Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)
1974-11-14 / 269. szám, csütörtök
VI Agyonlövöm, akivel találkozom AZ AMERIKAI ZSOLDÉRT DOLGOZÓ CSEHSZLOVÁK EMIGRÁNSOK IGAZI ARCA A Prágai Rádió szombaton, november 9-én sugárzott műsorát aki hallotta egyhamar nem felejti el. Ez ugyan egy hatrészes sorozat első része volt csak, de már ebben is annyi leleplezés történt, hogy nem lehet csak meghallgatni és szó nélkül elmenni mellette. Hallottuk hangszalagra feljátszott tanúságtételét egyes emigránsoknak, embereknek, akik valaha csehszlovák állampolgárok voltak, de a csehszlovák állampolgárok közösségéből maguk zárták ki magukat. Most pedig idézzünk a rádióban elhangzott műsorból: Igaz, beszámolónk kissé eltér az eredeti hangszalagukról hallottaktól, de csak annyiban, hogy nem óhajtjuk ismételni azokat a vulgáris kifejezéseket, amelyek csak ügy hemzsegnek a bizalmas vallomások majd minden mondatában. Itt van mindjárt egy prágai polgár vallomása, akit az ellenforradalom elfojtása után eltávolítottak a funkciójából, és gyűlölködve kijelentette: ma csak egyet sajnál, hogy nem lövetett le mindenkit, noha akkor megtehette volna. Egy másik ember — ez egyetemi tanár volt — egy volt íróval folytatott beszélgetésében (ahogy azt szintén eredeti magnófelvételről hallhattuk nemrégiben a televízióban és a rádióban) szintén egész nyíllan hitet tett a lámpavasak „humanista“ pogromja mellett. Ebben egy húron pendültek ós pendülnek a humanista eszmék vallói a nácikkal, akik csak néhány évtizede cseh fejekkel akarták kikövezni a Vencel teret. Amikor a saját fülünkkel halljuk az egyik emigránst, Eduard Partit, ahogy a telefonban bevallja, „ha valaki ma adna egy golyószórót, gyalog mennék Plzeütől, és lelőném, akivel találkozom“, nem marad más hátra mint visszaemlékeznie az afféle manifesztumok- ra, amilyen a hírhedt „Kétezer szó“, ez a terrorra és erőszakra való ellenforradalmi felhívás volt. Igen, amikor halljuk ezt az „eszmei programot“, nem kell már arról beszélni, hogy volt-e vagy sem ellenforradalom nálunk. Egy másik emigráns, Antonín Strnad, akit időnként hallani lehet a nyugatnémet Deutsche Welle rádióállomás műsorában, ezt minden szépítés nélkül így fogalmazza meg: „Egyetlen kommunistával szemben seni lehetsz elég kemény. Egyiküket sem- szabad sajnálni. 4 Csakhogy nemcsak kommunistákról van szó. Szó van itt egyszerűen mindenkiről, aki úgy gondolja, hogy nem kellene harmadik világháború. Ez, állítólag, már folyamatban van. Ennek a meggyőződésének ad kifejezést a Szabad Európa ellenséges rádióállomás egyik szerkesztője, Josef Pejskar, más néven Jožka Pero, Vitäzslav Pravda, vagy Slavomfr Nadéje. Ez az 1948-as emigráns mondja: „Mi, a Londonból kapott bizonyos információk szerint tulajdonképpen már benne vagyunk a harmadik világháborúban.“ És bizonyos Oskar Krau- se levelében ezt sajátságos módon igazolja: „Minden állandóan arról győz meg engem, hogy jönni kellene már valamilyen háborúnak, vagy pestisnek, mert az emberiség egészen elk t, jellemtelen, önző. Csalódás, bosszúság, hiába no ...“ Csakhogy, amikor nem jöttek ki a terveik, képesek lennének megsemmisíteni mindent, az egész emberiséget. Természetes, hogy ez máskor, például a Szabad Európa Rádióban, egészen másként hangzik. Pejskar azt magyarázva, hogyan kell tekinteni a csehszlovák—nyugatnémet megállapodásra mondja: „Más dolog a diplomácia és megint más a realitás, a való élet. Most olyan periódus következett el, hogy az embernek egyszerűen az a benyomása, hogy minden összeesküdött ellenünk, mivel a dolgok nem mennek a mi kívánságaink szerint... De mindez lehet optikai csalódás is ... Sajnos, mi nem Irha- Mink mindig mindenről nyíltan. Sohasem tudhatja az ember, ki él vissza vele.“ Hát ilyen az a bizonyos „lelkiismereti becsület“, a szabadság és a demokrácia bajnokai részéről. Arcuknak ezt a felét csak bizalmas barátaik felé fordítják, s azok előtt az emberek előtt, akiket szeretnének úgy moz gatni, mint a figurákat a sakktáblán, veszélyes játszmájukban egészen más arcot mutatnak, és persze egészen másként beszélnek. Az embernek észre kell vennie, milyen kellemetlenül érintették ezeket az embereket (s ez az az ő szempontjukból végeredményben érthető) a csehszlovák—nyugatnémet tárgyalások, s igyekeznek megtorpedózni a jószomszédi kapcsolatokra irányuló igyekezetét. Emellett nem szabad elfelejteni, hogy nincsenek egyedül, hogy hosz- szú időn ál támogatta őket a hírhedt amerikai kémszervezet a CIA, amely — ezt ma már az egész világ tudja — jó néhányszor kompromittálta magát, jóllehet Chilében és másutt folytatott piszkos játékaiknak és bűnös mesterkedéseiknek bizonyítékai közül csak igen kevés került nyilvánosságra. Nézzük csak, hogyan káderezi Josef Pejskar a nálunk semmiképpen sem ismeretlen Ludo Pachmant, aki élete folyamán eljutott a kommunizmusig, és azután elárulva mindent, ami csak elképzelhető, a kereszténységig jutott, nem éppen a legkeresztényibb módon. Most, ahogy azt a Nyugaton mondotta, tanulja szeretni ellenségeit is. Elment övéihez a Nyugatra, s a legkülönbözőbb rosádékkal és cselekkel eljutott egészen a revanslsták táborába. Josef Pejskar erről a Pach- manról azt mondja, hogy a Német Szövetségi Köztársaságba érkezése után azt hitte, ő fedezte fel Amerikát: „Hát, tu- dud, minden újonnan érkezettel az a helyzet, mindegyik azt hiszi, hogy ő fedezte fel Amerikát, hugy csak éppen rá vártak, amíg ő ide nem érkezett, nem történt semmi. Ez az ember fiatal korában, tizennyolc, húsz, huszonkét éves korában kétségtelenül fanatikus kommunista vult. jött február, s úgy érezte, itt az ő ideje. Es most, eltérően a többitől, akik kijöttek, és még itt is kezdtek handabandázni és magyarázgat- ni a kommunizmusnak valamiféle jobb arcárúi, ő kijött és azt mondta: disznóság volt az egész, csalás és ámítás, becsaptak minket, nem akarom, hogy valaha is közöm legyen hozzájuk. Nézd csak, a többiek mind ateisták, míg ö belépett az egyházba.“ Pejskar így folytatja: „Megtalálta az utat az egyházhoz, de már korábban, mielőtt kijött volna — és ez köztünk legyen mondva —, ő már báróin éve kapcsolatban volt velünk.“ És itt van a kutya elásva! Igen, itt a bizonyság Pachman istenfélő tevékenységéről: már három éve kapcsolatban állt az emigránsokkal. Pejskar elmondja, hogy milyen kapcsolatban: „Információkat küldött nekünk.“ Mindjárt azt is hozzáteszi, hogy ezt „nem lehet dobra verni. Érted, kapott bizonyos feladatokat, és ezt akárkinek nem fecsegheted ki taktikai okokból. Lennének ugyanis olyanok is, akik visszaélnének ezzel és így tovább, de minden esetre tény, hogy Pachman esetében egészen más a a helyzet, mint bármely más esetben.“ És még hozzáteszi, akárhogy is van a dolog, Pachman neve bizonyos körökben Ismert, úgyhogy belepasszol az emigránsok játékába. Egyébként maga is elismeri: „Nézd csak, ezzel nem akarom azt mondani, hogy nagyszerű, hogy remek vagy, liogy zseniális, ezt nem mondom. De ha már kijött és úgy viselkedik, ahogyan kevesen viselkednek, nézd csak az ún. antikommu- nisták sorában azok közé tartozik, akiknek tele van a szájuk szidalommal, s közben az az egyetlen gondjuk, hogy megkeressék az első milliójukat. Érted, harácsoltak, hogy megszedjék magukat, meggazdagodjanak, s a közös ügyünk számára végzendő minden más munkára, bocsánat, sz ...“ Itt azután Pejskar nagyon is feldühödött. Ezt azonban nézzük el neki, hiszen nem tudhatta, hogy nézete nyilvános ságra kerül. Az emigránsok igazi énje, jel leme és valóban fasiszta gon dolkodásmódja a legjobban megmutatkozik akkor, amikor azokról a gaztettekről van szó, amelyeket az amerikai CIA ösztönzésére a katonai Junta követett el Chilében. Magatartásuk a CIA lakályainak ma gatartása. Humanizmusukról nem kell sokat beszélni. Az a bizonyos josef Pejskar például az Egyesült Államokban töltött szabadsága alatt tavaly szeptemberben levelet küldött a következő szó szerinti szöveg gél: „örülünk annak, ahogyan az események jól alakulnak Chilében. Remélem, hogy egyszer nálunk is megtörténik ugyanez. Minekünk ugyanezt kellett volna tennünk 1988-ban a kommunistákkal, s akkor ma előbbre volnánk.“ Amikor erről a nézetről tu domást szerzett Antonín Strnad, a különböző nyelveken műsort készítő nyugatnémet Deutsche Welle rádióállomás alkalmi bemondója, ezt inon dotta: „Én ezzel teljesen egyetértek, hogy erre sor került. Igen, kaptak a marxisták meg a kommunisták a fenekükre. Hála a jó istennek, hogy végre valahol legalább egyszer kapott a fenekére a kommunizmus.“ Azzal az elenvetéssel kapcsolatban, hogy maguk a né metek, a Szövetségi Köztársa ság polgárai is egyetértenek azzal, hogy a Szovjetunió labdarúgó csapata nem volt hajlandó játszani a véráztatta santiagói stadionban, Pejskar hidegvérrel kijelentette: „Ezek egyszerűen ökrök. Ha nem avatkoztak volna be a katonák, ott is kitört volna a kommunista forradalom, mint Kubában.“ S amikor a beszélgető partner ismét megjegyezte, maguk a nyugatnémet újsággok is arról írnak, hogy a puccsot az amerikai CIA támogatta, hogy maguk a nyugatnémet polgárok elítélik a chilei fasizmust, Pejskar kijelentette: „Az ilyen emberekkel a legjobb nem tárgyalni. Hidd el, hogy az egyszerűen a bolsevis- ta propaganda befolyása. Ez, sajnos, sokakat elbolondított a Nyugaton, mivel ezek az emberek nagyon naivak.44 Ez a véleménye azon rádió- állomás egyik szerkesztőjének, melynek feladata, hogy felforgasson, piszkolódjék, gátolja a népek közötti megértést, vizet zavarjon, s ezzel tulajdonképpen előkészítse azt a háborút, amiről „értesüléseik szerint44 bemondóik úgy érzik, hogy benne vannak. Bizonyára nemcsak Pejskar nézete ez. De érdemes megismerni, mert segítségünkre van, hogy meg tudjuk különböztetni az Igazságot a hazugságtól, a haladást a reakciótól, mivel segít megismerni igazi programját azoknak, akik nem teltek le ellenforradalmi szándékaikról, és nem is tehetnek le, mert elveszítenék a kenyerüket. Romain Rohand, a nagy francia író és igazi humanista írta le „Az elvarázsolt lélek“ című híres regényében a következő gondolatot: „A renegátok hibája, hogy mindig eltúlozzák új hitüket,“ Rajtunk múlik, hogy fel tudjuk ismerni igazi arcukat. Nem tudják visszájára fordítani a világ feílődését, de még sok rosszat követhetnek el. Ezért jó, ha ismerjük őket, mert el- siklarii a rossz felett igazán naivitás lenne. A žilinai Slovena nemzeti vállalatban nagy gondot fordítanak az újítómozgalom fejlesztésére. A vállalat minden tizedik dolgozója újító. Tizenhat dolgozó bekapcsolódott a „Százezresek44 mozgalmába, és az áruminőság javításával, valamint energia- és nyersanyag-megtakarítással csaknem 850 000 koronával csökkentették a költségeket. Felvételünkön: Pavel Pakuš, az energetikai részleg vezelője, aki a tüzelőanyag és energiagazdálkodás javítására irányuló újításaival több mint 140 000 koronát takarított meg. (Felvétel: V. Gabőo — CSTK) ÉLETÉT ÁLDOZTA 1939. november 17-én Hitler parancsára három évre bezárták a cseh főiskolákat. E brutális lépést a cseh nemzet történelmében igen bonyolult események előzték ineg. A biztonsági rendőrség által dr. Stahleckernek, a birodalom cseh és morvaországi protek- torának leadott októberi jelentéséből olvashatjuk: „Már hosz- szabb ideje, de különösen az utolsó négy hét alatt a Cseh- és Morva Protektorátusban méreteiben eddig példátlan illegális propaganda fejlődött ki, mely a cseh lakosságot arra buzdítja, hogy a Csehszlovák Köztársaság megalakítása évfordulójának napján német- ellenes tüntetéseket szervezzen. Ennek az uszító tevékenységnek szervezettségében és központi irányításában nem kételkedhetünk, erre utalnak a Protektorátus egész területén megjelent feltűnően egységes jelszavak is ...“ 1939. október 28-a, szürke hétköznapnak indult. A prágaiak munkába igyekeztek. Némelyek ünnepélyes öltözetben és többnyire trikolórral a kihajtójukon. Ez a nap az önálló köztársaság megalakulása ünnepének, s a német megszállók elleni tiltakozás napjának készült. A gyülekező prágai lakosság közé civilruhás német rendőrök vegyültek, verekedéseket, összetűzéseket, helyenként lövöldözést provokáltak ki. A prágai fasisztaellenes tüntetés „eredménye“: 83 letartóztatott (nem számítva a nőmet titkosrendőrség által letartóztatottakat], ebből 19 személyt fogva tartottak, 5 személynek rövidebb időtartamú börtönbüntetést szabtak ki, 22-tőt szabadon engedlek, 37-et átadtak a Gestaponak. A lövöldözések néhány áldozatát rögtön kórházba szállították. A német távirati iroda jelentése a prágai eseményekről így hangzott: „... az október 28-i tüntetéseket erőszak alkalmazása nélkül, csendben sikerült elfojtani.“ A kórházba szállított sebesültek között volt Ján Opletal orvostanhallgató, a Hlávka- Kollégium önkormányzatának funkcionáriusa is, aki a Me- dzibránská és a Žitná utca sarkán lejátszódott lövöldözésben sebesült meg. Sebesülése (kétszeres haslövés) olyan súlyos volt, hogy még aznap operálni kellett. Az orvosok fáradozása azonban nem segített, 1939. november 11-én délelőtt a fiatal élet lángja kialudt. Diáktársai november 15-re tűzték ki Ján Opletal búcsúztatását, mielőtt a halottat haza szállították volna szülőfalujába, Nákla na Moraveba. A titkosrendőrség jelentésében erről az eseményről a következőket találjuk: „Amikor 8.30 órakor a Cseh Törvényszéki Orvostani Intézetben felravatalozták a holttestet, Albertovon kb. 3000 cseh diák gyülekezett, s négyes oszlopban vonult el a ravatal előtt. Már ekkor a cseh himnuszt ős a „Hej Slované ...“ kezdetű dalt énekelték ...“ Ján Opletal búcsúztatása a prágai főiskolások hatalmas, a német megszállók elleni tüntetésévé fejlődött, s a november 16—17-i események közvetlen indítéka lett. Hitler magához hívatta dr. Frank Chval- kovskýt, s több német személyiség előtt kijelentette, hogy 1939. március 15-e az ő nagy tévedése volt, amikor nem rendelkezett a csehekről is a lengyelekhez hasonlóan. A legutóbbi események alapján ugyanis a csehek sem érdemeltek volna mást. Ezzel egyidejűleg elrendelte a cseh főiskolák bezárását három évre (a háború végéig zárva maradtak), s kijelentette, hogy a további tüntetéseket a saját biztonsági szerveivel fojtatja el. A diákok elleni további rendelkezéseit azonban Hitler nem árulta el; éspedig kilenc diákvezető .agyonlövetését, s kb. 1200 főiskolás elhurcolását a Suchsonhausen—Oranien - burg-i koncentrációs táborba. A kivégzett 9 cseh diák között volt Marek mérnök is, saját nevén Marek Frauwirth Tvrdošínból, aki a szlovák konzulátuson dolgozott, s azért tartóztatták le, mert az iratai nem voltak rendben, pedig a tüntetésekhez semmi köze nem volt. Több kivégzett diák nem is volt baloldali beállítottságú, tehát a németek tulajdonképpen nem a fő szervezőket akarták megbüntetni, hanem a lakosságot megfélemlíteni. A "nagy akció (Sonderaktion Prag om 17. 11. 1939) november 16-ról 17-re virradó éjszaka kezdődött — a prágai főiskolák elfoglalása. A kollégiumokat a németek éjjel lepték meg, az álmukból felvert diákokat autókra rakták és Ru- zyííba vitték. Hasonló rajtaütésre került sor Brnóban és Pŕibramban (bányászati főiskola] is, annak ellenére, hogy itt nem is voltak tüntetések. 1939. november 17-én a német kormány bejelentette a cseh főiskolák bezárását és újabb rendeleteket hozott a diákok mozgalmának felszámolására. A főiskolák bezárása 1223 tanerőt, 15 172 cseh, 2394 más nemzetiségű diákot érintett, 10 egyetemre, technikumra, karra, beieszámítva a prágai Képzőművészeti Akadémiát vonatkozott. 1200 diákot koncentrációs táborba hurcoltak, a Protektorátus területére pedig 100 000 német katonát vezényeltek. így használták ki a németek az október 28-i tüntetéseket és Ján Opletal halálát az egész cseh nemzet életébe való beavatkozásra. Opletal temetése csak ürügyül szolgált az akció lebonyolítására, K. H. Frank vallomása alapján ugyanis a cseh iskolák elleni beavatko zást már 1939. nyarán eltervezték. Ján Opletalt a háború után In memoriam orvossá avatták, s november 17-ét a haladó diákság Nemzetközi Diáknap ként ünnepli. MARTA NÍZLOVA 1974. XI. 14.
