Új Szó, 1974. november (27. évfolyam, 258-283. szám)

1974-11-13 / 268. szám, szerda

1974. XI. 13. V 7 BOCSO A VÁLOGATOTT IDÉNYTŐL Ma a Sparta Pralia pályáján Csehszlovákia labdarúgó-válo­gatottja Lengyelország együttesét fogadja. Ezzel a találkozó­val fejezi be idei szereplését együttesünk, tehát tulajdon­képpen most tesz pontot az év országok közötti küzdelmei után. A lengyel együttest nem kell különösebben bemutatnunk. A nemzetközi porondon azzal kezdte meg nagyszerű előretö­rését, hogy a müncheni olim­piai tornán aranyérmet szer­zett, majd sikerrel vívta meg a VB selejtezőket és Anglia he­lyett, — tegyük hozzá nagyon méltó módon —, szerepelt a világbajnokságon. Erről nem­csak harmadik helyezése, tehát bronzérmes volta tanúskodik, hanem az is, hogy játékosai közül hárman felsőfokú elisme­résben részesültek. Az 1974-es VB legeredménye­sebb góllövője Lato volt. A világbajnokság legjobb kapusá­nak Wembley hősét, Torna- szewskit minősítették, s a legjobb középpályások egyike kétségtelenül D e y na volt. Ök hármán pályára lépnek a mai mérkőzésen is. A lengyel csapat természete­sen szeretne javítani őszi, nem éppen hízelgő mérlegén. Az a tény, hogy otthonában alulma­radt az NDK és Franciaország válogatottjával szemben, sok szakértő számára csalódást je­lentett a nagyszerű VB szerep­lés után. A lengyelek a jelek szerint nagyon jól időzítettek a VB-re, s ősszel nehezebben lendültek formába, néhány kulcsemberük hullámvölgybe jutott.' Górski, a szövetségi kapitány jól tudja, hogy a csehszlovák válogatottban nagy ellenfelet kap csapata, s azt is tudja, hogy Prágában még eddig len­gyel válogatott győzelem nem született . . . MIRŐL VAN SZŐ RÉSZÜNKRŐL? A csehszlovák labdarúgó vá­logatott az ősz folyamán, s egyáltalán az egész esztendő legfontosabb mérkőzését Lon­donban játszotta, s az a helyt­állás nem úgy sikerült, ahogy azt szakvezetői, a játékosok, meg a közönség elvárta. Ezt bizony nem eyenlítheti ki az egész évi pozitív mérleg, amely­nek második félévi része a Wembley találkozó kivételével számszerint egészen kiváló. Két rangos világbajnoki csapatot láttunk vendégül, s biztos győ­zelem született mind az NDK, mind Svédország ellen. Igaz, mindkettő messze elmaradt szokott, s főleg világbajnoki formájától. A lengyel csapat VB rangja természetesen még nagyobb volt, mint az előbb említetteké, s az ellene kiví­vandó esetleges győzelem ér­téke még nagyobb lehet. Játé­kosainkat az ösztönözheti, hogy mutassák meg a VB bronzér mese ellen, mit tudnak. Most találkozik egymással ti­zenhatodszor a csehszlovák és a lengyel válogatott. Együtte­sünk kilenc alkalommal győz­tesen hagyta el e párviadalok küzdőterét, a lengyelek mind­össze háromszor győztek válo­gatottunk ellen. Az összesített gólarány 34:23 a csehszlovák válogatott szempontjából. A legutóbb 1972. október 15-én Bydgoszczban mérkőzött a két együttes és a házigazda len­gyelek biztos, 3:0 arányú győ­zelmet arattak. Azóta a csehszlovák csapul játékosai teljesen kicserélőd­tek, míg az akkori lengyel csa­patból a mostani keretben Gör­gőn, Deyna, Masczyk és Gado- cha maradt hírmondónak. Wembley előtt azt hittük, Je­žek főedző végre megtalálta csapata eszményi felállítását, de az angol futball fellegvárá­ban