kijelentette, hogy a páj*t és a kormány „a leg­nagyobb figyelmet fordítja a haza védelmi képességének erősítésére.“ Szervezeti kérdésekről szólva kijelentette: A szervezeti sza­bályzat javasolt módosítása szerint a KB Végrehajtó Bizott­sága Politikai Bizottsággá ala­kul át. Létrehozzák a Végre­hajtó Politikai Bizottság állan­dó irodáját, amelynek rendel­tetése a folyó munka irányí­tása, s amely közvetlenül a Végrehajtó PB-nek tartozik felelősséggel. A CSKP Központi Bizottságának üdvözlete a kongresszushoz Peter Colotka, a CSKP Köz­ponti Bizottsága Elnökségének tagja, aki a CSKP KB küldött­ségének élén részt vesz az RKP XI. kongresszusán, hétfőn este átadta a kongresszushoz intézett Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­gának üdvözletét. A CSKP Köz­ponti Bizottságának üdvözlete többek között megállapítja, hogy az RKP XI. kongresszu­sára röviddel azután került sor, hogy a román nép meg­ünnepelte a szovjet hadsereg által történt felszabadításának 30. évfordulóját. Ez a győze­lem nyitott utat Romániában a szocialista fejlődés előtt. Az utóbbi három évtized alatt a román dolgozó nép jelentős sikereket ért el a szocializmus építésének útján. Ezért a XI. kongresszus jogos büszkeség­gel tarthatja számon ezeket az eredményeket, melyeknek Cseh­szlovákia dolgozó népe őszinte elismeréssel adózik, — hangzik a CSKP Központi Bizottságának üzenetében. Az üdvözlet továb­bi része röviden felvázolja azokat a feladatokat, melyeket Csehszlovákia Kommunista Párt­jának XIV. kongresszusa a csehszlovák nép elé kitűzött. E feladatok sikeres teljesítése azonban csakis a szocialista országok szoros gazdasági együttműködésével lehetséges. A szocialista közösség sokol­dalú gazdasági együttműködé­se szilárd anyagi alapot te­remt a lenini békepolitika kö­vetkezetes érvényrejuttatásá- hoz, országaink védelmi ké­pességeinek megszilárdításá­hoz és a szocializmus erői nem­zetközi tekintélyének további növeléséhez. E szellemben fej­lődnek tovább a CSKP és az RKP, a baráti román és cseh­szlovák nép kapcsolatai. A jö­vőben is arra fogunk töreked­ni, hogy minden téren elmé­lyítsük együttműködésünket a szocialista Romániával, vala­mint a szocialista közösség többi országaival egyaránt, — hangsúlyozza végezetül a CSKP Köfcponti Bizottságának üdvöz­lete. • • * Az RKP XI. kongresszusán a kedd reggeli plenáris ülésen Gheorghe Cioara, a bukaresti pártbizottság első titkára elő­terjesztette pártszervezetének aet a javaslatát, hogy Nicolae Ceausescut válasszák meg ezen a kongresszuson a párt örökös főtitkárává. Ceausescu köszönetét mon­dott az iránta való bizalomért, de arra kérte a kongresszust, hogy ne foglalkozzék ezzel a javaslattal. A kongresszus ezután a köz­ponti revíziós bizottság jelen­tésének meghallgatásával foly­tatta munkáját. Ennek előter­jesztője Chivu Stoica volt. EDWARD GIEREK, a LEMP KB első titkára és Piotr Ja.ro- szewicz miniszterelnök kedden délelőtt hivatalos finnországi látogatásra Helsinkibe utazott, Urho Kekkonen köztársasági elnök meghívására. AZ AMERIKAI SZENÁTUS hadügyi bizottsága jóváhagyta azt a törvénytervezetet, amely az Egyesült Államok halászati területeinek határait 12-ről 206 mérföldre terjeszti ki. A tör­vénytervezet nem érinti az amerikai területi vizek határát. A hadügyi bzottság után a tel­jes szenátusnak kell jóváhagy­nia a javaslatot. ĎJABB HÁROM HALÁLOS ÁL­DOZATA van az észak-írországi zavargásoknak. Ismeretlen fegy­veresek hétfőn a késő esti órákban Belfast különböző pontjain három személyt lőt­tek agyon, s kettőt megsebesí­tettek. Az elmúlt négy nap alatt tíz személy vesztette életét a tartományban. HÜSZ LATIN-AMERIKAI és karib-tengeri cukortermelő or­szág háromnapos zárt ajtók mögötti tanácskozást kezdett hétfőn a mexikói Cozumelben, hogy közös frontot hozzanak létre a cukorárak kialakításá­ra. A világ legnagyobb cukor­exportőreinek tanácskozásán többek között részt vesz Ku­ba, Guatemala. Brazília. Kolum­bia és Mexikó. ERNESTO GE1SEL tábornok, brazil elnök dekrétumot írt alá, amelynek értelmében Brazília nagykövetséget állít fel Peking- ben. A. kőt ország augusztusban létesített diplomáciai kapcsola­tot egymással. ANDREJ BARCäK, hazánk k ül kereskede! m i minisztere tegnap csehszlovák kereskedel­mi küldöttség élén Delhibe ér­kezett a csehszlovák—Indiai gazdasági, kereskedelmi és mű­szaki együttműködési kormány­közi bizottság 5. ülésére. AZ AUSZTRÁLIAI liberális konzervatív ellenzék bizalmat­lansági indítványt nyújtott be Gough Whitlam munkáspárti kormánya ellen. A parlament az Indítványt ötszavazatos többséggel elvetette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom