Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-23 / 277. szám, szombat
Humanista szellemű vallomások Cyprián Majerník születésének 65. évfordulójára Amikor 1945 nyarán híre kelt Cyprián Majerník, a szlovák festészet egyik legkimagaslóbb egyénisége tragikus halálának, E. Sirnerová festőművésznő így írt róla: ,,A halál a jó képzőművész életművét mintegy új fénnyel sugározza be, s olyan egységbe fogja, amelyet a művész élete idején többnyire nem veszünk észre. Cyprián Majerník neve halálával szimbólummá vált. Festményei, e színes vászondarabok számunkra — szlovák képzőművészek számára — ma már lobogó, mely egyesít bennünket az összetartozás, a felelősség és kitartás szilárd hitében.“ Cyprián Majerník 1909-ben született Veľké Kostolanyban. Košicén járt gazdasági iskolába. A húszas évek elején G. Mallý magániskolájában (Bra- tislavában) tanult festészetet, majd 17 éves korában felvették a prágai Képzőművészeti Főiskolára. Tanárai a konzervatív Loukota és Obrovský voltak. Majerník volt az iskolán talán az egyetlen, akit nem befolyásolt romantikus beütésű realizmusuk. Ezzel hívta fel magára a többi, fokozatosan Prágába szivárgó szlovák festők figyelmét (köztük volt Mudroch, Želibský, Hoffstüdter, Simerová stb.), akiket később az 1909-es generáció néven emlegettek, s melynek Majerník lett a prágai vezéregyénisége. A festőakadémiát 1931-ben fejezte be, közben irodalmi tevékenységet is folytatott. Szatirikus elbeszélései, akárcsak ironikus, de egyúttal emberi hangú festményei forradalmat jelentettek a szlovák falu ábrázolásában. Nem elégedett meg a nép hamis, szentimentális, népművészeti ki- rakatbabaszerű megvilágításával. Ö volt az első, aki bírálta a szlovák parasztság elmaradottságát, primitívségét, babonásságát. Ez a vonás csak erősödött képein, amikor párizsi tanulmányútja alkalmával (1932-ben) megismerte Chagall többnyire falusi tárgyú műveit. Reakcióként Majerník bíráló hangjára, a Prágában 1931-ben először kiállított képeit „nem szlovák“, hanem francia példával eltérített munkáknak minősítették. Ö azonban tovább haladt saját útján. Chagall naiv, meseszerű, könnyed előadásmódja felelt meg legjobban Majerník ekkori, szinte gyermekien tiszta látásának, spontán festésének. De míg Chagall főleg a múlt emlékeiből élt, szlovák csodálója inkább a jelen élményeiből merített. A szlovák vidék életéből vett motívumokból táplálkoznak pl. „A boci“, „Morena“, a szarkasztikus „Két alak az albumból“ című esküvői kép, a „Körmenet“, „Menyasszony“ és más képek a harmincas évek első feléből. A másik francia festő, aki döntő hatással lett Majerník- ra, Matisse volt fauvista festészetével. Ilyen jellegű például a „Fekvő akt“ (1930- ból), tipikusan matissi dekoratív hátterével, vagy a hasonló megoldású „Ablak“ (1933—34].'A fauvizmus által boncolt síktér, valamint a dekorativizmus problémáit próbálja megoldani a „Kisud- var“ és „Elővárosi inlerieur“ cimű képein is. Picasso és a misztikus olasz Chirlco festő átmeneti hatását tükrözi „Fehér ló“ című képe (1936-ból), aktjaira a francia Pascin volt nagy befolyással. 1935-ös évi kiállítása után Majerníkot betegsége egyéves hallgatásra kényszerítette. Ekkor csapta meg először saját tragikus sorsának szele, melyhez hozzákapcsolódott a kor távlatainak fenyegető veszedelme. Akárcsak az 1909-es generáció többi tagja, ő is ekkor tudatosította magában a művész állásfoglalásának fontosságát, szavának hatóerejét. Innen származik e nemzedék választott témáinak hasonlósága, a szinte mindegyiküknél felmerülő cirkusz-, Don Quijote-, menekülők, üldözöttek motívuma. Mindegyik a fasiszta elnyomás és általában az embertelenség elleni tiltakozás szimbóluma. Majer- níknal ez a tiltakozás a saját kigyógyíthatatlan betegségével való kilátástalan küzdelemmel párosul, s fokozódik kétségbeesett kiáltássá. Ekkor váltak képeinek elmaradhatatlan részeivé a lovak, melyek a jellegzetesen hosszúkás, horizontális formátumú festményeken a bizonytalanságba való, végnélküli vándorlást jelképezik. Néhány cím ezekből, a világháborút megelőző képeiből: „Spanyol motívum“, „Menekültek“, „Két lovas“, „Sorstalálkozás“, „Rózsaszín homok“. A háború éveiben született négy „Don Quijote“-kép verzió, a többi spanyol motívumú képekkel együtt, főleg H. Daumier és Goya hatását tükrözi. Később a Don Quijote-figurát a menekülők általános érvényű jelképévé alakította. (Pl. utolsó képeiben“ „Menekültek“ és „Menekülés az égő faluból“.) Az 1940-ben festett ,,/őíevő szamaritánus" az emberiség iránti együttérzésről tanúskodik, a „Híres ember emlékműve“ című alkotásán az irónia már tragikus aláfestést nyer, a „Nézők“ köznapi jelenete is egyértelműen tragikus hangulatot áraszt (a cseh František Tichý hatása). A többfigurás képeket felváltó portrék — „Férfi arcképe“, „Bohóc“ (40-es évek) — szintén a távozás elkerülhetetlenségét érzékeltetik. Az utolsó téma, melyben a művész tanúságát adhatta haladó szellemének, az SZNF-re való reagálás volt. „Tábor“ és „Partizánőrség“ című festményei tökéletes egységet alkotnak addigi életművével. A felszabadulás után távozott az élők sorából a szlovák nép nagy festője. Humanista, meggyőző erejű műve azonban örök például szolgál minden kor számára. L. GÄLY TAMARA EGY JÁRÁS FEJLŐDÉSÉNEK MÉRLEGE Keleten a Szovjetunióval, délen a Magyar Népköztársasággal határos trebišovi járás a kiválóan termő kelet-szlovákiai síkság déli részén terül el. öt városéiban, kilencvenegy közsé gében közel 120 000 szlovák, illetve magyar nemzetiségű lakos él. A járás első községei felszabadulása 30. évfordulójának alkalmából Jozef Menden, a jnb elnöke és a járás további vezetői a Trebišovi Jnb épületében tájékoztatták az újságírókat az eltelt három évtized alatt elért eredményekről, a járás sokrétű fejlődéséről. A múltban, még az Osztrák— Magyár Monarchia idején felépült cukorgyáron kívül, említésre méltó ipara nem volt ennek a járásnak. A rengeteg törpe mezőgazdasági üzem képtelen volt biztosítani az élelmiszerellátáshoz szükséges termékeket. Mindennek következtében az aránylag már akkortájt Is legtermékenyebb vidék á kivándorlók országrésze volt. Kedvező, történelmi változás ennek a járásnak életében, fejlődésében Is a felszabadulást követő esztendők folyamán, főleg a munkásosztály februári győzelme után következett be. A járás felszabadulása 30. évfordulójának alkalmából — Trebišov város december 1-én szabadult fel — az egész járás területén ünnepi gyűléseken értékelik az azóta megtett utat. Hála a CSKP helyes gazdaságpolitikájának, leghűségesebb barátunk, a Szovjetunió önzetlen segítségének, ebben a járásban harminc év alatt sokkal több épült, mint az előző rendszerek idején összesen. Jelentős eredményeket ért el a járás a szocialista mezőgazdaság építése és fejlesztése terén is. Már 194tí-ban — a szövetkezeti törvény megjelenése előtt — megalakultak az első közös gazdaságok és 1957-ben tulajdonképpen befejeződött a kollektivizálás. Tavaly a járás mezőgazdasági üzemei elsőként teljesítették az országban a gaLegel a jószág A Szühbatarin Zam ISzühebá- tor Útja) Szövetkezet földjén állok. Csak egyetlen jurtát látok, abban lakik az öregember a feleségével és a látogatóba érkezett unokájával. Mongol táj, mongol sajátosságok. 150 kilométer hosszú és 60 kilométer Széles területen, vagyis négyezerkétszáz négyzetkilométeren mindössze 3600 ember él. Ezen kívül 66 000 juh, számos tehén, kecske, és jak. Mindez a szövetkezet tulajdona. Nem egészen 1 ember jut egy négyzet- kilométerre. A tengerszint feletti magasság 1500 méter, a tagoltság ugyanolyan, mint az egész országban: a terület 83 százaléka legelő, a többit a Hentij-hegység vonulata borítnem elég lenne egy 30 millió lélekszámú országnak is. A mongol aratok (mezőgazdasági dolgozók) legnagyobb ellensége a fehér halál. Amikor télen a szokásos 5—10 centiméter hó helyett 25 cm vastag hótakarő borítja a földet, megkezdődik a harc az életért. Az országban ugyanis még nem nagyon ismerik a fűtött istállókat, az állatok 40 fokos fagyban is állva alszanak a szabadban, nappal pedig a patájukkal kaparják ki a hó alól a fagyott füvet. De amikor a hó magas, kezdődik a tragédia. A fehér halál minden évtizedben ismétlődik, néha gyakrabban, néha ritkábban. Olyankor a jurták körül elpusztulnak az álla,A szerző felvételei) Az aratok ma már nem hordanak felfelé csúcsosodó csizmát, (nehogy belerúgjanak a megszentelt földbe), felvilágosult gyermekeik szántani tanulnak, holott a lámaizmus tételei szerint a földnek örök időkre érintetlennek kell maradnia. 454,6 ezer hektáron (hétszer nagyobb területen, mint 15 évvel ezelőtt) termelnek gyümölcsöt, zöldséget, krumplit, vagyis olyan növényeket, amilyeneket az aratok évszázadokon át nem is ismertek. És a fejlődés egyik igen fontos bizonyítéka, hogy a Mongol Népköztársaság 1970-ben — történelme során első ízben — gabonát exportálhatott. JAN BLAŽEJ 1974. XI. 23. ja. De a Szühbatarin Zam Szövetkezet földjén található egy szénmedence is. A szövetkezet gépállománya: teherautók, 13 traktor — köztük a mi Zetor- jaink is és elektromos fejőgép. Három polgárnak már személyautója is van, jóllehet a sztyeppen ez igazán nem használható ki. A technika vívmányait az akkumulátoros, vagy a tranzisztoros rádió képviseli. Mongóliában 272 földműves- szövetkezet működik 139 600 tanyával. És bár az országban a mezőgazdaság kollektivizálását csak a második világháború utáni években kezdték, már csak néhány száz egyéni gazdálkodó van — két évtizeddel ezelőtt még több mint 210 ezer volt. A statisztikai kimutatások szerint a szövetkezetek száma jelenleg némileg csökken, mert a nagyobbak gazdasági egységekbe tömörülnek. Ezt követeli a fejlődés, hiszen az ilyen tömörülések jobban gondoskodhatnak az állatállományról és távlatilag nagyobb lehetőségük van arra, hogy az extenzív tenyésztésről áttérjenek az intenzív állattenyésztésre. Azt mondják, hogy Mongólia Kelet- Ázsia Argentínája. 13 millió bárány, 4,2 millió kecske, 2,1 millió tehén, 2,3 millió ló és több mint 600 ezer teve nemcsak az 1,2 millió lakosú ország hús- és tejszükségletét biztosítja, hatok, a lovak rémülten rohannak a sztyepp végtelenjébe. Előfordul, hogy egy télen az országban 2—3, sőt 4 millió darabbal csökken az állatállomány. A már említett mezőgaz-* dasági tömörülések ez ellen is hatékonyabban védekezhetnek. A fiatal zootechnikusok arra tanítják az aratókat, hogy nyáron kaszálják le a takarmányt, gyűjtsék kazalba, de ne csak kaszálják, hanem termeljék is, az állatoknak pedig építsenek legalább egyszerű istállókat, hogy védve legyenek a fagytól. A mongol sztyepp tehát éppen a mezőgazdasági forradalom időszakát éli. Ha majd minden arat parancsolni tud a fagynak, ha majd a húst és a tejet több ezer kilométerre is elszállíthatja, a gyárak tartósíthatják az állati termékeket, minden szövetkezetben megoldják az élelmiszerszállítás kérdéseit és a bőrt képesek lesznek ruhának és cipőnek feldolgozni, akkor Mongólia nagyon gazdag ország lesz. Kétségtelen, hogy megkezdték ennek az igényes programnak a megvalósítását. Mongólia a fejlődő országok közé tartozik, de ellentétben számos más fejlődő országgal, nem ismeri az éhséget. A mongol mezőgazdaság fejlődése nyilván enyhíti majd az éhséget más országokban is. bonafelvásárlást, amikor hektáronként átlagosan negyven mázsán felüli terméshozamot értek el, s a járást Munkaérdem renddel tüntették ki. Az ipari és a mezőgazdasági termelés fejlődése magával hozta a munkalehetőségek bő vülését. Míg a szocialista építés kezdetén közel 12 000 em bér dolgozott a szocialista szektorban, jelenleg számuk meghaladja a 43 000-et. A felszabadulás óta a járás területén több mint húszezer új lakás, 59 kultúrliáz, közel 1000 különböző iskola, 3 kór ház, 6 egészségügyi központ, 10 szolgáltatási ház, 31 hnb- épiilet stb. épült fel. A járás vezetői elismeréssel beszéltek a trebišovi járás dolgozóinak lelkes kezdeményezéséről, a tervezett feladatok teljesítése terén kifejtett társadalmi munkájáról, ami biztosítékul szolgál a jövőbeni tennivalók valóra váltására vonatkozólag is. Cik) A hegyvidéken ilyen a november ^ (J. Alexy felvétele) „Ismerem Svoboda köztársasági elnököt —, mondta a 69 éves, de virgonc bácsi, amikor megtudta, hogy Csehszlovákiából érkeztek vendégek a legelőre. Látta az autóbuszt és kíváncsi volt rá, hogy ugyan kit hozott a távoli mongol sztyeppre. Amikor köztársasági elnökünk 1970-ben Mongóliába láIdős arat: „Ismerem az elnöküket.“ togatott, ezen a tájon is járt. „Egy traktort adott nekünk —, mondta az apóka, mi meg lóval, róka- és farkasbőrrel viszonoztuk az ajándékot“.