kiderült, hogy amit eszmé­nyinek hitt, csak más változat­ban elfogadható, a határozott, kemény, erélyes angol labdarú­gás képviselőivel szemben ke­vés volt... VERESÉG AZ EURÓPA LIGÁBAN Csehszlovákia—Szovjetunió 3:4 KÜZDELMES TORNA-NYITÁNY, győzelemmel Csehszlovákia—Svédország 4:2 (0:1, 3:1, 1:0) A prágai sportcsarnokban zsúfolt nézőtér előtt játszották az Izvesztyija-torna jégkorong-mérkőzést, amelynek csapatai­ban a következők szerepeltek: CSEHSZLOVÁKIA: Holeček — Bubla, Horáček, Ebermann, Hlinka, Jar. Holík — Machač, Pospíšil, Novák, Nový, Augusta — Kôstka, Dvoŕák, M. Šťastný, Sýkora, Haas, SVÉDORSZÁG: Holinquist — Sundquist, V. Jo- hannson, Söderström, Ahlberg, Labraaten, — Milton, Bond, W. Lundström, H. Nilsson, T. Lundström — Silfverberg, Wal- tin, St. Karlsson, Brasar, H. Petterssen. Rožňava (Rozsnyó) volt a csehszlovák—szovjet asztalite­nisz Európa-Liga találkozó szín­helye, s a közönség mindvégig izgalmas erőpróba szemtanúja lehetett. A szovjet csapat a leg­utolsó találkozón biztosította győzelmét, amikor Gomozkov óriási küzdelemben megadásra kényszerítette Kunzot, az új or­szágos egyéni férfi bajnokot. Eredmények: Orlowski—Gomozkov 0:2, Kunz—Szarhojan 2:0, Grófová— Rudnova 2:1, Turai, Orlowski— Gomozkov, Szarhojan 0:2, Gró­fová, Orlowski—Gomozkov, Rudnova 1:2, Orlowski—Szarho­jsan 2:0, Kunz—Gomozkov 1:2. Ma Košicén barátságos erő­próbára kerül sor a csehszlo­vák és a szovjet asztalitenisze­zők között. Az olimpiai labdarúgótorna selejtezőiének sorsolását no­vember 29-én készítik el. Ere­detileg a múlt heti római FIFA- ülésen kellett volna meghatá­rozni az előmérkőzések menet­rendjét, de ez technfkai okok­ból elmaradt. Legalább is így nyilatkozott a FIFA szóvivője. Az kétségtelen, hogy a mai találkozón elsősorban a becs­vágyé lesz a szó. Mindkét együttes erre az évre befejezte már EB selejtezői szereplését, s Ježek, meg Górski legénysége egyaránt szeretne kellemes em­lékeket felidézve gondolni majd a későbbi visszapillantás során erre a mai találkozóra. A magunk részéről sajnálhat­juk, hogy hozzánk nem az ere­je teljében lévő lengyel csapat látogatott el, s félő, hogy a Wembleyben elszenvedett érzé­keny vereség nyomait még fel­fedezhetjük legjobbjaink játé­kában. ZALA JÓZSEF Korcsnoj villámf'yazelme Moszkvában a 21. játszmával folytatódott a Karpov—Korcs- naj sakkvilágbajnokság-jelölti döntő. A játszma mindössze 19 lépésig tartott. A világossal ját­szó Korcsnoj, kihasználva Kar­pov kisebb hibáját, támadásba lendült és legyőzte ellenfelét, így a 24 partiból álló összecsa­pás 3:2-re áll, az egyre jobban formába lendülő Korcsnoj hát­ránya egy pont. Max Euwe. a Nemzetközi Sakk Szövetség elnöke Amster­damban kijelentette, hogy Ró­bert Fischert, a sakkvilágbaj­nokot megfosztják címétől, ha 1975. április 1-ig nem fogadja el a szövetségnek a világbaj­noki döntőre vonatkozó szabá­lyait. Ennek értelmében a dön­tőn az lesz a győztes, aki 36 játszmából előbb éri el a 10 győzelmet. (Döntetlenek nem számítanak, vagy több győzel­met szerez.) Mint ismeretes, Fi­scher meg szeretné szüntetni a játszmák korlátozását és 9:9 állásnál is meg akarná tartani címét. Négyes tor na Csak nemrégen tért haza északi portyájáról a csehszlo­vák női kézilabda-válogatott, s már elutazott Zágrábba, ahol részt vesz a november 14—18. között lebonyolításra kerülő négyes tornán. A tornán szere­pel a világbajnok jugoszláv, valamint a dán és a nyugat­német válogatott. Jaroslav Mráz edző a követ­kező játékosokkal utazott Zág­rábba: Daťinská és MacliáCko- vá (kapusok), Horalová, Juhaš- Öinová, Matisová, Foítýnová, Bartáková, Bázová, Kuťková, Špilková, Vaššová, Michalčiko- vá, Pulákovičová, Buletiňavá. Mráz edző mondta az eluta­zás előtt: „Célunk a második hely, amelyen tavaly végeztünk az NSZK-ban. A vendéglátó Ju­goszlávia az esélyes, s ellenük elfogadható eredményt szeret­nénk elérni.“ A svédek kezdtek nagyobb becsvággyal, s lendületük ered­ménye egy rossz hazai védelmi megoldás, pontatlan átadás után a Labraaten révén elért vezető gól volt.' Ez az 5. perc­ben esett. Nyomban utána em­berelőnyhöz jutott csapatunk, de nem tudta kihasználni. A harmad folyamán a svédek két­szer jutottak emberelőnyhöz (12. és 15. perc) — mindkét esetben Horáček volt a vétkes — de csapatunk mindkét eset­ben megúszta kapott gól nél­kül. Az egész harmad folyamán kemény, de föltétlenül sport­szerű volt a küzdelem és a vendégcsapat ebben a játék­részben összeszokottabb együt­tes benyomását keltette. A harmadol követő szünet­ben ünnepélyesen búcsúztatták a válogatottságtól Dzurillát, Havelt és Prylt. A második játékrészre Eber­mann helyét Martinec foglal­ta el, s ez a megoldás nagyot lendített nemcsak a Hlinka ve­zette hármasfogat, hanem az említett mezőny-ötös egész tel­jesítményén. A csehszlovák együttes fokozta az iramot és a 28. percben Augusta egyen­lített. Egymást követték a szép alakítások és Holečeknek csak­úgy, mint Holmquistnak bőién akadt tudása bizonyítására al­kalma. A 30. percben ügyes svéd támadás után Söderström ütött gólt, de még ugyanabban a percben a svéd kapu előtti Ünnepel a magyar asztalite­nisz sport: 50 éves a szövetség. A jubileumi eseménysorozatban hétfőn délelőtt elsőnek a fél évszázad történetét felölelő ki­állítást nyitották meg, ezt kö­veti a hét második felében az Európai Asztalitenisz Unió ülé­se; a két napos meghívásos nemzetközi verseny és vasárnap délelőtt a szövetség jubileumi közgyűlése. „50 éves a MOATSZ“ — ne­vet kapta a kiállítás, amelynek színhelye a Láng gépgyár mű­velődési háza. A magyar asztaliteniszezők a világbajnokságokon eddig 70 arany-, 59 ezüst- és 74 bronz­érmet, az Európa-bajnokságo- kon 19 arany-, 15 ezüst- és 18 tűzijáték után Martinec egyen­lített. Ugyancsak ő szerzett ér­demeket csapatunk vezető gól­jában. Szinte reménytelen hely­zetben kipiszkálta a korongot, jól adott be és Hlinka nem hi­bázott. A csehszlovák együttes ebben a játékrészben nagyot javult és általában ő irányí­totta a lényegesen felgyorsult játékot. A játék továbbra is gyors maradt, s ebben a részében a válogatottba visszatért Holra- quistnek volt több dolga. Bebi­zonyította, hogy nagyon érti a dolgát. A 47. percben Martinec egyedül tört a svéd kapura, de „Honken“ nagyon jól zárta el a szöget és hárított. A har­mad közepén Ahlberg—Haas kettős kiállítás következett. A csehszlovák játékosok gyakori lövésekkel kísérleteztek, ezeket a svéd kapus kitűnő érzékkel hárította, de Nový lövése az 55. percben megtalálta