Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-17 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

Bratislava, 1974. november 17. 0 VII. évfolyam, 4ff^snSm (ß Ara 1 korona

A z elhúzódott aratás után mezőgazdasági dolgozóink szünet és pihenés nélkül láttak az őszi munkákhoz. A gazdag aratás, és az ugyancsak gazdag termést ígérő őszi érésű növények a kedvet és a munkalendületet csak fokozták. Elkészültek a betakarítási és vetési tervek, a javítóműhelyekben dolgozók a lehető legtökéletesebben előkészítették a gépeket.

Ám aztán közbeszólt az időjárás, amely az összes előzetes elképzelést áthúzta. A kitartó esőzések, az átlagosat többszörösen meghaladó csapadék lehetetlenné tették a folyamatos munkát, és „munkanélküliekké" a betakarító gépeket. Jogosan elmondhatjuk, hogy mező- gazdaságunk számára az idei ősz az utóbbi évtizedek legnehezebb hónapjait hozta, és az idei betakarítást minden bizonnyal még nagyon sokáig fogjuk emlegetni.

Persze, tegyük azonnal hozzá, nemcsak az időjárás miatt. Sokáig emlékezetes marad mező- gazdaságunk dolgozóinak helytállása, akik sokszor megoldhatatlannak tűnő feladatokkal birkóztak meg. Nyújtott műszakokban, majd éjjel is dolgoztak, s dolgoznak. Ha este lehetett kezdeni a vetést, akkor este kezdték, ha csak egyórás munkára volt remény, akkor azt az egy órát is hasznosították. Ha a gépek elsüllyedtek a sáros talajon, a munka akkor sem szünetelt. Szedték a cukorrépát, burgonyát, törték és törik a kukoricát - mégpedig kézzel.

Amikor pedig az elvégzésre váró feladatok már meghaladták a mezőgazdasági dolgozók képességeit, megmozdult az ország. Ipari munkások, diákok és katonák, a mezőgazdasági dolgozók családtagjai, a helybeli lakosság, sőt a munkabíró nyugdíjasok is a segítségükre siettek. Voltak munkaszüneti napok, amikor Szlovákiában több mint 250 000 egyén szorgoskodott a földeken, s ezek felét az önkéntes brigádmunkások tették ki.

E széles körű társadalmi összefogásnak is köszönhető, hogy az őszi munkák a kedvezőtlen időjárás mellett is aránylag jól haladtak és haladnak. A harcnak azonban még nincs vége. November felében járunk, s az egyes őszi érésű növényeknek - főleg a cukorrépának és a kukoricának - nagy része még a mezőn van, alig felénél tartanak a mélyszántásnak, és bizony, még a búza vetése sem fejeződött be. További jó szervező munkára és odaadó társadalmi összefogásra van tehát szükség. Csak így lehetséges a lehető leg csekélyebb veszteséggel betakarítani a még kinn lévő termést, felszántani a földeket, és elvetni a tervezett mennyiségű magot, amely már a jövő évi kenyerünket jelenti.

(A CSTK (elvételei) '

KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA

í-. ■ tu*?*;- - Jr