Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-03 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó
Őrségváltás a caracasi Miraftores palotában * Venezuela az államusítás útján * A nemzeti toicsek védelmid T avaly december 9-én elnökválasztás volt Venezuelában. A 11 millió lakosú latin-amerikai ország 5 millió választópolgára az Acción De- mocraíica szociáldemokratikus irányzatú párt jelöltjét, Carlos Andrés Pereit választotta meg az ország államfőjének a következő megbízatási időszakra. Meglepetést keltett, hogy a kereszténydemokrata kormányzó COPEI párt emberét, Rafael Calderát, akinek kormányzása idején bizonyos szélcsend és óvatos haladás jellemezte az ország bel- és külpolitikáját, éppen a COPEI-től jobbra elhelyezkedő AD embere váltja fel a Miraflores elnöki palotában. A választások ki menetelét egész Latin-Amerikában feszülten figyelték, mert közvetlenül a chilei tragédia után került rá sor és bizonyos értelemben politikai barométerként jelezhette a hangulatváltozást. A legmagasabb ponton történt őrségváltás óta eltelt nem egészen A monopóliumok hatalmának jelképe: a Shell benzinkútja egy év eseményei azt bizonyítják, hogy noha az elnök személyét illetően jobbratolódás is történt Venezuelá ban, ez nem hatott negatívan az or szág kül- és gazdaságpolitikájára s az előző kormányzatéval szemben inkább a taktikai módszerek változ tak. CALDERA NÉGY ÉVE A kereszténydemokrata kormányzás idején sok pozitív változás történt Venezuela gazdasági életében és külpolitikájában. Caldera elnök óvatos nyitást kezdett Kuba felé, majd fo kozatosan kiépítette országa kapcsolatait a Szovjetunióval és a szocia lista országokkal. Az Andok paktum országaiban tett látogatása és az ot tani vezetőkkel folytatott tárgyalásai után határozott fordulatot vett az Egyesült Államok irányában folyta tott gazdaságpolitikája, amely első sorban a venezuelai olaj értékesítésé vei és a nemzeti kincsek védelmével kapcsolatban nyilvánult meg. Calde ra elnök olajpolitikájának az volt az alapja, hogy fokozatosan nemzeti Rafael Calde»— tulajdonba veszik az olajforrásokat és más nemzeti kincseket. Ezt ugyan nem radikális formában képzelte el, hanem úgy, hogy 1983—1984-ig érvényüket vesztik az olajkoncessziók és akkor megszakítják a kapcsolatot nevezetesen a Standard OH, a Shell és a Texaco társaságokkal. így majd kárpótlás nélkül kerül sor „sima“ államosításra. Addig is a monopóliumok fokozott megadóztatását vezették be a nemzeti érdekeket szolgáló ún. garancialapba való hozzájárulásként. Venezuela olajban nagyon gazdag ország, a világ 3. legnagyobb olaj- termelőjeként emlegetik. Mesés jövedelem származik belőle, de a lakosság zömének ebbő! vajmi kevés jut. Nem szólván arról, hogy a múltban a monopóliumok különféle ár- manipulációi következtében évente 400 millió dollárral rövidült meg az ország olajjövedelme. A nemzeti jö vedelem felét a lakosság 10 százalékát kitevő, felső réteg élvezi abban az országban, ahol a lakosság 10— 20 százaléka munkanélküli, az Jrás tudatlanság pedig a 25 százalékot is eléri. Caldera nem szánta rá magát azonnali radikálisabb intézkedésekre, mert tudván azt, hogy a venezuelai olajszállítás létfontosságú az Egyesült Államok számára, különösen a chilei és uruguayi események után élt azzal a gyanúval, hogy Venezuela esetében az olajszállítás esetleges korlátozása vagy beszüntetése miatt az amerikai imperialisták nem rettennének vissza közvetlen, fegyveres beavatkozástól. Ilyen körülmények között történt a tavaly decemberi elnökválasztás. Carlos Andrés Perez elnökké vá lasztása ugyan meglepetést keltett, de könnyen magyarázható. Caldera kormányzásának minden pozitívuma ellenére pártja elvesztette tekintélyét, miután a chilei testvérpárt, Frei Kereszténydemokrata Pártja csúnya szerepet játszott a junta ellen- forradalmában, Allende elnök kormányzatának megdöntésében. Ez árnyékot vetett a COPEI-re is mint venezuelai keresztény demokrata pártra. Másodszor köztudott volt, hogy Caldera kevés pénzzel rendelkezett, annál többel Perez. Végképp sze gény volt a haladó pártokat tömörítő baloldali választási front, amelynek így nem is volt esélye arra, hogy a maga jelöltjét juttassa be a Mira- flores palotába. Emellett közreját szott még az is, hogy a venezuelai tömegek nem állnak a politikai ör tudatosság magaslatán s bizonyos közönnyel szemlélik a politikai valto- zásokat. MEGLEPETÉS POZITÍV KIHATÁSOKKAL A jobboldali szociáldemokrata irányzatú Acción Democratica az utóbbi évtizedekben két elnököt is adott Venezuelának — Betancourtot és Leonit, akiknek kormányzását a polgári szabadságjogok elfojtása, bi zonyos fokú diktatúra jellemezte A hatvanas években igen kiéleződött a társadalmi feszültség, Venezuela erdőiben különféle színezetű partizántevékenység bontakozott ki a kormányzat ellen. Ekkor tűnt fel Perez, akit Betancourt beliigyminisz leri minőségben a gerillamozgalmak felszámolására jelölt ki. Perez ebben nagyon aktív szerepet játszott, s egy időre elcsendesedtek az erdők. Az AD éppen úgy ellensége volt a Jimenez féle szélsőséges diktatúrának, mint a kommunista erőknek Ezzel nyerte meg Washington ro- konszenvét. Amikor tehát tavaly Carlos Andrés Perez lett az elnök, a közvélemény joggal tartott jobboldali politikai fordulattól. Venezuela fejlődése azonban nem így alakul. Perez március 12-i beiktatása után meglepő nyilatkozattal fordult, a néphez; ebben harcot hirdet a gazdaság független fejlesztéséért, elsősorban a mezőgazdaság fellendítéséért, má sodszor hadat ii^n a szegénységnek. Mindkét feladat nagyon fontos és szorosan összefügg egymással. Az olajipar jövedelmezősége miatt ugyanis elsődlegesen ezt fejlesztették, míg a mezőgazdaságot elhanyagolták, ami a másik oldalon kereskedelmi és ellátási nehézségeket idézett elő, másodszor arra is gondolniuk kell, hogy az olajmezők sem kimeríthe- tetlenek s ezért eleve lépéseket kell tenni az ország gazdasági infrastruktúrájának idejében történő átalakítására. AZ ÜJ VENEZUELÁÉRT Venezuela népességi téren furcsa képet mutat: 11 milliós lakosságának 47 százaléka 15 éven aluli gyermek s a kerésőképesek száma mindössze hárommillió, akik közül 46 ezren az olajiparban, 410 ezren a feldolgo zó iparban, 120 ezren az építőiparban, 700 ezren a feldolgozó iparban dolgoznak s mintegy félmillió a különféle tisztviselők száma. Valameny- nyi réteg jólétét vagy megélhetését az a 46 ezer olajipari munkás biz tosítja. Perez kormánya már július elejétől emelte az olaj és olajszármazékok árát (2,99 dollárról 7,74-re], ugyanakkor az olajexportáló államok szervezetében, az OPEC-ben szorgalmazta, hogy az elfogadott 55—60 százalék helyett 87 százalékkal emel jék az olaj árát. A venezuelai kor mány ugyanakkor a külföldi monopóliumok fokozott megadóztatására tö rekedett, mert például profitjuk beruházásaik hússzorosát érte el, ugyanakkor tovább nő: tavaly 5,7 millió bolivarral (4,3 bolivar egy ame rikai dollárnak felel meg) volt nagyobb a hasznuk, mint 1972-ben. Perez elnök a közelmúltban így fejtette ki az észak-amerikai monopóliumokkal szemben folytatott gazdaságpolitikáját: „A jelenlegi élelmi szerhiány a nagy árak következménye, amelyeken a fejlett államok a gazdaságunk fejlesztéséhez szükséges ipari berendezéseiket és mezőgazdasági gépeiket adják el nekünk. A fejlett országok így kihasználják a fejlődők alapvető szükségleteit. Az olaj ára a múltban állandóan csökkent, viszont Venezuelának egyre nagyobb összegeket kellett fizetnie az amerikai ipari termékekért," — írta Ford elnökhöz és Kissinger külügyminiszterhez címzett levelében. Perez úgy véli, hogy az olajpolitika nagy jelentőségű eszköz lesz a fejlett országok által a fejletlenek körül emelt gazdasági sorompók ledöntésében. A kőolaj nélkülözhetetlen a fejlett országok számára, de a szállítási feltételeket mostantól kezdve mi szabjuk meg .. .* Venezuelában erősödik a néphangulat, hogy államosítsák a fontos iparágakat. A döntés már megtörtént az olaj-, kohó-, bányaipar és az erőművek államosításáról, csak a pontos határidőt nem határozták meg, viszont tartja magát az a vélemény, hogy az év végéig megtörténik a természeti kincsek állami kezelésbe vétele. Venezuela jelenleg napi három és fél milliárd barrel olajat és olajterméket termel, ebből másfél milliárdot az Egyesült Államoknak, 800 ezret Kanadának szállít. Monagas államban már meg is vonták a koncessziót az összesen 35 és fél ezer hektár területen, négy lelőhelyen olajat bányászó Creol Petroleum Corporation társaságtól. A társaság tulajdonát és minden berendezést állami tulajdonba vettek. Az államosítás fontos intézkedés lesz, hisz Venezuela a világ 3. legnagyobb olajexportáló országa, viszont olajiparának 95 százaléka külföldi, elsősorban amerikai társaságok kezén va” Carlos András Pere: Perez kormánya az Amerikai Államok Szervezetében is ugyanezeket az elveket kívánja érvényesíteni, azt vallván, hogy a latin-amerikai országok igazságtalan kereskedelmi csere áldozatai. A kormány elrendelte, hogy október 29-ig valamennyi külföldi beruházó vetesse magát nyilvántartásba. Számuk jelenleg háromezer. . A kormány más téren is korlátozni kívánja a monopóliumok jogkörét. A Maracaibo környékén például beszüntették az olajkitermelést, mert a profitra törő külföldi társaságok oly kíméletlenül nyúltak a föld kincséhez, hogy beszennyezték a Maracaibo tó vizét, s ennek következtében elpusztult a halállomány. Az új venezuelai kormány külpolitikai téren is kezdeményez. „Venezuela arra törekszik, hogy széles körű kapcsolatokat teremtsen a szocialista országokkal— jelentette ki nemrégen Efraim Schacht külügyminiszter. Venezuela jelenleg Bulgáriával tárgyal a diplomáciai kapcsolatok felvételéről, amire a közeljövőben az NDK-val is és más szocialista országokkal is sor kerül. Venezuela független külpolitikát kíván folytatni és szembeszáll minden beavatkozási kísérlettel — e figyelmeztetés Washingtonnak szólt. L. L: Caracas központja