a hálóba vezető utat. A 66. percben em­berelőnyhöz jutott válogatot­tunk, de ez meddő maradt, s válogatottunk nagy igyekezete ellenére az eredmény már nem változott. Együttesünk minden tagja di­cséretet érdemel a derék helyt­állásért, teljesítménye bíztató a közeli és távolabbi jövő szem­pontjából. A svéd válogatott nagyobb ellenfél volt, mint az előző években az új idény nyitánya után lenni szokott. A találkozót két honfitársa segítségével a svájci Ehrens- perger közmegelégedésre vezet­te, pedig Svájcban nem „hár­masban“ bíráskodnak a jégko­rong-mérkőzéseken... (za) bronzérmet szereztek. Az ered­mények értékét növeli, hogy a sportág ottani népszerűsége el­lenére viszonylag kislétszámú versenyzői gárdával rendelke­zik: jelenleg 8321 felnőtt, 3490 az ifjúsági, 1634 a serdülő és 757 az úttörő sportolók száma. Kelen Béla, a MOATSZ elnö­ke nyitotta meg a kiállítást, megemlékezett a szövetség fél évszázados történetéről, a ma­gyarok sikereiről, nemzetközi tekintélyéről. A Pnavda hétfői száma „ön­gólnak minősíti az Üj-Kíma hír- ügynökség sportkommentárját, mely szerint a szovjet jégko­rong-válogatott tagjai a kana­dai profik elleni moszkvai mérkőzéssorozat megnyerését a szovjet bírók által elnézett dur­vaságuknak köszönhetik. Az SZKP lapja e kérdés lényegét illetően nem bocsátkozik vitába a kínai hírügynökséggel, mivel a szóban forgó mérkőzéseket több százmillió látta, s csupán Harris kanadai edzőt idézi, aki szerint a szovjet jégkorongozás az utóbbi évtizedben hallatlan ütemben fejlődött. A lap rúnd- azonáltal jellegzetesnek tartja azt a körülményt, hogy a kínai propaganda ismert szovjetelle­nes fogásait hogyan alkalmaz­zák a sportban: „A maóista pro­pagandisták ismét bemutatták az összes szovjetellenes „pe­kingi kacsák" közös receptjét: a tények semmibevétele és ki­forgatása arcátlan rágalmazás. Az Üj-Kína hírügynökség szov­jetellenes elvakultságában — jegyzi meg stílusosan a Prav­da — Ismét öngólt lőtt!“ • Szombaton Párizsban 20,30 órai kezdettel kerül sor a Franciaország—NDK labdarú­gó Enrópa-bajnoki s'eleitezőre a hetedik csoportban. • Ugyancsak férfi kézilabda BEK-találkozó volt Szófiában, ahol a helyi Lokomotív 21:20 arányban győzött a Borac Bán* ja Luka ellen. A világ sísportja az olimpia a síugrást ma már csak némi túlzás- XA sál nevezhetjük téli sportnak, hi­szen műanyag sáncon, teljesen reális kö­rülmények között huzamosabb ideje nyá­ron is rendeznek rendszeresen síugró-ver­senyeket. A sáncok ugyan kisebbek, az ugrások rövidebbek, de különben minden tekintetben megfelelnek a téli versenyek követelményeinek, feltételeinek. A nyári versenyek elsősorban a stílus, a testtartás csiszolására alkalmasak. A síugrók fő idénye azonban a többi téli sporthoz ha­sonlóan szintén most kezdődik. Ebben a rendkívül látványos sportág­ban az NDK síugrói Recknagel és Glass nyomdokaiban haladva, az elmúlt években világnagyhatalommá fejlődtek. Hans Georg Aschenbach sikert sikerre halmoz­va a világbajnokságon mind a normálsán­con, mindpedig a nagysáncon aranyérmet nyert. De nemcsak ő, hanem Kampf, Wo- sipiwo, Schmidt és az Eckstein fivérek is világklasszis versenyzőkké váltak. A so- ronkövetkezö versenyeken bizonyára is­mét ők játsszák majd a prímet. Csupán egy ismert és népszerű síugró hiányzik az NDK válogatottjából, az időközben visszavonult Manfred Wolf, az egykori sí­repülő vllágcsúcstartó, az 1972-es sappo- rói olimpia 5. helyezettje, ö tavaly már nem tudta kiharcolni a válogatottságot és Falunban nem képviselhette az NDK szí­neit, Az idén pedig véok^nn ahhahaoyta a versenyzést. Azt talán nem kell külön hangsúlyoz­nunk, hogy nemcsak Aschenbachék, ha­nem ellenfeleik sem töltötték tétlenül a nyári időszakot. A szovjet szakemberek minden igyekezetükkel arra törekednek, hogy Borovityinhez hasonló ugrókat ne­veljenek, akik Napalkov sikereit megismé­telve öregbítenék a szovjet síugrás ered­ményekben gazdag hagyományait. Biztos­ra vehetjük, hogy a közelgő versenyév­adban nem fognak alárendelt szerepet játszani. Az utóbbi években „gyengélkedő" finn síugrósport meglepetésre elvesztette leg­jobbját, Tauno Kdyhköt, aki Tuhkanennel együtt kivándorolt Kanadába. A finn szö­vetség csak akkor szerzett erről tudo­mást, amikor a két síugró már tengeren túlon tartózkodott. Kayhkö az innsbrucki olimpián Kanada színeiben szeretne in­dulni. Ez irányú törekvései azonban nem lehetnek eredményesek, egyrészt azért, mert ő olimpián már szerepelt, s akkor Finnországot képviselte, másrészt ha a két ország szövetsége hozzá is járulna ehhez, a FIS nem egyezne bele Kdyhkö olimpiai részvételébe. Tuhkanen azonban, amennyi­ben megkapja a kanadai állampolgárságot, ott lehet Innsbruckban új hazája színei­ben. A finn síugró-válogatott tehát még Jobban meggyengült, s most a fiatalokon van a sor, hogy nagynevű elődjeik öröké­be lépjenek. Svájcban alig van száz aktív síugró, mégis két világklasszis versenyzővel ren­delkeznek. A 26 esztendős Hans Schmidt és a 23 éves Walter Sletner már egy két éve sok kellemetlen percet szerzett a jegyében (III.) sportág legjobbjainak. Az 1973—74-es idény világranglistáján az első négy kö­zött szerepeltek. Íme a sorrend: 1. As­chenbach, 2. Steiner, 3. Borovityln, 4. Schmid. Ez hűen visszatükrözi kivételes képességeiket, melyeknek köszönve elő­kelő helyezéseiket elérték. Mivel Svájc­ban nincs megfelelő nagyságú műanyag- sánc, kénytelenek ausztriai és csehszlová­kiai ezdőtáborozásokon részt venni. Pa­naszkodnak is eléggé, hogy milyen hát­rány ez számukra, hiszen az NDK-sok, a szovjet versenyzők és a többiek sokkal korábban kezdik a komoly edzéseket, mint ők. Az úf idényben nem szabad meg­feledkezni a norvég ugrókról sem, mert Mork és társai ugyancsak szorgalmasan készültek a rövidesen megrendezésre ke­rülő versenyekre. Végül, de nem utolsó sorban néhány szót a csehshzlovák síugrókról. Mint is­meretes, a tavalyi versenyeken csak rész­sikereket aratták. Szereplésüket sok vita követte. Megállapítást nyert: gyengébb teljesítményüket annak köszönhetik, hogy kevesebb ugrást teljesítenek, mint az NDK-s és a szovjet ugrók nemcsak fel­készülésük során, hane a főidényben is. A szakvezetés új tervet dolgozott ki, vál­toztatott az edzések intenzitásán, s mivel a versenyzők hozzáállásával nem volt baj, úgj tűnik felkészülésük megfelelő volt. KíváftfJlpn várjuk, hogyan állnak helyt Höhnl és társai az idei versenyeken. (kollár) ASZTALITENISZ-ÜNNEP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom